Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-16 / 267. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP______________________________________________________________________________________________________________________________2017. NOVEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Pojtner János pékmester munkáját életműdíjjal ismerte el a pékszövetség Becsületes munkával is lehet boldogulni, az ám a teljesítmény Pojtner János úgy véli, minőségi portéka akkor készül, ha a pék szívvel-lélekkel dolgozik Fotó: Lang R. A mester nem válogatós, egyik kedvence a jó rozscipó KAPOSVÁR - Megfogadtam apám tanácsát, s nagy szen­vedéllyel dolgozom - mond­ta Pojtner János. - Kamasz koromban, amikor jó ideig papír nélküli pékként sütöt­tem kenyeret, egy életre az agyamba véstem: a szakmát nem lehet félvállról venni. Akárcsak másokat, engem is értek megpróbáltatások, ám az megnyugtató: a csa­ládban apáról fiúra öröklődik a hivatás. Fiam, a 43 éves Attila pékmesterként dolgo­zik a vállalkozásunkban. Harsányi Miklós miklos.harsanyimediaworks.hu- Mindig eleget tett az apai in­telemnek vagy lázadó típus volt?- Fontos, hogy az egyéni öt­leteket megvalósítsuk, a világ nem állhat meg a fejlődésben. Azonban vannak olyan örök értékek, amelyekre biztosan építhetünk: ilyen a szakmai alázat, a szorgalom, a hiteles­ség. Apám 1945- ben nyitotta meg a pékséget, aztán pár év múlva jött az államosítás, s az egykori kenyér­gyár telephelyén dolgozott. Aztán 1956 után ismét kiváltotta az ipart. Mellette rázódtam a szakmá­ba, életre szóló útravalót kap­tam tőle.- Gyakran sorok kígyóznak a pékségük előtt. Ön szerint mi a Pojtner kenyér titka?- Legyen rugalmas a ke­nyér bele, ne morzsolódjon, s másnap is könnyen szelhe­tő legyen, a héja pedig szerin- tém akkor jó, ha ropogós. Ter­mészetesen élő kovásszal süt­jük a termékeinket, amire ma divat hivatkozni, holott a jobb pékségekben 100 éve így ké­szül a kenyér. Kezdetektől fogva arra törekedtem, hogy a lehető legjobbat hozzam ki a csapatunkból.- Bőséges tapasztalattal ren­delkezhet, tizenévesen hamar belekóstolt a szakmába.- Vesd be a kenyeret, Jan­csikám: még ma is eszembe jut apám utasítása, pedig előt­te még nem volt péklapát a ke­zemben. Egyből a mély vízbe dobtak. Jó párszor előfordult, hogy iskola mellett beugrot­tam dolgozni, s az akkor szer­zett rutin, emberismeret ké­sőbb jól jött. Persze az életem más irányba is kanyarodha­tott volna. A honvédségnél ar­ra biztattak: maradjak a se­regben, továbbtanulhatok, s 30 évesen már őrnagy leszek. De talán nem véletlen, hogy a szeretett mesterség jobban vonzott.- Szívesen kísérletezett vagy maradt a bevált receptnél?- Bár negyven éve döntő­en egy-két fajta kenyeret és az alap péksüteményeket ké­szítettük, ám ezt is lehet pro­fin csinálni. Döntő, hogy egy pék legyen fogékony az újdon­ságokra. Régebben Habsburg Ottó lá­togatott Kaposvár­ra, s az egyik szál­ló séfje este egy új buci megsütésére kért fel. Sikerült a feladat. Szóval ahány vevő, annyi kívánság. Sok a ré­gi törzsvásárló, köztük számos helyi ismert ember. Annak ide­jén hozzánk járt például Ta- káts Gyula költő is.- A rendszerváltás után gom­bamód elszaporodtak a péksé­gek, idővel a látványsütödék. Hogyan bírták az iramot?- A bevált szakmai fogások nem veszhetnek el a napi ro­botban. A rendszerváltás után gépeinket felújítottuk, s há­rom éve is munkába állítot­tunk egy forgózsámolyos ke­mencét. A minőségi portéká­nak több összetevője van: a tudás, az üzembiztos techno­lógia, s az, hogy a pék szívvel- lélekkel dolgozzon.- Nem vagyok válogatós, szíve­sen megkóstolom az új termé­ket, ám néha érnek meglepe­tések - mondta Pojtner János, aki nyolc fős csapatával süti mindennap a finomságokat.