Somogyi Hírlap, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-03 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 35. szám

2017. SZEPTEMBER 2., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ y Aranylakodalomról, a támadásokról és a régi színészóriásokról A hosszú házasság titka Balázs Péter augusztus 20-án Kisújszállás város díszpolgára lett. A cím átadása után megkérdezték tőle, hogy miért ragasz­kodott ennyire a színészi pályához, ő pedig annyit felelt, hogy a kitartást, a szorgalmat és az óriási maximalizmust a családjá­tól örökölte. A hetvennégy éves, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, szinkronszínész, színházigazgató még mindig tele van tervekkel. Kiapadhatatlannak tűnő energiáját négy unokájától és a feleségétől kapja. Tarnóczy Orsolya- Éppen tíz éve ül az igazgatói székben a Szolnoki Szigligeti Színházban. Hitte volna, hogy mindazokat a terveket való­ra tudja váltani, amiket annak idején kitűzött maga elé?- Volt bennem némi kétely, de reménykedtem benne, hogy ezeket a terveket közös erővel el fogjuk érni. A színé­szi lét folyamatos megújulást kíván, miközben a hit fontos alappillérre a mi szakmánk­nak. Hasonlóan gondolkozom igazgatóként is. Az indulás nem volt könnyű, hiszen sok politikai támadás ért. Aztán persze eltelt az első négy év, és az önkormányzat közgyű­lése ismét megszavazta a ki­nevezésemet. Ráadásul most már a harmadik ciklusomat töltöm. Elismerik és értéke­lik a munkámat. Nekem ez a fontos.- Még mindig támadják?- Vannak hangoskodók, de egy idő után ezt meg lehet szokni. Amikor elvállaltam a színház igazgatását, tudtam, hogy lesznek olyanok, akik­nek ez nem fog tetszeni. In­kább az általuk kinyilvání­tott vélemény stílusával van még mindig problémám. Tud­ja, szomorúnak tartom, hogy az emberek ítéletei mások vé­leményét tükrözik, és nem azt, amit a két szemükkel lát­nak. Nem hiszem, hogy egy színházban játszott darabot az igazgató világnézete alap­ján kellene megítélni. Ez nem szakmai vélemény.- A hagyományokhoz híven az idei évadban is tíz bemutató­val készülnek?- Az elmúlt tíz évben több mint száz előadásunk volt, a legtöbb előadást fel is vesz- szük. A nagyszínpadon hét, a kisszínpadon, a Szín-mű­helyben három új darab ke­rül bemutatásra. Termékeny év elé nézünk. Mindig az a cél, hogy a nézők igényeit ki­elégítsük, azokét is, akik a kísérletezőbb, a klasszikus, a zenés darabokat keresik. A társulatban nagyon tehet­séges színészek dolgoznak, akikkel öröm egy színpadon állni.- Ez azt jelenti, hogy az igazgatás mellett olykor a színpadon is feltűnik?- Fontos, hogy edzésben le­gyek. Nem vállalok el sok fel­adatot, egy évadban egy da­rabot játszom és egyet ren­A színészi let folyama tos megújulást kíván István, Pártos Er- í zsi, Garas Dezső, I Kemény László, I és az abszolút fő I szerepet Mezei Mária játszotta. Óriási nevek és egyéniségek vol­tak. sére, hangsúlyára azonnal és egyszerűen rá tudtam hango­lódni. Amikor itt járt Magyar- országon, kaptam tőle egy vi­rágos kitűzőt is. Emlékszem, tele volt a zsebe ezekkel a re­likviákkal, gondolom, osz­togatott másnak is. Nekem mégis nagyon megtisztelő volt, hogy kaphattam belőle.- Louis de Funes-nek is ön köl­csönözte a hangját a Horgász a pácban című klasszikusban. Amúgy szeret horgászni?