Somogyi Hírlap, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-16 / 217. szám

12 TÖRTÉNELEM 2017. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT A Rongyos Garda hőstette nélkül Sopron is osztrák lenne Gerillaháború 1921-ben A Sopronba bevonuló magyar hadsereg 1921-ben Diákokból toborozott Rongyos Gárda-egység HÍREK Ókori temető Perperikonban Hatalmas ókori temet­kezőhelyet tártak fel a bulgá­riai Perperikon antik város­ban. A püspöki bazilika mel­letti „nekropolisz környéke olyan népes volt, hogy az em­bereket szó szerint egymásra temették” - mondta Nikolaj Ovcsarov bolgár régész. MW Hazatért a római szarkofág KŐKOPORSÓ Ötven évvel ez­előtt külföldre csempészett római kori szarkofág került vissza Svájcból Törökország­ba. A háromtonnás kőkopor­són Herkules 12 próbatétele látható. A ritkaságnak számí­tó márvány szarkofág a má­sodik században készült és az 1960-as években, egy il­legális antalyai ásatáson ke­rült elő Perga ősi városának romjai közül. A kőkoporsót darabokban csempészték külföldre, és Svájc előtt meg­járta az Egyesült Államokat, Németországot és az Egye­sült Királyságot is. MW Bronzkori ékszerek a nemesi sírban FELTÁRÁS Számos ékszert és értékes használati tárgyat ta­láltak a régészek egy bronz­kori nemes síremlékében, Gö­rögország déli részén. Az Ork- homenosz közelében talált 3350 éves sírkamrába egy 40-50 évesen elhunyt fér­fit temettek. A 42 négyzetmé­teres síremlék érdekessége, hogy csak egyszer használ­ták. Az ilyen típusú sírkamrák­ba rendszerint generációkon át újra és újra temettek. MW Népi építészeti program indul KULTÚRA Népi építészeti program indul csaknem két­milliárd forintból - mondta el Latorcai Csaba, a Minisz­terelnökségtársadalmi és örökségvédelmi ügyekért fe­lelős helyettes államtitkára. Magánszemélyek és közös­ségek egyaránt pályázhat­nak a tulajdonukban álló mű­emlék felújításának támoga­tására. A rekonstrukció költ­ségeinek felét fedezi a támo­gatás, legfeljebb 20 millió fo­rintot kaphat egy-egy pályá­zó. A pályázat első körére ok­tóber 9-éig várják a jelentke­zéseket. MW Diákok, önkéntesek és vas­utasok szálltak szembe az osztrák katonasággal 1921- ben, hogy megakadályozzák Nyugat-Magyarország el- csatolását. Pataki Tamás központiszerkesztoseg@mediaworks.hu ELLENÁLLÁS 1921. augusztus 28-án vívták meg az első, majd szeptember 8-án a második ágfalvai csatát, amelyekben a Rongyos Gárda szabadcsapatai emberfeletti küzdelemben győzték le a jóval nagyobb és reguláris erőkkel bevonuló Volkswehrt. Noha az októberi velencei egyezmény értelmé­ben a terület nagy részét át kellett engedni az osztrákok­nak, a hősies ellenállás nélkül nem tartottak volna népszava­zást Sopronban és a nyolc kör­nyéki községben, köztük Ág­falván. Áldozatuknak hála Ma­gyarország nagyobb lett, mint ahogyan a trianoni diktátum­ban megszabták. A baloldali Osztrák Államta­nács már 1918. november 17- én bejelentette területi igényét Moson, Sopron és Vas várme­gye egyes részeire, és az 1919- es Saint Germain-i béke jóvá­hagyta a kérést. Az antant ez­zel az égbekiáltó döntéssel ta­lán a két volt szövetséges közé akart sárkányfogat vetni, vagy a felmerülő szláv korridor ter­vét akarta meghiúsítani. A Szövetséges Katonai