Somogyi Hírlap, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)
2017-08-05 / 181. szám
12 TÖRTÉNELEM___________________________________________________________________________________________________________________2017. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT A bevonuló hadsereg feladatul kapta az üzemek gépeinek leszerelését Budapest román megszállása Köő Artúr kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu VILÁGHÁBORÚ A 98 évvel ezelőtti nyár olyan eseményeket hozott magával, amilyeneket néhány hónappal korábban senki sem gondolt volna a világháború végi Magyarországon. A román hadsereg 1919. augusztus 4-én bevonult a magyar fővárosba, annak ellenére, hogy az antant ehhez nem járult hozzá. Mindez úgy történhetett meg, hogy a román katonai haderő feltartóztatta az olasz katonai misszió tagjait (egy darabig hadifogolyként kezelték őket, majd ide-oda irányíttatták a konvojt), akik Párizsból hozták a tiltó parancsot. így hivatkozni lehetett arra, hogy későn érkezett az utasítás, s ekkor már „sajnálatos módon” megszállták a fővárost. Hatalmas skalp volt ez annak idején Romániának, hiszen álmukban sem gondolhattak korábban ilyen trófeára. Budapest még csak nem is jelentette a végállomást a románok számára. Az előrenyomulás két irányban folytatódott tovább a Dunántúlon, azzal az indokkal, hogy a magyar Vörös Hadsereg Székesfehérvár-Balaton közötti területekre visszavoA román hadsereg gyülekezőt tart Budapesten, az Országház előtt nult csapatait, valamint a győri ipartelepek munkásait le kell fegyverezni. Az igazság azonban az volt, amit a román csapatok magyarországi parancsnoka, Märdärescu nyíltan kijelentett: igényt tartanak a magyar vagyon 30-50 százalékára. Mivel járt a román betörés és megszállás? Ugyanazzal, amit már az erdélyi magyar lakosság ismert, tapasztalt: fosztogatással, erőszakoskodással, megalázással. Természetesen az újságokban - abban a kettőben, amelyet nem A világot megjárt propagandafotó a kenyeret osztó megszállókról tiltattak be, de ezeket is cenzúrázták - mindezekről nem lehetett olvasni, a román hadseregről csak ódákat zengő tudósítások jelentek meg, mint amelynek nagy hálával tartozik a magyar lakosság. Propagandafotókat közöltek Az oldal fotói: MW- ezek a nyugati sajtót is bejárták -, amelyeken a román katonák ennivalót osztanak a budapesti éhes gyermekeknek. Közben egyaránt vadásztak vörös- és fehér katonákra, valamint internálótáborokat állítottak fel. A román megRitka jelenet, egy budapesti üdvözli az Üllői úton a románokat „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” - jelentette ki Linder Béla, Károlyi Mihály hadügyminisztere 1918. november 2-án az Országház előtt. Ezt követően a hadsereget esztelen módon leszerelték, majd egy év sem telt bele, és újra rengeteg katona jelent meg Budapesten, ezúttal a román hadsereg masírozott a magyar főváros útjain. És nemcsak parádéztak, hanem módszeresen kifosztották Magyarországot. Nem adnak el semmit, csak partnereket keresnek a műemlékek állagromlása miatt Megmentenék a szász erődtemplomokat ÖRÖKSÉG A sajtó hírekkel ellentétben egyetlen építmény sem eladó a több mint 200 szász erdélyi evangélikus templom közül. Ezt az egyház vezetősége közölte annak kapcsán, hogy nemrég egy med- gyesi lelkész 16 erődtemplom áruba bocsátásáról beszélt. Vevők helyett inkább partnereket keres az erődtemplomok megmentéséhez az evangélikus egyház az erdélyi Krónika információi szerint. Az evangélikus közösség elsorvadása a magyarázat arra, hogy az egyház medgyesi konzisztóriumánál felvetődött a 16 erődített templom áruba bocsásának ötlete. A magyar kormány a külhoni műemlékek megmentésére indított Römer Flóris-terv keretében 2016-ban ötmillió forintos támogatást nyújtott Kiszsolna végveszélybe került szász erődtemploma állagának megőrzéséhez. Ez a gveszélybe került kiszsolnai templom templom rejti a korszakalkotó Giotto di Bondone