- Nemrég egy szállóban regge­liztünk, s a felszolgált fehér ke­nyér - nem találok rá jobb kife­jezést - olyan volt, mint a vat­tacukor. Az ilyennel nem lehet pörköltet tunkolni, de szend­vics alapanyagnak se nagy szám. A pékmester azt mondta: jelen­leg közel 40 féle terméket ké­szítenek, s mindig gondolkod­nak egy-egy újabb portéka be­vezetésén. - Egyik kedvencem a rozscipó - folytatta a szak­ember. - A hagyományos, ter­mészetes, jól beazonosítható ízeket kedvelem a péktermé­keknél éppúgy, mint a borok­ban. Mert persze nem csak a munkáról szól az életem, év­tizedek óta szőlőt is művelek, ez teljesen kikapcsol. Az idén meglehetősen jó volt a termés. A vörösnél finom a merlot, a zweigelt és a kékfrankos, a fe­hérből az olaszrizling és a char- donnay is.- Mi a nehezebb: családi vállal­kozást irányítani vagy hőség­ben kenyeret sütni?- A felelősségről szól mind­egyik, 70 évesen is igyekszem helyt állni.- Mennyire figyeli a konkuren­cia ténykedését?- A csapat egy részével ba­ráti viszonyban vagyok, oly­kor cukkoljuk egymást, de ez belefér a kapcsolatba. A szak­ma óriási, átalakulást élt át a multik letelepedésével, plá­ne azóta, hogy saját sütödéket üzemeltetnek. Nem szeretnék általánosítani, de a felfújt, jel­legtelen ízű termékekről az ugrik be: olyan, mintha a re­mekművek fagyasztott gipsz­ből készülnének.- Hogyan alakította át az éles verseny a szakmát?- Néha úgy érzem, megbo­londult a világ. Egyes Bala- ton-parti pékek Kaposvárra és környékére szállítanak ke­nyeret, a helyiek a szomszé­dos megyékben is próbálkoz­nak. Ezzel egyedül az autóke­reskedők járnak jól: a pékek szétszaggatják a furgonokat, s új kocsira lesz szükségük.- Azt mondta: lényeges, hogy a fiatalok megtalálják a közeget, amelyben jól érzik magukat. Milyen az utánpótlás?- Nem jönnek tömegével a fiatalok, ennek egyik oka, hogy nem fizetik túl az alkal­mazottakat, s fárasztó az éjjeli műszak. Ha a bérek emelked­nek, nem lenne probléma az utánpótlással. S az se mellé­kes, hogy mit helyez előtérbe a vállalkozó: a profitot vagy a portékát. Nálam az utóbbi sze­repelt az első helyen, miköz­ben értelemszerűen a bevétel is lényeges. Úgy látom, egye­sek rendkívül rövid idő alatt akarják elérni azt, amiért má­sok egy fél életen át szorgal­masan dolgoznak. Szerintem lépésről lépésre, becsületes munkával is lehet boldogulni: ez a teljesítmény. Biztatták, hogy marad­jon a sereg­ben, ám sze­retett mester­sége vonzotta Kína a főiskolán KAPOSVÁR A kínai gyógynövényekkel ismerkedhettek egy kiállításon az érdeklődők. A PTE Egészségtudományi Karának kaposvári központ­jába látogattak el szerdán a Konfuciusz Intézet munkatársai. K. G. Összefogtak a munkácsysok a századik évforduló kedvéért Diákest a jubileumi ünnepért KAPOSVÁR Rendhagyó esten gyűjtöttek támogatást az isko­la száz éves jubileumának ren­dezvényeire a Munkácsy Mi­hály Gimnázium tanulói. A di­ákok kezdeményezése megha­totta az intézmény igazgatóját is. - Már tízezren regisztrál­tak a volt munkácsysok közül a jubileumi rendezvényünkre az interneten - mondta Gyal- lai Katalin. - 1918-ban nyitotta meg a kapuit az iskola elődje. Ezért jövőre képzőművészeti kiállításokat, irodalmi esteket és kávéházat tartunk ismert művészekkel, akik a Munká- csyban végeztek, mint Ivan- csics Ilona színművésznő, Ko­zári Alinka operaénekes, Sza­bó Kimmel Tamás színész és Fogarasi László (Yonderboy) zenész. Felidézzük az egyko­ri fergeteges Munkácsy-bu- lik hangulatát, emlékfutást és sportgálát is szervezünk. A diákok egy műsort állítot­tak össze, énekesek és hang­szeres előadók léptek fel szer­dán este. Jelképes belépőjegyet vásárolhattak a nézők, 200 fo­rinttal támogatva az iskola ala­pításának századik évforduló­jára tervezett ünnepségsoroza­tot. A vendégek egy-egy okos gondolattal ellátott könyvjelzőt is kaptak, amit a diákok készí­tettek. Kovács G. Számos műfajban mutatkoztak be a diákok Fotó: Muzslay Péter t

Next

/
Thumbnails
Contents