Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-13 / 290. szám

12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. DECEMBER 13., SZERDA Az erkélyhez hegesztett rúdon liftezik fel-le a bevásárlókosár Leleményes segítséget készíttetett magának Pálos Józsefné, aki 85 évesen inkább már nem cipekedik, hiszen tekeréssel is megoldja a bevásárlást Fotó: Lang Róbert Csodálnivaló az emberi le­leményesség, ha arról van szó, hogyan könnyítsük a nehezebb napok súlyán. En­nél már csak az a szebb, amikor a józan ész és a jó­szándék is találkozik. Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu KAPOSVÁR A Damjanich ut­cai betonflaszterról felfelé te­kintve különös látványt nyújt az első tömbház negyedik emeletének erkélyéről a Kos­suth tér irányába tovamere­dő rudazat. Lentről úgy tűn­het, egy egyszerű, békebeli pecabotról lehet szó, amit há­zilag bárkácsoltak az erkély­korlát vaskos zártszelvényé­hez. Pedig a szerkezet ennél sokkal több: valóságos élel­miszerfelvonó, aminek vé­gére nem horgot, hanem egy klasszikus, nagyméretű fo­nott kosarat erősített lelemé­nyes gazdája. Mindezt per­sze már idős, nyolcvanöt esz­tendős tulajdonosától tudtuk meg, miután, bár nem szá­mított látogatókra, beinvitált otthonába, hogy megnézhes­sük saját, évek óta működő, kézi hajtású mini liftjét.- Egyáltalán nem bonyo­lult, nagyon egyszerűen mű­ködik, rá kell illeszteni er­re a csiga végére az erős, ám kellően keskeny kötelet, ami­re fel van erősítve a kosár - mutatta a praktikus eszköz használatát Pálos Józsefné, miközben a direkt erre a cél­ra kiképzett kampós nyéllel egyetlen mozdulattal a helyé­re igazította a fonalat. A ru­das felvonó létezéséről a me­gyeszékhely taxisai értesítet­tek bennünket, ugyanis, mint kiderült, nem ritkán ők segí­tenek a bevásárlásban a Kis- faludy-iskola nyugalmazott titkárnőjének. - Egy helybé­li mesterembert kértem arra, hogy szerkesszen nekem ide valamit, hogy ne kelljen cipe- kedni - elevenítette fel az úgy tizenöt esztendővel ezelőtt történteket, hozzátéve, sajnos már nem emlékszik a hegesz­tések és csavarozások men­tén láthatóan igen erős tartó­rudazat és kézi hajtány készí­tőjének nevére. - Régen volt, az biztos, de azóta is tökéle­tesen szuperál - kezdte el te­kerni a fogantyút, ami legin­kább a pecások mennyorszá­gának számító horgász-va­dász tévécsatorna tengeri ka­landokat bemutató adásaiból lehet ismerős. Küllemre is egészen olyan, mint azoké az orsóké, amilyeneket a kard­halak, kisebb cápák kifogá­sánál bevetni szokás, s ahogy tekeredett, megállapíthattuk, az egyszerű csapágyazás ha­sonlóan óramű pontossággal teszi itt is a dolgát.- Ha teljesen megpakolom a kosarat, akkor sem nehéz feltekerni - mutatta a köny- nyed mozdulatsort mosolyog­va Pálos Józsefné, aki elme­sélte, régebben férje is segí­Nagyon sokféle emberrel ta­lálkozunk, a legkülönbözőbb korosztályok ülnek be utas­ként az autóinkba, így a prob­lémáik is igen sokrétűek, de mindig igyekszünk segíteni - mondta érdeklődésünkre Csi- tári Csaba, a kaposvári Tele 5 tett a kosár mozgatásában, gyorsítva a folyamatot, ám a tavalyi esztendőben megöz­vegyült