Somogyi Hírlap, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-09 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 36. szám
4 A HÉT TÉMÁJA 2017. SZEPTEMBER 9., SZOMBAT A nagyhatalmak azonnali válaszcsapása féken tartja a diktátorokat Az atomháború kizárható Észak-Korea az utóbbi években az egyetlen olyan állam, amely folyamatosan katonai retorziókkal fenyegeti az Amerikai Egyesült Államokat és helyi szövetségeseit. A hétvégén felrobbantott - feltehetően - hidrogénbomba is csak ennek az „üzengetésnek” a része. A koreai rezsim feliratkozott az atomhatalmak közé, de ettől nem félelmetesebb, ahogy a világ sem lett veszélyesebb. Fábos Erika ROBBANÁS Észak-Korea a hétvégén végrehajtotta 6. nukleáris kísérleti robbantását. A 100-150 kilotonna hatóerejűre becsült robbantást követően - amely két mesterséges földrengést idézett elő - az észak-koreai állami televízióban bejelentették, hogy az ország ballisztikus rakétára szerelhető miniatürizált hidrogénbombával rendelkezik, amelynek minden alkatrészét Észak-Koreában állították elő, s amelyből sorozatgyártásra is képesek. Tálas Péter, a Nemzeti Köz- szolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának igazgatója azt mondta: az, hogy egy nukleáris fegyver mennyire hatékony, attól függ, mekkora a robbanóereje, mekkorára tudták miniatürizálni és mennyire pontosan tudják célba juttatni. A legkorszerűbb rakéták több ezer kilométerről akár háromméteres pontosággal is képesek eltalálni a célpontot. A mai ismereteink szerint, erre csak Amerika és Oroszország képes. „Atomtitok ma már nem létezik a világban, mégsem rendelkezhet bárki szabadon atomfegyverrel - mondta Tálas Péter. - Az elvi ismeretek és a pénz ugyanis önmagában nem elegendő. A hasadóanyag és a technológia magas szintű alkalmazása nélkül nincs nukleáris fegyver. Az, hogy Észak-Korea rendelkezik hidrogénbombával, nem azt jelenti, hogy egy ilyen robbanófejet ballisztikus rakétára tudnának szerelni a kommunista országban. Ez pedig alapfeltétele annak, hogy valós fenyegetést jelentsen. Az atomfegyvereknek az elrettentő szerepe az - ezt láthatjuk ebben az esetben is -, ami igazán vonzóvá teszi őket mindazok számára, akik fenyegetve érzik magukat, vagy vezető szerepre törekednek saját régiójukban. Hiszen egy atombombát használni nem lehet, bárki megpróbálná, az atomhatalmak azonnali megsemmisítő megtorlásával kellene szembenéznie. 1945 óta senki nem is próbálta. Még egy háború sem érdeke egyetlen hatalomnak sem, egy atomháború pedig kizárt.” Egy esetleges atomtámadást többféleképpen meg lehet hiúsítani. Ha megsemmisítik a robbanófejet vagy a rakétát, elindítani sem lehet a támadást. Ha sikerül kilőni a rakétát, a célja lenne egy békeszerződés is, amely végre lezárná a koreai háborút, hiszen csak egy fegyverszüneti megállapodás van érvényben a felek között. Ráadásul Kim Dzsong Un a hazai lakosság előtt is szeretné legitimálni magát, mert a távol-keleti gondolkodásmód és értékrend szerint túl fiatalon, karizma és előzetes érdemek nélkül örökölte meg az apjától a hatalmat. Kim ír Szén nagy ki. Az ország védelmi költség- vetésének GDP-ből való részesedése alapján a legnagyobb arányúak a katonai kiadásai a világon. Ettől függetlenül, ez egy mennyiségi és nem minőségi hadsereg, eszközeinek döntő többsége elavult, a 60- as, 70-es évekből származik. „A rezsim éppen emiatt indította el az 1990-es években és gyorsította fel a 2000-es évek elejétől katonai atomprogramismerve a hatásfokukat, több mint elég pusztító erő ahhoz, hogy hamuvá változtassák az egész világot. Az atomfegyverkezés ideje mindazonáltal - Észak-Korea igyekezete ellenére is - lejárt. Európában Németország az élharcosa annak, hogy vonják ki az összes itt állomásozó amerikai atomtöltetet. A világban is ez a törekvés. Az Egyesült Államok és Oroszország is csökkentevédelmi rendszerek radarjai bemérik az eszközt és kilövik, mielőtt célba érhetne. Politikai kötélhúzás, nem hadüzenet Csorna Mózes Korea-szak- értő szerint nem várható fegyveres konfliktus Észak-Korea és az Egyesült Államok között, annak ellenére sem, hogy a helyzet egyre feszültebb, csak a kilencvenes évek eleje óta folyó politikai kötélhúzás része. Az ELTE koreai tanszékének vezetője szerint továbbra is politikai szándék húzódik meg az egyre élesebb retorikai kirohanások és fegyver- kísérletek mögött. Mint mondta, az észak-koreai politika célja harminc éve az, hogy ellehetetlenítsék, hogy velük szemben katonai erőt lehessen bevetni, és ki akarják zsarolni a közvetlen, kétoldalú tárgyalásokat Washingtonnal. Ennek tette a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság létrehozása és ötven éven keresztüli vezetése volt, Kim Dzsong Ilé pedig, hogy atomhatalommá tette az országot. Kim Dzsong Un nagy tette a hidrogénbomba kifejlesztése és az amerikaiakkal megkötött alku lehetne. Éhínség és milliós hadsereg Sokat elmond az országról, hogy miközben ásványkincsei miatt Észak-Korea gazdagabb lehetne déli szomszédjánál, éhínség tizedeli népét, mégis a világ negyedik legnagyobb hadseregét tartja fenn. A 25 millió lakosú Észak-Korea napjaink legmilitarizáltabb állama. Hagyományos katonai erejét a csaknem 1,2 millió fős Koreai Népi Hadsereg alkotja, amelyet 600 ezer kiképzett tartalékos, illetve a Munkás-Paraszt Vörös Gárda egységeibe szervezett 5,7 millió fő egészít ját és fejleszti folyamatosan a rakétatechnológiáját - mondta Tálas Péter. - Ennek ellenére Észak-Korea atomhatalomként sem lesz tényleges nemzetközi tényező, mert nem rendelkezik az ehhez szükséges egyéb hatalmi képességekkel. Az észak-koreai atompotenciál csak Kína és az Egyesült Államok szerepét növeli meg a Koreai-félsziget térségében. Japánt és Dél-Koreát erősebben köti Washingtonhoz, Észak-Ko- reát pedig Kínához.” Az atomfegyverkezés ideje lejárt Az eddig tesztelt legerősebb hidrogénbomba, a szovjet 50 megatonnás Cár bomba több mint háromezerszer pusztítóbb volt, mint a Hirosimára ledobott „csekély” 15 ki- lotonnás Little Boy. Összesen pedig úgy 15 ezerre becsülik ma a felhalmozott nukleáris robbanófejek számát, ami, ni kezdte az arzenálját és a legutolsó START-egyezmény szerint a nagyhatalmaknak is 1500 alá kell csökkenteniük az indítóállásokon rendszerbe állított rakéták meny- nyiségét. „A világon potenciálisan 60- 70 olyan ország van - köztük akár hazánk is -, amely potenciálisan atomnagyhatalom lehetne - mondta Tálas Péter. - Ennek ellenére azonban hivatalosan öt atomnagyhatalmat tartunk számon, de az atomfegyverek 85 százaléka, az Egyesült Államok és Oroszország birtokában van, mindössze a fennmaradó 15 százalékon osztoznak a további atomhatalmak: Kína, Francia- ország és Nagy-Britannia. Rajtuk kívül India, Pakisztán, Izrael és Észak-Korea rendelkezik még bevethető atomfegyverekkel. Attól még, hogy valaki de facto atomhatalom, nem tekintik nagyhatalomnak.” Magyarok is fejlesztették a legpusztítóbb fegyvert A Manhattan-terv a második világháborúban az atomfegyver kifejlesztésére szolgáló vállalkozás, melyben részt vett az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kanada. Megindításáról tudósok - Albert Einstein és Szilárd Leó - biztatására, 1942- ben döntött Franklin D. Roosevelt elnök. Los Alamos lett a kutatás központja, Robert Oppenheimer vezetésével, aki számos neves amerikai tudós mellett külföldi fizikusokat is meghívott a munkára. Három magyar tudós, Teller Ede, Wig- ner Jenő és Szilárd Leó vettek részt benne. A fejlesztés három évig tartott és 1945 nyarán végezték el az első atombomba kísérleti robbantását. Az amerikaiak, döntően Teller Ede tervei alapján, 1952- ben elkészítették az első hidrogénbombájukat is. A neutronbomba koncepcióját Sámuel Cohen dolgozta ki, 1958-ban, és 1963-ban próbálták ki először. Ez a különbség az atombomba és a hidrogénbomba között A legutóbbi föld alatti atomrobbantáskor Észak-Korea egy hidrongénbombát tesztelt, míg előtte több atombombát is felrobbantott. A két nukleáris fegyver közti különbségről Bencze Gyula, az Akadémia doktora, az MTA Wigner Fizikai Kutató- központ Részecske- és Magfizikai Intézet kutatóprofesszor emeritusa elmondta, más a működési elvük és a hatóerejükben is nagy a különbség. A működési elvük közötti eltérés az atommag-átalakulás mechanizmusának különbségében rejlik. Az atombomba esetében a felszabaduló energiát az atommagok hasadása szolgáltatja, míg a hidrogénbomba esetében az ütköző atommagok fúziója („egybeolvadása”), amelynek során szintén energia szabadul fel. A nukleáris fegyverek közül az atombomba a maghasadás elvén működik, méretét nem lehet tetszőlegesen növelni, mivel egy kritikus tömeg felett külső hatás nélkül is beindul benne a láncreakció. A hidrogénbomba a magfúziónak köszönheti energiáját, ezért pusztítóbb. Hívják még termonukleáris fegyvernek is, mivel a fúziós reakcióknál a láncreakció beindulásához rendkívül magas hőmérséklet kell. A hidrogénbombák tömegének nincsen felső korlátja, mivel a beindításához rendkívül nagy hőmérséklet és nyomás szükséges. A neutronbomba ugyan kevésbé pusztító mechanikai robbanással rendelkezik, mint a másik kettő, de nagyobb a neutronsugárzása, három-négyszerese az atombombáénak, így annál sokkal pusztítóbb az élőlényekre. Míg az atombomba hatóerejét kilotonnában, a hidrogénbombáét megatonnában lehet kifejezni. Mindkét mértékegység a hagyományos robbanóanyag, a TNT (trinitrotoluol) hatóerejéhez viszonyul, ennek ezerszeresét (kilotonna) vagy milliószorosát (megatonna) jelenti, vagyis ennyi energia szabadul fel felrobbanáskor. Egy közönséges atombomba 10-1000 kilotonna TNT-vel egyenértékű, hidrogénbomba esetén már megatonnák a jellemzőek.
