Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-06 / 258. szám
2017. NOVEMBER 6., HÉTFŐ 4 MEGYEI KÖRKÉP Tábla a gyümölcsfán: Isten szeme mindent lát, de ő biztosan nem árulkodik Luthernek eszébe sem Jutott egyházszakadást provokálni A reformációról másképpen címmel rendeztek kerekasz- tal-beszélgetést a kaposvári Kaposi Mór Oktató Kórházban, a beszélgetés Répa Imre professzor moderálásával zajlott. Lőrincz Sándor sonline@sonline.hu KAPOSVÁR A félévezredes jubileum kapcsán Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának elnöke, miniszteri biztos, Bölcskei Gusztáv, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára, Bellái Zoltán lelkész, a Dunántúli Református Egyházkerület főtanácsosa, valamint Fekete László ügyvéd, a Kaposvári Református Egyház főgondnoka osztotta meg gondolatait. Debrecen, a reformáció városa - ez a címe annak a kis- filmnek, amely képi világával, gazdag adatsorával ráhangolta a közönséget az évforduló jelentőségére, majd Repa professzor arra kérte a vendégeket: röviden beszéljenek arról, hogy nekik mit jelent a reformáció. Bölcskei Gusztáv egy történethez kapcsolta mondandóját: a tiszteletes büszke, hogy a diákok szívesen járnak hozzá hittanra. A parókia kertjében lévő gyümölcsfákról azonban a hittanórát követően rendre eltűnnek a zamatos gyümölcsök. Ráírta egy táblára: Isten szeme mindent lát. Legközelebb is észrevette a hiányzó gyümölcsöket, és a gyerekírást a táblán: de ő nem árulkodik. Bölcskei professzor szerint itt kezdődik a reformáció. Az Ágoston-rendi szerzetes, Luther is félt attól, hogy Isten szeme mindent lát, és rádöbbent arra is, hogy a Teremtő nem árulkodik. Isten nem azért küldte Krisztust a világba, hogy megszégyenítsen bennünket, hanem, hogy megváltson. Az előadó eloszlatott néhány tévhitet: nem igaz, hogy ötszáz éve gyenge volt az egyház, ezért elsekélyesedett, s romjaiban állt. Virágzó kereszténység volt, s a reformáció Krisztus követésének igényes megélésére sarkallt; a kereszténység megújítása volt a cél. Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos elmondta, amikor az emlékbizottságban arról gondolkodtak, mi legyen az emlékév mottója, akkor a megújulás lendülete mellett döntöttek, hiszen minden, mi él, megújulni kíván. Amikor már képtelen a megújulásra, akkor az élet mellé egy kérdőjel kerül. Rámutatott: újra és újra meg kell újulnia az egyháznak; a megújulási mozgalmak sorozatában meghatározó volt a reformáció, mert az egyértelműen beszélt a megújulás formájáról.- Rendezhetünk akármilyen programokat, nekünk a megújulás embereinek kell lennünk. Ha az egyház megújul, akkor sugárzó jelenlétével meg tudja újítani a környezetét is: a társadalmat, a gazdaságot, a családot, a kultúrát. Olyan sugárzó személyiségekké kell válnunk, akik mindebben hisznek, és komolyan figyelnek felfele - vallja a miniszteri biztos. - Labilissá vált értékrend mellett is felmutattunk stabil értékeket. Ilyen a szeretet, a hit, a reménység, a másokért való élés és szolgálat - emelte ki. - Nem az a feladatunk, hogy megálljunk és mérleget vonjuk az 500 év kapcsán, hanem hogy feltöltekezve reformálódjunk. Ott van innováció, ahol reformáció van, 2017 nem múlhat el úgy, hogy a saját értékeinkkel ne gazdagítanánk. Nem az a cél, hogy mérleget vonjunk, hanem hogy feltöltekezve reformálódjunk ■s&t Minden előadó egyetértett abban, hogy a keresztény ember számára napi penzum a megújulás Fotó: Andrássy Zoltán Bellái Zoltán főtanácsos összegyűrt, majd kisimított papírzsebkendővel demonstrálta, miként veszíti el eredeti formáját a zsebkendő. Mint megjegyezte: azzal, hogy kisimogatta, próbálta eredeti formáját visszaadni, de mégis ráncos maradt. Ő is azt vallja: a középkori egyház virágzó egyház volt, hihetetlen hatalommal, de ezzel párhuzamosan deformálódott is. Erről szóltak az előreformáto- ri mozgalmak. 1517-ben Luther Márton nem deformálódási akart, hanem a kisimíRendszeresek a lelkiség! rendezvények a Kaposi Mór Oktató Kórházban. Az ökumenikus kápolnában éppúgy, mint a Rumi György Konferenciateremben. A közönség soraiban helyet foglalók több helyről érkeztek, hiszen mindenki számára nyitottak és ingyenesek a programok. Többek között intézményi munkatársak, önkéntes setás volt a célja, s eszébe sem jutott, hogy egyházszakadást provokáljon.- A keresztyén embernek napi penzuma kell, hogy legyen a megújulás, soha nem lehetünk elégedettek önmagunkkal - nyomatékosította. - Naponta kell újrakezdeni a Krisztus-követésben, a mindennapi életben és az emberekkel való kapcsolatápolásban. Éppen ez maradt ki az egyébként fontos év történéseiből. Rengeteg egyházi rendezvényen fordultam meg, amelyek általában az emlékegítők, civil szervezetek képviselői, kórházban lévő betegek is hallgatták a lélekemelő, gyakran önmagunknak is tükröt tartó kerekasztal-beszélgetést, amelynek ezúttal a Vox Medicináé kórházi kórus, valamint a Kaposvári Református Egyház énekkara adott keretet, s ahogy hallgattuk produkciójukat, valóban gyógyult a lelkünk. zésről szóltak. A megújulásra való törekvés elsikkadt, pedig előre kellett volna vetíteni, hogy a XXI. század embere mit és hogyan profitálhat az elmúlt 500 évből, amely gyönyörűsége mozgalom volt. A főtanácsos úgy summázott: nem az a legfőbb gond, hogy szeretjük-e egymást vagy nem, megfogjuk-e egymás kezét vagy nem, hanem az, hogy a jelenlegi Európa gondolkodásmódjában, viszonyulásaiban, s cselekvésében keresztény marad-e. Ezért mindany- nyiunknak tennünk kell. Kálvinista Róma Bölcskei Gusztáv a kisfilm vetítése végén elmondta: 68 várost választottak ki a reformációjelentős települései közül, erre a rangos listára került fel a hajdúsági főváros. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanárai, diákjai és más munkatársai is feltűnnek az alkotásban, a stáb önkéntes statisztákkal egészült ki. Fekete László főgondnok humorosan úgy fogalmazott: mivel nem rendelkezik az előtte szólókhoz hasonlóan mély teológiai tudással, szívesebben beszélne inkább szóbeli végrendeletről, vagy az adásvételi szerződés tudományáról. Civilként, a fogyasztó oldaláról szemléli az eseményeket, s a reformáció üzenetét fejtegeti. Akkoriban még a geocentrikus világkép uralkodott, akkortájt fedezték fel Amerikát, s hol van még Giordano Bruno megégetése? Az ötszáz éve elindult hatalmas eszmeáramlat - humanizmus, reneszánsz, felvilágosodás - máig ható, napjainkban is alkalmazható, praktikus gondolatokat rejt. Mint a semper reformunda, vagyis az örökös megújulás, amely tanítás magunknak is: képesek vagyunk-e az állandó megújulásra? Vagy a Soli Deo Gloria: Egyedül Istené a dicsőség. Vajon üzen-e a mai kornak, amelyben az