Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-28 / 277. szám

2017. NOVEMBER 28., KEDD 12 MEGYEI KÖRKÉP A Dunántúl legjobb ultisai találkoztak Nagyatádon NAGYATÁD Hatalmas érdeklő­dés mellett zajlott a nagyatá­di „Vencelben” a regionális ulti verseny - mondta Dobor János főszervező, nagyatádi ultiver­senyző. Alig fértek el a szokott helyiségben, hisz érkeztek ul­tisok a fővárosból, Tatabányá­ról, Nagykanizsáról, Komlóról, valamint a nagyatádin kívül a barcsi és a csurgói térségből is. Ormai István polgármester így jellemezte az ultist: logikus gondolkodású, megértő és tü­relmes. Nem hanyagolható el - tett hozzá -, hogy maga az ulti szép és jó társasági játék. A küzdelem során a somogy- szobi Nagy István ért el első helyezést, őt követte Gyertyás László Csokonyavisontáról, va­lamint Bognár Árpád Nagy­atádról, aki dobogós helyezésé­vel egyúttal „Nagyatád legjobb­ja" címet is kiérdemelte. Gy. J. Bognár Árpád a legjobb helybeli A közönség mellett döntött KÉME Soós Tibor, a Kémesről elszármazott, Kaposváron al­kotó festőművész újra vissza­költözött a szeretett falujába, ahol már több kiállítása volt. Visszatéréséről és Somogy megyei éveiről kérdeztük. Zsíros Krisztina krisztina.zsiros@mediaworks.hu- Miért költözött annak idején Igalba?- Amikor a pedagógus dip­lomámat megszereztem, az egyik tanárom arra biztatott, hogy ne hagyjam elkallódni a tehetségemet, jelentkezzek a képzőművészeti főiskolára, de én nem ezt az utat válasz­tottam, visszajöttem Kémesre, nem sokkal később pedig Igái­ra költöztem, tanítottam. Ami­kor viszont már megcsapott a művészet szele, bátran jelent­keztem a szombathelyi tanár­képzőre, rajz szakra. Koráb­ban egy siklósi amatőr művé­szeti kör tagja voltam, de 1990- től festettem komolyabban. Tanára biztatására Soós Tibor 1959-ben született Siklóson. Kémesen nevelkedett, a Leőwey, illetve a Kodály gim­náziumban tanult. Első diplomá­ját Szekszárdon szerezte meg, tanár lett. Pedagógusa biztatta képzőművészeti főiskolára, de ő- Meddig tanított?- Nagy döntést kellett hoz­nom. Elgondolkodtam azon, hogy mivel szeretnék foglalkoz­ni az életben, és pontosan 20 év­vel ezelőtt arra a döntésre jutot­tam, hogy felhagyok a tanítás­sal és az alkotómunkának élek, innentől kezdve vagyok hét­köznapi értelemben vett hivatá­sos művész. Azt szoktam mon­dani, hogy akinek a művészet egyszer megfogta a lábát, nem engedi el soha többet. Az ama­tőr alkotótársaimat is mindig azzal biztatom, hogy teljesen mindegy, hogy miért, maguk vagy csak szűk családjuk szá­mára teszik, de csinálják, mert ha nem alkothatnak, akkor bol­dogtalanok lesznek.- Hogyan került Kaposvárra?- Ez volt az az időszak, ami­kor minden kikristályosodott a számomra, persze szintén nehéz döntések árán. Nem volt ugyanis mindegy, hogy kinek akarok megfelelni: a szakmá­nak, a piacnak, a közönség­kezdett hozzá nem ezt az utat választotta. 26 éves korában a Somogy megyei Igalba költözött, ahol 20 évig élt. Tanított és alkotott, majd 12 évig Kaposváron is folytatta művészi tevékenységét, számos kiállítást tudhat maga mögött. Soós Tibor a festészet miatt hagyott fel a tanítással Fotó: Zs. K, nek, vagy magamnak. Mind­ez együtt sajnos nem megy.- Hogyan döntött?- Úgy érzem, nem bántam meg, hogy egy kicsit hátat fordí­tottam a szakmai elvárásoknak és helyettük inkább a közönség kedvének szerettem volna meg­felelni. A képeimet jellemzően azok vették, akiknek behatá­rolt összeg áll rendelkezésükre egy-egy műalkotás megvásár­lására, miközben ugye tudjuk, hogy a vásárlási kedv is eléggé rapszodikussá vált az évek so­rán, úgyhogy egyre nehezebbé vált a megélhetés.- Tavasszal költözött vissza Ké­mesre, milyen volt hazatérni?