Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-25 / 275. szám

2017. NOVEMBER 25., SZOMBAT SPORT 15 Győzd le önmagad! Buzgó József jegyzet@mediaworks.hu Hétköznaponként hajnali négy óra harmincötkor diszkréten, szinte elnézést kérve kezd pittyegni a tele­fonom... Úgy tartják, hogy a korai felkelést csupán elvi­selni lehet, megszokni - lé­nyegében - soha. De a sport nagyon sok mindenre megta­nít, rávesz. Hiába marasztal a puha paplanos ágy, amikor edzésre kell menned, nincs apelláta. Ha nem vagy beteg, netán sérült éppen, ha esik* ha fúj, nincs mese, indulnod, menned kell! Idestova ötven­egy éve vár naponta a máso­dik otthonom, a Margitszi­get, és ott a világ legszebb sportintézménye, az első ma­gyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd által tervezett Nemze­ti Sportuszoda, várnak a ba­rátok, az edzőpartnerek. Ti­los, főbenjáró bűn lenne őket cserbenhagyni! Magamról már nem is szólva... De azt is tudom, hogy milyen jó a szenvedős szigetkörök után ücsörögni, izzadni a szauná­ban, elterülni a kellemesen meleg vízben, dumálgatni, fényezni magunkat a brüg- gölő medencében... Persze én sem vagyok szent, sokszor előfordult már, hogy semmi kedvem nem volt az egészhez, külö­nösen kisgyerekként keres­tem a kifogásokat (fáj a ha­sam, hideg lesz a víz, a múlt­kor a Locker „Jojó” sem volt ott az edzésen stb.), ám a leg­többször sikerült legyőznöm, rávennem magam a sporto­lásra, a futásra, az úszásra. Persze előfordult néha olyan is, hogy a szüleim mutatták meg, „merre is van az előre”. Már javában profi sportoló voltam, mégis megesett, hogy elgyengültem, hajlot­tam volna egy kis „kum- mantásra”, könnyítésre, „vé­letlen” elalvásra, de ilyen­kor a lelkiismeretem bőszen kongatta, s kongatja még manapság, hatvankét éves koromban is azt a bizonyos vészharangot. Sajnos nem voltam annyi­ra tehetséges, hogy gond nél­kül megengedhettem volna magamnak a lazítást. Szor­galmasnak lenni egyébként is sokkal könnyebb, mint ta­lentumnak... Amikor tegnap hajnalban ébreszteni kez­dett a telefonom, a hátam közepére - vagy talán még oda sem - kívántam a futást. Durcásan, mérgesen azt kérdeztem magamtól: „Jó­zsi, hát kell ez neked?” Az­tán borzasztóan elszégyell­tem magam. Örülnöm kelle­ne annak, hogy a lábaim, a szervezetem még megenge­dik, hogy fussak. Ehelyett sopánkodom, sóhajtozom? Egy olyan öreg amatőr futó, mint amilyen én is vagyok, aki nem tartozik senkinek sem elszámolással, akit sen­ki sem vonhat már kérdő­re, mit miért tesz, vagy ép­pen ellenkezőleg, nem tesz, az ne siránkozzon! Hogy le­megy edzeni vagy sem, ki­zárólag az ő dolga. Vállon ve- regetés, dicséret, elismerés nem jár érte. A jutalmam az, hogy még tehetem... Kálomista Gábor elnökként távozik, de szurkoló marad Veszprémben Értéket teremtettek Kálomista Gábor tegnap de­cember 1-jei hatállyal le­mondott a Telekom Veszp­rém férfikézilabda-csapatá­nak elnöki tisztéről. A majd­nem hat év alatt, amelyet a klub élén töltött, a Veszp­rém a „legnagyobb euró­pai kiscsapat” státuszá­ból a legszűkebb világelit­be emelkedett. Egy sikertör­ténet - az elnöké - most vé­get ért, egy másik azonban - az együttesé - a távozó sportvezető reményei sze­rint is folytatódik. Ballai Attila attila.ballai@nemzetisport.hu- Egyszer, másfél éve már majd­nem leköszönt, amikor 2016. május 29-én a Veszprém Köln­ben kilencgólos vezetés után, büntetőpárbajban vesztette el a lengyel Kielce elleni BL-döntőt, és ezzel talán soha vissza nem térő esélyt szalasztott el. E mos­tani, második lemondásának mennyi köze van az elsőhöz?