Somogyi Hírlap, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)
2017-10-05 / 233. szám
12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. OKTÓBER 5., CSÜTÖRTÖK „Ilona, maga királynői alkat, azok nem szólalhatnak meg tájszólásban.” Sokan ma is szerelmesek bele, mert azt látják: nem fogott rajta az idő. Fiatalos küllemét nem a sminkjének köszönheti, hanem a belső derűnek, amely árad belőle. Hihetetlen, de Bencze Ilona a hetvenedik születésnapjára készül. Lőrincz Sándor sonline@sonline.hu KAPOSVÁR A Jászai Mari-díjas, Érdemes művészt a közelmúltban Tolnay Klári-díjjal tüntették ki Béres Ilonával és Dunai Tamással együtt. A somogyi származású színész-rendezőt, aki „édes méregnek” tartja mesterségét, szerepekről, nagy elődökről és Örökség című zenés estjéről kérdeztük.- A nagykanizsai kórházban született, édesanyja óriáscsecsemőként hozta haza Csurgóra. Ötkilósan, hatvanhét centisen alig fért bele a szabványpólyába. Csodagyereknek tartották?- Nem, bár csodálkoztak, s úgy mondták: „Jaj, vigyázni kell, mert az ilyen különleges gyerek nem marad meg!” Ehhez képest itt vagyok még.- Gyékényes-Zákánytelep szintén fontos helyszín az életében; Zákánynak díszpolgára is. Sokat kaptam Zákánytól. A mai napig abból élek, amit ott magamba szívtam...- Itt töltöttem a gyerekkoromat 7 éves koromtól 14-ig intenzíven, 14-18-ig kaposvári kollégistaként, aztán még egy évig, és utána sodort el a sorsom a fővárosba. Nagyon szép időszaka az életemnek, a mai napig „abból élek”, amit ott magamba szívtam, lelkembe-el- mémbe töltöttem. Kiváló iskola volt, remek tanárokkal, élénk zenei, közösségi élettel, sokat kaptam Zákánytól, soha nem fogom tudni meghálálni már a tanáraimnak és sajnos a szüleimnek sem.- És Kaposváron?- A legjobb időben kerültem a városba, annak minden akkori előnyével, a jól megalapozott tudást és érdeklődést ki tudtam tágítani, gyarapítani. Amatőr színjátszás, Csiky Gergely Színház, ahova azonnal bérletet váltottam, új környezet, új barátok gazdagították, színesítették az életemet. Gyermekből kamaszlánnyá értem, annak minden izgalmával, szépségével.- Amikor - vidéki lányként - felkerült a fővárosba, beszédtanára hogy tudta rávenni, hogy búcsút intsen a jellegzetes, somogyi nyílt e-knek?- Fischer Sándor tanár úr, az első beszédtanárom elégedett volt velem, mert szépen beszéltem, de a jellegzetes somogyi tájnyelven. Azt mondta: „Ilona, maga egy csinos, magas lány, királynői alkat, klasszikusokat fog játszani, azok nem szólalhatnak meg tájszólásban.” Kaptam sok irodalmi anyagot, és gyakoroltam, gyakoroltam... Múltkor belehallgattam az első filmembe, hát... még szerencse, hogy nem királynőt kellett játszanom. Mire az első nagy szerepemet, egy angol lányt fél év múlva megkaptam G.B. Shaw darabjában, már azt kérdezte Tolnay Klárika, hogy honnan tudom én ilyen jól, milyen egy angol lady.- Egy szerepére hadd emlékeztessem: a Madách Színház Macskák című produkciójára, ahol először Bombalurina, majd néhány év múlva Griza- bella szerepét játszotta - harminc éven át. Néhány éve jelezte: szívesen levetné a macskajelmezt. Miért kérte ezt?- Az idén éppen 45 éve, hogy diplomáztam, 47 éve játszom a Madáchban, a gyakorló éveket is beleszámítva. Csodálatos szerepeket játszottam addig is, míg a Macskák műsorra került, és jött a 30 év sikerszéria. Ilyen az én életemben már biztosan nem lesz, learattam minden „babért”, ami ezzel járt, és jött egy teljes felújítás új szereplőkkel, hirtelen négyen lettünk a szerepre, évente talán tízszer került volna rám a sor. Ezért döntöttem így. Szép volt, jó volt, elég volt.- Tudom, hogy nem szívesen emeli ki egyetlenegy szerepét sem, de most - az ünnepi alkalomra tekintettel - kérem, tegyen kivételt!- Meglepi, ha nem a Macskákat emelném ki? Inkább Solvejget, a Hattyút, Olgát a Három nővérből, a kecskeméti Testőrt és a Csodás vagy Júliát, a soproni Nem félünk a farkastól-t, vagy a Félreértést, a Turayban a Kakukkfészket vagy a Doktornőket, a Tolnay Szalonban a Színésznőket, a Kedves Hazugot, a Játékszínben a Holdfogyatkozást Darvas Ivánnal, ami az ő utolsó szerepe volt, vagy a mostaniak közül a Váratlan vendéget^ a Billy Elliot-ot.