- Nem az én világom, so­ha nem próbáltam. De azért örömmel gondolok vissza Funes filmjeire, rengeteget szinkronizáltam belőlük. Él­vezettel és szeretettel csi­náltam. Akkoriban úgy néz­tek ki a napjaim, hogy kora reggel elmentem a Hidegkú­ti úton található szinkronstú­dióba, tízre bementem a Víg­színházba próbálni, kettőkor már a televízióban voltam, hatkor ismét a színházban, mert este előadás volt. Nincs a pályának olyan része, ame­lyet ne szerettem volna. Ami­kor nem volt annyi bemuta­tóm, akkor Tahi Tóth László­val és Schütz Ilával jártuk az országot.- Hiányoznak a régi pályatár­sak, akik már az égiek színpa­dán játszanak?- Folyamatosan mennek az ismétlések az M3-as csator­nán, a feleségem mindig meg­lepődve mondja: „Ő sincs, meg ő sincs már velünk.” Ilyenkor mindig elszorul a szívem. A napokban hagyott itt min­ket Lorán Lenke is, akit két évvel ezelőtt még meghív­tam a szilveszteri műsorunk­ba. Szolnokon ünnepeltünk, együtt, mosolyogva. Már ő sincs. Szörnyű! De említhet­ném Sztankay Istvánt, akit még a főiskola után, a Nemze­ti Színházban ismertem meg. A Nemzeti Színház kamara- színházában - a mostani Ka­tona József Színházban - a Colombe című darabot mutat­tuk be, egy kis szerepet, a fod­rászt játszottam benne. Tudja, kikkel voltam akkor egy szín­padon? Sorolom: Dómján Edit, Fülöp Zsigmond, Sztankay I - A Vígszínház le­gendás igazgató- I járói, Várkonyi Zol­tánról mi jut eszé- ■ be? 1 - A legszebb J emlékeim hozzá f kötnek. Pár napja | meghívást kaptam | a Nemzeti Színház évadnyitó ünnep­ségére, ahol vala­kinek pont erről | az időszakról me- | séltem. A Nemze- | ti Színház gyakor- | noki időszaka után § négy évet a Veszp­rémi Petőfi Szín- ’ háznál töltöttem, majd meghívást kaptam a Vígszínházba, a Mesél a bécsi erdő című darabba. A próbát Várkonyi Zoltán is megnéz­te. Utána megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem a szín­ház társulatához csatlakozni, én meg viccesen azt mond­tam neki: „Egy picit gondol­koznék még ezen.”- Gondolom, megfagyott a levegő.- Mindenki nagy kerek sze­mekkel nézett rám. Humoros akartam lenni, aztán leszer­ződtettek. Huszonöt évig ját­szottam a színháznál, és még megélhettem a Vígszínház utolsó nagy korszakát.- Ebből az időszakból szere­tett volna egy kicsit visszaad­ni, amikor 2014-ben Eszenyi Enikő mellett beadta a pályá­zatát a Vígszínház vezetésére?- Tulajdonképpen ez volt a tervem. Valamit szeret­tem volna megmutatni abból a korszakból. Egy Várkonyi- színházra emlékeztető teát­rumot akartam csinálni, de nem a régit, hanem egy újat.- Nem egy feladós típus, végül mégis visszalépett. Miért?- Több oka is volt annak, hogy végül nem harcoltam to­vább. Amikor megpályáztam a színház vezetését, már lát­szott, hogy néhányan meny­nyire azon dolgoznak, ne lehessek igazgató. Ren­geteg sértést kaptam a pályázatommal kap­csolatban és sok ne­gatív véleményt is Aztán már beleke­verték az egész ügybe a csalá­domat is, és ak­kor azt mond­tam: állj! Fáj­dalom nél­kül, de kiszálltam az egész­ből. Tudja, büszke vagyok ar­ra, hogy a szolnoki színház­ban vannak olyan színészek, akik bármelyik fővárosi szín­házban megállnák a helyü­ket, sőt, vezető színészek le­hetnének. Értük dolgozom, amíg van erőm.- Honnan meríti ezt a renge­teg energiát?