Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-12 / 289. szám

12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. DECEMBER 12., KEDD Az összedőlt házuk látványa határozta meg az ifjú kaposvári novellista pályáját Soha nem félt a nehezebb utat választani az álmai érdekében Kovács Mátyás egy háznak nem nevezhető viskóba szü­letett. Egyéves koráig lakha­tott ott édesanyjával, az épü­let egy része ugyanis össze­dőlt. A fiatalember megnyer­te a Nemzetközösségek Nem­zetközi Szövetsége a Magyar Gyerekekért (NENESZ) pályá­zatát. Az „Emlékszem... Meg­érintett...” című felhívásra azt a pillanatot kellett meg­örökíteni, amely meghatároz­ta életét. Turbéki Bernadett sonline@sonline.hu KAPOSVÁR Egy Kaposváron élő, mélyszegénységből származó fiú nyerte meg azt a novellaíró pályázatot, amelyre olyan fia­talok nevezhettek, akik a gyer­mekvédelemben nőttek fel. Ko­vács Mátyás visszaemlékezé­se több mint ötven mű közül ítéltetett a legjobbnak kategó­riájában. A huszonegy éves fi­atalember nevelőszüleinek kö­szönheti, hogy eljutott idáig. Kovács Mátyás és öccse először egy kiskorúaknak lé­tesített intézetbe, s onnan nevelőszü­lőkhöz kerültek. Szerencséjükre.- Hogyan választot­ták ki a nevelő­szülei?- A családi legenda alapján ez pont fordítva történt: én ta­láltam meg őket. Mama és pa­pa, akiket az unokáik után hí­vunk így mi is az öcsémmel, be­sétáltak az intézetbe, hogy két kis cigánygyereket válassza­nak, akiket felnevelhetnek. Ezt én nem tudhattam, de odamen­tem hozzájuk és megfogtam pa­pa kezét. Nincsenek véletlenek. Ezért a pillanatért hálás lehetek Istennek és a sorsnak.- Tőlük ered az írás iránti von­zódása?- Mama mindig fontosnak tártotta, hogy esténként leül­jön az ágyunkhoz és olvasson nekünk. A meséket pedig min­dig visszakérdezte, és közben csiszolt a szókincsünkön. Úgy érzem, ez céltudatos volt a ré­szükről. Sok indiai regényt és indiános történetet olvastam, majd egy idő után érdekel­ni kezdtek a versek. Rengete­get olvastam közülük a világ- irodalomból. Később a színé­szet kezdett érdekelni. Jelen­leg a Karaván Színház és Mű­vészet Alapítvány asszisztense vagyok, játszom a Csikyben is, az Egerek című darabban.- Mikor derült ki, hogy fogé­kony a művészetre?- Tizennégy évesen kezdtem el írogatni. Azt tudni kell rólam, hogy diszgráfiás vagyok, ezért csapnivaló a helyesírásom. Pa­pa azt hangoztatta, hogy sem­mi nem lesz ebből a pályafutás­ból. Tanórákon is inkább olvas­tam tanulás helyett. Mama vi­szont azt mondta „lehet, hogy egyszer talicskával hozza haza a pénzt...” Soha nem kellett le­mondanom az álmaimról mel­lettük. Azt szeret­ték volna, hogy le­gyen egy biztonsá­gi háló az életem­ben, ezért szak­mát tanultam: fa­ipari technikus let­tem. Fiatalon tud­tam, hogy az ered­mények érdekében a nehezebb utat kell választa­ni. Egy korábban megismert szimpatikus tanár miatt ezért nem művészeti gimnáziumba, hanem az „építőipariba” men­tem. Ott karolt fel két magyar­tanár: Bakonyi Éva és Marczali Ferenc, akik sokat segítettek: szavalóversenyekre vittek.- Az osztálytársak hogyan áll­tak hozzá a különcségéhez?- Furcsán néztek rám, ami­kor az irodalomtanár elvitt órákról, amikor matematikával kellett volna foglalkozni és nem József Attila költészetével. Má­ra már elfogadták, hogy én mű­vész vagyok. A novellám is egy József Attila-vers kapcsán szü­Kovács Má­tyás a tan­órák többsé­gén inkább olvasott az is­kolapadban Későn jött sirató - saját életét látta a verssorokban Kovács Mátyás kedvenc költő­je József Attila. A NENESZ-hez beadott nyertes pályázatában is egy József Attila-verset vá­lasztott a központi témájának. - József Attilát könnyű volt megszeretni, de nehéz volt sze­retve tartanom - mondta Má­tyás. - Marczali Ferenc tanár úr mindig óvott bennünket at­tól, hogy megértsük a Kései si- ratót. Egy versmondóverseny kapcsán aztán mégis sikerült megértenem, megtanultam, belém ivódott, átformálódott. S szinte depresszióba estem tőle. A saját életemet láttam meg József Attila költészeté­ben. Ma már tudom, milyen jó, hogy mamáék vannak nekünk.