Somogyi Hírlap, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-09 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 36. szám

2017. SZEPTEMBER 9., SZOMBAT INTERJÚ 7 ff Pont olyan az egyik születésnap, mint a másik” Gundel Takács Gábor: dig hatásom GundelTakács Gábor az életben is szeret játszani, de a feladatokat komolyan veszi. Bár színésznek ké­szült, a sportriporteri mun­ka tanította meg vele a té­vézést. 34 év után is élve­zi a munkáját. Most a TV2-n egy legendás vetélkedővel, az Áll az alkuval tért vissza a képernyőre. Fábos Erika- Mivel teltek az elmúlt hóna­pok, amióta elköszönt a közmé­diától?- Főleg feltöltődéssel. Er­re szükség is van, időnként jót tesz a csend, jó, ha az em­ber olyan elfoglaltságra is sza­kíthat időt, amire régóta nem jutott, ha át tud gondolni ezt- azt, ami a napi rohanás közben nem megy.- Azt nyilatkozta, eleinte úgy tervezte, ezentúl szabadúszó­ként fog boldogulni...- Inkább egy belső igény volt ez, mint határozott elkép­zelés. A NuMuvee egy pro­dukciós cég, akkor ismerked­tem meg velük, amikor újra­éledt a Játék határok nélkül. Felvetődött, hogy leszerződ­hetnék velük és így nem csa­tornáknál kellene elkötelez­nem magam, inkább felada­tokban gondolkodhatnék. Ki­csit arról is szól ez az együtt­működés, hogy olyan kollégák­kal, akikkel sok műsort csinál­tunk együtt, tovább dolgozhas­sunk csapatban, egymást erő­sítve. Tehát a szabadúszás nem azt jelenti, hogy egy szál ma­gamban küzdők az elemekkel, hanem hogy más formában - szabadabban és függetleneb­ből - próbálok működni. Örü­lök, hogy így alakult, mert az eddigi tapasztalataim azt mu­tatják, hogy mindig akkor já­rok jobban, ha azzal élek, amit az élet felkínál. Azzal már a TV2 keresett meg bennünket, hogy próbáljuk meg újra az Áll az alkut. 2006-ban voltam képernyőn ezzel a műsorral, de megszűnt. Úgy éreztem, an­nak idején annyira összenőtt velem, hogy lehet még benne egy újabb korszak, úgyhogy el­gondolkoztam a csatorna aján­latán, és végül sikerült is meg­egyeznünk.- Milyen volt újra forgatni? Elő­jönnek ilyenkor a régi érzések?- Most is szeretem csinálni. Nem éreztem úgy, hogy bár­mi elfáradt volna ebből a for­mátumból, határozottsn jó él­mény volt, mert nagyon jó játé­kosokkal találkoztam. Ámúgy a játék lényegét tekintve ugyanaz, nagyon keveset vál­toztattak rajta: 21 helyett most 22 szereplőnk van, és van egy 23. táska, ami egy izgalmas plusz ehetőség.- A kvízműsorban hogyan válo­gatják ki, hogy ki kerül a képer­nyőre?- Nyilván nagyon fontos, hogy melyik játékos hogyan működik a kamerák előtt és mennyire szórakoztató. Éppen ezért nem kalapból sorsolják, hogy ki kerülhet a stúdióba. Az nagyon jó, ha a szereplőien érdekes élettörténetük van, és az is, ha olyan személyiségek, hogy ez viszonylag természe­tesen ki is tud derülni róluk. Vannak nagyon érdekes em­berek, akik annyira zárkózot­tak egy ilyen helyzetben, hogy csak kínkeservesen lehet meg­tudni tőlük bármit, ez nem működőképes egy szórakozta­tó műsorban. A nézők szere­tik, ha viszonyulhatnak a sze­replőkhöz. Hasonlítgatják a sa­ját tudásukhoz a játékosét, vé­giggondolják, ők ugyanabban a helyzetben milyen döntést hoztak volna, esetleg csak arra kíváncsiak, hogy adott helyzet­ben hogyan működnek mások.- Ez már a sokadik vetélkedő, amit vezet. Mitől lesz siker egy televíziós játék?