Somogyi Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-29 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 30. szám

16 SPORT VASÁRNAP REGGEL 2017. JÚLIUS 29., SZOMBAT Tom Daley, nyolc év, megpróbáltatásai után Budapesten tért vissza a csúcsraj szén álltam arra, hogy megmutas­sam, mire vagyok képes, márpedig egy ilyen ugrást én is be tudok mutatni. Ha­talmas küzdelem volt, a kezdetektől fogva egészen az utolsó ugrásig. Tekintve, hogy Rióban be sem jutottam a döntőbe, most viszont vissza­tértem, és győzni tudtam, ki­csit nehéz elhinni, mi is történt. Még most sem igazán dolgoz­tam fel, hogy győztem...- 2009 után szerzett újra torony­ugrásban vébéaranyérmet. Össze lehet hasonlítani a két sikert? : - Teljesen más élmény a ket­tő. Nyolc éve nem számítottam rá, hogy aranyat nyerhetek, könnyebb ugrásokat mutattam be, nem is gondoltam a győze­lemre, csak tettem a dolgomat és élveztem. Azóta mindig az járt a fejemben, hogy nyerjek, de most, annak tudatában, hogy az olimpián nem jött össze, vál­toztattam: az egykori tizenöt éves önmagam mentalitásával álltam újra a torony tetején.- Ha a 2012-es olimpiai bronzér­mét és a mostani, 2017-es vébé- aranyat hasonlítjuk össze, akkor melyik a fontosabb?- Teljesen más ezeknek a si­kereknek megítélése. Életem első olimpiai érmét megnyer­ni hazai közönség előtt vala­mi őrületes volt. Most viszont pályafutásom legszörnyűbb ta­pasztalatát, a riói leszereplést kellett kitörölnöm az agyam­ból, és legyőznöm az olimpiai bajnokot. Sikerült - fantaszti­kus érzés.- Nem gondolt arra, hogy ki­hagyja a vegyes szinkron dön­tőjét?- Nem, sőt! Könnyedén és la­zán akartam venni, és lehetőség Tom Daley-nek most már nincs más célja, mint az olimpiai aranyérem Fotó: AFP Az elmúlt években hullám­zó volt a teljesítménye a to­ronyugrás budapesti világ­bajnokának, a brit Tom Da- ley-nek, aki földöntúli bol­dogságáról, a nyolc évvel ez­előtti angliai vb meglepe­téssikeréről, valamint az ak­korihoz hasonlóan őrületes pesti hangulatról is beszélt. MW-összeállítás/Nemzeti Sport Az uszodán kívül 2009-ben, egy évvel azután, hogy bemutat­kozott az olimpián Pekingben, berobbant a legjobbak közé egy Tom Daley nevű 15 éves iskolásfiú, és sokkolta a világot azzal, hogy megnyerte a toronyugrást Rómában. Az ezután Nagy-Britanniában hatalmas nép­szerűségnek örvendő tini mégis súlyos lel­ki válságba került, ugyanis 2011-ben agytu­morban elhunyt az édesapja, az akkor még mindössze 40 éves Robert. Tom Daley aztán 2013-ban a YouTube-on kö­zölte a világgal, amit a szigetországiak már akkor is tudtak, hogy élettársi kapcsolat­ban van egy másik férfival. Ráadásul egy, a The Timesnak adott interjújában elmondta, hogy a 2012-es olimpián a vakuk elvonták a figyelmét, és meg kellett ismételnie az ug­rást, ezután poszttraumatikus stressz szind­rómában szenvedett, és csak párja, Dus­tin Lance Black miatt folytatta a mű­ugrást. A Londonban rendezett olim­pia mégis sikeres volt, hiszen bronz­érmes lett, mire az ITV tévécsator­na meghívta, hogy szerepeljen az új valóságshow-jában, a Splash!-ben. Daley a show premier­jén mint a ver­senyzők men­tora jelent- Boldog?- Az nem kifejezés! - vála­szolta Tom Daley, a britek to- ronyugró-világbajnoka. - Föl­döntúli boldogságot érzek, hogy győzelemmel tértem visz- sza. Ez az aranyérem minden­nél fontosabb nekem.- Tavaly az olimpián még a dön­tőbe sem jutott be...- Nagyszerű érzés tudni, hogy képes vagyok nyerni. Riót már elfelejthetem, vég­leg túl lehetek az ott történte­ken. Rengeteget kellett dolgoz­nom azon, hogy akkor tudjam a legjobbamat kihozni magam­ból, amikor igazán számít, és hihetetlenül jó érzés, hogy fo­lyamatosan csúcsteljesítményt produkáltam egy olyan világ- eseményen, mint ez a világ- bajnokság itt, Budapesten.- Nagy bajnokokra jellemző eré­nyeket csillogtatott a toronyug­rás versenyében, hiszen az olim­piai bajnok kínai Csen Aj-szen volt a legnagyobb rivá­lisa.- Figyeltem, hogy ami­kor a vízbe csapódott, kor a kínai delegáció más üdvrivalgásban tört ki, és óriási ünneplésbe kezdett. Et­től nálam is megemelkedett az adrenalinszint, s azt mond­tam magamban: rendben, ha ezt játsszuk, akkor játsszuk ezt, de én is beszállok! Mert ké­szerint minél többet akartam szórakozni, bolondozni. Az ug­rások között a zuhany alatt tán­coltam, az önkéntesek azt hihet­ték, totál őrült vagyok, hogy ma­gamban énekelem az összes so­ron következő számot... Később a torony tetején is ezt tettem, és hogy ilyen volt a hozzáállásom, az segített az ugrásokban.- Nyolc év telt el azóta, hogy 15 évesen Rómában a dobogó te­tejére állhatott toronyugrásban. Gondolta volna, hogy ilyen hosz- szú ideig a világ élmezőnyében tud maradni?- Egyáltalán nem, hiszen még kölyök voltam 2009-ben. Ugyanezt a címet megnyerni nyolc évvel később... - ugyan! Ehhez az kellett, hogy ugyanaz­zal az elánnal dolgozzak, és fej­lődni is tudjak közben. Én eny- nyit tehettem. Most viszont egy nap alatt két érmet nyertem, a másikat a háromméteres ve­gyes szinkronugrásban Grace Reiddel. Ez az egész hihetetlen!- Meg tudja már fogalmazni az új céljait?- Nem nehéz. Nyilvánvaló, hogy miután nyertem már Eu- rópa-bajnokságot, világbajnok­ságot és a Nemzetközösségi Já­tékokon is voltam első, nem lehet más a célom, mint hogy olimpiai bajnok legyek. Beval­lom, kissé már a megszállottja is vagyok az ötkarikás arany­nak... Ehhez persze még ren­geteget kell edzenem és melóz­nom, de Tokió messze van. Ha ezt a világbajnokságot holnap újrakezdenénk, lehet, teljesen más versenyzők végeznének az első ötben, ebben a szám­ban nem lehet semmit biztos­ra venni, nagyon kiegyenlített a mezőny. Az olimpiáig kétszer annyit kell gyakorolni, mint ed­dig, mert a csúcson maradni a legnehezebb. HIRDETÉS 0YURTA HOSSZÚ CSEH tTDECKY MURPHY PEftTY PELLI Boldog reneszánsz ember

Next

/
Thumbnails
Contents