Somogyi Hírlap, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)
2017-08-22 / 195. szám
12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. AUGUSZTUS 22., KEDD Gépészmérnökök generációi is kegyelettel emlékeznek a kormányzóhelyettesre Horthy Miklós kormányzó idősebbik fia, Horthy István úgy ismert a magyar történelemben, mint tragikus sorsú kormányzóhelyettes és repülőbalesetben elhunyt harctéri vadászpilóta főhadnagy. Kevesebb figyelmet kapott a tudományos-szakmai munkássága. MAGYARORSZÁG Tehetséges gépészmérnök volt, aki befuthatott volna egy ígéretes, szép eredményekkel ékesített tudományos pályaívet is. A sorsa azonban úgy alakult, hogy a mérnöki hivatását csak alig több mint egy évtizedig gyakorolhatta. Ez is oka lehet annak, hogy Horthy István mérnöki attitűdjére ez idáig csak kevesen figyeltek fel. Részben megérthető ez, hiszen a háborút közvetlenül megelőző időkben és a háborús esztendőkben Horthy István kormányzóhelyettesi, politikusi, katonai szerepvállalása és a frontszolgálata közben bekövetkezett halála került előtérbe. A szerzők egy része a kormányzóhelyettes mérnöki hivatását ma is másodlagosnak érzi, pedig az életút teljességéhez ez is hozzátartozik. Munkássága része a magyar tudománytörténetnek is. 1904. december 9-én született, és 1942. augusztus 20- án, Szent István ünnepnapA kitűnő érettségi utána Műegyetemén kezdett tanulni ján halt meg. (Névünnepe nem a halála napja volt, hanem a születéséhez közelebb eső „István”-nap, vagyis december 26.) Elemi iskolai és középfokú tanulmányai után 1922-ben kitűnő eredménynyel érettségizett Budapesten a Toldy Ferenc Főreáliskolában. Még az érettségi évében megkezdte egyetemi tanulmányait a budapesti József Nádor Műszaki Egyetem (rövid elnevezéssel Műegyetem) Gépész- mérnöki Karán. A Műegyetemen nagy múltú, szép hagyománya volt a repülés tudományának és gyakorlatának. A tudományos munkát olyan tanszékek fémjelezték (és részben fémjelzik ma is), mint az Aerodinamika Tanszék, a Repülőgépek Tanszék és az Áramlástani Tanszék. Az ott dolgozó munkatársak nagy tudású, nemritkán nemzetközi hírnevű professzorok és más, magas beosztású egyetemi oktatók voltak. A Műegyetemen a repülés gyakorlatát egyesületi munka keretében is el lehetett sajátítani. Művelték ott a vitorlázó repülést és részben a motoros repülést egyaránt. A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület ifjúsági elnöke az egyetemi hallgató Horthy István lett. A műegyetemi aviatika (repüléstudomány) felkeltette sok gépészmérnök-hallgató érdeklődését. energiaátalakulási folyamatok fizikai vonatkozásai érdekelték. A vasúti közlekedést akkor még a gőzlokomotívok uralták. 1940 júniusa és 1942 februárja között Horthy István volt a MÁV elnöke. Ezt a munkáját azért kellett befejeznie, mert 1942. február 19-én az Ország- gyűlésben kormányzóhelyettessé („kiskormányzóvá”) választották. Feljegyezték róla, hogy a géptervezéssel kapcsolatos tudományos munkákról MÁV-el- nök korában sem mondott le. Mindig megtalálta a módját, hogy a tervező gépészmérnökökkel konzultáljon. A belsőégésű motorok tervezése és a mérésekkel történő laboratóriumi vizsgálatuk különösen lekötötte az érdeklődését. A gőzmozdonyokat ezekben az években kezdték nagyobb arányban felváltani a vasúti motorkocsik. Idézünk néhányat a kortársi véleményekből! Dr. Vörös Imre professzor (aki műegyetemi hallgatótársa volt Horthy Istvánnak) egy beszélgetés alkalmával a következőket mondta. „Ha nem történt volna meg 1942. augusztus 