- Tuti recept nincs, de ta­lán ha kicsivel többről tud szólni, mint egy játék. Ha sa­játosan, egy-egy ember kö­ré épül fel a játékszituá­ció. Az is mindig népsze­rű, ha két játékos között megvan az interakció lehe­tősége, mint a Maradj tal- pon!-ban. Maga a játék kü­lönben dögunalmas lenne. Táskákat nyitogatni nem any- nyira szórakoztató, arra gyor­san rá lehetne unni, és az alap­helyzet nagyon sok vetélkedő­ben azért hasonló. Az emberi döntések és egyéni történetek miatt lehet minden adás más. Amelyik vetélkedő ilyen, az rendszerint sikeres.- Az Áll az alku és a Maradj tal­pon! volt a két legsikeresebb műsora. Ezeket szerette legjob­ban?- A Játék határok nélkül is egy fontos műsor volt a szak­mai életemben és nemcsak utólag gondolok vissza hálával arra a munkára, hanem akkor is nagyon szerettem. Annak köszönhetően alakult ki a te­levíziós személyiségem. Tele­víziósként évekig eltart, ami­re kialakul valakinek a saját hangja. A sportban ráadásul az ember alárendeli magát az eseménynek, míg egy szóra­koztató műsorban éppen az a feladat, hogy megjelenjen ben­ne a saját személyisége és vi­gye a show-t.- Ennek már 23 éve. Mi a titka, hogy azóta gyakorlatilag folya­matosan képernyőn tudott ma­radni?- Nehéz ezt megfejteni, talán a nézők sem tudnák megfogal­mazni, hogy pontosan miért szeretnek, vagy éppen miért nem szeretnek valakit a kép­ernyőn. Az viszont biztos, na­gyon érzékeny szenzoraik van­nak arra, hogy eldöntsék vala­miről, az kamu vagy valódi. A képernyőn két lehetőség van: az ember kitalál magának egy arculatot és annak megfelelően viselkedik, vagy olyan a kép­Névjegy: 1964. augusztus 27-én született 1983-1995 a Telesport szer­kesztőségében dolgozott. 1991- 1997 között a Rádió Bridge mun­katársa. 1994-1999 között a Já­ték határok nélkül című vetélke­dő műsorvezetője. 1996-2000 között az Eurosport magyar adá­sának volt a munkatársa. 2000- 2006 között a Sport Tv mun­katársa. 2002-2007 között a TV2 műsorvezetője. 1999-2003- ban a Da­nubius Rá­dió műsor­vezetője. 2008-2017- ig az MTVA műsorvezetője. Nős, három gyermeke van: Gergely (1993), Anna (1996), Bence (1998). ködik a világ, és hogyan gon­dolkodnak, döntenek és cse­lekszenek benne az emberek. Persze mások az eszközök és ma már tudom, hogy a televí­zió mint eszközrendszer sok­kal jobban illik hozzám, mint a színpad. Nagyon érdekelnek és szeretem az embereket, és ebben a közegben otthon is érzem magam. Arról nem is beszélve, hogy én igazából is imádok játszani.- Sokat készül egy adásra?- Igen. Tu­Gundi ismét az All az alku házigazdája lett Fotó: TV2/Sajtóklub ernyőn is, mint az életben. Én ösztönösen is az utóbbi mellett döntöt­tem, mert sok rossz pél­dát láttam arra, hogy egy ilyen „csinált” arculat az idő múlásával mennyire nehezen egyeztethető az életkor előre­haladásával. Talán az önazo­nosságot, a természetességet, őszinteséget értékelik. Más­részt a sportosztályon sokat tanultam, ami jól jött az alap­vetően nyitott és kíváncsi sze­mélyiségemhez. Közvetíteni, műsort vezetni, riportot ké­szíteni, szerkeszteni, ráadá­sul élőben vagy élőszerűen, ez mind fejleszti az ember asszo­ciációs képességét vagy azt, hogy gyors tud lenni olyan ki­számíthatatlan helyzetben, mint egy kvízműsor. Szere­tem, ha váratlan helyzetekben kell mozognom.- Tudatosan készült erre a pá­lyára?- Nem. Nekem valahogy azok a dolgok működnek az életemben, amiket nem keres­tem, hanem a sors hozott az utamba. Kicsit fatalista is let­tem ettől. Színésznek készül­tem, játszottam amatőr társu­latokban és négyszer felvéte­liztem a főiskolára is, de nem jött össze.- Azért a televíziós szórakozta­tás hasonlít a színházra, nem?- De. Mindkettőnél alap­vető, hogy azt akarja meg­mutatni, hogy hogyan mű­dom, hogy a realitykre töb­ben kíváncsiak, mint az intellek- §j tuális műsorokra, és a hazai televí­ziós piac túl kicsi ahhoz, hogy réteg­műsorok készülje­nek, mégis hiszek benne, hogy van egy olyan igényes és gondolkodó ré­teg, amelynek lehet és érdemes kultu­ráltan szórakoztató műsorokat készíteni. Foglalkozom a kérdé­sekkel, kiegészítő in­formációkkal készü­lök, mert ez kell ah­hoz, hogy tartalom is legyen a lazaság mel­lett.- El kéne indulnia egy kvízműsorban... Valóban sok mindent m e g j e - gyez az ember, de azért van, ami csak úgy átfolyik a fe­jén ekkora mennyiségű felad­vány esetén. Több tízezer kér­dést tettem már fel az évek so­rán, kvízkérdésekben viszony­lag tényleg jó vagyok.- Akkor annak mi a megfejtése, hogy az apósa előbb megismer­te önt, vagyis a vejét, mint a sa­ját lányát?- Hát ez nagyon könnyű: a feleségem édesapja és az én édesapám együtt jártak az állatorvosi egyetemre. Mivel ők zalaiak voltak, apáméknál lakott a feleségem édesapja négy évig, és a barátságuk ké­sőbb is megmaradt Mivel pe­dig a feleségem öt évvel fia­talabb, én annyival korábban születtem, tehát előbb ismer­tek engem, mint a lányukat.- Ennyi televíziós tapasztalat­tal mit gondol, a következő év­tizedben hogyan alakul át a televíziózás, mi lesz maradandó érték a mostaniak közül?- A digitális tartalmak na­gyon sok embert elvittek a té­vétől az elmúlt évtizedben. Olyan már sosem lesz, hogy 1,8 és 2 milliós nézettséget ér el egy csatorna, több száz­ezer néző elveszett az elmúlt másfél évtizedben. A televí­zió egyre nagyobb teret ve­szít, ma már televíziós tartal­makat sem feltétlen televízión nézünk. De abban is biztos va­gyok, hogy Magyarországon a televízió, még sokáig a leg­dominánsabb médium % marad. Az már kérdés, hogy mit akarnak majd nézni benne az emberek. A mai fiatalok - látom a gyerekeim korosztályát - gyorsan akarnak tájé­kozódni, habzsolják az in­formációkat, és az egyre rövi- debb tartalmakat keresik. So­kat gondolkodom rajta, hogy ez meddig befogadható és elvisel­hető. Hogy megcsömörlenek-e egyszer ettől a sok-sok minden­től? Mint amikor egy gyerek a cukrászdában nem tudja hirte­len, mi az elég, és okádni kezd a mértéktelenségtől. Akkor ta­lán keresni kezdik a valódi tar­talmakat és a maradandó érté­keket, de azt, hogy ezek mik lesznek, én a jelen pillanatban nem látom.- Ha már emlegeti ezt: most volt az 53. születésnapja. Mek­kora a jelentősége ennek, fog­lalkoztatja, hogy múlik az idő?- Nem. Az utolsó születés­napom, ami megrázott az a 25. volt. Pontosan emlékszem, akkor elgondolkoztam azon, hogy innentől közelebb va­gyok a harminchoz, mint a húszhoz, és valahogy azt éreztem, hogy itt és most ez­zel lezárult a gondtalan gye­rekkor. Azóta pont olyan az egyik születésnap, mint a másik, még az ötvenediket sem ünnepeltem meg nagy csinnadrattával, csak csalá­di körben.- Arra gondolt valaha, hogy ha nem tévézne, akkor mi lenne az a terület, ami igazán boldog­gá tenné?- A vendéglátás ilyen volt, de azt az ifjúkori álmomat si­került is kivégeznem azzal, hogy ezt valóra váltottam.

Next

/
Thumbnails
Contents