Somogyi Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-29 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 30. szám

2017. JULIUS 29., SZOMBAT INTERJÚ 7 MónusJujozsefi utolérhetetlen, rekordokat!. mm : dl hhmhéhhB mmmmm. mimi MiíittK allitottlfel. szeptemberben, egy.uiabbat akar.elern i, a, pozsony ucsata emlékére, . y*.« ilniinitiirainltT »m» 7* 907*meter.fole»lQj Az egyik legjobb török íjász azt írta a közösségi olda­lán, amikor Mónus József megosztotta legutóbbi ered­ményét: „Ha Allah megse­gít bennünket, egyszer ta­lán legyőzhetjük.” A tradici­onális íjászat sokszoros baj­noka azt mondja, büszke rá, hogy a világ legjobb lövői félnek tőle, mert ő minden­hova győzni megy, a kilőtt nyílvesszőivel akar történel­met írni. Fábos Erika- Most jött haza a világ egyik legnagyobb íjászversenyéről, Törökországból. Évek óta min­den megméretésből győztesen kerül ki. Mi ilyenkor a célja? Hogy túlszárnyalja a saját ko­rábbi eredményeit?- így legfeljebb egy sporto­ló gondolkodik, de én nem an­nak tekintem magam. A rég múlt harcos hagyományait őr­zöm, ezért csak a győzelem számít. A múltban az a har­cos, aki második lett, meghalt. Ezekre a versenyekre nem ma­gamért megyek, hanem azért, hogy felhívjam a világ figyel­mét a magyar zászlóra, hogy a győztes jogán magasba emel­hessem a dobogón. Az én cé­lom az, hogy a kilőtt nyílvesz- szőimmel történelmet írjak, ehhez pedig a győzelem az út. Most félezer félholdas között ott lobogott a magyar zászló. A verseny után az egyik legjobb török harcos azt írta a közös­ségi oldalamra, hogy „ha Allah megsegít bennünket, egyszer talán legyőzhetjük”. Büszke vagyok rá, hogy egy magyar harcos nyilait félik a legjobb lövők a világon. állt ki. Idén nehéz volt, szem beszél fújt és 40 fok melegben kellett lőni. Ráadásul a török versenyek nagyon hasonlato­sak egy harci helyzethez. Van úgy, hogy a lővonalra egyszer­re 50 lövő is odaáll. Innen egy 20-40 méteres zónába kell mi­nél messzebbre belelőni, úgy, hogy közben három perc van a három nyüvesszőre; de Isz­tambulban például kilenc nyíl­vesszőt kellett ellőni.*Az ame­rikai versenyeken nyugodtab- bak a körülmények, ott két óra van a lövésekre, hat nyílvesz- sző a kerezt és egyszerre 3-5 főnél többen nincsenek a lővo- nalnál. Az egy koncentráltabb, elmélyültebb helyzet, jobban is illik az én stílusomhoz.- Gondolom az sem mindegy, hogy ki milyen fegyverre áll oda versenyezni. Az íjakat ki készí­ti?- A világ legjobb lövői ellen kifogástalan fegyver kell. Saját magam készítem az íjaimat, ugyanazzal a technológiával, mint régen. Eddig úgy há­romszáznál járok. Ha modern íjat készítek, akkor elöl-hátul üveglemez közé famag kerül, bizonyos kúposítással. Ha régi módszer szerint készítek íjat, akkor a famag van középen, a felőlem lévő oldalon, és szür­ke marha vagy vízi bivaly sza­ruját, a cél felőli oldalon pedig szarvas lábszárinait haszná­lom. A régi, természetes anya­gokból készített íjak elkészíté­séhez 3-4 hónap kell, a moder­nebb gyorsabban megy.- Mennyi múlik ezen?