Somogyi Hírlap, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)
2017-08-01 / 177. szám
I 12. MEGYEI KÖRKÉP 2017. AUGUSZTUS 1., KEDD Medugorje: élő kegyelemforrás, ahol találkozhatunk Istennel és önmagunkkal A „világ gyóntatószéke” lelki oázist kínál a zarándokoknak Egyre feljebb és feljebb kaptatunk a Krizsevác kőszikláin. Folyik rólunk az izzadtság, pedig még csak reggel hat óra van. Jézus szenvedéstörténetének stációinál karéjba gyűlik a zarándokhad, hogy a plébános spontán elmélkedéseit hallgassa. A kétezer éves történet maivá „íródik”. Lőrincz Sándor sonline@sonline.hu KAPOSVÁR-MEDUGORJE Életünk keresztútját járjuk. Olykor földre rogyunk a testi-lelki kínoktól, gyermek- és felnőttkori sebzettségtől, családtagok, főnökök általi megaláztatástól, de segítségünkre siet Simon, hogy átvállalja keresztünket, és Veronika is odanyújtja kendőjét. A tudat, hogy nem vagyunk egyedül, és a szenvedés is lehet gyümölcstermő, további reményt ad, és megkönnyíti a lépteinket... Hétszázötven kilométer, klíma nélkül megtett kocsiút után, 35 fokos hőségben érkezünk meg a Bosznia-Hercegovinában lévő Mária-kegy- helyre. Már ez is a zarándoklat része, hiszen a komforthoz szokott, harmadik évezredbeli ember nehezen adja fel kényelmét. Vonz a hely, a megtapasztalt kegyelem. Tizedszerre vágok neki az útnak, melynek nem is a megérkezés, hanem az „úton levés” a lényege. Nem a megérkezés, hanem az úton levés a lényeg Leginkább a Krizsevác hegyén érzem ezt, amikor ég és föld között lépdelünk egyre feljebb. Eszembe ötlik Weöres Sándor igaza is: alattad a föld, feletted az ég, benned a létra. E létra-lét adhat értelmet a mindennapoknak; igaz, olykor egy-két fokot visszacsúszunk vagy a mélybe zuhanunk, hogy újrakezdjük. Ám minden újrakezdés fa- latnyi remény, kapaszkodó, s nem kell zsonglőrnek lennünk, csak jól érteni Isten és a körülöttünk lévők szavát, szándékát. Az a hat gyermek látnok is hallgatott a szóra, akiknek 1981. június 24-én megjelent a Szent Szűz, hogy szeretetről, békéről, imáról beszéljen, különben élhetetlenné válik e bolygó. Az elmúlt harminchat évben több tízmillió regisztrált zarándok fordult meg a hajdan szőlőtermő, szegények lakta vidéken, ám az idelátogatók száma ennek a többszöröse lehet. A jelenések kezdetén még szalmakazal állt a település mai, templomjelölte központjában, ám az egyszerű, természetközeli környezet talán még közelebb hozta az eget a földhöz. A látnokokat ugyan gyanúsan fogadta a hatalom; rendőrséMegtapasztalt kegyelem. Itt jobban érteni Isten szavát Fotó: Lőrincz Sándor Minden újrakezdés egy falatnyi remény, kapaszkodó. Ezt értik meg azok, akik ide érkeznek Át akarják élni a kegye- lemzuhatagot az érkező zarándokok uer Miklós kaposvári plébános lelki vezetésével ismét részesei lehessünk a sokáig erőt adó lelki élménynek. Először a Kis-hegyre indultunk. Oda, ahol a gyerekeknek megjelent a Béke Királynője. A helyet fakereszt jelzi, melyet sokan átölelnek, vagy letérdelnek a tövéhez, hogy imádkozzanak. Egészségért, megtérésekért, otthon hagyott szeretteikért, barátaikért, munkatársaikért. A rózsafüzértitkokat illusztráló, művészi bronzreliefek előtt Miklós atya kérdésekkel teli imája száll az égbe, kiegészülve a magunkban megfogalmazott kérésekkel vagy éppen a hála szavával. A hegy frekventált helyén áll Dino Fe- lici carrarai márványból faragott, fehér Mária-szobra, amelyet ismét körbevesznek a zarándokok. Szerte a világból. Kínaiak, koreaiak érkeznek, de találkozunk japánokkal, franciákkal, spanyolokkal, angolokkal, csehekkel, lengyelekkel, olaszokkal, horvátokkal és természetesen magyarokkal - Budapestről, Szentendréről és a Felvidékről. A főtéren álló templom körül is mindennapos e sokszínűség. Ahogy a délutáni rózsafüzért imádkoz- zuk két-háromezer keresztény