- Az ember otthona, szülő­földje a szívének a legkedve­sebb, így nagyon jó érzéssel tér­tem haza. Lassan pedig a helyi­ek is megszokják, hogy van egy festőjük, sőt már volt egy kiállí­tás és mivel már vásároltak is, úgy gondolom, tetszenek az al­kotások az Ormánságban élők­nek. Tavasszal Pécsett, a Jókai téri Zarándok Galériában is ki­állítják majd a képeimet. Az ed­dig részemről méltatlanul elha­nyagolt várost, Pécset is vászon­ra viszem, de nem leszek hűtlen Kaposvárhoz sem, Igaion most láthatóak a képeim, de jövőre Szaporcán, az Os-Dráva Látoga­tóközpontban is megtekinthe­tőek lesznek az alkotásaim. Bordalok Is hangzottak el a kézműves klub évértékelőjén Barcáon BARCS A városi könyvtárban 2015-ben rendezett kézimun­ka-kiállításnak 350 látogatója volt az ország minden részé­ből, de még határon túlról is. Ennek hatására alakult meg a Drávakörnyéki Kistérségi Nyugdíjas Szervezetek Szövet­ségén belül a kézműves klub. Szerveztek már foltvarró tan­folyamot az érdeklődőknek, a klub foglalkozásaira egyre többen járnak, hogy egymás­tól tanuljanak horgolni, kötni. De harisnyavirágokat illetve csuhétárgyakat is készítettek. Kelemen Jánosné, szövetségi elnök a kézművesek vacsorá­val egybekötött évértékelőjén kiemelte: az ügyes kezű asszo­nyok az elmúlt két évben tar­tott Szépkorú nyárköszöntőre a szereplőknek ajándékba rózsát készítettek. A barcsi Csillag Étterem­ben szervezett esten meg­köszönték Kelemen Jánosné sokéves lelkiismeretes mun­Fotó: Gamos Adrienn káját, és §zt kívánták, hogy még sokáig érezze a szövetsé­gi tagok szeretetét, hallja zsi- bongásukat... Az évzárón a vidám han­gulatról a rinyaújlaki Mol­nár Hajnalka, a szintén újla- ki-csokonyavisontai duó, Kő- faragóné Peti Rózsa és Ábra- hámné Székely Eszter gondos­kodtak; versekkel, bordalok­kal, ismert és kevésbé ismert nótákkal „léptek fel” nem kis sikert aratva. Gamos A. Háromszáz egyedi figuráját vitte el a kiállításra Bámulatos bababőség CSURGÓ Barbik, bohócok, ma­tyóbaba, vagy éppen élethű csecsemő, összesen három­százötven babát gyűjtött össze Lidi néni élete során. A csurgói nyugdíjasnak most nyílt tárla­ta a helyi művelődési házban. A kiállítás előtti nap is még csinosítgatta babáit. Volt, ame­lyikre tiszta ruhát adott, a má­sikra pedig újat varrt a jeles alkalomból. Lidi néni évek óta gyűjti a különlegesebbnél kü­lönlegesebb figurákat. Szen­vedélye gyerekkorából fakad, édesanyja is foglalkozott baba­gyűjtéssel. A szóbeszéd szerint a falu csodájára járt kézzel var­rott ruháinak. - Édesanyám­nak 200 babája volt, ezeket ,odaadta a nővéremnek, én élő­ről kezdtem mindent - mond­ta a 72 éves csurgói nyugdíjas. Vásárolt már babát a vá­sárokban, vagy éppen játék­boltban is. De nem csak ve­szi, hanem ajándékba is szo- kot kapni az ismerősöktől. Küldtek neki Németországból is, vagy éppen Erdélyből. Volt, hogy babáit kiültette a terasz­ra, amire azt hitték a járóke­lők, emberek ülnek nála. - Be kellett vinnem őket, mert azt hitték, hogy igaziak, és nem tetszett a helyieknek, hogy nem köszönnek vissza - me­séli a nyugdíjas néni.- Ej te baba, ha most men­nél férjhez, előbb válna el tő­led az urad, mint hogy levet­kőztessen - kacagta az öltöz­tetés közben Lidi néni a moz­dulatsort ottjártunkkor. Meg­tudtuk, különben nincs ked­vence a babái között, mind­egyiket szereti, mert egyfor­mán szépek. - Talán az a cse­csemőbaba különösen ked­ves, ami olyan mint egy iga­zi, a gyerekeim pólyájában tartom és nagyon hasonlít az unokámra - mutatott az egyikre. Lidi néni kiállítása szerdán nyílt meg a helyi mű­velődési házban. Pappné Bek Mária, a közös­ségi ház szervezője szerint Lidi néniről mindenki tudja a városban, hogy nagyon kre­atív. - A babagyűjteményét mindenki ismeri, de foglal­kozik harisnyavirág készítés­sel is. Szabadidejében min­dig alkot valamit, amiket szí­vesen fel is ajánl jótékony cél­ra. A legkisebbeknek most is ajándékkal készült, csutaba- bákat gyártott nekik.Góz Lilla Az egyik nagy kedvence a csecsemőbaba, mert igencsak hasonlít az unokára Fotó: Góz Lilla Kézműves klub alakult a sikeres tárlat hatására Évértékelő bordalokkal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents