Somogyi Hírlap, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-18 / 244. szám

X MEGYEI KÖRKÉP 2017. OKTÓBER 18., SZERDA Mára csaknem ötvenezerre gyarapodott a somogyi szarvasmarha-állomány. Kazsokon és Homokszentgyörgyön például összesen 5300 tejelő és nem tejelő marhát tartanak Fotó: Lang Róbert Megyénkben a szarvasmarhák száma nőtt az állatszámlálás adatai szerint Jól tejelnek a somogyi marhák Megyénkben a legutóbbi ál­latszámlálás adatai szerint a szarvasmarhák és a ju­hok száma jelentősen nőtt. Eközben a kaposvári tej­üzemben is látványos válto­zás zajlott le: tavaly a feldol­gozott nyerstej 63 százalé­ka származott Somogyból, idén már 82 százaléka. Harsányi Miklós miklos.harsanyi@mediaworks.hu KAPOSVÁR-MOSDÓS-HETESA szar­vasmarha-állomány 21 száza­lékkal, 49 ezerre bővült So­mogybán, június elején az or­szágos állomány 5,7 százalé­kát istállózták a megyében. A Központi Statisztika Hivatal kimutatása szerint a tehenek száma ennél nagyobb mérték­ben, 28 százalékkal, 21 ezerre növekedett.- Az eredményhez társasá­gunk is hozzájárult - mondta Szommer Gábor, a Fino Food Kft. kereskedelmi igazgatója. - A céghez köthető családi vál­lalkozásban jelentősen nőtt az állatok száma: a két telephe­lyen - Kazsok, Homokszent- györgy - két éve 4800, most már 5300 tejelő és nem tejelő szarvasmarhát tartanak. Eb­ből a 2700 tehén napi 80 ezer liter tejet biztosít. A nagyobb gazdaságok - Zi- mány, Szentgáloskér, Mosdós - mellett kis- és közepes mé­retű társaságokkal is kapcso­latban áll a cég, s Baranyá­ból is rendelnek alapanyagot a kaposvári tejüzembe, ahol naponta 150 ezer liter tejet dolgoznak fel. A változást jel­zi, hogy amíg tavaly a beszál­lított nyers tej 63 százaléka volt somogyi, idén már több mint 82 százaléka. 2016-ban naponta közel 79 ezer liter tej származott megyénkből, je­lenleg 123 ezer liter. Szommer Gábor kiemelte: a nagy értékű beruházások eredménye kéz­zel fogható.- Minden apróságnak jelen­tősége lehet az állattartásban - hangsúlyozta. - S bár könnyen előfordul, hogy ezek az ered­mények nem egyik napról a másikra jelentkeznek, de nem szabad eltolni a fejlesztéseket. Nagy hangsúlyt helyezünk az állatjóléti intézkedésekre: a nyári hőségben például vízper- mettel hűtöttük a teheneket, s kényelmesebb körülmények között, gumiszőnyegen helyez­zük el az állatokat. Keszthelyi István, a mosdó- si Mawa Kft. ügyvezető igaz­gatója kiemelte: céljuk, hogy egész éven át a lehető legki­válóbb minőségű tejet állítsák elő. A termelési kedv javulásá­ban szerepet játszott a felvá­sárlási ár emelkedése is; 2016- ban volt a mélypont, akkor li­terenként 64 forintot kaptak egy liter tejért, most 92-93 fo­rintot. Ha lehetőségük nyílik, a gazdaságot továbbfejlesztik. A KSH elemzése rávilágít: a korábbinál kevesebb sertést és tyúkot tartanak megyénk­ben, viszont a főbb gazdasági haszonállatfajok közül legna­gyobb mértékben, közel egy- harmaddal a juhok száma emel­kedett. Június elején már 42 ez­ret tartottak. Jezeri László, a he- tesi Kapos Ternero Kft. termelé­si igazgatója közölte: Somogy­bán közel 20 nagyobb vállal­kozás működik, ahol átlagosan 300-800 juhot tartanak, s ezen kívül számos kisebb gazdálko­dó is foglalkozik állattartással.- Évente csaknem 20 ezer birkát és 8-10 ezer bárányt vágunk le Hetesen - mondta. - Élénkül az exportpiac, idén szerintem több állatot dolgo­zunk fel, mint tavaly. A hagyo­mányos - osztrák, német, sváj­ci - együttműködésen kívül ősszel ígéretes olasz megkere­sést kaptunk. A nagy ünnepek előtt alkalmanként 800-1000 feldolgozott bárányt akarnak rendelni tőlünk, mélyet hűtő­kamionban szállítanak el. Naposcsirkéért cserélték az első charoalis marhákat, mára meghódították a világot, Hajmáson több mint százat tartanak Naposcsirkéért cserélték el 1971-ben, így jelent meg elő­ször Magyarországon, a Szik­szói Állami Gazdaságban a charolais marhafajta. Dél-Af- rikától Mexikóig elterjedt, ízle­tes a húsa és nagyon jól alkal­mazkodik a környezethez. Erről a fajtáról tanácskoztak kedden Hajmáson, ahol több mint ÍOO egyedet tartanak. Közel száz charolais legel Haj­máson. Lóki Géza, a Zselic- völgy-Szabadidőfarm Zrt. tulaj­donosa elmondta: öt éve kezd­tek el foglalkozni ezzel a fajtá­val. Egy részét eladják a hazai és a külföldi piacokon.