Somogyi Hírlap, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)
2017-10-11 / 238. szám
12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. OKTÓBER 11., SZERDA „Hogyan is adhatnám oda a saját anyukámat és apukámat valaki másnak...?” Török Tamás a drámai hősnők teremtőjének vallja önmagát Török Tamás: színházat ott lehet létrehozni, ahol van hozzá közönség! Fotó: Lang Róbert KAPOSVÁR Török Tamás nevét a legtöbb kaposvári hallotta már. Ha máskor nem, egy-egy városi rendezvény után biztosan, ugyanis a legtöbb megemlékezésen maga rendezi a műsort. Turbéki Bernadett sonline@sonline.hu Gyakran nyúl saját műveihez, amelyek szervesen kapcsolódnak az évfordulók témájához, de írt több olyan színdarabot is, amelyeknek megrendezésének lehetőségét nincs az a pénz, amiért kiadná a kezéből. Legközelebb csütörtökön láthat tőle a kaposvári nagyérdemű egy felújított előadást Táncdalfesztivál címmel.- A szülei pedagógusok, ezért vezetett egyenes út az iskolai katedrára?- Természetes volt, hogy én is pedagógus leszek, magyartörténelem szakos tanárként végeztem.- A kaposváriak rendezőként ismerik. A katedráról hogyan került a színpad közelébe? Még középiskolásként nagy hatással volt rám Vidák Gizella, a magyar-tanárnőm, aki tanórákon kívül is kíváncsi volt a diákjaira. A közgazdasági szakközépiskolában színjátszócsoportot működtetett. Tőle tanultam meg, hogy nem lehet úgy munkafolyamatot végezni, ha nem ismerem meg azokat, akikkel együtt dolgozom. A mai napig vallom és alkalmazom ezt a módszerét.- Próbáiról azt tartják, hogy szigorú, ám ugyanakkor jó hangulat uralkodik.- Van egy úgynevezett „ido- mítási” szakasz, amikor megkövetelem a legnagyobb fegyelmet, bár mostanában azt mondják, egyre engedékenyebb vagyok - nevet.- Hogyan bújt át a tanár szerepéből a rendező bőrébe?- Fiatal tanár koromban, még 1979-ben az 512-es ipari szakmunkásképzőben tanítottam. A diákok előbb tanultak meg hosszú szövegeket, mint bármi mást. Az iskolai ünnepségeken, mint november 7., április 4., mindig mi adtuk a műsort és már neve is volt a társaságnak: Kitkat színpad. Rengeteg kulturális seregszemlén felléptünk. Akkoriban külön kategóriában indultak a gimnáziumok. Bennünket mindig közéjük tettek, mert annyira színvonalas előadásunk volt, mindenhol taroltunk, mindent megnyertünk: elsők, vagy nívódíjasok lettünk. Egy egész fal betelt a díjainkkal az iskolában.- Meddig tartott ez az időszak?- Szakfelügyelő lettem, egyre kevesebbet tanítottam. 1984-ben a színházhoz hívtak. Dramaturgként dolgoztam, majd a rendezvényirodához szegődtem. 1992-ben az első Tavaszi fesztivál programjait én állítottam össze.- A rendezés azonban nem maradt el. Manapság is él a Déryné Vándorszíntársulat.- A Kitkat színpad jogutódja 1983-tól az egykori Ifjúsági Házban működő Városi Ifjúsági Színpad volt. Gulyás János, akkori igazgató hívott oda. Olyannyira sikeres lett a színjátszó csoport, hogy 27 évesen megkaptam a Szocialista Kultúráért kitüntetést Köpeci Bélától. Azt sem tudtam, hogyan kell egy ilyen díjat átvenni. A változás 1989-ben jött, ezzel együtt pedig az amatőr színjátszásnak leáldozott. Nem volt már próbatermünk, ezért is választottuk a Déryné Vándorszíntársulat nevet, és vettünk egy alkotóházat Patcán. Sosem zavart, amikor nem kőszínházban léptünk fel. Színházat ott lehet létrehozni, ahol van hozzá közönség.- A kaposvári városi ünnepségek állandó rendezője.- 1994-ben Garami Attilá- né igazgatónő a Toldi Gimnáziumba hívott, ahol az ott működő drámapedagógia tagozatosokat tanítottam. Jó műhely volt, tálcán kínálták a tehetséges gyerekeket, akik később a Dérynébe is átjöttek. Közülük öten a médiában dolgoznak, tizenhármán pedig elvégezték a Színművészeti Főiskolát. A vándorszíntársulat ekkor kezdett közreműködni a kaposvári állami rendezvényeken. Az országban egyedülálló módon húsz éve van köz- művelődési megállapodásunk a kaposvári városvezetéssel.- Általában olyan műsorokat láthatunk, amelyek direkt ezekre az alkalmakra születnek.- A 25 év alatt egyszer éreztem azt, hogy nincsen mondanivalóm, tartottunk egy év szünetet, ám újra és újra megkeresnek, hogy még ezt, vagy azt a rendezvényt csináljuk meg. Most is az október 23-ai műsorra készülünk.- Az 1956-os események kapcsán is írt már novellát is, és színdarabot is. Nem lehet véletlen, Ön is ebben az évben született...