Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-11 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 44. szám

g INTERJÚ 2017. NOVEMBER 11., SZOMBAT- Honnan jött az ötlet, hogy hazánktól elszakadt, magyarok lakta kisebb régi­ókat, hegyeket, településeket mutassatok be a televízióban?- Gyerekkori barátommal, Kenyeres Oszival évtizedek óta jártuk a Kárpát-meden­cét, a hegyeket, rengeteget ki­rándultunk a szűkebb és a tá- gabb régiónkban is. Az Alpo­kig is eljutottunk, mégis tör­ténelmi hazánk tájain éreztük igazán otthon magunkat, ahol lépten-nyomon magyar emlé­kekbe és emberekbe botlot­tunk. Időközben úgy alakult az életünk Dávid kollégámmal (Schödl Dávid operatőr) és At­tilával (Vándor Attila), hogy el­kezdtünk a közmédiában dol­gozni, majd megalapítottuk a cégünket egy kis pincehelyi­ségben. Szinte a nulláról épít­kezve éveket kellett dolgoz­nunk azon, hogy elérjünk ar­ra a szintre és a körülmények is megengedjék, hogy önálló műsort készíthessünk. Végül sikerült, így kezdtük el gyár­tani többek között a Hazajárót, hogy minél több embernek át­adhassuk a honismeret közö­sen átélt örömeit. Alapvetően három pilléren nyugszik a mű­sorunk: egyrészt szeretnénk bemutatni a Kárpátok bérceit és átadni a kirándulásaink so­rán szerzett személyes tapasz­talatainkat. Ez a természeti sík. Másrészt, mivel a termé­szeti környezetben van egy masszív magyar épített örök­ség is, várakkal, kastélyokkal, templomokkal, ezeket is pró­báljuk közelebbről bemutat­ni, ahogyan a küzdelmes múl­tunkra emlékeztető, véráztatta harcmezó'ket is. Ez a szellemi sík. A munkásságunk harma­dik pillére pedig az elszakított területeken élő honfitársaink megmaradásért vívott küzdel­meinek a bemu- tatása. Ez a lelki sík, ami élettel tölti meg az előző kettőt.- Egy-egy adás 26 perces. Eny­nyi idő alatt be lehet mindezt mutatni? »- Próbáljuk, de ebben a szűk keretben csak egy szele­tét tudjuk átadni egy-egy kis­tájnak. Sokszor csak forgatás közben derül ki, hogy milyen, kincsekben gazdag tájon já­runk, mennyi értékes ember, közösség él helyben, akiket szeretnénk bemutatni a tévé­nézőknek, ezért néha bizony kevés a rendelkezésre álló idő.- Akkor egy már leforgatott helyszínre visszamenni, ismé­telni még nem kellett?- Nem, még soha. Sőt, mi­nél több helyen járunk, annál inkább rádöbbenünk, hogy milyen sok mindent kellene még feltérképezni, bemutat­ni. Eleinte mi kerestünk for­gatási helyszíneket, de most már rengeteg a meghívás, alig győzzük.- Könnyen megnyílnak a hely­beliek?- Általában igen. Főleg azo­kon a helyeken, ahol már ko­molyabb turizmus van. Ott egyből óriási vendégszere­tettel, öröm- ^ mel fogad­nak. Azokon a települé­seken vi­szont, ahol ritkák a kirándu­lók, turisták, előbb inkább a csodálkozás a jellemző. Meg­lepődnek, hogy rájuk is kí­váncsi valaki. A fszórvány- településeinken a helybéliek által csöndesen őrzött^ szer­ves kultúra, a néphagyomá­nyok kiemelkedő értéket kép­viselnek. Jó látni, hogy ahová kevesebbet süt a nap, azokon az elzártabb helyeken is igazi feltáratlan kincsek rejtőznek. Minden tájnak megvan a ma­ga „genius locija” (hely szelle­misége), lelkisége. Az is nagy élmény, amikor olyan helyszí­nen járunk, ahol szinte meg­állt az idő. És itt nem az elma­radottságról beszélek, inkább arról, hogy a rombolás még nem ért oda. Amikor régi táj­leírásokat, verseket előkeres­ve látjuk, hogy elődeink nyo­mán járva ma is ugyanazt ta­pasztaljuk, amit évszázadok­kal ezelőtt ők, az remek érzés.- Milyen visszajelzéseket kap­tok a nézőktől?- Az első adástól kezdve úgy érezzük, hogy egy űrt töltünk be, de reméljük, hogy ez a vál­laltan kicsit szubjektív műsor unikális tartalmat nyújt. Ép­pen az említett genius locit, az adott hely szellemiségét sze­retnénk megragadni és a kép­ernyőn keresztül „átadni” a nézőknek, a célunk, hogy úgy érezze magát a té­vé képer­nyője előtt, mintha ott lenne velünk. Mintha ő járná a he­gyeket, falvakat, beszélgetne a helybéliekkel. Ez nem köny- nyű feladat, hiszen élettelen technikai eszközökkel kell át­adni egy-egy hely ízét, illatát, lelkületét. A visszajelzések-, bői viszont azt látjuk, hogy egyre több ember érti és érzi, mit szeretnénk közvetíteni. A tévéműsor ki is nőtte ma­gát, most már több olyan egye­sület van, amelyek az adások nyomán elindulnak felfedez­ni az egyes vidékeket. Az ál­talunk alapított Hazajáró Egy­letnek is ugyanaz a célja, mint a műsornak, mégpedig hogy - a nemzeti összetartozás erősí­tésén túl - segítsünk az em­bereknek eligazodni, mer­re induljanak, hol szánjanak meg, kit keressenek egy-egy tájékon.