Somogyi Hírlap, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-14 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 41. szám

Nagy László lemondta a válogatottságot, már csak a Veszprémre koncentrál hiányérzet nélkül Miután megbeszélte a neki fontos emberekkel, tizen­nyolc év után elköszönt férfi­kézilabda-válogatottunktól a világklasszis csapat- kapitány, Nagy László. Simon József/Nemzeti Sport Vezér marad - Remek csapatember VALRO RIVERA, KATAR SZÖVET­SÉGI KAPITÁNYA, A BARCELO­NA VOLT EDZŐJE: „Óriási tehet­ség volt és a kézilabda törté­netének egyik legjobb, ha nem a legjobb balkezes játékosává fejlődött. Öröm volt vele dogoz- ni Barcelonában, mert gyorsan, szorgalmasan tanult. A világ bármely csapata szívesen lát­ta volna a keretében. Még ma is ereje teljében van, sajnálom, hogy a válogatottól visszalé­pett. Négy-öt évig még bizto­san játszik, a Veszprémben ve­zér marad.” M0CSAI LAJOS, VOLT SZÖVET­SÉGI KAPITÁNY: „Született atlé­ta, sajátos individuum, ugyan­akkor remek csapatember. Az izomzata, a testi arányai és felépítése, a ruganyossága és a gyorsasága, a labdaérzéke, az általános és sportintelligen­ciája mind arra predesztinál­ták, hogy kiemelkedjen és csúcsteljesítményre legyen ké­pes valamelyik labdajátékban.”- Korszakhatárhoz érkeztünk a magyar kézilabdában?- Ezt nem az én dolgom megítélni, de az én életem­ben biztosan, mert hosszas töprengés és a hozzám embe­rileg, szakmailag közel állók­kal való egyeztetés után úgy látom jónak, ha a válogatott­ban befejezem a játékot, és a jövőben már inkább a csalá­domra, a Veszprém sikereire, esetleg a szövetségtől várha­tó, még nem konkretizált fel­adatok ellátására összpontosí­tok - mondta a két olimpián is 4. helyet szerző Nagy László, a Telekom Veszprém jobbát­lövője, aki 18 éve játszott elő­ször a válogatottban.- Miért döntött így? He­tente többször látjuk a BL- és a bajnoki mécs­eseken, hogy csúcsfor­mában van, ereje teljé­ben kézilabdázik. gyón fontos, aminek teljes szív­vel lehetett örülni. Az olimpiai és a világbajnoki helyosztók, vagyis a végső csaták persze a szurkolóknak és nekünk, já­tékosoknak is emlékezetesek. Nem feledhető az első váloga­tottságom, amelyet Vass Sán­dor kapitánynak köszönhe­tek, sem a Skaliczki László és Mocsai Lajos vezetésével Athénban és Londonban szer­zett olimpiai negyedik helye­zés. Fontosnak tartom, hogy a férfiválogatott az utóbbi két év­tizedben - ha egy-két hullám­völgytől eltekintünk - többnyi­re őrizte helyét a világelitben. Ebbe, vagyis az olimpiákon és vébéken a hatba vagy nyolcba kerülésre csak kevés gárda ké­pes huzamosan, mert őrülete- sen nagy a harc, a tekintélye megőrzéséért minden csapat szinte háborút vív.- Maradt önben hiányérzet, vagy teljes a válogatotti pálya­futása?- Ábrándozhatnék, de a föl­dön kell járni... Válogatottunk eredményei a reális erőviszo­nyokat tükrözték. A kímélet­len küzdelmekben megálltuk a helyünket, de persze mindig arra törekedtünk, hogy még- Nem fáradtság vagy sérü­lés miatt határoztam így, bár múlt vasárnap éppen meg­sérült a jobb hüvelykujjam. A döntés, hogy hátrébb lépek, fokozatosan érett meg ben­nem. Csaknem két évtizedes válogatott pályafutással a há­tam mögött elérkezett az ideje a változásnak, és megnyugta­tó, hogy a keretben több nem­zetközi szintű játékos léphet a helyemre. Mostantól jöjje­nek ők, vagyis Ancsin Gábor és Balogh Zsolt, kapjanak még több lehetőséget, hogy minél jobb eredményekhez segítsék a nemzetközi élmezőnyhöz tartozó válogatottat.- Ez sportszerűen hangzik, de legyünk őszinték: a válogatott aligha lesz ugyanaz Nagy László nélkül, és nem csupán a góljai­ra gondolunk. A visszalépésével a csapatkapitányát, kicsit a lel­két veszíti a keret.- Nem féltem a csapatot, mert mindenki láthatta, lát­hatja, hogy a szorgalmas te­hetségek utat törnek maguk­nak, és helyet, sok lehetőséget kell nekik adni a magyar ké­zilabda sikeres jövője érdeké­ben. Tizennyolc évesen szere­peltem először a legjobbak kö­zött, és sok más példa is említ­hető, hogy fiatalon kell beke­rülni a legjobbak közé, akik­től tanulhat, akikre felnézhet az ember.- Akkor a válogatottmérleg im­már kész?- Igen, és abszolút pozitív. Ami gondot, nehézséget oko­zott - gondolok például kisebb- nagyobb sérüléseimre vagy a néha felvetődő, csak jó játék­kal cáfolható ellenvélemények­re -, azt bőven ellensúlyozta a temérdek siker, a szurkolók rajongása, a valóban hozzáér­tő szakemberek és a barátaim elismerése, a családom bizton­sága és nyugalma.- Melyik sikerére a legbüsz­kébb?- Nem tudok kiemelni egyet, hiszen az adott pillanatban mindegyik jó eredmény, vala­mennyi fontos győzelem na­Két évtized után úgy érezte, hogy ideje a változásnak Fotók: MW jobbak legyünk, még előrébb jussunk. Persze csodálatos lett volna éremmel hazatérni va­lamelyik világversenyről, de nem maradt bennem hiányér­zet, hogy nem sikerült.- Melyik szövetségi kapitány­nyal tudott a legjobban együtt­működni, melyiktől tanult a leg­többet? Volt ' klubedzőmmel, Valero Riverával kezde­ném, aki a Barcelonába hí­vott, és akinél megalapozhat­tam profi karrieremet, aki be­épített a világ akkori legjobb klubcsapatába. Nagy lökést adott későbbi sikeres pályafu­tásomhoz, a két Bajnokok Li- gája-győzelemhez. Ezzel a hát­térrel érkeztem a válogatott keretbe, ahol persze egészen más körülmények és más jel­legű szakmai munka várt. A pszichológus alkatú Skaliczki Lászlóval emberileg is közel kerültünk egymáshoz, Mo­csai Lajost, a legsikeresebb magyar trénert pedig nem vé­letlenül szólítják a legtöbben tanár úrnak és mesternek.- Legutóbb, ezek szerint utol­jára, Xavier Sabaté keretében volt csapatkapitány.- Tudni kell, hogy a bará­tomról beszélünk, és nagyon jó emberi kapcsolatunk még közös barcelonai éveinkre nyúlik vissza. A pályán, az edzéseken, az öltözőben azon­ban nem volt pardon, ott ő volt a főnök, a szava szent volt, az utasításait végre kellett hajta­ni. Jól tudtunk együtt dolgoz­ni, a csapat az idén hetedik lett a vébén, gond nélkül kiju­tott a januári Európa-bajnok- ságra. Innen kell folytatni.- Mit szólt a családja a dönté­séhez, és hogyan folytatja?- Megbeszéltem a szüleim­mel, a feleségemmel, hogy úgy látom jobbnak, ha csak a Veszprémre koncentrálok. Nem akartak lebeszélni, elfo­gadták a döntésemet. Veszp­rémben 2019 nyarán jár le a szerződésem, akkor 38 éves leszek. Egyelőre ennyire gon­dolkodom előre, a továbbiak­ról nem tudok konkrétumot mondani. HIRDETÉS Sztárok, interjúk, sztorik, eredmé­nyek és esélyek a Nemzeti Sport új magazinjában. A múlt, a jelen és a jövő klasszisai mellett megemléke- zünk a legnagyobb magyar sikerek­ről, az utánpótláshelyzetről, a legfur­csább szabályokról, a nagycsapatok Ü titkairól, a válogatottak kvalifikációs lehetőségeiről és a szurkolókról is. KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Next

/
Thumbnails
Contents