- Csak úgy emlegeti őket, hogy mamáék. lehet tudni, kik ők név szerint?- Akiknek mindent köszönhe­tek Marschai Attila, és a fele­sége, Zsuzsa. Ma már tudom, hogy most kell őket szeret­ni. Akkor kell szeretetet adni, amíg élünk, mert ez csodála­tos érzés. Kovács Mátyást nem csak az irodalom, a színművészet és a filmkészítés is érdekli Fotó: Lang Róbert letett. A középiskolai évek alatt a filmművészettel is ismerked­ni kezdtem, az iskolák közöt­ti versenyeken dobogós helyet értek el a kisfilmjeim. Vágni ugyan nem tudtam, inkább az arányérzékem az, amiből épít­kezni lehetett. Közben folytat­tam az irogatást, többször pró­báltam regényt írni. Ám, ami­kor kicsit olyan szaga lett, mint egy másik könyvnek, úgy érez­tem, nem érdemes folytatni.- Ki hívta fel figyelmét a pályá­zatra?- Kis Pál Judit a gyámügy­ről szólt, hogy rám gondolt. Megbeszéltük, írok valamit, ám otthon csak írógépem volt. Ő azonnal szerzett nekem egy laptopot, amin sikerült meg­alkotni, és az utolsó pillanat­ban elküldeni a pályamunká­mat. Elképzelni sem tudom, mit csinálnék most, ha nem így alakult volna a sorsom, ha nem dől össze az a viskó. Hét­éves voltam, amikor mamáék elvittek anyámhoz látogató­ba. A mai napig tisztán él ben­nem a pillanat, amikor ott áll­tam a háznak nem nevezhető tákolmány előtt, amiben a fél­testvéreimmel éltek. Amikor megláttam anyámat, azt érez­tem, hogy mamáékhoz akarok hazamenni, és itt nem akarok maradni. Származásom mi­att mindig is volt egy útkere­sés bennem, emiatt nehezen il­leszkedtem be a közösségekbe, így megtanultam azt, hogy ön­magam maradjak. S megtanul­tam értékelni a jót, ami ben­nem van. A művészetben az alázat a fontos. Ez olyan, mint amikor templomba megy az ember: Istenre kell ott figyelni és arra, amit mond a pap, s az egót el kell dobni.- Mit tervez a továbbiakban?- Még csak huszonegy éves vagyok. Szeretnék jelentkez­ni a Színművészeti Egyetem­re, vagy a Kaposvári Egyetem színész szakára. Ahogy emlí­tettem, a filmművészet is ér­dekel. Versek a falon KAPOSVÁR Az advent hangulatát idézi a Toldi Galéria legújabb kiállí­tása Ferencné Fogarasi Éva natúrmontázs-készítő zsűrizett kézmű­ves munkáiból. Az Arany János verseit felelevenítő, ősi motívumokat bemutató alkotásokkal a gyerekek figyelmét szeretnék felkelteni. Fe­rencné Fogarasi Éva mintegy 20 éve készít natúrmontázsokat. A kiállí­tásjanuár első hetéig látogatható az iskolai idő alatt. Fotó: Lang R. Zenés, táncos műsorral köszöntötték adventét Nagyatádon Óvodások is felléptek a gimiben NAGYATÁD A Szív Egyesület az idén is adventi műsorral ked­veskedett az ünnepre váróknak a gimnázium aulájában. Orbán Csaba, az egyesület elnöke, aki egyben országos elnök is el­mondta: a legkisebbektől a leg­idősebbekig mindenki elmond­hatta gondolataikat, elénekel­hették karácsonyváró dalaikat. Nagy tapsot kaptak a Fürjecs- ke Néptánc Egyesület Rokolya csoportjának táncosai mellett a Tulipán Dalkör tagjai és a Szent Cecília Kórus énekesei - Lacza Attila zenei kíséretével. Utób­biak műsorában a Csillagszem óvodások is felléptek. Kovács Géza és Fiumei Éva közremű­ködésével visszaidézték z 1944. év nagyatádi adventját. Szászfalvi László országgyű­lési képviselő szólt arról, hogy advent üzenetében Isten szólt: Jövök! Nem véletlenül bíznak és reménykednek az emberek az Úr eljövetelében, mely Jézus születésekor meg is történt. Ez az esemény évente jelentkezik: Jézus újra és újra eljön hoz­zánk, hozza a szeretetet. Roha­nó világunkban jól esik a bé­kés nyugalom, Jézus születé­sének csendes megünneplése. Mindannyian várjuk a találko­zást, hisz advent a várakozást, az újra feltöltekezést is jelenti számunkra. Györke J. Nagy sikert arattak az ünnepre készülő kisgyermekek Fotó: Gy.J. 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents