Somogyi Hírlap, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-23 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 38. szám

A Davis-kupa-meccs hőse visszafogottan ünnepelte meg a győzelmet Fucsovics: A hazámért játszom A férfitenisz-válogatottun­kat a Davis-kupa világcso­portjába vezető Fucsovics Márton karrierje legcsodá­latosabb pillanataként gon­dol az oroszok elleni sikerre. A 25 esztendős játékos so­kat változott az elmúlt évek­ben, mára a nemzeti csapat példaképe lett. Klein Ron/Nemzeti Sport- Milyen volt az ünneplés a mérkőzés után?- Őszintén: visszafogott- felelte nevetve Fucsovics Márton, aki két egyéni és Ba­lázs Attilával közös páros­beli sikerével főszerepet vál­lalt abban, hogy a magyar Davis-kupa-válogatott legyőz­te Oroszországot, így jövőre, 1996 után először, ismét a leg­felsőbb osztályban, a világ- csoportban folytathatja. - Elég későn kezdődött a vacsora, az­tán a csapattagokkal ünnepel­tünk egyet, de tényleg nem vit­tük túlzásba.- Volt már annál nagyobb eksz­tázisban, mint mikor azt üvöl­tötte a mikrofonba a Karen Hacsanov elleni siker után: „A világcsoportban vagyunk!”?- Ez volt a legcsodálatosabb pillanat a karrieremben. El is csuklott a hangom, pedig ez nem jellemző rám. Megható pillanat volt, kerestem a szavakat. Elké­pesztő érzés volt, amikor felfog­tam, hogy a világcsoportban ját­szunk jövőre. Még hasonlót sem éltem át soha.- Volt bármiféle eredménykény­szer a 2-1-es vezetésünknél?- Nem volt rajtam nyomás, hiszen már azzal is túltelje­sítettük az elvártakat, hogy a világcsoportba jutásért ját­szottunk. Egy évvel ezelőtt még ezt sem gondolta volna senki. Eddig is csak nyertünk, és az oroszok elleni siker után jövőre is csak nyerhetünk a világcsoportban.- Mi kellett ahhoz, hogy fárad­tan is legyőzze Hacsanovot?- Jól kellett játszanom.- Ennyi?- Nagyjából igen. A három nap során ellene játszottam a legjobban, erre pedig nagy szükségem volt, mert tény­leg rendkívül fáradt voltam a pénteki és szombati meccsek után.- A harmadik szettben 5-2-ről 5-4-re jött fel az orosz, ráadá­sul volt 15:40 is. Mi járt ekkor a fejében? Nehéz visszagondolni ezekre a pillanatokra, olyan gyorsan történt minden. Na­gyon meg akartam nyerni a játszmát, mert problémás lett volna, ha belemegyünk egy négy- vagy ötszettes meccsbe. Lehet, hogy ő bírta volna job­ban. Az adogatások előtt csak arra koncentráltam, hogy be kell ütnöm az első szervákat. De azért a tudat alatt ott volt, hogy a világcsoportért szervá­tok, kicsit megremegett a ke­- Pedig ez nem jellemző önre, volt a labda, az biztos. Azt vála- - Részben mindegyik, ne- sítményemen nekem kell vál­korábban is került feszült hely­zetbe a Davis-kupában.- Igen, én általában egy olyan típus vagyok, aki nem görcsöl rá ezekre a helyzetek­re, meg tudom oldani a problé­mákat, különösen a Davis-ku­pában. Most is sikerült.- Az utolsó pontot követően a székbíró az alapvonalhoz futva mondta be, hogy kint volt a lab­da. Tényleg kint volt?- Igen, abban biztos vagyok. Mondtam is utána a csapatnak, biztosan kiút volt Hacsanov laty dája, de olyan sáros volt a salak, hogy alig lehetett látni a nyo­mot. Bekarikáztam egyet, oda­jött a székbíró, de egy másik nyomra mutatott. Mondtam ne­ki, hogy tőlem kereshet má­szolta, hogy oké, aztán felemel­te a mutatóujját, „out”.- igazi hősként ünnepelték, a levegőbe dobálták. Milyen ér­zés volt ezt átélni?- Ilyenben még sohasem volt részem, ez a siker óriási mérföldkő a pályafutásomban. Nagy élmény vplt, amit nem fe­lejtek el életem végéig. Teljesen más egy ilyen, mint az egyéni tornagyőzelmek. Itt a csapa­tért, a hazámért játszom.- Évek óta mondogatja, hogy mennyire fontos önnek a Da­vis-kupa. Ez a férfiteniszben nem jellemző ilyen erősen. Miért? Ez hazafiság, hála a szö­vetség támogatásáért, vagy jó érzés nyíregyházi barátokat lát­kem tényleg fontos a magyar teniszsport. Egész évben alig tudok itthon játszani, magyar közönség előtt, mindig nagyon várom ezeket a pillanatokat. Hihetetlen volt látni, amikor ki­néztem a kispad mögé, hogy ott ülnek a csapattársak, az edzők, és mindenki értem szorít.- Ez egyfajta felelősség is, nem?- Persze, ez azzal is jár, hi­szen bíznak bennem. Az edzők­kel, játékosokkal, gyúrókkal és húrozókkal, az egész csapattal azon dolgoztunk, hogy nyer­jünk Oroszország ellen. Az én sikerem az ő sikerük is.- Két top negyvenes játékost győzött le. Ilyenkor nem jut eszé­be, hogy ha az egyéni versenye­ken is így teljesítene, ön is ott le­hetne, nem pedig százon kívül?- Azért még én is lehetek a top negyvenben...- Tény, de ez már korábban is megtörténhetett volna.- Inkább arra fognám ezt, hogy későn érő típus vagyok. Már az év végére stabil top szá­zas játékos szeretnék lenni, az­tán remélem, két-három éven belül a legjobb ötvenbe kerülök.- Mi segítheti ebben?- Ha minden versenyt Magyarországon, ilyen közön­ség előtt rendeznének meg...- Jelzem a Magyar Teniszszö­vetségnek, hogy a négy Grand Slam-tornát legyen szíves Buda­pestre hozni!- Az jó lenne! A viccet félre­téve, nyilván az egyéni telje­toztatnom, de jó úton járok, az idén már szebb eredményeim voltak. Csak idő kérdése a jobb ranglistahelyezés, ebben biztos vagyok.- Ha már fejlődés: nyilván sokat köszönhet Sávolt Attilának. Jól láttam, hogy néha csak a szem- kontaktus elég volt ahhoz, hogy megnyugodjon? Igen, Attila mindig higgad­tan nézi a meccseket, ha már összenézünk, magabiztossá­got ad nekem. De az is jó érzés volt, hogy a szünetekben ott ült mellettem Köves Gábor szövet­ségi kapitány, aki segített a tak­tikában, vagy éppen a lehigga- dásban.- Azt nyilatkozta, az országnak és önnek is rengeteget számít ez a siker. Az, hogy a világcsoport­ba juttatta a válogatottat, hozhat több szponzori támogatást?- Nagyon bízom benne! Pró­bálkozunk, és a szövetség is rengeteget segít, de nyilván so­hasem jön rosszul egy-egy új támogató.- Hat évvel ezelőtt azért nem játszhatott Andy Murray és a brit válogatott ellen, mert a vi­selkedése miatt kirakták a csa­patból. Hogyan jutott el onnan a mostani Fucsovics Mártonig, aki a nemzeti csapatban példakép lett, akire joggal nézhetnek fel a fiatalok?- Ahogy mondta, az hat éve történt, fiatal voltam még, és teljesen más ember. Tényleg nincs különösebb oka, egysze­rűen felnőttem. Csak kicsit ta­lán később, mint mások. Belgium a következő ellenfél A Nemzetközi Teniszszövetség szerdán kisorsolta a világ- csoport jövő évi párosítását. A magyar válogatott 1996 után szerepelhet ismét a Da­vis-kupa legmagasabb osztá­lyában, értelemszerűen nem volt ott a nyolc kiemelt együt­tes között, és az már a sorso­lás előtt eldőlt, hogy a nyolcad- döntőben Franciaország, Bel­gium, Nagy-Britannia, Horvát­ország, Svájc, Ausztrália, Szer­bia és Olaszország közül ke­rül ki az ellenfele. Nos, együt­tesünk a David Goffinnel (a vi­lágranglista 12. helyezettje) és Steve Darcisszal (77.) felálló, idén november végén a fran­ciák ellen döntőt vívó belgá­kat kapta ellenfélül. A február 2-4. közötti összecsapás ere­detileg Magyarországon lett volna, ám egy új szabály nyo­mán a belgák döntősökként el­dönthetik, idegenben vagy ott­hon szeretnének-e játszani, és ez azt vetíti előre, hogy Fucso- vicséknak idegenben kell pá­lyára lépniük. HIRDETÉS VASARNAP 2017. SZEPTEMBER 23., SZOMSAT

Next

/
Thumbnails
Contents