- Öt éve van törzstenyésze­tünk, most dolgozunk egy vá­gópont kialakításán, már csak a gépek hiányoznák - tet­te hozzá Lóki Géza. - Célunk, hogy helyben dolgozzuk fel ezt a fajtát, de már most is megtalálhatók étlapunkon a charolais marhaételek, ame­lyek nagyon kedveltek, mert nem zsírosak, faggyúsak. A fajta 1971-ben jelent meg Magyarországon, azóta már 13 ezerre tehető a számuk. Do­mokos Zoltán, a Magyar Cha­rolais Tenyésztők Egyesületé­nek ügyvezetője elmondta: egy szikszói állami gazdaság hozta be barterüzlet keretében, na­poscsibéért cserélték, a mai Hajmáson szó esett a problémákról is Fotó: Kontra Gergely szlovén területről érkezett az első szállítmány. Hozzátette: nemcsak hazánkban, hanem világszerte elterjedt. Nagyon könnyen alkalmazkodik a föld­rajzi viszonyokhoz, könnyen ke­zelhető és nagyarányú a súly- gyarapodása, s egyre kedvel­tebb a genetikailag szarvtalan fajtája. A charolais marháról és az ál­lat tartásáról, eladásáról tartot­tak kedden szakmai konferen­ciát. A rendezvényen szó esett a tenyésztőket érintő problé­mákról is. Bujdosó Márton, a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete elnöke elmondta: idén 25-30 százalékos árcsök­kenést tapasztaltak. - Míg a tavalyi tejárcsökkenésnél igen hangos volt az ország, a húsár csökkenéséről nagy volt a hall­gatás - mondta -, az árcsök­kenés a nyereségesség határá­ra sodorta az ágazatot, éppen, hogy nullára futottunk ki. Re­mélem ez csak átmeneti lesz. Feldman Zsolt államtitkár elő­adásában elmondta: a magyar mezőgazdaság jelentős növe­kedést mutat az elmúlt évek­ben. - Az éves kibocsátása 2600 milliárd forint fölé emel­kedett, ennek fontos szele­te nemcsak a tejelő, hanem a húsmarha is - tette hozzá az államtitkár. Góz Lilla Napút-díjat kapott Druzsin Ferenc irodalomtörténész, a Tanítóképző Intézet egykori tanára Veszélyesnek tartja a nevetésszegény világot BUDAPEST-TARANY A taranyi születésű Druzsin Ferenc iro­dalomtörténész, egyetemi ta­nár kapta az idén a Napút fo­lyóirat díját, amelyet Szondi György főszerkesztő adott át Budapesten. Az egyedi díszok­levélből és egyedi éremből álló Napút-díjjal olyan, „életük de- lelőjén” álló kiválóságokat is­mernek el, akiknek irodalmi vagy tudományos életművük sokak előtt példa lehet. A laudációt Komáromi Gabriella irodalomtörténész mondta. Az egykori kollé­ga személyes és szenvedélyes hangú méltatásában egyebek mellett így vallott: Tanúja va­gyok annak, ahogy rajongtak érte a hallgatói a kaposvári Tanítóképző Intézetben (ami­ből később főiskola, majd az integrációs hullámmal egye­tem lett, ahova pályája végén óraadóként visszatért.) Lehet, hogy az orosz irodalomért is elsősorban miatta rajongtak. Csehovért is, Ajtmatovért is. Ahol ő tanított, megérezték az orosz nyelv szépségét. De sike­re volt a tanári focicsapat szen­vedélyes csatáraként is - még hollófekete hajjal. Kutatóként, tudósként mindig a szláv iro­dalmak körében képzeltem el. S most a Napúiban az Arany János évforduló alkalmával Druzsin Ferencet a szíve gyakran hazahúzza manapság is ünnepeljük és kap díjat. Ko­máromi Gabriella kiemelte: A Hiedelmek költészete (1998), az Ünnepek költészete (1999) és A nevetés költészete (2003) olyan, mint egy triptichon. Pél­datára Arany Toldijától Tamá­si Áron Énekes madaráig, Fáy Andrástól Tömörkényig, Tol­nai Lajostól Petelei Istvánig sok mindent kínál. Csaknem mindig és mindenre a folklo- rizmus felől nézelődik, a ko­mikum kérdésköréből például kiragadja a népi nevetéskultú­rát. Eötvös Károly nyomán hi­szi, hogy a nevetésszegény vi­lág veszélyes, hogy „Vagy bol­dogtalan ember, vagy rossz ember az, aki jóízűen nevetni nem tud.” Druzsin Ferenc, az ELTE egy­kori rektorhelyettese a Táncsics gimnáziumban érettségizett, ahova tanárként is visszatért, több mint öt évig a szófiai Ma­gyar Intézetet vezette. Évtize­dek óta nem él Somogybán, ám a szíve rendre hazahúzza. Fel­újíttatta a szülőházát, gyakran megfordul feleségével e kis fa­luban. Különleges kincsnek te­kinti Arany János és Tompa Mi­hály levelezését, az Arany-év­forduló kapcsán e kéziratát ad­ta át a Napkút Kiadónak Egy ré­gi levélen ezt írva találtam cím­mel. Lőrincz Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents