Somogyi Hírlap, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-12 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 32. szám

0 INTERJÚ 2017. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT Ha igaz a mondás, hogy két ember között a legrö­videbb út egy mosoly, ak­kor különösen igaz ez Pál Feri atyára, aki ugyan a papi hivatásnak szentelte az életét, de megértő em­berként, tanult lelki veze­tőként is segíteni szeret­né a hozzá fordulókat: ta­náccsal, közös gondolko­dással, együttérző hall­gatással, vagy egy bizta­tó mosollyal. Takács Eszter- Sok évvel ezelőtt egy ke­resztelő kapcsán több al­kalommal találkoztunk, és ha volt is az emberben némi szorongás, azt na­gyon sok kedvességgel, mosollyal, értő figyelem­mel oldottad. A tegező- dés is természetes nálad. Érezhető volt, hogy nem­csak katolikus papként ve­szel részt ezeken a beszél­getéseken, hanem támo­gató emberként is. Nagy örömmel mentünk a ke­resztelőre.- Igazán örülök, hogy azt mondod, örömmel jöttetek a keresztelőre, mert akkor ezek szerint valami jó történt, olyas­mi, ami a szándékaim­nak megfelelt. Pontosan az ilyen és ehhez hason­ló események vezettek arra az útra, hogy el­kezdjek lélektannal és humán tudományokkal foglalkozni. A hozzám fordulók zöme nem a paphoz jött, nem hitéle­ti kérdése, hanem élet- vezetési problémája, vagy családi, társkap­csolati gondja volt. Nem voltam tapasztalat hí­ján ezekben a témák­ban, mert a származási családomban sok min­dent megéltem, meg­tapasztaltam. A serdü­lőkori szerelmi élmé­nyeim pedig segítettek abban, hogy párkap­csolati kérdésekhez is hozzá tudjak szólni, még­is, ezek egy idő után szűkös­nek bizonyultak. Választás elé kerültem, hogy vagy ta­nulok ezekről a dolgokról, vagy egész egyszerűen úgy tisztességes, ha azt mondom a hozzám fordulóknak, hogy nem tudok segíteni. Ezt vi­szont nem akartam. Rá kel­lett jönnöm, hogy egy szak­mát tekintve vannak szakér­tői területek, kompetencia­határok, de az az ember, aki krízisbe kerül, tanácstalan­ná válik, elakad egy döntés­sel, nem úgy fogja nézni az életet, ahogy a szakértő, ha­nem segítséget szeretne kap­ni. Valakitől.- Vannak olyan kérdések, krí­zishelyzetek, amelyekre mást mond egy katolikus pap és mást egy megértő lelki támo­gató. Te mindkettő vagy. Hogy tudod a különböző állásponto­kat áthidalni?- Aki bejön gyónni, a pap­hoz érkezik, de reméli, hogy a pap valójában több szerep­ben is jelen lesz a beszélge­téskor. Szüksége van egy em­berre, aki meghallgatja, meg­érti és együttérző lesz ve­le, aki időt és energiát szán rá. Közben egy segítőt is ke­res, aki jártas abban a témá­ban, amivel neki gondja van. Emellett aki paphoz jön, sze­retne a lelki vezetővel is ta­lálkozni, olyasvalakivel, aki nemcsak a problémához tud hozzászólni, de az Isten-kap­csolatában is képes megfe­lelő módon irányt mutatni. És egy szentségkiszolgálta­tó papot is keres, aki felol­dozza, hisz végül is gyónni jött. Tehát négyféle embert keres egy személyben, de benne nem válik tudatossá, hogy éppen melyikhez szól, kit keres, kitől vár választ. Természetesen a négy sze­repben nem mindig mondha­tom ugyanazt. Még az is elő­fordul, hogy a szerepeimben adott válaszok ellentmondás­ban vagy feszültségben van­nak egymással, de ezek in­kább egymást kölcsönösen kiegészítő igazságok.- Mik a leggyakoribb problé­mák, amikkel hozzád fordul­Névjegy: Foto: Verni Zoltán Pál Ferenc, közismert nevén Pál Feri római katolikus pap, mentálhigiénés szakember, 1986 és 1989 között válo­gatott atléta volt, 1987-ben felnőtt magyar magasugró- bajnok lett. Pál Feri papi pá­lyafutásának kezdetétől tart heti rendszerességgel hittan­órákat, előadásokat fiatalok­nak pszichológia, teológia és mentálhigiéné témaköré­ben. Az előadások tematiká­ja meglehetősen tág, érinti a spirituaiitást és a társadalom tudományokat, a közössé­gi és családi konfliktusoktól a személyes lelki egyensúly kérdésein és a párkapcsola- ti-házassági problémákon át a transzcendenciához fűződő kapcsolat problematikájáig terjed. A 2000-es évek máso­dik felétől kezdve több mun­kája jelent meg nyomtatott formában. Az előadások első két évének anyagai mellett több kötetet publikált, vala­mint számtalan pszichológiai témájú kiadvány társszerzője volt. Munkásságát a Magyar Köztársasági Arany Érdemke­resztjével, Prima-díjjal, Prima Primissima Közönségdíjjal, MOB Fair Play Életműdíjjal és Budapest Főváros XIII. kerüle­tért díjjal ismerték el. nak? Megkeresnek például hűtlenségi történetekkel is?- Nehezen tudnék olyat mondani, amivel még nem kerestek meg. Az viszont egy nagyon pontos megfogalma­zás volt, hogy hűtlenségi tör­ténet. Ha nem a történetet nézném, máshogyan állnék a dologhoz, akkor tettest és ál­dozatot keresnék, így viszont nem. Fel kell tárni az eset tör­ténetét, meg kell nézni, ki ho­gyan járult hozzá az esemény megtörténtéhez. Persze nem tagadható, hogy ki volt hűtlen és ki nem, de meg kell néz­ni, hogy a kapcsolat hogyan jutott idáig, és meg kell be­szélni, hogyan akarják a tör­ténetüket továbbélni, és mi­lyen célja van a közös törté­netüknek.- Minden esetben segíted a hozzád fordulókat az egymás iránti megbocsátásban?- Távolabbra tekintve min­den kapcsolatnak más jö­vője van, más személyisé­gek vesznek részt benne, és más énvédő mechanizmusok működnek bennünk. Ezért például egy nárcisztikus személy szá­mára, vagy egy olyan embernek, aki az énvédő mechanizmusok közül a projek­cióra (kivetí­tés) vagy a ha­sításra szokott rá gyermekévei­ben, nehezebb lesz a megbocsá­tás. Aki fogékony az introjekcióra, őt hamarabb szí­ven üti például egy olyan mon­dat, mint „nem csaltalak volna meg, ha többet foglalkozol az én igényeimmel”. Az introjektáló személyiség ma­gát fogja hibáztat­ni a megcsalásért, még ha ugye nem is ő a hűtlen. Fon- í tos, hogy a hűt- I lenséget elszenve- | dő fel megfogal- I mázzá, hogy mi a | célja most és a jö­jj vőben, mert ilyen­kor gyakori, hogy akit megcsaltak, ösztönösen, azon­nal védeni kezdi magát valamivel, vagy bosszúvágy éled benne. Mindez persze nem tudatos, ezért kell látni a jö­vőképet.- Hogyan tudsz tá- mogatóan segíteni annak, akiben egy ilyenféle bosszúvágy feléled?- Lebeszélni nem akarok senkit sem­miről, de arról szí­vesen beszélgetek, hogy milyen követ­kezményeket von maga után a jövőt il­letően, ha az egyik vagy másik utat vá­lasztja. Elmondom, hogy bizony egy bosz- szúállás után számítani kell arra, hogy nehezen lesz hely­reállítható a kapcsolat, mert sok lesz benne a fájdalom. A bosszút valójában az ösz­tönös igazságérzet akarja, .ezért érdemes beszélgetni ar­ról, hogy az igazságosságnak az egyensúlyát hogyan tud­juk magunkban megtalálni bosszú nélkül.