ember áll a középpontban? Pedig az igazság szabaddá tesz... Keretet adtak a fellépő énekkarok Közéleti és irodalmi vívódások elevenednek fel a Somogy folyóirat frissen megjelent számában Az útkereső Csokonaitól 1956 forradalmáig KAPOSVÁR Széles mederben tereli az olvasót az irodalom sajátosan hullámzó tengerén a Somogy folyóirat legfrissebb száma, amit hétfőn mutatnak be ünnepélyesen a balatonboglári könyvtárban. A 45. évfolyamában harmadszor is napvilágot látott lap Kertész Sándor, Székely Bertalan-díjas kaposvári festőművész rajzai kíséretében kalauzolja az olvasót izgalmas kanyarok mentén a felvilágosodás és a reformkor magyar nyelvteremtésétől egészen napjaink kortárs és nemzetközi irodalmáig. A Somogy, a kiadó Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság XXVII. alkalommal megtartott konferenciájáról több előadást is közöl. A májusi Berzsenyi Helikon Napokon köszöntötték a friss Berzsenyi-díjas Czigány Györgyöt, Németh Czigány György Liszt és Babits életét is kutatta István Péter laudációja számos támpontot nyújt a bölcsész polihisztor életéhez, aki költőként, íróként, zenei szerkesztőként megannyi szállal kötődik megyénkhez. Külön érdekesség, hogy olvashatjuk a kitüntetett zenei-irodalmi értekezését Liszt Ferenc és Babits Mihály életművének párhuzamosságairól, életművük állomásainak hasonlóságairól. Izgalmas, ugyanakkor tanulságos szakasza elevenedik fel a magyar irodalomtörténetnek Adamik Tamás írásában, mely a somogyi tanítóságból „kiszabadult” Csokonai Vitéz Mihály viszontagságokkal jócskán terhelt utolsói éveit tárja elénk a teljesség igényével. A szerző könnyed tollal vezeti az olvasót stílusteremtő, meghatározó költőnk munkálkodással teli életében, mely jórészt abban teljesedik ki, hogy megfelelő kiadásban jelenhessenek meg költeményei. Külön értéke a feltáró esszének, hogy bepillantást nyerhetünk Csokonai zaklatott lelkületébe, mely hol Festetics gróffal való munka-hadakozásban, hol pedig a reménykedés és betegeskedések hullámvölgyeiben teremt maga körül stílust és örök értékeket. Az 1956-os forradalom és szabadságharc sajátos megközelítésben egy háromgenerációs, férfiakból álló család tragédia felé siető kapcsolatában elevenedik fel. Urbán Péter novellája érdekes kísérlet a két világháborút, a felszabadulás viszontagságaiból a legsötétebb ötvenes évek városi nyomorúságában tengődő sorsok felkarcolásával, a sorok mentén nyílegyenes rohanva a soha el nem érhető szabadság felé. Benke László, Újvárfalván született költőnk Soha nem szabad felednünk Tamási Lajos verseit pedig mély, elemző esszéjében figyelmeztet minket Tamási Lajos lírájának aktualitására és fontosságára, főleg, a szabadságharcra, és az utána következő megtorlásra való emlékezésünk napjaiban. Szakály Sándor történészszel, a Berzsenyi Társaság elnökével Lőrincz Sándor beszélgetett, a terjedelmes interjúból megtudhatjuk, hogyan vált a törökkoppányi suszter fiából a sokat támadott történetkutató intézet vezetője, s hogy többek között miként vélekedik arról, miért politikailag semleges kategória az, ha valaki úriember, avagy sem. Ugyancsak a kulturális folyóirat harmadik számában kapott helyet a meleg szívvel búcsúzó pályatárs, Komáromi Gabriella, kaposvári irodalomtörténész írása a nemrégiben elhunyt Rigó Béla költőről, szerkesztőről. Szűcs T.
