Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-16 / 267. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2017. NOVEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Angliából interneten rendelték a kábítószert Nem csak külföldről, a fővárosból is csábítanak lakókat Vörsre Tudatos tervezés a népes, 46. heti várható főnyeremény KAPOSVÁR Jelentős mennyisé­gű kábítószerre elkövetett kábí­tószer-kereskedelem, és új pszi- choaktív anyaggal visszaélés, valamint más bűncselekmény miatt emelt vádat három férfi el­len a Somogy Megyei Főügyész­ség. Közülük ketten nagy meny- nyiségű illegális szert tartot­tak azért, hogy azt eladják. Ket­tejüket tavaly októberben ér­ték tetten Kaposváron, amikor az elsőrendű vádlott éppen ön­magában is jelentősnek számí­tó mennyiségű kábítószert és új pszichoaktív szert tartalma­zó anyagot adott el a másodren­dű vádlottnak. Ezután a két fér­fi lakásán tartott házkutatások során további nagy mennyisé­gű drogot foglalt le a rendőrség. A nyomozás kiderítette, hogy az elsőrendű vádlott tavaly az Egyesült Királyságból in­terneten vásárolt kábítószert, ami a vámellenőrzésen fenn­akadt, ezért a csomag nem ju­tott el hozzá, a rendőrök azon­ban igen. A másodrendű vádlott a gyermekét is bevonta a kábító­szer-kereskedelembe. Az ügyészség a két büntetett előéletű kereskedővel szemben - akik előzetes letartóztatásban várják az ítéletet - fegyházbün­tetés és közügyektől eltiltás ki­szabását, valamint vagyonel­kobzást indítványozott. A har­madik vádlott csupán drogfo­gyasztó, vele szemben próbára bocsátást javasolnak. K. G. NE CSAK ÁLMODOZZ A SZERENCSÉDRŐL... összetartó településért 1 MILLIARD 424 MILLIÓ FT! www.szereiKsejatek.hu Új lakókkal gyarapodott Vörs lakossága. A települé­sen egyre többen vásárol­nak házat, s a német lakos­ság száma is megnőtt. Koszorús Rita rita.koszorus@mediaworks.hu VÖRS Míg a megye más részein csak arról tudnak beszámolni a településvezetők, hogy egy­re öregszik és fogy a lakosság, Vörsön éppen ennek ellenke­zője történik. Egyre többen vá­sárolnak házat a Kis-Balaton- hoz közeli településen, köztük sok külföldi - elsősorban né­met - választja otthonául a fa­lut. - Nekem van egy építőipa­ri cégem, felvásároltuk Vör­sön a leromlott állapotú ingat­lanokat, azokat felújítottuk, és újakat is építettünk - mondta Farkas Dezső alpolgármester. - Ezeket vásárolják meg a kül­földiek és az ország más részé­ről a településre érkezők. így került Vörsre Robert Günter és családja is. Ők a né­metországi Karlsruhéból köl­töztek a somogyi faluba. - Na­gyon szeretünk itt élni Vör­sön - mondta el kérdésünkre Robert Günterék nem mennek vissza Németországba, Vörsöt tekintik otthonuknak Fotó: a nyugdíjas férfi. - A környék gyönyörű, a klíma is kiváló, és tetszik az itteni összetartó kö­zösség. Robert Günter hozzátette: azt kifejezetten jónak tartja, hogy mivel nem nagy a tele­pülés, ezért mindenki ismer mindenkit. - Rajtunk kívül is több német lakik itt - hívta fel figyelmünket a német férfi. - Van egy kórusunk, amellyel sok helyen lépünk fel. Az ad­venti időszakban lesznek fel­lépéseink itt Vörsön és a kör­nyéken is. A nyugdíjas férfi kérdé­sünkre elmondta: teljesen spontán jött a házvásárlás a somogyi településen. - Több, mint tíz éve a barátaink dön­töttek úgy, hogy házat vesz­nek Spanyolországban vagy Magyarországon - magyaráz­ta Robert Günter. - Nem értet­tem, hogy miért akarnak ide költözni, úgyhogy eljöttünk velük és szerelem volt első lá­tásra. Nem tervezik, hogy visz- szamenjenek Németország­ba. Karslruhéban egyébként is eladták ingatlanjaikat, már Vörsöt tekintik otthonuknak Günterék. HIRDETÉS- Te, ennek a papnak még a szeme sem állt jól. Nem lát­tad, hogy billegett az oltár­nál? Mintha részeg lett vol­na - mondja a tolókocsis a fi­ának, aki lassan hazatolta a templomból nyolcvan felé kö­zelítő apját.