idős asszony mostan­ra egyedül maradt a feladat­tal. - Általában mindegyik Taxi ügyvezető Igazgatója. - Sokszor előfordul, hogy a kol­légák idős, beteg utasoknak segítenek felvinni a csomagot egy-egy emeleti lakásba; amit a szolgáltatásként a józan ész határán belül nyújtani tu­dunk, azt meg is tesszük - ösz­taxis segíteni szokott, s az­zal sincsen probléma, hogy amíg felérek, valaki elvinné a holmit - részletezi, miként is zajlanak a bevásárlások. - A földszinten képkeretező és szegzett a cégvezető. Megtud­tuk, nemrégiben volt olyan ta­xis kolléga, aki egy beteg gyer­mekét ápoló édesanyának se­gített a gyógyszerkiváltásban, s a készítményt is házhoz vit­te az időlegesen lakásához kö­tött ismerős utasnak. üveges üzlet mestere figyel ilyenkor a kosárkámra, amíg felérek a negyedikre a laká­somhoz -, hozzáteszi: sok­szor hosszú percekig eltart a kevésnek nem nevezhető lép­csőzés. Azért nagy szélsősé­gekre riem ragadtatja magát a kilencedik X-et is vidáman, mosolyogva taposó tulajdo­nos, a felvonószerkezet ti­zenöt esztendős léte alatt ar­ra soha nem ragadtatta ma­gát, hogy annyi áruval térjen vissza valamelyik kaposvári üzletből, nagybevásárlás ide vagy oda, hogy kétszer kell­jen leengedni a kosárkát... Szolgáltatás, s ami még belefér: ott segít a taxis, ahol tud A foltvarrók is ünnepre készülnek, a betlehemi képek már felkerültek a művelődési ház falára Folt hátán folt a somogysárdi ünnepi díszeken SOMOGYSÁRD Nagy volt a nyüzsgés a helyi művelődé­si házban a hét végén: a falu apraja-nagyja karácsonyi dí­szeket készített. Két asztal­nál sablonok alapján külön­böző mintákat vágtak ki, a fa­lon mozaikokból kirakott bet­lehemi életképekben, máshol ajándéktárgyakban gyönyör­ködhettünk. Horváth Teréz volt népművelőtől megtud­tuk: ezeknek az alkotások­nak a többsége a foltvarróik munkái.- Hajdanában faluhelyen a ruhán lévő szakadást egy másik ruhadarabból kivágott folttal fedték el - mesélte Hor­váth Teréz. - Ezt a tevékeny­séget a kilencvenes évek vé­gén elevenítettük fel, csak ép­pen egészen más céllal: az ap­ró ruhadarabokból ugyanis különféle dísztárgyakat ké­szítettünk. Ennek persze előzményi is voltak: az újság­ban figyeltem fel egy Nagy­atádon megrendezett bemuta­tóra, és ennek hatására kezd­tünk mi is foglalkozni vele - emlékezett vissza Horváth Teréz, akinek a vezetésével azóta művészi szintre fejlesz­tették a foltvarrást. - Atádról jött a segítség, ők tanították meg nekünk is a mesterfogá­sokat. Kezdetben csupán sa­Horváth Teréz szerint a kiállított alkotások többsége a foltvarrók munkája Fotó: Varga László ját örömünkre foglalkoztunk vele, 2004-től azonban már komolyabbra fordult a dolog: a falusi ünnepségeken rend­szeressé váltak a kiállítása­ink. Az utóbbi tíz évben pe­dig évi egy alkalommal a me­gyehatáron túlról is érkeztek hozzánk szakmabeliek.- Legutóbb augusztus 26- án közel hatvan foltvarró­nak rendeztünk egész napos programot Somogysárdon. Ma azonban már nem csak az idősebbek körében népsze­rű ez a tevékenység, de egy­re több fiatal és gyermek le­li benne örömét - mondta bú­csúzóul. Varga László

Next

/
Thumbnails
Contents