- Mekkora stábbal dolgoztok?- A forgatásokon egy hatfős csapat készíti a műsort. A Ha­zajáró két főszereplője Jakab Sándor és Kenyeres Oszkár. Ők hitelesen alakítják a turis­tát, hisz a magánéletükben is „hazajárók”, rengeteget túráz­nak. Az operatőrünk Schödl Dávid, aki vállalja azt a sok­szor fizikálisán is nagyon ke­mény munkát, amit a forgatá­sok megkövetelnek. Időnként igen veszélyes helyekre kell felvinni a kamerát, fagyban is, hőségben is. Ugyanez igaz a hangmérnökünkre, Tóth Józsefre is, akinek példá­ul a legnagyobb szélviharban is kiváló minőségben kell fel­vennie a hangot. Jómagam pe­dig a rendezője és a szöveg­írója vagyok a műsornak. Va­lamint a technikus-sofőrünk, Vajda Béla vesz még részt a forgatásokon. De ne feledkez­zünk meg a hátországról sem, az utómunka oroszlánrészét I elsősorban a vágó, Farkas Zol­tán vállalja. mSk- Túl vagytok a 200. adáson. Hogyan ünnepeltetek?- A forgatások alkalmával szoktunk esténként egyet- egyet koccintani. (Nevet.) így ünnepeltük a 200. adást is az Érmelléken. Két forgatás kö­zött ritkán vagyunk együtt, hisz itthon is rengeteg a dol­gunk. Míg a csapat egyik ré­sze az utómunkával van elfog­lalva, a szereplőink a követke­ző forgatások szervezése mel­lett főleg közönségtalálkozók­ra járnak, és gyakran hívják őket rendhagyó földrajz-, tör­ténelemórák megtartására is.- Mik a tervek a közeljövőre nézve?- Még nagyon sok olyan bebarangolandó terület van, ahova eddig nem jutottunk el, az a célunk, hogy minél több szegletét bemu- tathassuk törté­nelmi hazánknak. A Kárpát­medencei magyarság egysé­gét, a közösségek hitét szeret­nénk erősíteni a műsorral. To­vább építjük a Hazajáró Egyle­tet is, amely a nézőink aktivi­zálásáról is szól. Ehhez elen­gedhetetlen a műsorra alapu­ló honlap is (Hazajaroegylet. hu), „amelynek segítségével online, is elérhetőek lesznek a fontos turistaútvonalak, a helyi honismereti vezetők, az ajánlott szálláshelyek, a leg­fontosabb tudnivalók egy-egy régióról.- Jelölték a műsort Prima Pri- missima díjra is az idén.- Igen, a jelölést megtiszte­lőnek tartjuk, mert megerősít bennünket abban, hogy van igény arra a fajta értékközve­títésre, amit hivatásunknak tartunk. Ha ezt a nézőink is így gondolják, várjuk támo­gatásukat a közönségszavazá­son. Ezután is tudatosan sze­retnénk demonstrálni a mű­soron keresztül, hogy a Kár­pát-medence égi törvények­kel szentesített egységét földi törvényekkel nem lehet fel- szabdal­I lei elvi Takács Eszter A Hazajáró egy turisztikai-hon­ismereti magazinműsor-soro­zat a közszolgálati televízióban. 2011. október 9-én indult a Duna TV-n. A műsor célja a Kár­pát-medence természeti, kultu­rális értékeinek, történelmi em­lékeinek és az ott éló magya­rok mindennapjainak a megis­mertetése. Egy adás általában a két szereplő egy-egy kistájon tett 2-3 napos túrájának, kirán­dulásának az összefoglalója. A műsor az elmúlt években el­nyerte többek között a Magyar Örökség Díjat, a Bocskai-díjat, a váci Pro Urbe-díjat és a Zajzo- ni Rab István-díjat. idén pedig Prima Primissima díjra jelölték. A Hazajárót a www.primaprimis- sima.hu oldalon lehet szavaza­tokkal támogatni. Immár 200. adásánál tart Magyarország legnépszerűbb turisztikai műsora, a Hazajáró. Az alko­tók hatodik éve készítik tö­retlen lelkesedéssel a mű­sort, amelyet idén Prima Primissima díjra jelöltek Magyar sajtó kategóriában. Célunk, hogy több ember­nek átadjuk a honismeret közösen átélt örömeit - nyi­latkozta lapunknak a csa­pat küldetéséről Moys Zoltán, a műsor forgató­könyvírója. s ■ Az első adástól kezdve úgy érezzük, hogy egy űrt töltünk be Fotók: MW

Next

/
Thumbnails
Contents