Somogyi Hírlap, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-15 / 189. szám

2017. AUGUSZTUS 15., KEDD 14. MEGYEI KÖRKÉP Félelmetes fellegekből született meg a nyugati országrészt letaroló vihar Lesben vártak a szupercellára a viharvadászok a Balatonnál BALATON Szinte a teljes ma­gyar internetet bejárták azok a fotók, amelyeket három lel­kes viharvadász, Papp Péter, Czimbuli Zsolt és Tiszavölgyi Dávid készített azt elmúlt hé­ten, pénteken. A fiatalok, akik az egyre népszerűbb viharvonal.com oldalt is üzemeltetik, a ko­rábbi tevékenységükhöz ha­sonlóan ezúttal is minden­ki számára közzétették fel­vételeiket a sorozatvillámlás­ról. Mint írják, a nyugati or­szágrészen komoly pusztítást végző vihar előtt a számuk­ra érdemi, azaz fényképez­hető esemény délnyugaton indult, Kaposvár környékén. Ahol egy elég nagy szuper­cella alakult ki, s amely első­re megállíthatatlanul haladt észak-északkeleti irányba.- Már a kialakulásánál rá­rajtoltunk, az északi par­ton akartuk elcsípni, de nem volt hosszú életű, legyengül­ve ballagott a Balaton felé. Közben a Bakonyban a sem­miből egyszer csak egy újabb szupercella tárult a szemünk elé, nem volt nagy, viszont gyönyörű látványt nyújtott, amolyan lencseszerű alakza­tot öltött, látszott rajta a for­gás. A dél felől érkező legyen­gült rendszert mi már multi­cellásként tudtuk dokumen­tálni az északi partról, ahon­nan igen sok szép villámfo­tót tudtunk készíteni - írják a világhálón is közzétett be­számolójukban. Azt nem mondhatjuk, hogy hirtelen jött a vihar, hiszen napokkal előbb lehetett tudni: pénteken viharok vetnek véget a kánikulának Fotó: Lang Róbert Félelmetes hanghatások kísérték a villámlással járó természetes fényfestést Fotó: viharvonal.com Balatonalmádit is megszórták a villámok Fotó: viharvonal.com A vihar, sajátos megközelí­tésű szépsége mellett muszáj említeni, hogy komoly káro­kat is okozott. Vasárnap Egy­házi Nikoletta, az E.ON szóvi­vője azt közölte a távirati'iroda munkatársaival, hogy a legsú­lyosabb a helyzet az Őrségben: Bajánsenyén és Kercaszomor- ban a falu villamos hálózatá­nak kétharmadát megsemmi­sítette a vihar, itt gyakorlatilag új hálózatot kell építeni. A szol­gáltató teljes létszámmal, a Ti­szántúlról és a Dél-Dunántúl- ról átcsoportosított szakembe­rekkel, külső partnerek bevo­násával, a katasztrófavédelem támogatásával dolgozott az áramhálózatot ért súlyos sérü­lések javításán. Csütörtök este a nyugat-du­nántúli régióban százhúsz­ezer fogyasztónál szűnt az áramszolgáltatás a vihar miatt. Széttörtek a kisfeszült­ségű hálózatoszlopok is, az or­kánerejű szél szétszaggatta a vezetékeket. Javításuk több napot vett igénybe. Kurtára vágta a szezont az egyetlen szakács Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu Több száz háztartásban még vasárnap sem volt áramszolgáltatás a Nyu- gat-Dunántúlon annak a vi­harnak az érkezése után, mely az elmúlt hét végén söpört végig a Balaton nyu­gati csücskénél. A látvá­nyos zivatarzónát egy lel­kes viharvadászcsapat is követte, s az egyik este vé­gigfotózták a vihart. Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu BALATON Csurog a háton a víz a nedves és homokkal gazdagon feltelt színes törölközők, a vi­zes fürdőruhák és a rágcsálni­valóval megtömött, sajnos nem légáteresztő anyagból készített hátizsák anyaga alatt. A gyerek nyavalyog, már három perce azt érzi, most azonnal éhen fog halni a biztonsági bicikliülés­ben, ha nem kap valamit. Fá­rad, a másik is kontráz, de any- nyival könnyít: már tudja mit akar enni. Valami húst. A Ká­li-medence előtt, pont egy kar­nyújtásnyira tőlünk, de sok idő nincs a merengésre, a két korgó gyomor egyre hangosabb száj­ban adja tudtunkra: fogytán az idő... Végül valószínűtlenül ne­héz volt megtalálni a megfele­lő kerthelyiséget az északi part üdülőfalucskájában. Mégis si­került, árnyékosat, csendeset, mérsékelten drágát, és még me­nü is van. Azaz volt. Szerdán. Egy elég ízletes vargánya krémlevest tettek elénk érke­zésünk utáni öt perc alatt, de előtte még gyorsan megleptek minket egy házi bodzaszörppel, apukának a fáradozásért bizto­san kijáró Badacsony-környé- ki rozéból egy hosszúlépéssel. A kölykök tisztességesen be is kanalazták a kis sózást kívánó finomságot. A grillezett csirke­combfiié újabb sikert aratott sa­látaágyon és szalmakrumplival is. Minden elfogyott egy szem- pillantás alatt. Összekacsin­tunk: holnap is ide jövünk. Szót sem érdemel tovább - költözött belénk a révfülöpi nyugalom. Csütörtökön már így készültünk, di­rekt el is karikáz- tunk az étterem fe­lé. Azonban hiá­ba tekertünk arra, a menüs tábla még nem került ki. - Se­baj, reggel kilenckor még nem feltétlenül elvárható a szolgál­tatás ilyen terjedelmű mélysé­ge. Később is csak akkor fog­tunk gyanút, amikor újra hul­la fáradtan odaértünk fél egy felé, s az igazán kedves felszol­gáló pókerarccal azt kénytelen közölni: ezúttal nem tudták ösz- szeállítani a menüt. A la car­te persze állnak rendelkezés­re. Idő most sincs szöszölni, s bízva a gyorsaságban, ren­deltünk az étlapról. Sajnos a düledező gyerekek miatt el­kerülte a figyelmet a tény, hogy a teg­napi felszolgálóduóhoz képest a feladatokat ezúttal egy sze­mélyben látja el a vélhetően di­ákmunkásként helytálló pin­cérünk. Aztán persze mindezt volt időnk megfigyelni, a követ­kező hetven perc alatt csak vár­nunk kellett... A szülők fejlilulá- sát csak az utódok csüggedése fokozta, akik hol több szörpöt, hol alvást követeltek, hol pe­dig a mólóra induló rohangálás­ban kiteljesedő szabadságvá­gyat akarták kiterjeszteni egy­re csak várakozó apjuk-anyjuk szigorából. A több mint egy óra elég volt arra, hogy észleljük, nemcsak felszolgálónk küzd egymaga az elemekkel, de a klasszikus balatoni konyhá­ban is egyetlen ember sürög-fo- rog vért izzadva a felhalmozó­dó rendelések és forró edények között. Az étel aztán mindenért kárpótolt, ízben, minőségben, egy szavunk sem lehetett. így pénteken is tettünk egy próbát. Fiatal pincérünk már a kert­helyiség kapujában fogadott, ezúttal tábla sem volt mellette. - Felmondott a szakács - kö­szöntött, szinte baráti ismerős­ként. Tudva a hazai munkaerő- hiányból fakadó problémákat, harag nélkül búcsúztunk el a kedves étteremtől, s tudva, re­mény sincs az újbóli nyitásra, csak abban bízhattunk, hogy legalább az árván maradt, lát­hatóan megtört felszolgálót ki­fizetik majd a kurta szezon vé­gén, tart, ameddig tart... Au­gusztus 11-ét írtuk aznap. Nem volt idő merengeni a Káli-medence szépségén

Next

/
Thumbnails
Contents