20-án az a tragikus baleset, akkor Horthy István esetében valószínűleg kiteljesedhetett volna egy mérnök-tudósi életpálya is.” Vörös professzor elbeszéléséből tudjuk azt is, hogy HorKiváló, nagy felkészültségű pilóta és alapos mérnök volt thy István egyik professzora, Dr. Szabó Gusztáv dicsérően nyilatkozott az ifj. Horthy hallgatói tudásáról és szorgalmáról. Ez az 1920-as években történt. Szabó professzor az elismerő szavakat a géptervezési feladatok beadásával kapcsolatban fogalmazta meg. Horthy István a korabeli leírások és élő szóbeli beszámolók alapján kiváló felkészültségű és nagyon felelősségteljes pilóta volt. A repülőbalesetének részletes elemzése és a különböző lehetségesnek vélt okok egybevetése meghaladná ennek a rövid írásnak a kereteit. Sok-sok dokumentum áttekintése után azonban annyi bizonyosnak látszik, hogy a baleset lehetséges okai közül a mai tudásunk szerint a legteljesebb mértékben kizárható a pilóta hibája. Gyakorlottsága, tudása, felelősségteljes magatartása, fizikai állapota kifogástalan színvonalú volt, még akkor is, ha 38 éves korával már idősebbnek számított, mint a vadászrepülők átlagos életkora. A földi élet befejezéséhez viszont még túlságosan is fiatal volt... Halálának 75. évfordulója tudomány- történeti szempontból is számon tartott esemény. Kegyelettel emlékeznek rá a magyar gépészmérnök-generációk is. Prof. Dr. Rosta István oki gépészmérnök, tudománytörténész, nyugalmazott egyetemi tanár Horthy István oki. gépészmérnök a MÁV főmérnöki íróasztalánál Horthy István lezuhant gépének roncsai, 1942.08.20. Fotó: Fortepan A kormányzó (takarásban) és családja 1942 májusában a Margitszigeten, Horthy István a pádon feleségével és édesanyjával Fotó: Fortepan Horthy már a középiskolában is a reáltudományokhoz vonzódott, a repüléstan tudományos igényű műveléséhez pedig magas szintű matematikai és fizikai ismeretekre van szükség. Horthy István esetében a repüléshez az egészségügyi-fizikai feltételek teljesülése mellett ezek a szellemi feltételek is adottak voltak. Ezért fogalmazhatunk úgy, hogy a kormányzóhelyettes nemcsak gyakorló pilóta, hanem pályája kezdetén álló repüléstudományi szakember is volt. Elméleti felkészültsége sokszorosan meghaladta egy átlagos pilóta elméleti tudását, és a gyakorlati munkafogásokban sem volt tájékozatlan. Frontszolgálat közben az is előfordult, hogy a repülőgépek szerelői tőle kértek tanácsot egy-egy nagyobb probléma megoldásához. Horthy István 1928-ban szerezte meg a Műegyetemen a gépészmérnöki oklevelét, majd 1929-től Csepelen, a Weiss-Manfréd-gyár Jupiter Repülőmotor Osztályán látott el tervezőmérnöki feladatokat. Tudását 1929 őszétől az USA-ban gyarapította, ahol a gyakorlati idő letöltése utána a Ford Művek mérnöke lett, Dearnbourne-ben és Detroit- ban. Jó képességű, felkészült és műszaki alkotásra képes gépészmérnöknek ismerték meg, akinek a mérnöki tudását természettudományos (elsősorban matematikai és fizikai) értelemben is jól megalapozottnak tekintették. Az idegen nyelvek közül az angolban és a németben tárgyalóképes volt. 1930 novemberétől a MÁ- VAG-ban főmérnök, igazgató, majd vezérigazgató volt. Az ott eltöltött mintegy évtizednyi munkássága alatt részt vett többek között a híres 424-es gőzmozdony egyes típusainak tervezésében is. Különösen a gőzhengerben megvalósuló A híres és nagyon népszerű 424-es sorozatú mozdony, amelynek egyik tervezője Horthy István volt Fotó: MW Augusztus húszadikán, 75 évvel ezelőtt hunyt el Horthy István