Navicella című, elpusztult mozaikjának hű freskómásolatát. A szászság Erdély történelmének meghatározó népcsoportja maradt a 20. századig. Az első világháborút követően - bár támogatták Erdély Romániával való egyesülését - a román kormányok megpróbálták beolvasztani a többségi románságba. A második világháború végén, amikor Románia átállt a szövetséges hatalmakhoz, sok szász menekült Ausztriába vagy Németországba. Az otthon maradottak közül a háború után sokakat deportáltak szovjet munkatáborokba, egy részüket a kommunista diktátor Nicolae Ceau§escu árusította ki az NSZK-nak az 1960-70-es években. Az 1941- ben még negyedmilliós szász közösség 1990-re 90 ezer főre apadt, azóta pedig megtizedelődött a közösség lélekszáma. Az első szász telepesek 1150 körül érkeztek Erdélybe, amikor II. Géza magyar király úgy döntött, hogy a keleti országrészt sűrűbben lakott területté formálja. A déli határsávon már a székelyek éltek, így a szászokat északkeletebbre kellett telepítenie a királynak. A Német-római Birodalom nyugati területéről származó telepesek - ez távol esik a mai Szászország tartománytól, így népnevük ellenére az ottani szászokhoz semmi közük nincs - itt hozták létre Nagyszebeni, amely később a szászok kulturális és kereskedelmi központjává vált. Az eredeti szászság részben közrendű parasztokból, részben lovagokból állt, így az előbbi fejlettebb földművelő technikát, utóbbi pedig ütőképesebb haderőt jelentett a Magyar Királyságnak. A szászok közösen birtokolták a Szászföldet, s a kedvező feltételeknek köszönhetően a telepeshullám Géza halálát követően sem állt le. II. András a Német Lovagrend kiűzését megelőzően átszervezte a környékbeli határsávot, ezzel a székelységet végleg a Há- romszéki-medence területére telepítette, s az elhagyott vidéket Szászföldhöz csatolta. A 14. században rohamossá vált a távolsági kereskedő és kézműves polgárság megjelenése. A rajtuk keresztül zajló kereskedelemnek köszönhetően városaik fejlődését hosz- szú távon biztosítani tudták. A középkor végén az erdélyi három rendi nemzet egyike a szász volt, képviselete volt az erdélyi országgyűlésen. Vezetőjüket a szászok maguk választhatták, városaik a 15. század második felében tovább növelték befolyásukat. A magyarországi reformációban nagy szerepet játszottak a szászok, akik evangélikussá lettek, az Erdélyi Fejedelemségben ugyanis biztosított volt számukra a szabad vallásgyakorlás. K. A. Kiszsblna temploma lÉÉp évvel ezelőtt szállás idején 657 személyt végeztek ki. A megszálló román hadsereg feladatul kapta az üzemek gépéinek leszerelését és Romániába szállítását, különféle mezőgazda- sági eszközökkel és szerszámokkal együtt. Természetesen a vagonok, amelyek az. értékek kiszállítását biztosították, a MÁV tulajdonát képezték, és vissza sosem tértek. Miszlay Zsolt, a Közlekedési Múzeum muzeológusa szerint a románok nagyjából 1140 mozdonyt, 2000 személygépkocsit és 40 ezer teherkocsit hurcoltak el, amelyeket képzett személyzet hiányában hamarosan tönkre is tettek. Vittek mindent: gabonát, gyári berendezéseket, raktárak készleteit. A megszállók lelkiállapotát mutatja Harry Hill Band- holtz amerikai tábornoknak, a Szövetséges Haderők Katonai Missziójának vezetőjének az esete. Bandholtz 1919. október 5-én csupán lovaglópálcájával felszerelve akadályozta meg, hogy a Nemzeti Múzeum kincseit teherautóra pakolják és Romániába szállítsák. A román katonákat a múzeumból kizavarta, a múzeum ajtóit lepecsételtette a szövetségesek nevében. Minek folytán került hazánk történelmének talán egyik legmélyebb pontjára? Téved az, aki azt hiszi, hogy a román hadsereg erejének nagysága kényszerítette térdre Magyarországot. A válasz Linder Béla önvallomásában rejlik, aki nem a fegyverektől való viszolygása miatt kergette szét a hadsereget, hanem azért, mert félt, hogy az egyébként még mindig nemzeti érzelmű hadsereg szétveri a korábbi puccsot, vagyis a „Károlyi-forradalmat”.