- Sok, de nem ez a döntő. A legjobb lövők kezében ugyan­olyan jó fegyverek vannak, nem a különbségen múlik az eredmény. Győzni csak akkor tud valaki, ha a saját vágyait akarja teljesíteni és képes érte önfeledt elszántsággal küzde­ni. Aki a hitének erejével tud lőni. Mindig azt szeretném be­bizonyítani, hogy elképzelhe­tetlen messzinek tűnő távol­ságba is el lehet lőni ezekkel az íjakkal. Ha egy török har­cos az 1500-as években ké­pes volt 800 méterre lőni, ak­kor erre egy magyar is képes lehetett, csak esetleg arról nem maradt fenn írásos em­lékünk. Küldetésem, hogy, az őseim nevében is, megalkos­sam ezeket az emlékeket. Ép­pen ezért kutattam azt a tit­kot, ami a lövéseimben van, és ezért határoztam úgy, hogy egész életemben csak két ta­nítványommal, a fiammal és Prokaj Kiarával osztom meg. Nem szeretném ugyanis, hogy egyszer idegen zászlók alatt ezzel a tudással legyőzzenek bennünket. így arra kértem őket is, hogy ezt csak a gye­rekeiknek adják majd tovább.- Mennyi készüléssel jár egy verseny?- Akkor tudok nyugodtan versenyezni, ha úgy érzem, felkészültem a harcra és min­dent megtettem a sikerért. Na­pi 500-1000 lövést végzek. Ez sok lemondás, néha szabályo­san fáj, olyannyira fárasztó, de a dobogón mindig eszembe jut, hogy ezt a csodálatos tudo­mányt az őseink hagyták örö­kül a zsigereimben. Az íjhasz­nálatunk gyökerei a múltunk­ba vezetnek, mi, tradicionális íjászok, minden lövéssel ezt a magyar múltat éljük át.- Hogyan lett tradicionális íjász?- 2006-ban Egerbe kirándul­tunk a családdal és a várban éppen egy íjászverseny zajlott. Akkor már egy ideje nem talál­tam ebben az anyagi világban a valódi helyem. Sikeres voltam egyéb területeken. Azt írták rólam, a gabonaszárítók kirá­lya vagyok. A legjobbakat épí­tettem, de nem voltam boldog. Olyan elfoglaltság, után kutat­tam, ami kimozdít a mindenna­pokból. Akkor ott, Egerben egy furcsa érzés kerített hatalmá­ba. Úgy éreztem, hogy régen jártam és harcoltam már ott. Ez a felismerés eredményezte, hogy belevágtam az íjászatba. Egy új világ kezdődött azzal, és lezárult a régi. Addig sem­mi ilyesmivel nem foglalkoz­tam; igaz, a történelem, azon belül is az őseink élete nagyon komolyan érdekelt, rengeteget olvastam róla.- Fehér Farkas néven verse­nyez, így ismeri a világ. Honnan ez a név?- A Kínához tartozó belső- mongóliai Ergun városában rendezett íjászversenyen, amikor 653 méteres távol­ságra lőttem el, odajött hoz­zám a mongol csapat vezető­je, és azt mondta, érzi ben­nem a farkast, amikor ver- senyzek. Elmagyarázta, hogy ez csak a legjobb harcosokra jellemző, mert a farkasok fal- kaharcosok, akik a saját csa­ládjukért képesek meghalni is, olyan elszántan küzdenek. Ezt találónak éreztem, mert én magam sem a saját élete­mért, hanem mindig a nemze­temért küzdők meg. Mivel pe­dig fehérebb a bőröm, mint a mongoloké, Fehér Farkas let­tem és azóta is büszkén vise­lem ezt a nevet. Akkor egyéb­ként ott egy emlékoszlopot is állítottak annak a lövésem­nek a tiszteletére.- Mit tapasztal, hogy viszonyul­nak az emberek a megszállott­ságához?- 2008-ban, amikor idehaza befejeztem a versenyzést, és elindultam világversenyekre, még egyedül voltam. Azóta Kí- nától-Amerikáig, Törökorszá­gig, Mongóliáig emberek töm­kelegé áll mögöttem, minden érdek nélkül, csak a tisztelet okán. Vannak persze irigyek is, de akinek van érzékenysé­ge erre a világra és érti, amit gondolok, velem van.- Ez azt is jelenti, hogy íjjal is többen foglalkoznak azóta?