- Remélem, lesz még vissza­térő lehetősége a csapatnak. Viszont ez egészen más ügy. Tavaly azért ajánlottam fel a le­mondásomat, mert volt egy öt­éves elképzelésünk arról, ho­gyan nyerhetjük meg a Bajno­kok Ligáját, s ez 4 év, 364 nap, 23 óra 47 percen át működni látszott, de az utolsó 13 perc mindezt meghiúsította. Ekkor gondoltam azt, hogy változásra van szükség, aminek köszön­hetően a csapat talán az utolsó lépést is képes lesz megtenni.- Mi történt most?- Megint útelágazáshoz ért a Veszprém. Amikor 2012-ben társelnök lettem, a klub gaz­dálkodása finoman szólva sem volt 21. századi. Ezért hat év­vel ezelőtt részvénytársaságot hoztunk létre, látható tulajdo­nossal. Meggyőződésem, hogy egy város, egy közösség nem tud úgy irányítani egy ilyen szintű sportvállalkozást, mint egy tulajdonos, akinek arca van, aki odaáll a csapat mel­lé. Mostanra elértük, megva­lósítottuk a célunkat, olyan tu­lajdonost találtunk a részvény- társaság élére, aki szilárdan hisz abban, hogy érdemes ide befektetni, nagyon sokat áldoz a klubra. Természetes, hogy megvannak az elképzelései a jövőről, az irányításról, hozza magával az embereit, azok pe­dig a saját koncepciójukat. Ami persze sok tekintetben nem az ízlésemnek való, nem feltétle­nül és nem mindig értek egyet a döntéseikkel, a módszereik­kel, de ezt tudomásul kell ven­ni, el kell fogadni. Most eljött az idő, amikor hátrébb kell lép­ni, és úgy gondolom, többet se­gítek azzal, ha távozom, mint ha maradnék.- Lemondása bejelentésekor talán korai lenne az elmúlt hat év teljes mérlegét megvonni, de mindenképpen érdemes rög­zíteni, honnan hova jutott a Veszprém.- Nagyon nehéz helyzetből indultunk, a megszűnés veszé­lye is fennállt. Egyszerre kel­lett a klub komoly adósságállo­mányát kezelni, tehát a múltat lezárni és a jövőt, az új csapatot építeni. Egyértelmű célként ha­Kálomista Gábor (balra) nehéz szívvel, de az eredményekre büszkén búcsúzik Nagy Lászlóék csapatától Fotók: Nemzeti Sport tároztuk meg, hogy „hófehér” gazdasági vállalkozást hoz­zunk létre, az addiginál sokkal tisztább, átláthatóbb működés­sel, finanszírozási rendszerrel. Csak erről az alapról válhat­tunk a világ egyik élcsapatá­vá. Ehhez persze olyan szintű játékosok is kellettek, akik er­re alkalmasak, és az első, dön­tő lépés Nagy Laci hazahozata­la volt. Mert ő igazi vezéregyé­niség, pályán és pályán kívül is köré lehetett szervezni az új csapatot.- 2012-ben foglalta el a társel­nöki pozíciót, ebben az évben tért haza Nagy László. 2009 jú­niusa óta nem szerepelt a válo­gatottban, itthon sokan felké­szültek rá, hogy a londoni olim­pián spanyol színekben látjuk viszont, BL-t nyert a Barceloná­val, csapatkapitánnyá válasz­tották. Mégis miben bízott, ho­gyan nyitott, közeledett felé?- A menedzserében, Ször- nyi Attilában merült fel az öüet, hogy Laci hazatérhetne. Először kétkedve fogadtam, aztán egyre nagyobb esélyt láttam rá. Több mint tízszer utaztunk el Barce­lonába, Szömyi, Hajnal Csaba és én, mire mindenben megál­lapodtunk Lacival és a klubjá­val, ahol tizenkét évet töltött el. Nem egy délután alatt dőlt el,. hogy mindezt otthagyja, és ha­zajön. Az érkezése után viszont olyan játékosok kezdtek érdek­lődni a Veszprém iránt, akik­nek a szerződtetése korábban meg sem fordulhatott a fejünk­ben. A délszlávok után spanyol klasszisok, világbajnok sztárok jöttek hozzánk. Megalapoztuk a hírünket: erős lábakon álló, kor­rekt, családias hangulatú, egy­másért küzdő csapat alakult ki, amely bárhol, bárkit képes le­győzni, és fantasztikus szurko­lótábor előtt vívja a hazai mér­kőzéseit. Sokan gondolták úgy, hogy ebbe szívesen belekóstol­nának, és csupán egyetlen já­tékos volt, aki idő előtt távozott Veszprémből, Pálmarsson.