- A szüleim nagyon sokat meséltek az akkori eseményekről, ám néha azt érzem, hogy lenne még kérdésem hozzájuk, amire sajnos már nem tudnak válaszolni. Történetüket írtam meg a Sej, szellők! című színdarabban, amelyben a főszereplő figurája maga az édesanyám. Az 1949-1956 közötti időszakot bemutató történet egy vidéki iskoláról szól, ahol Rákosi születésnapjára készülnek. Nagy élményem a színpadra vitt írásom kapcsán, hogy egy felújított változatában a saját lányom színésznőként a saját Megélt drámák- Ha rendezek, akkor is azt szeretem, ha a néző úgy kel fel a végén, hogy motivált, mert kellően körbejártuk a témát. A motívum megírása, a titkok megfejtése, felfedése inspirál - vallotta Török Tamás arról, mi motiválja írás közben. - Elsősorban a női sorsok érdekelnek, mert több ezer férfi hőst tudnánk felsorolni, ám úgy érzem, kevés a női hős, pedig ők lélekben élik meg a konfliktusokat, nem a harctéren - emelte ki a rendező. Annyira kötődik az írásaiban, darabjaiban életre keltett karaktereihez, hogy mint mondja, megrendezésüket soha nem adná ki a kezéből.- A Sej, szellők!-et már kérték, de hogyan adhatnám oda a saját anyukámat és apukámat másnak? édesanyámat játszotta, mint fiatal tanítónőt.- A saját születéséről is írt egy novellát...- Édesanyámat hetvenedik születésnapjára leptem meg vele az ő elbeszélése alapján köszönetként, hogy megszülethettem harmadik gyermekként. Éppen időben, mert egy év múlva már nem tudtam volna átadni neki A döntés című írásomat.- A kezdetektől egy tucat színdarabot tudhat magáénak. A Táncdalfesztivált újra láthatja a kaposvári közönség.- 1966-ban játszódik a történet, a fekete-fehér tévék korában, amikor postai és nyílt levelezőlapokon lehetett szavazni a saját kedvenceinkre. Akkoriban indult egy új műfaj. Csütörtökön a Szivárvány Kultúrpalotában egy interaktív színdarabot láthat a közönség, olyan lesz, mintha az akkori tévéadásba csöppennénk... A kegyhely felkeresése után maradt még idejük Portugália értékeinek felfedezésére is Fatimái Szűz Mária szobrához zarándokoltak KAPOSVÁR Az idei esztendőben van a fatimai jelenések századik évfordulója. Ebből az alkalomból Markovics Jánosné ösztönzésére a Marcali Egyház- községnél működő Jézus Testvérei Kisközösség imacsoport zarándoklatot szervezett a világhírű portugáliai kegyhelyre. A húsz fős csapat lelki vezetője Kiss Iván címzetes prépost, esperes-plébános volt. A zarándoklat mindenképpen nemzetközinek mondható, a száz éves jubileum kapcsán a világ minden tájáról a Szűz Mária-templomban lévő kegyszoborhoz sereglettek az emberek. Esténként, fél tizenegykor saját nyelven hangoztak el a rózsafüzér tizedek, mely után százezren indultak körmenetre. Kiss Iván atya a kegyszobornál szentmisét mutatott be a marcali csoportnak. Kevesen tudják, hogy Fatimában apostolkodott Kondor Lajos (1928-2009) verbita szerzetes, aki a Szűzanya tiszteletét terjesztette honfitársai között és számos helyre - köztük Marcaliba is - eljuttatta a kegyszobor hiteles másolatait. Mindszenty József bíborossal együtt gyűjtött adományokat - főként a külföldön élő magyarok jóvoltából - a magyarok keresztútjára, melyet azTöbb mint százezren indultak esténkét körmenetre Fotó: K. K. tán a látnok pásztorgyermekek szüleinek legelőjén építettek fel. Éppen ezért a marcali zarándokcsoport is felkereste Kondor atya sírját, koszorút helyeztek el és imával köszönték meg jótéteményeit. A lelki feltöltődés mellett a csoportnak azért maradt ideje Portugália szépségeivel is megismerkedni Európa legnyugatibb pontján, ahol a különféle építészeti megoldások sokszínűségére is felfigyelhettek az utazók. Sintrában a zsidók és mórok meséket idéző palotáit, Batalhában a világ egyik legszebb gótikus kated- rálisát, Alcobaca-ban az ország legnagyobb ciszterci kolostor együttesét fedezhették fel, melyet Szűz Mária tiszteletére építettek; valamint Óbidos középkori hangulatú városában is sétálhattak az ódon falak között. A marcali csoport Portót is felkereste, majd Lisszabon csodáinak a megtekintésére is volt még lehetőségük. A zarándokok a három pásztorgyermek (Jácinta, Ferenc és Lucia) kőbe vésett mását - az út emlékére - magukkal hozták, melyet ünnepélyes keretek között a plébániatemplom fatimai oltáránál fognak október 13-án elhelyezni. Kiss K.