- Van egyáltalán jogunk bosz- szút állni bárkin is?- Árnyaltan kell nézni ezt a kérdést. Rendelkezünk azzal a szabadsággal, ami az ösztö­nös igazságérzetnek teret ad, és a szemet szemért, fogat fo­gért elv alapján akár akarha­tunk is bosszút állni, de a jo­gos bosszúról tudatosan, sza­badon lemondhatunk, ez a megbocsátás. A bosszúval rö­vid távon létre tudunk hoz­ni valamiféle egyensúlyt, de hosszú távon emellett az egyensúly mellett törvény­szerűen kialakul valamilyen igazságtalanság is. Amikor a bosszúálló úgy érzi, hogy most kvittek vagyunk, akkor a másik fél mondhatja, hogy „jó, de ha te így viselkedsz, akkor én is megtehetem, hi­szen te tudatosan, akaratla­gosan bántottál engem". Ek­kor már tényleg tettesről meg áldozatról beszélünk, sőt, ösz- sze is keverednek a szerepek. Még a mondás is úgy tartja: két koporsót készítsen, aki a bosszút tervezi.- Segíteni viszont csak an­nak tudsz, aki eljön hozzád. Ha mondjuk egy párkapcsola­ti problémáról beszélünk, mit tudsz tanácsolni annak, aki saját maga kérne támogatást, de a párja nem akarja?- Ez rendkívül gyakori. So­kan eleve azzal a stratégiával próbálják orvosolni a prob­lémákat, hogy visszahúzód­nak, egyfajta merevséggel stabilizálják magukat. A se­gítségkéréshez rugalmasság és befogadókészség kell. Egy krízis következtében érzel­mileg, lelkileg beszűkült tu­datállapotba kerülhet az em­ber, és éppen ezért nem is­meri fel, hogy segítségre van szüksége.- Sokszor ezek a párkapcso­lati „csatározások” a gyereke­ken csapódnak le.- Sajnos igen, ezért is tar­tom nagyon fontosnak, hogy inkább a felnőttekkel foglal­kozzak, mert ők vannak a legnagyobb hatással a gye­rekeikre. A gyerekek a legki­szolgáltatottabbak. Bosszút pedig sokszor éppen olyanok állnak egymáson, akik évti­zedekig éltek együtt, akik va­laha szerelmesek voltak egy­másba, akiknek gyermekeik vannak.- Kapsz visszajelzéseket, hogy a hozzád fordulóknál akár az együtt maradás, akár az elválás következik be, de nyugvópontra jutott egy tör­ténet?- Hogyne. De az tény, hogy vannak olyan helyze­tek, amik nyugvópontra tud­nak jutni és vannak olya­nok is, amik sosem juthat­nak. Vannak egy kapcsolat­ban megoldható és megold­hatatlan problémák. Az utób­biak általában olyanok, ami­kor kiderül, hogy valakinek a lelki, érzelmi, értelmi, sze­xuális szükségletei annyi­ra eltérnek attól, amit a társa nyújtani tud, hogy sosem jut­hat nyugvópontra a történet. Ilyenkor leginkább egyen­súlyt kereshetünk, vagy alap­vető változásra van szükség: az egyik, a másik, vagy mind­két félnél.- Papként hogy éled meg, ha esetleg nem sikerül segíteni?- Természetes szomorúság­gal veszem, ha valaki nehe­zen kel fel egy vereség után, rossz megoldásokat választ, vagy nem tudja megvalósíta­ni egy olyan álmát, amit én is nagyon szépnek láttam. Mindezt az ő fájdalmával, a kudarc keserűségével, sőt, néha kisebb-nagyobb harag­gal élem meg. De az esetleges kudarc ösztönöz is, még több elszántság lesz bennem, hogy másoknak újult erővel pró­báljak kísérőként segíteni. t m a a a t■ ■* ■ 1 • • • A\ sí keresi ai kudarc* isi ösztönöz

Next

/
Thumbnails
Contents