- A férfi Bajnokok Ligájában az oda-visszavágós döntő helyett 2010-ben vezették be a négyes végjátékot, a Final Fourt, és a Veszprém kezdettől oda vá­gyott. Az első négy kiírásban hiába, a következő négy szezon­ban, 2014 és 2017 között vi­szont mind a négyszer eljutott Kölnbe. Ennyire közvetlen len­ne az összefüggés egy klub, egy csapat irányítása, menedzselé­se és eredményessége között?- Rajtunk kívül csak a Kiel volt képes zsinórban négyszer beke­rülni a Final Fourba. Amikor ez először sikerült nekünk, a szur­kolók hatalmas ünnepségsoro­zatot rendeztek, most már szin­te alapelvárás a négyes döntő, és szerintem joggal az. 2014-ben két vereséggel negyedikek let­tünk, 2015-ben az elődöntőt már megnyertük, de a döntőt simán elveszítettük, 2016-ban tizenhá­rom perccel a döntő vége előtt ki­lenc góllal vezettünk, 2017-ben pedig, miután egy góllal kikap­tunk a Paris SG-től, végre először nyertünk a második napon, négy góllal a Barcelona ellen. Remek széria. Ebben az időszakban két­szer elsők lettünk a SEHA Ligá­ban (Délkelet-Európa legerősebb klubjainak nemzetközi tornája - a szerk.), klubvüágbajnoki dön­tőt játszottunk. Mindennek meg kellett teremteni a feltételeit, és nem kizárólag az anyagiakra gondolok. A BL-siker nemcsak a költségvetésen múlik, hanem a csapaton belüli, a játékosok és a vezetők közötti emberi vi­szonyokon is.- A klub itthon egyeduralkodó­vá vált, a Szeged 2007-es baj­noki győzelme óta a Veszprém tízszer nyerte meg az aranyér­met. Pedig fő ellenfelének tu­lajdonosa az ország egyik leg­tehetősebb, legsikeresebb üz­letembere, a kispadján spanyol sztáredző ül, aki hazája váloga­tottját világbajnoki címre ve­zette, a kerete bővelkedik re­mek légiósokban. Ezért is hal­lani gyakran, hogy a két rivá­lis között csökken a távolság, de ennek idén ősszel éppen az ellenkezője igazolódott be: a Veszprém minden korábbinál nagyobb különbséggel, kilenc góllal tarolt Szegeden. Kifutott eredmény volt, vagy a valós ké­pet tükrözte?- A Szegedet nagyra tar­tom, nagyon jó csapat. Leg­utóbb két fantasztikus, izgal­mas kupadöntőt játszottunk vele, de tény, itthon évek óta a Veszprém nyert meg mindent, amit csak lehet. Vitathatatlan, hogy kicsit mindig előbbre jártunk, mint a Szeged.- Ennek egyik jeleként, követ­kezményeként csupán a Veszp­rémnek van országos, sőt a ha­tárokon is túlnyúló szurkolótá­bora. Mostantól, exelnökként, közéjük tartozik majd?- Harminc éve kötődöm a Veszprémhez, szurkolóként már 1992-ben ott voltam a Milbertshofen elleni győz­tes KEK-döntőn. A Cozma- gyilkosság tragédiájától a legfelemelőbb sikerekig na­gyon sok minden hozott és tartott össze bennünket, eze­ket a pillanatokat, emlékeket nyilván nem lehet elfelejte­ni. Az érzelmi részén túl úgy gondolom, ma a Veszprém kézilabdacsapata a legérté­kesebb sportmárka Magyar- országon, sőt Európa-szerte ismerik, jegyzik, külföldön is alakultak fanklubjai. Tu­domásom szerint a BL-döntőt 150 millióan nézték. Létre­hoztunk egy értéket, ami­re vigyázni kell, amit növel­ni kell. Nagyon bízom benne, hogy az utódaink ezt ugyan­olyan elszántsággal teszik majd, ahogyan mi tettük. JEGYZET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents