Somogyi Hírlap, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-09 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 36. szám
2017. SZEPTEMBER 9., SZOMBAT INTERJÚ 7 ff Pont olyan az egyik születésnap, mint a másik” Gundel Takács Gábor: dig hatásom GundelTakács Gábor az életben is szeret játszani, de a feladatokat komolyan veszi. Bár színésznek készült, a sportriporteri munka tanította meg vele a tévézést. 34 év után is élvezi a munkáját. Most a TV2-n egy legendás vetélkedővel, az Áll az alkuval tért vissza a képernyőre. Fábos Erika- Mivel teltek az elmúlt hónapok, amióta elköszönt a közmédiától?- Főleg feltöltődéssel. Erre szükség is van, időnként jót tesz a csend, jó, ha az ember olyan elfoglaltságra is szakíthat időt, amire régóta nem jutott, ha át tud gondolni ezt- azt, ami a napi rohanás közben nem megy.- Azt nyilatkozta, eleinte úgy tervezte, ezentúl szabadúszóként fog boldogulni...- Inkább egy belső igény volt ez, mint határozott elképzelés. A NuMuvee egy produkciós cég, akkor ismerkedtem meg velük, amikor újraéledt a Játék határok nélkül. Felvetődött, hogy leszerződhetnék velük és így nem csatornáknál kellene elköteleznem magam, inkább feladatokban gondolkodhatnék. Kicsit arról is szól ez az együttműködés, hogy olyan kollégákkal, akikkel sok műsort csináltunk együtt, tovább dolgozhassunk csapatban, egymást erősítve. Tehát a szabadúszás nem azt jelenti, hogy egy szál magamban küzdők az elemekkel, hanem hogy más formában - szabadabban és függetlenebből - próbálok működni. Örülök, hogy így alakult, mert az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy mindig akkor járok jobban, ha azzal élek, amit az élet felkínál. Azzal már a TV2 keresett meg bennünket, hogy próbáljuk meg újra az Áll az alkut. 2006-ban voltam képernyőn ezzel a műsorral, de megszűnt. Úgy éreztem, annak idején annyira összenőtt velem, hogy lehet még benne egy újabb korszak, úgyhogy elgondolkoztam a csatorna ajánlatán, és végül sikerült is megegyeznünk.- Milyen volt újra forgatni? Előjönnek ilyenkor a régi érzések?- Most is szeretem csinálni. Nem éreztem úgy, hogy bármi elfáradt volna ebből a formátumból, határozottsn jó élmény volt, mert nagyon jó játékosokkal találkoztam. Ámúgy a játék lényegét tekintve ugyanaz, nagyon keveset változtattak rajta: 21 helyett most 22 szereplőnk van, és van egy 23. táska, ami egy izgalmas plusz ehetőség.- A kvízműsorban hogyan válogatják ki, hogy ki kerül a képernyőre?- Nyilván nagyon fontos, hogy melyik játékos hogyan működik a kamerák előtt és mennyire szórakoztató. Éppen ezért nem kalapból sorsolják, hogy ki kerülhet a stúdióba. Az nagyon jó, ha a szereplőien érdekes élettörténetük van, és az is, ha olyan személyiségek, hogy ez viszonylag természetesen ki is tud derülni róluk. Vannak nagyon érdekes emberek, akik annyira zárkózottak egy ilyen helyzetben, hogy csak kínkeservesen lehet megtudni tőlük bármit, ez nem működőképes egy szórakoztató műsorban. A nézők szeretik, ha viszonyulhatnak a szereplőkhöz. Hasonlítgatják a saját tudásukhoz a játékosét, végiggondolják, ők ugyanabban a helyzetben milyen döntést hoztak volna, esetleg csak arra kíváncsiak, hogy adott helyzetben hogyan működnek mások.- Ez már a sokadik vetélkedő, amit vezet. Mitől lesz siker egy televíziós játék?- Tuti recept nincs, de talán ha kicsivel többről tud szólni, mint egy játék. Ha sajátosan, egy-egy ember köré épül fel a játékszituáció. Az is mindig népszerű, ha két játékos között megvan az interakció lehetősége, mint a Maradj tal- pon!-ban. Maga a játék különben dögunalmas lenne. Táskákat nyitogatni nem any- nyira szórakoztató, arra gyorsan rá lehetne unni, és az alaphelyzet nagyon sok vetélkedőben azért hasonló. Az emberi döntések és egyéni történetek miatt lehet minden adás más. Amelyik vetélkedő ilyen, az rendszerint sikeres.- Az Áll az alku és a Maradj talpon! volt a két legsikeresebb műsora. Ezeket szerette legjobban?- A Játék határok nélkül is egy fontos műsor volt a szakmai életemben és nemcsak utólag gondolok vissza hálával arra a munkára, hanem akkor is nagyon szerettem. Annak köszönhetően alakult ki a televíziós személyiségem. Televíziósként évekig eltart, amire kialakul valakinek a saját hangja. A sportban ráadásul az ember alárendeli magát az eseménynek, míg egy szórakoztató műsorban éppen az a feladat, hogy megjelenjen benne a saját személyisége és vigye a show-t.- Ennek már 23 éve. Mi a titka, hogy azóta gyakorlatilag folyamatosan képernyőn tudott maradni?- Nehéz ezt megfejteni, talán a nézők sem tudnák megfogalmazni, hogy pontosan miért szeretnek, vagy éppen miért nem szeretnek valakit a képernyőn. Az viszont biztos, nagyon érzékeny szenzoraik vannak arra, hogy eldöntsék valamiről, az kamu vagy valódi. A képernyőn két lehetőség van: az ember kitalál magának egy arculatot és annak megfelelően viselkedik, vagy olyan a képNévjegy: 1964. augusztus 27-én született 1983-1995 a Telesport szerkesztőségében dolgozott. 1991- 1997 között a Rádió Bridge munkatársa. 1994-1999 között a Játék határok nélkül című vetélkedő műsorvezetője. 1996-2000 között az Eurosport magyar adásának volt a munkatársa. 2000- 2006 között a Sport Tv munkatársa. 2002-2007 között a TV2 műsorvezetője. 1999-2003- ban a Danubius Rádió műsorvezetője. 2008-2017- ig az MTVA műsorvezetője. Nős, három gyermeke van: Gergely (1993), Anna (1996), Bence (1998). ködik a világ, és hogyan gondolkodnak, döntenek és cselekszenek benne az emberek. Persze mások az eszközök és ma már tudom, hogy a televízió mint eszközrendszer sokkal jobban illik hozzám, mint a színpad. Nagyon érdekelnek és szeretem az embereket, és ebben a közegben otthon is érzem magam. Arról nem is beszélve, hogy én igazából is imádok játszani.- Sokat készül egy adásra?- Igen. TuGundi ismét az All az alku házigazdája lett Fotó: TV2/Sajtóklub ernyőn is, mint az életben. Én ösztönösen is az utóbbi mellett döntöttem, mert sok rossz példát láttam arra, hogy egy ilyen „csinált” arculat az idő múlásával mennyire nehezen egyeztethető az életkor előrehaladásával. Talán az önazonosságot, a természetességet, őszinteséget értékelik. Másrészt a sportosztályon sokat tanultam, ami jól jött az alapvetően nyitott és kíváncsi személyiségemhez. Közvetíteni, műsort vezetni, riportot készíteni, szerkeszteni, ráadásul élőben vagy élőszerűen, ez mind fejleszti az ember asszociációs képességét vagy azt, hogy gyors tud lenni olyan kiszámíthatatlan helyzetben, mint egy kvízműsor. Szeretem, ha váratlan helyzetekben kell mozognom.- Tudatosan készült erre a pályára?- Nem. Nekem valahogy azok a dolgok működnek az életemben, amiket nem kerestem, hanem a sors hozott az utamba. Kicsit fatalista is lettem ettől. Színésznek készültem, játszottam amatőr társulatokban és négyszer felvételiztem a főiskolára is, de nem jött össze.- Azért a televíziós szórakoztatás hasonlít a színházra, nem?- De. Mindkettőnél alapvető, hogy azt akarja megmutatni, hogy hogyan műdom, hogy a realitykre többen kíváncsiak, mint az intellek- §j tuális műsorokra, és a hazai televíziós piac túl kicsi ahhoz, hogy rétegműsorok készüljenek, mégis hiszek benne, hogy van egy olyan igényes és gondolkodó réteg, amelynek lehet és érdemes kulturáltan szórakoztató műsorokat készíteni. Foglalkozom a kérdésekkel, kiegészítő információkkal készülök, mert ez kell ahhoz, hogy tartalom is legyen a lazaság mellett.- El kéne indulnia egy kvízműsorban... Valóban sok mindent m e g j e - gyez az ember, de azért van, ami csak úgy átfolyik a fején ekkora mennyiségű feladvány esetén. Több tízezer kérdést tettem már fel az évek során, kvízkérdésekben viszonylag tényleg jó vagyok.- Akkor annak mi a megfejtése, hogy az apósa előbb megismerte önt, vagyis a vejét, mint a saját lányát?- Hát ez nagyon könnyű: a feleségem édesapja és az én édesapám együtt jártak az állatorvosi egyetemre. Mivel ők zalaiak voltak, apáméknál lakott a feleségem édesapja négy évig, és a barátságuk később is megmaradt Mivel pedig a feleségem öt évvel fiatalabb, én annyival korábban születtem, tehát előbb ismertek engem, mint a lányukat.- Ennyi televíziós tapasztalattal mit gondol, a következő évtizedben hogyan alakul át a televíziózás, mi lesz maradandó érték a mostaniak közül?- A digitális tartalmak nagyon sok embert elvittek a tévétől az elmúlt évtizedben. Olyan már sosem lesz, hogy 1,8 és 2 milliós nézettséget ér el egy csatorna, több százezer néző elveszett az elmúlt másfél évtizedben. A televízió egyre nagyobb teret veszít, ma már televíziós tartalmakat sem feltétlen televízión nézünk. De abban is biztos vagyok, hogy Magyarországon a televízió, még sokáig a legdominánsabb médium % marad. Az már kérdés, hogy mit akarnak majd nézni benne az emberek. A mai fiatalok - látom a gyerekeim korosztályát - gyorsan akarnak tájékozódni, habzsolják az információkat, és az egyre rövi- debb tartalmakat keresik. Sokat gondolkodom rajta, hogy ez meddig befogadható és elviselhető. Hogy megcsömörlenek-e egyszer ettől a sok-sok mindentől? Mint amikor egy gyerek a cukrászdában nem tudja hirtelen, mi az elég, és okádni kezd a mértéktelenségtől. Akkor talán keresni kezdik a valódi tartalmakat és a maradandó értékeket, de azt, hogy ezek mik lesznek, én a jelen pillanatban nem látom.- Ha már emlegeti ezt: most volt az 53. születésnapja. Mekkora a jelentősége ennek, foglalkoztatja, hogy múlik az idő?- Nem. Az utolsó születésnapom, ami megrázott az a 25. volt. Pontosan emlékszem, akkor elgondolkoztam azon, hogy innentől közelebb vagyok a harminchoz, mint a húszhoz, és valahogy azt éreztem, hogy itt és most ezzel lezárult a gondtalan gyerekkor. Azóta pont olyan az egyik születésnap, mint a másik, még az ötvenediket sem ünnepeltem meg nagy csinnadrattával, csak családi körben.- Arra gondolt valaha, hogy ha nem tévézne, akkor mi lenne az a terület, ami igazán boldoggá tenné?- A vendéglátás ilyen volt, de azt az ifjúkori álmomat sikerült is kivégeznem azzal, hogy ezt valóra váltottam.