társunkkal együtt, érzékeljük: a templommal szembeni gyón- tatófüfkék előtt hosszú sorok tekergőznek, és Isten hajlékának falánál vagy a közeli árnyas padokon apró táblákkal hirdetett nyelven folyik a gyóntatás. Nem véletlenül tartják Me- dugorjét a „világ gyóntatószékének”. A rózsafüzérimát követő szabadtéri misén - amelyen olykor 60-80 pap is részt vesz - tovább gyógyul a lelkünk, s az esti, még nagyobb tömeget vonzó szentségimá- dás további ajándékokat tartogat. Már sötét az ég, ragyognak a csillagok, miközben szépséges hegedű- és gitárszó bűvöl el bennünket. A szabadtéri oltáron óriás szentségtartóban - szentostyába rejtve - Krisztus teste. Az éteri zenét különféle nyelveken elhangzó imádságok szakítják meg, melyeknek üzenete, hogy Krisztus tulajdonságainak kell kirajzolódni emberségünkben. Ezek pedig az alázat, a szelídség, a szeretet, az irgalom, a jóság, a türelem és a béke. Több ezren ülünk-ál- lunk-térdelünk a medugorjei éjszakában, és imáinkban - amelyek összeadódnak -, talán több közös pont is van: azt kérjük a Teremtőtől, hogy Isten gondviselő szeretetére, a Szentlélek útmutatásaira hagyatkozva tegyük ezután is a jót. Odahaza, munkahelyen, közéletben. Hirdessük az Örömhírt - akár alkalmas, akár alkalmatlan rá az idő -, és naponta fohászkodjunk a világ békéjéért. gi zaklatásnak voltak kitéve, s különféle pszichológiai vizsgálatokkal akarták bebizonyítani, hogy hazugságról, megtévesztésről van csupán szó. Nem sikerült. Azóta is áramlik a zarándokhad, hogy még intenzívebben átélhessék a találkozást a transzcendenssel és önmagukkal. A jelenéseket a mai napig nem fogadja el a helyi püspök, jóllehet a ferences rend által működtetett plébánia élete, az itt tartott papi lelkigyakorlatok, ifjúsági találkozók, a tapasztalt szabadulások, gyógyulások, megtérések gyorsan ismertté, s kedveltté tették Medugorjét a keresztény világ előtt. De a hit nélkül élő, kíváncsiságból idelátogató turisták előtt is. Nemrég három ateista barátnő kereste fel a helyet, s könnyekig meghatódva mesélték: látták Máriát. Életük felkavaró élménye volt ez, és más lélekkel tértek haza, mint ahogy ideérkeztek. A Vatikán vizsgálóbizottságot állított fel, a látnokok jártak II. János Pál pápánál, aki azt mondta nekik: már régen elmentem volna hozzátok, ha meghívott volna püspökötök. Bécs érseke is mutatott be itt misét, de a helyi püspök nyomban sajtókommünikét adott ki: az érsek csak magánúton tartózkodik Medugorjében... A zarándokok nem azt kutatják, hitelesek-e a napjainkban is tartó Mária-jelenések, hanem át akarják élni azt a „kegyelemzuhatagot”, amit e szent hely kínál. Mi is ezért jöttünk. Szerte az országból. Biatorbágytól Kaposvárig harmincegyen kerekedtünk fel, hogy RumszaFotó: MW A hit hívja elő a csodát A Medugorje-közeli Ljubuskiban meglátogattuk Ljubo Kurtovic ferences atyát, aki hosszú ideig volt a kegyhely káplánja, s fő feladatai közé tartozott a zarándokok fogadása. Többször hallottam élményeit, olvastam a Mária-üzenetekről szóló magyarázatait is. Azt mondta: a hit hívja elő a csodát, nem a csoda a hitet. A csodák megerősítik a hitet, ám hitünknek Jézus cselekedeteire kell irányulnia. Aki beengedi szíve ajtaján a kopogtató Krisztust, az arra számíthat, hogy mindörökre vele marad. Papi bűnbánat bűnbocsánattal A templom előtti pádon morzsolom a rózsafüzért, s megakad a szemem egy fiatal, igen vékony, talán harmincéves színes bőrű papon, aki gyónni indul ékesebb, ferences ruhát viselő paptársához. A földön lévő táblácska szerint francia a közös nyelv. A gyóntató feloldozza a gyónót, majd ugyanazon mozdulattal áthelyezi paptársa nyakába a lila stólát, és a földre térdel, hogy ő is megbánja bűneit. A feloldozás után a szerzetes kezet csókol fekete bőrű paptársának, és elköszönnek egymástól.
