Somogyi Hírlap, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)
2017-08-23 / 196. szám
12 ERDÉLY 2017. AUGUSZTUS 23., SZERDA Szétválaszthatatlanul összeköt bennünket a magyarság és Isten is Fotók: Turbéki Bernadett Az óriási hordókból bármit ki tudott alakítani egy kis furfang, még a szamárnak is tetszik a megoldás Rengetegen frissültek fel a legendás Szent Anna-tónál, ahová a medvék is lemerészkednek néha Egy különleges toalett Ebben a fürdőszobában a szabad ég a plafon, s a patak vize folyik Csíkszereda nagyon messze van autóval, legelőször ezt állapította meg a kaposvári önkormányzat küldöttsége, miután 12 óra alatt megtették az odavezető 838 kilométeres utat. A GPS egy falvakkal tűzdelt, keskenyen tekergő útra terelte őket. Ám ennek a kis malőrnek köszönhetik, hogy bepillantást nyerhettek az igazi erdélyi életbe. Turbéki Bernadett sonline@sonline.hu ERDÉLY Kedves Emese sietett a kaposvári delegáció elébe. Igen, őt tényleg így hívják, és a mondhatjuk: a név kötelezi is. Kiderült, itt vacsora közben bármikor meglepetés érheti az ide látogatót. A Csíkszeredái Városnapok fellépői jöttek-mentek a szállodában. Nagy Feró lett az első itt készült fényképünk központi alakja. Mindenkivel közvetlen volt, és látszott, nem zavarja a népszerűsége. Vacsora után szinte az egész, 37 ezer lelket számláló Csíkszereda ott tombolt a kétórás, csak az erdélyieknek szóló koncertjén, ahol románul is elejtett néhány humoros szót, és méltatta a szé- kelység jelentőségét. Másnap a Pityóka Fesztiválra nevezett társaságok már kora reggel elfoglalták helyeiket a parkban. A helyi gasztró- verseny mindenkit megmozgatott. Főztek a jégkorongosok, a néptáncosok, a bridzs- klub, az önkormányzat, taMindenhol nagy szeretettel fogadták a kaposvári küldöttség tagjait, akik élményekkel, emlékekkel tértek haza a gyönyörű Erdélyből Ián nem is voltak olyan helyi szervezetek, akik ne képviseltették volna magukat alkalmi szakácsaikkal. Közben a kaposvári küldöttség a vulkáni kráterből kialakult, festői környezetben fekvő Szent Anna-tóhoz kirándult. A legendás tóhoz vezető úton a kis társaság két részre szakadt: a merészebbek az erdőn keresztül vágták le a tűző napon kanyargó aszfaltos utat. A víznél rengetegen voltak: a parton baráti társaságok húst sütöttek, a vízben is sokan lubickoltak. Pedig errefelé nem veszélytelen az ilyesmi, mert a környéken rengeteg medve él. A délutáni fürdőzésnek is hamar vége szakadt, amikor egy anyamedve jelent meg két kis bocsával. A helyieket nap mint nap foglalkoztatja a medveprobléma, mivel a méretes jószág gyakran a falvakba és városokba is bemerészkedik akár fényes nappal is. A román kormány adott ugyan kilövési engedélyt, miután két busznyi delegáció látogatta meg a régióból, ám csak akkor lehet szó az állomány ritkításáról, ha a bocsokat már felnevelték az anyamackók. A Szent Anna-tó után a delegáció Tusnádfürdőn frissítette fel magát a helyi, kénes szagú borvízzel, majd meglátogatták azt az emlékművet, amelyet Kaposvár állított 2011- ben Csíkszentkirályon, a magyarság összetartozásának jelképeként. A turulmadár kitárt szárnyai Kaposvárt és Csíkszentkirályt kötik össze. Este Csíkszeredán a terek újra megteltek emberekkel a jó programok miatt, a Sebő Együttes, a Hargita Nemzeti Székely Együttes, a Gyi- mesi Férfikórus és a Ghymes voltak ezen az estén az összetartozást megerősítő fellépők. A kaposváriak utolsó, Erdélyben töltött napján Nyergestetőre vitték a somogyi vendégeket, ahol az 1849- ben, árulás miatt elesett székelyek emlékművét koszorúzták meg. A kopjafakertet is meglátogattuk, ahol megkerestük a Kaposvár állította emléket is. Lázárfalván András Mihály fogadta a csapatot, amely erre a kirándulásra Csíkszereda másik magyar testvérvárosa, Budakeszi delegációjával is kiegészült. Első útjuk az erdőn vitt keresztül. Előző nap nagy eső volt, így könnyű volt észrevenni a szinte friss, pocsolyában hagyott medvenyomokat. Vendéglátónk egy forráshoz vezetett bennünket, amelynek kialakítása biztosan fejtörést okozna az ÁNTSZ anyaországi szakembereinek. Az ebédet már az András Alapítvány birtokán, egy régi, mára már felújított malom épületében költhette el a társaság. Itt is eredeti erdélyi ételekkel töltötték meg tányérjaikat. András Mihály, - aki családjával együtt maga is néptáncos -, ezért úgy alakította a régi csűrt, hogy az helyt adhasson efféle közösségi programoknak: nappal játszóház, este táncház működik itt. Egy anyamedve két bocsával vetett véget a délutáni fürdőzésnek a tónál A szénapadlásra éppen előző nap hordták fel a friss szénát, és amellett, hogy matracokat is elhelyeztek ott, a méretes fűkupacon is alhatnak, akik ide jönnek táborozni. A csűr mellett egy szobát vályoggal tapasztottak, ami annyira jól szigetel, hogy a szokatlan kánikulában ide jár mindenki hűsölni. Aki pedig igazi árnyékra vágyik, kipróbálhatja a hely zseniális kerti alkalmatosságait: óriási hordókból alakítottak ki kerti vécéket. Egy másikból pedig fekhelyet. Meg is állapíthatták: itt mindent felhasználnak valamihez. A patak vize egy kerti fürdőszobát lát el. A tető pedig senkinek sem hiányzik, mert van helyette jó levegő és tiszta égbolt. Mindez úgy néz ki, hogy a patak a fürdő alatt szalad, amelyben népes hód- család munkálkodik. Ezután a delegáció útja Csíkszeredába vezetett, ahol Rá- duly Róbert polgármester és családja várta a kaposváriakat egy kis baráti eszmecserével megtűzdelt vacsora erejéig. Szó esett a magyar, az erdélyi politikáról és a testvér- városi kapcsolatokról. Füleki Zoltán alpolgármester kiemelte, hogy a testvérvárosi látogatások a tapasztalatcsere szempontjából nagyon hasznosak. A csíkszeredaiak Kaposváron láttak először sétálóutcát, ami azóta nekik is lett. A Rippl-Ró- nai Fesztivál pedig egy festő utca kialakítására sarkallja őket a következő városi rendezvényükön. Határainkon túl jóval erősebb a magyarság összetartó ereje