- Mensáros László, Gobbi Hilda, Márkus László, Darvas Iván, Tolnay Klári, Psota Irén - színészlegendákkal játszhatott Mit tanult tőlük?- Nagyon sokat. Színpadi létezést, viselkedést, hitet, erőt, kitartást, megtanultam meglátni az értéket és teremteni, dolgozni, tűrni, mérlegelni, ha kell, összeszorított foggal hallgatni. De legfőképpen alázatot tanultam, anélkül ugyanis nem megy, legfeljebb ideig-óráig.- Tizenöt éve járja az országot Örökség című műsorával, amelylyel szülőmegyéjében is többször bemutatkozott. Lélekindító előadása közönségét is felkavarja, hiszen arról tesz tanúságot: soha nem felejtheti el az ember, hogy honnan indult. Kapcsokról, kötődésekről, hitről, szeretetről beszél és énekel.- Ezek az értékek. Akinek ez avíttas, az nagyon fog csodálkozni, ha elmúlik az ifjúság hevülete, lendülete, maga- biztossága. Rá fog jönni: egyedül van, talajtalanul, gyökérte- lenül. Már több mint egy éve nem léptem fel ezzel az estemmel, amióta elvesztettük Gyarmati Pistát. Több mint 30 év közös munka, barátság, a lélegzetvételemből tudott mindent, úgy muzsikáltunk együtt, mint az angyalok. Nem tudom, kiheverem-e valaha a hiányát, és képes leszek-e más zongoristával a nulláról kezdeni. Még nem tudom.- Mohorán, a Tolnay Klári Emlékházban vette át a Tolnay Klári-díjat. Ott, ahol gyermekkorát töltötte a színésznő. Az emlékházban gondolatai között megjelent Klárika is?- Csak ő volt ott, és teljes súlyával. Életében, ahol megjelent, minden róla szólt. És ez így van rendjén. De nagyon jól éreztük magunkat nála vendégségben, és végtelenül megtisztelő, hogy megkaphattam ezt a díjat. A pályám első három évében minden darabban együtt játszottunk, és később is gyakran. Láttam szinte minden szerepében. A születése 100. évfordulójára a Madách Színházban én rendeztem a gálaestet, fel is léptem, szóval mi azóta is kapcsolatban vagyunk, hogy testi valójában nincs már közöttünk.- November 3-tól egy új életszakasz kezdődik, vagy marad minden úgy, mint régebben?- Fogalmam sincs. Majd felhívom, és elmondom, milyen túl lenni a hatvanas éveimen és elkezdeni a hetveneseket. Remélem, nem fog nagyon fájni. De viccen kívül: most mondja, mi változik? Megy minden tovább a maga rendje és módja szerint, amíg a Teremtő „kedvezményezettje” leszek.- Várom a hívását, de addig is árulja el, miben láthatjuk?- Jelenleg hat darabban játszom, az Operaház fantomjában, a Mary Poppinsban, a Páratlan páros 2-ben, a Váratlan vendégben az Erkel színházban, a Billy Elliotban és a Hazudni tudni kellben a Turay Színházban. Hat előadásnak vagyok a játékmestere, ami nagyon sok munkával jár. Készülünk az új bemutatóra a Madáchban, amiben szintén Szirtes Tamás rendező mellett dolgozom. Sok gyerek lesz az előadásban, az tripla munkának számít. Minden megy tovább, amíg a teremtő kedvezményezettje leszek Bencze Ilona nem érzi, hogy bármi megváltozna életében a 70. születésnapjával Fotó: Kovács Tibor A Madáchban igazi otthonra talált Haumann Péterrel Fotók: Madách Színház Somogyiként soha nem felejtette el, honnan indult Bencze Ilona játszott a kecskeméti, a soproni, a zalaegerszegi színházban, s Budapesten a Madáchon kívül a Játékszínben is, a Turay Ida Színházzal pedig bejárta az egész országot; csakúgy, mint az Ivancsics Ilona és Színtársaival. Örökség című műsorával többször bemutatkozott Somogy intézményeiben, s az idei csurgói megyenapon is fellépett. A közelmúltban felvett, Magyarország, szeretlek című televíziós vetélkedőn is örömmel erősítette a somogyi csapatot, bár a rendezők a zalaiakhoz szerették volna tenni, mondván: nagykanizsai születésű. Ő viszont közölte: mindig is somogyi volt és az is marad örökre.- Mindent a teremtőnek köszönök - mondta kérdésünkre.- Úgy élek, úgy kelek, úgy fekszem, hogy hálás vagyok mindenért, a nehézségekért és örömökért egyaránt. Ha Ő velem, ki ellenem? Megtanultam dolgozni, s ha kell, összeszorított foggal hallgatni...