- Ez napról napra terjed. Ko­rábban eltakarították az íja­kat, az íjkészítőket - a múltun­kat akarták megsemmisíteni -, nekünk az a küldetésünk, hogy az őseink hagyománya­iról méltón megemlékezzünk és e hagyományokat felélesz- szük. Próbáljuk felidézni és megtanulni a múlt fegyveré­nek, az íjnak a használatát, természetét, a vele való együtt­működést. Ez egyre több em­bernek igénye itthon.- Az, hogy a fia és a felesége íjász lesz, egyértelmű volt?- 2006-ban, azon az íjász versenyen a fiammal voltam Egerben és nem is volt kérdés, hogy ő is íjász lesz. Nagyon ügyes lövő kezdettől fogva. Há­rom-négy év gyakorlás után lett nyolcszoros Európa-győz- tes. A feleségem pedig úgy volt vele, hogy jó ideig csak a fény­képezőgéppel „lövöldözött” bennünket, aztán rájött, úgy tud velünk lenni még többet, ha maga is lőni kezd. Nagyon eredményes, ami talán azzal állhat összefüggésben, hogy egy hős harcos, Zrínyi Miklós egyenes ági leszármazottja.- Melyik a legemlékezetesebb lövése eddig?- 2012-ben, Bugacon, a Kurultájon 453 méteres távol­ságból eltaláltam .a 140* 140 centiméteres méretű céltáblát, több ezer igaz magyar ember előtt. Ergunban, 653 métert lőttem 2012-ben, 2015-ben, az Egyesült Államokban 8 mé­terrel rövidebbet, 645 métert. Ezek a legnagyobb lövéseim. De legkedvesebb nincs, egyfor­mán sokra tartom a győzelme­ket, és mindig a legutóbbi lövés él bennem a legjobban.- Az idén a két legnagyobb ver­senyt már megnyerte. Mi a kö­vetkező célja?- Az, hogy a 907-es pozso­nyi csata emlékére 907 méter fölé lőjek el egy nyüat, ami­vel egy évszázados kihívást teljesítenék. Évek óta ez a cé­lom. Ismerünk ugyanis egy tö­rök csúcsot, az 1600-as évek­ből, amikor 845,79 métert si­került lőnie egy harcosuknak. Igaz, amennyit tudunk róla, a kézi erőn kívül semmit nem használtak ehhez a rekordhoz, de van egy megfigyelés, hogy szeptember bizonyos időszaka­iban azon a helyen olyan szél fúj, ami röpíti az íjat. Én szél nélkül szeretném megpróbál­ni, és ha sikerülne a 907 mé­ter, abból a török rekordból is egy magyar csúcs lenne végre. 833 métert már lőttem edzé­sen, úgy érzem, hogy szeptem­ber másodikén, a legnagyobb amerikai versenyen 900 méter fölé fogok tudni lőni.- Most a Hősök Városának Ku­páján 700 íjásszal versenyzett. Mik a szabályok egy ilyen tradi­cionális versenyen?- Manapság Törökország­ban vannak a világ legna­gyobb hagyományos íjászver­senyei. A két legrangosabb az Isztambulban rendezett Világ­hódítók Kupája, ahol 37 ország 500 íjásza indult ebben az év­ben, és a Hősök Városának Kupája, amelyre ez alkalom­mal több mint 700 versenyző Névjegy: Mónus József 1965. október 5-én született Hajdúnánáson. Gépész üzemmérnökként vég­zett a nyíregyházi Mezőgazdasá­gi Főiskolán. Többszörös világbajnok és világ­rekorder távlövő íjász. 2006-ban vett először íjat a ke­zébe, 2008 óta versenyez. 2009-ben csigás íjjal hivatalos Európa-bajnokságot is nyert, de azóta csak tradicionális íjászat­tal foglalkozik. Felesége, Mónusné Ruszin An­namária és két tanítványa, Mó­nus László és Prokaj Kiara is vi­lágbajnokok és világrekorderek. 2016-ben Magyar Arany Érdem­kereszttel tüntették ki.- Rendben, mondjuk, szeptem­ber másodikán sikerül ez a bra­vúr. Másnap felkel, és mi lesz azután?- Biztosan keresek egy újabb kihívást. De egyelőre még csak ez a 907 méter van a fejemben. Teljesíthető ez a távolság, de elképesztő vállalkozás. Ami­kor az őseink szelleme is ve­lem lesz, egy csodálatos pilla­natban sikerülni fog. Kivárom türelemmel. Maipi:o(ki iiy i Iái!

Next

/
Thumbnails
Contents