- Dehogy volt ittas - nyugtat­ja meg a már maga is nagyapa korú fiú -, csak erőtlen egy ki­csit, szegény.- Miért nem a plébános misé­zett? Azt hittem, ő lesz majd ott - kérdezősködött tovább az apa.- Ha gyakrabban mennél a templomba, tudnád, hogy több mint egy éve már új káplán van, aki rendre besegít a plé­bánosnak.- Én hogy mennék, hiszen menni sem tudok. Meg a kato­likus templomba? Ugyan már, én református vagyok - tört ki belőle a kálomista nyakasság.- Egy az Isten, nem? Eltolná­lak én oda is, ha akarnád, de soha nem szólsz, hogy mennél az Úr házába...- Minek menjek, nézem itt­hon a tévét, közvetíti az isten­tiszteleteket meg a miséket is. Megnézem az ágyból, ez ugyanaz, mintha a templom­ban lennék! - replikázott to­vább az öreg.- Na, látod, ebben tévedsz. A vallásgyakorlás nem egyen­lő a televíziós közvetítéssel. Az nem ugyanaz, mintha va­lóságban átélnéd az istentisz­teletet. Tévén keresztül nem beszélgethetsz Istennel, nem élheted át az „itt és most" örö­mét, és az áldásosztó kéz sem közvetít így kegyelmet.- Kegyelem? Mi az? Engem elkerült egész életemben. Az én istenem hagyta, hogy le­vegyék a jobb lábamat, pedig nem voltam rongy ember... - kesergett a férfi, s könnyek gyűltek szemébe.- Például az, hogy a felesé­ged még veled van, és nem adott be egy öregotthonba, ha­nem kényedet-kedvedet ke­resi mindenben, pedig ő sem egészséges már. Mi ez, ha nem kegyelem? - próbálkozik a vá­lasszal a fiú, miközben lejtőn lefelé tolva apját, alig tudja megfékezni a kocsit. A fiú tisztában volt vele, hogy apja nem hajlítható. Ezért becsempé­szett egy piros ró­zsacsokrot- Az a dolga az asszonynak...- No és hogy ünneplitek a ma­mával az aranylakodalmat?- Sehogy. Mondtam neki, hogy vegye elő a szekrényből az es­küvői fényképünket, és tegye fel a tévé fölé.- Feltette?- Fel hát. Leakasztott egy fest­ményt a falról, aztán odatette a helyébe. Majd látod, ha fel­kísérsz. Ha nem megy a tévé, néha ránézek erre a fotóra, és megállapítom, milyen fess em­ber voltam egykor, fiatal ko­romban, de mindig megkérde­zem magamtól: Istenem, hova tettem az eszemet.- Nem akarod meglepni egy csokor rózsával?- Minek neki, majd vesz egy szálat magának ha akar, hadd nézegesse. Ha ez kell a boldog­ságához... A fiú tisztában volt vele, hogy apja nem hajlítható. Ezért be­csempészett egy piros rózsa­csokrot a maga ajándékvirá­ga mellé, és amikor anyja té- rült-fordult, hogy süteményt teremtsen az asztalra, apja kezébe nyomta az elegáns bu- kétát.- Mi ez? Minek hoztad, nem kértem én ezt - szabadkozott az apa.- Azért, hogy felköszöntsd ve­le a mamát.- Na jól van, nem bánom - mondta, aztán magához intet­te feleségét:- Na, asszony, gyere, ez a ti­éd, rakd bele a vázába - sza­badult meg a lehető leghama­rabb a csokortól. Az asszony, hiába kutatott em­lékei mélyén, nem emlékezett arra, mikor kapott utoljára vi­rágot férjurától. Talán már egy évtizede is van annak. Aztán a legszebbik vázát emel­te le a szekrény tetejéről, s mi­közben rendezgette az öt szál piros rózsát, együtt töltött év­tizedeik virágos bizonyítékát, könnyezve fordult fia felé: lá­tod fiam, milyen figyelmes az apád, nem felejtette ám el a házassági évfordulónkat, és ezzel a gyönyörű rózsacsokor­ral lepett meg. Aranylakodalo Lőrincz Sándor sonline@sonline.hu LEGYEN MOST HÉTVÉGÉN NEKED IS MALACOD!

Next

/
Thumbnails
Contents