- Egész életemben reggel­től estig dolgoztam, sokat foglalkoztattak. Ha az em­bernek olyan nagyszerű fe­lesége van, mint az enyém, akkor nincs ideje ellustulni. Együtt dolgoztunk meg min­denért. Egy gyönyörű házban lakunk, óriási nagy kertünk van, ahová gyakran kiülök. Itt tervezem a jövő évi mű­sortervet. Már vannak elkép­zeléseim. Névjegy Balázs Péter művészcsalád­ból származik. Édesanyja Med- nyányszky Henriett balettmű­vész; édesapja Balázs János színész, rendező. Nagynén- je-keresztanyja Mednyánsz- ky Ági színművésznő. 1965- ben végzett a Színház-és Film- művészeti Főiskolán. Pályája a Veszprémi Petőfi Színházban kezdődött, majd 1970-ben a Vígszínházban folytatódott,- Nemrégiben, augusztus 20- án egy rangos díjat kapott, Kisújszállás város díszpolgára címmel tüntették ki. Mi köti ehhez a városhoz?- Apai felmenőim mind kisújszállásiak voltak, akik igazgató-tanítóként a város szellemi gyarapodásáért küzdöttek az elmúlt száza­dok történelmi viharaiban. A fiatal éveim alatt dúló dik­tatúra ellenére szép gyerek­orom volt, a legemlékezete­sebb nyári kalandjaim mind Kisújszálláshoz kötnek. Kü­lönösen megtisztelőnek talál­tam, hogy ezt a nagyszerű el­ismerést államalapító szent királyunk ünnepén vehet­tem át. Hiszek abban, hogy az ember vágyai és álmai va­lóra válnak, akkor, amikor nem számít rá. Egyszer csak, észrevétlen. ahol 1989-ben rendezőként is feladatot kapott. 1995-től szabadfoglalkozású színész, főleg komikusszerepeiről is­mert, több filmben is játszott, és népszerű szinkronszínész. 2007-ben a Szolnoki Sziglige­ti Színház igazgatójává nevez­ték ki, amelynek azóta is veze­tője. 1982-ben Jászai Mari-dí­jat kapott, 2012-ben átvehette a Kossuth-díjat. Fontos, hogy edzésben legyek. Nem vállalok el sok feladatot, egy évad­ban egy darabot játszom és egyet rendezek.- Sokszor a felesége tanácsát kéri, ha valami nem jut eszé­be. Mindenben kikéri a véle­ményét?- Sok mindenben közösen döntünk. így voltam annak idején egy komolyabb televí­ziós felkéréssel is. A végén rá kellett jönnöm, hogy az a fel­adat nem nekem való, mert mellette abba kellett volna hagynom a színházat. Akko­riban annyi terv kavargóit a fejemben... Mindig megkér­dezik tőlem, hogy mi a hosz- szú házasság titka. Erre min­dig az a válaszom: egyszerű­en csak meg kell élni. A vic­cet félretéve, szerintem egy komoly kapcsolatban nagyon fontos a kommunikáció, a kompromisszum és a feltétel nélküli szeretet. Ez a szerel­mi házasság alapja.- Hamarosan az ötvenedik há­zassági évfordulójukat ünnep­ük a feleségével. Mikor is?- December 22-én lesz ez a jeles nap. Mivel én reformá­tus vagyok, a feleségem meg katolikus, így ötven évvel ez­előtt református templomban esküdtünk. Emiatt úgy gon­doltuk, hogy az aranylako­dalmunkat katolikus temp­lomban fogjuk tartani. A Ma­gyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, Imre atya előtt erősí­tenénk meg a házasságunkat. Az eseményen ott lesz a drá­ga lányunk és az imádott fi­unk is, akitől négy unokánk van. Szeretnénk még meghív­ni pár barátot is, meghitt ese­ményt tervezünk.- Előfordul, hogy megy az utcán és egy sikeres szinkronszerepével, például a Poirot-val azonosítják?- Évekkel ezelőtt jó pár vic­ces történetet szült ez a dolog. A Poirot-sorozatot imádtam, olykor megkérdeztem a fele­ségemet, hogy egy-két szót hogyan kell helyesen kiejte­ni, mert ő annak idején fran­cia nyelvből érettségizett. De valahogy érdekes módon a fő­szereplő, David Suchet kiejté­dezek. Tökéletesen kielégít, hogy jó színészek igazgatója lehetek, hiszen ez nagy áldás.

Next

/
Thumbnails
Contents