Bizottság elrendelte, hogy szeptember 6-áig a magyar katonai és hi­vatali szerveknek el kell hagy­niuk a 4000 négyzetkilométer­nyi területet. A magyar állam hivatalosan nem küzdhetett a rendelet ellen, de titokban tu­dott és egyetértett a készülődő felkeléssel. Akkoriban még Sopronban maradt a II. országos tarta­lék csendőrzászlóalj, amelyet Ostenburg-Moravek Gyula őr­nagy vezetett, ide kezdtek be­szivárogni a Rongyos Gárda szabadcsapatai, amelyek lé­nyegében Héjjas Iván volt re­pülő főhadnagy, országgyűlé­si képviselő a Tanácsköztársa­sággal és a román megszállók ellen küzdő csoportjaiból áll­tak. Itt gyülekeztek a Selmec­bányái akadémiáról elüldö­zött diákok; a Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnö­ki Főiskola hallgatóiból álló if­júsági kör is a fegyveres ellen­állás mellett döntött és behívó­kat küldtek szét a fiataloknak: „Kedves Barátom! A haza hív! Kényszer nincs. Aki teheti, ön­ként és azonnal jöjjön el Sop­ronba, ahol ellátásáról gon­doskodunk.” A felhívásra szá­zával jelentkeztek, nagy szám­ban a magyaróvári Gazdasági Akadémia hallgatói is. A Volkswehr mit sem sej tőn augusztus 28-án kezdte meg a Burgenlandra keresztelt újabb tartomány birtokbavételét, de Robert Davy új kormánybiz­tost Ágfalvánál nem virágeső, hanem fegyvertűz fogadta. Délelőtt 11 óra körül Héjjas az embereit három, 40-40 fős cso­portra osztotta, majd útnak in­dította őket Ágfalva-Lépesfal- va-Kismarton irányába. A bal­szárnyat Francia Kiss Mihály, a közepet Maderspach Viktor, a jobbszárnyat pedig Kasza- la Károly pilóta vezette. A ki­robbanó harcban Kaszala jobb­szárnyának lendületes rohama minden ellenállást elsöpört, még a hivatalát el nem foglalt kormánybiztost is fogságba ej­tették. Ám ahol hősök vannak, ott hősi halálban sincs hiány: a honvédő gerillaháború első ál­dozata Baracsi László kecske­méti hentes fia volt, és még so­kan következtek. Ne kételkedjünk, a honvé­delem igazi 20. századi epo­sza zajlott a nyugati végeken, hiszen túlerővel szemben, ge­rillamódszerekkel, fától fá­ig kúszva, settenkedve, lesből lőtték és kézigránáttal dobták meg az ellenséget, portyáztak, túszokat ejtettek, és ha kellett, huszárosán, a józan észt meg­hazudtoló módon rohamoztak meg géppuskafészkeket. Ami­kor Taby Árpád vezényletével felszabadították Pörgölényt és paraszthajszálon múlt a győ­zelem, hiszen újabb osztrák erők érkezéséről szereztek tu­domást, Taby egy géppuskával előretört az ellenfél nagy hatá­sú fegyvereinek a tűzvonalá­ba és megsemmisítette a gép­puskák kezelőszemélyzetét, így tették ezt faluról falura ha­ladva, mindenünnen elűzve az osztrák fegyveres erőket és őr­ségeket. A felkelők körülbelül 3500-4000-en lehettek, éhez­tek, fáztak, külső támogatás­ra nem számíthattak, és még­is küzdöttek a hazáért. Szeptember 8-án, a második ágfalvai csatában a diákok, a szombathelyi vasutasok és az Ostenburg-zászlóalj civilbe öl­tözött csendőrtisztjei harcol­tak. A vasúti őrházba fészkelt osztrák csendőr észlelte a kö­zeledő felkelőket és rájuk lőtt. Nemsokára az egész település hadszíntérré vált, ahol renge­tegen elestek, ám végül kiűz­ték az ellenséget a községből, a vesztesek agyonzsúfolt vas­úti szerelvényen futamodtak Ausztriába. A győztes felkelők októ­ber 4-én Felsőőrött kikiáltot­ták a független Lajtabánsá- got is, amelyet báni méltóság­ban Prónay Pál, a felkelő sereg egyik vezére irányított. Noha a kérészéletű államot fel kel­lett adniuk, ahogyan a megtar­tott területeket is, harcuk sike­rét ma is hirdeti a magyarnak megmaradt Sopron városa és környéke. Fotók: MW Hősi emlékmű Ágfalván Fókuszban az emberiség két fontos találmánya Innovációk az őskorból AJÁNLÓ Megjelent a Határta­lan régészet című történel­mi magazin legújabb száma, amelynek központi témája az őskori ember két kiemelke­dően fontos találmánya: a ke­rék és a kocsi. A lap bemutat­ja a négy kerék „evolúcióját” a középkori szekereken át a vadnyugati postakocsikig. Ki­derül az is, milyen meghatáro­zó szerepet játszott a szkíták, a kelták és az avarok minden­napjaiban a szekér. A szegedi Móra Ferenc Mú­zeum által kiadott, százolda­las ismeretterjesztő folyóirat külön hangsúlyt helyez a ma­gyar földön fellelt ősi kerék-, illetve kocsileletekre is. A bu­dakalászi, a nemesnádudva­ri és a pocsaji kocsimodel- lek mellett a nagy műgonddal megformált alkatré­szek lele- teiről is ol­vashatunk. Az észa­ki bronzkor egyik legki­emelkedőbb alkotásáról, a Dániában ta­lált trundhol- mi napszekér­ről szóló írásból kiderül, hogy az akkori idők embere milyen alapos ötvös­eljárásokkal dolgozott már a Krisztus előtti 15. században. A magazin címlapján is sze­replő alkotás kapcsán a kutatóknak szem­besülniük kellett az­zal, hogy a régiek pon- megtervezett, matematikai-geo­metriai számításo­kon alapuló előké­születekkel dolgoz­tak, hisz a szekéren megjelenik a nap égi vándorlásának pontos útja. MW Nem engedik Kossuth szobrát az egyetem elé „Nem elég impozáns” SZIMBÓLUM Hiába várt két évet a Sapientia Erdélyi Ma­gyar Tudományegyetem (EMTE) vezetősége, nem ka­pott engedélyt arra, hogy kihelyezzék Kossuth Lajos mellszobrát a felsőoktatási intézmény marosvásárhelyi karának épülete elé. Dávid László rektor az erdélyi Kró­nikának elmondta: az össze­állított dokumentáció meg­járta a koronkai önkormány­zatot, a Maros megyei taná­csot, és végül a terv az Or­szágos Műemlékvédelmi Bi­zottságnál bukott el, amely­nek illetékesei úgy vélték, az aránylag kis méretű mellszo­bor „nem elég impozáns” a kiválasztott helyhez képest. Dávid László elmondta, is­mét elindítják az engedé­lyeztetési folyamatot. A rek­tor célzott arra is, hogy a ha­tóságok sokkal jobban „oda­figyelnek” a Sapientiára, mint más állami vagy akár magánkézben levő taninté­zetre, és a legkisebb hibát is büntetik. Legutóbb azért róttak ki tetemes pénzbírsá­got az egyetemre, mert épít­kezési engedély nélkül lát­tak hozzá a bentlakás bőví­téséhez. Kossuth Lajos mellszobrát - amelyet Kiss György szobrász- művész alkotott 1892-ben, és amelyet a Németországban élő Simon lános adományozott a Sapientiának - 2015 tavaszán már felavatták az egyetem ko­ronkai campusa főépületének bejárata előtt. Nem sokkal az ünnepség után azonban az egyetem vezetősége levetette a talapzatról az alkotást, és az au­lába „menekítették”. A szobrot eredetileg Marosvásárhelyen, a Vártemplom előtti téren szeret­ték volna felállítani, azonban a kérést elutasította a polgármes­teri hivatal. MW

Next

/
Thumbnails
Contents