Somogyi Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-27 / 173. szám

2017. JÚLIUS 27., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Szilagyi Áron csalódott, de őszintén tudott örülni Szatmári András sikerének Szokatlan szerepben a bajnok Szilágyi Áron káprázatos vívással vitte be a hátán a kardcsapatot a döntőbe az olaszok ellen Fotó: MTI Eddig ő volt, aki a sikereket szállította, most viszont fura helyzetbe került Szilá­gyi Áron, hiszen a hőn áhí­tott egyéni világbajnoki cí­met nem ő, hanem a csapat­társa, Szatmári András sze­rezte meg Lipcsében. Kovács Erika/Nemzeti Sport kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Világbajnoki ezüstérmet szer­zett hétfő este férfikardcsapa- tunk Lipcsében, ez önmagában gyönyörű eredmény, de meg lennék lepve, ha nem találna ki­vetnivalót a sikerben...- És milyen jól gondolja! - vágta rá Szilágyi Áron, aki a csapatezüst megszerzése mel­lett az egyéni versenyen a ki­lencedik helyen végzett. - Saj­nos a hétfői napot és valójában az egész világbajnokságot be­árnyékolja a dél-koreaiak el­len vívott döntő, amelyen na­gyon csúnya vereséget szen­vedtünk. Szörnyű volt. Emiatt csalódottak vagyunk, de nap­ról napra jobban fogunk majd örülni az ezüstéremnek, sok­kal jobb, ha a pozitívumok­ra koncentrálunk, mert azért van mire.- Megosztja ezeket velünk?- A csapatversenyek során három küzdelmes, nagyon kemény mérkőzést nyertünk meg. Amikor kellett, képe­sek voltunk fordítani, mindig akadt valaki, aki tovább tudta lendíteni a csapatot. Nem vív­tunk jól, legalábbis stabilan jól nem, és ezt nagyon sajná­lom... Viszont egy csapat-vb- ezüst miatt túlságosan nem is szomorkodhatok, az azért elég furán venne ki magát, nem?- Miért nem voltak képesek igazán jól vívni, ezt megfejtet­te már?- A csapatverseny előtt arról beszélgettünk a szobatársam­mal, az újdonsült egyéni vi­lágbajnok Szatmári Andrissal, hogy ha mi ketten jól vívunk, és Gémesi Csanád vagy Decsi Tamás is képes hozzátenni eh­hez, akkor bármelyik váloga­tottat képesek vagyunk legyőz­ni. Nem jött össze... Andris vé­gigvívta az egyéni napot, két nappal később nem tudta hoz­ni ugyanazt a kiváló formát, megjegyzem, nem is könnyű! Én fordított helyzetben voltam, hiszen nekem nem sikerült az egyéni verseny, így számomra az volt a feladat, hogy felálljak a csalódás után - mindkettőnk számára túl nagy falatnak bi­zonyult most ez, ám ha azt né­zem, hogy még úgy is képesek voltunk ezüstérmet szerezni, hogy nem voltunk jó formá­ban, megint csak oda lyuka­dok ki, hogy nem szabad kese­regnem.- Egyéniben a nyolcaddöntőben 9:4-re is vezetett az orosz Kamii Ibragimov ellen, amikor jött a fordulat. Mi történik ilyenkor?- Született egy-két vitatott ítélet, kaptam vagy két tust, amire nem számítottam, és ez megzavart. Onnantól képtelen voltam elővenni a „vívógondol­kodásomat”, jött a teljes blokk. Az ellenfelem nyilván ráér­zett, elkapta a fonalat, én meg képtelen voltam reagálni a vál­tozásra.- Hogy lehet azt elérni, hogy ilyen többet ne történjék?- Egyelőre nem tudom. Hét­főig a csapatversenyre kon­centráltam. Az egyéni verseny kudarca még inkább munká­ra sarkall majd. Az kell, hogy még többet vívjak a felké­szülés során, és olyan rutin­ra tegyek szert, hogy az ilyen szituációk ne billentsenek ki.- Egy kétszeres olimpiai bajnok kardvívó még nem elég ruti­nos?!- Mindig adódhatnak új hely­zetek, szeretnék eljutni odáig, hogy már semmi ne lephessen meg. A mentális felkészülésem­re újra nagy hangsúlyt kell he­lyeznem, mert, s ezt őszintén bevallom, az utóbbi időben hát­térbe szorult...- Hogyan viseli el azt, hogy Szat­mári András egyéni világbajnok lett Lipcsében? Hogy megszerez­te a címet, amellyel ön még nem büszkélkedik?- Elég szokatlan a helyzet, nem tagadom. Az elmúlt évek­ben én hoztam az egyéni sike­reket, és most itt van Szatmá­ri Andris, aki már egész évben kiválóan teljesített, most pedig győzött a vébén, és meg is elő­zött a világranglistán.- Milyen értelemben szokatlan?- Semmiféle negatív ér­zés nincs bennem, sőt, büsz­ke vagyok rá! Egy műhelyből jövünk, mindkettőnk nevelő­edzője Gerevich Gyuri bácsi volt, és nagyjából egy évtize­de minden héten vívunk egy-, más ellen az edzéseken. And­ris sikertelen olimpiai kvalifi­káció után hatalmasat lépett előre, kerek, kész vívó vált be­lőle. Persze mindenki magára koncentrál, ám Tokióra össze­állhat egy erős csapat.- Azért a vívás mégiscsak egyé­ni sportág...- Vitatkoznék ezzel, szerin­tem a vívás különleges sport­ág: egyik nap még egymás el­len küzdünk, a következőn pe­dig egymásért vívunk. Egész­séges versengésre szükség van, így vagyunk képesek fej­lődni - az edzéseken eddig is vérre menő asszókat vívtunk, de irigységnek nincs helye. Sem közöttünk, sem a csapat­ban.- Szívet melengető látvány volt, amikor csapattársát átölelte a lipcsei páston, miután meg­nyerte a vébédöntőt. De legyen őszinte: melyik érzés volt önben a legerősebb?- Amikor Szatmári Andris­nak drukkoltunk a vüágbajno- ki döntőben, az eufórikus álla­pot volt, hiheteüenül örültünk, hogy huszonhét év után újra magyar kardvívóé lett a világ- bajnoki arany. Az, hogy én mit éreztem, ennél sokkal bonyolul­tabb: az ember önző, és alapve­tően a saját sikereinek a ková­csa, leginkább csak arra kon­centrál, de Andris felé vagy Andris iránt tényleg csak büsz­keséget érzek.- Ha a lipcsei világbajnokság­gal lezárt szezont kellene érté­kelnie, mit mondana? Évek óta nem produkált ennyire kiegyen­súlyozott évet, csakhogy...- Ne folytassa! Örülök annak, hogy ott voltam az élmezőny­ben, végig és stabilan, egyéni­ben és csapatban is ott állhat­tam többször a dobogón. Szép eredmények, de van bennem hi­ányérzet. Egyrészt az idén nem nyertem versenyt, sem egyéni­ben, sem csapatban, másrészt éppen a világbajnokság egyé­ni versenyében nem tudtam ott lenni a legjobbak között.- Hogy ez, meg Szatmári And­rás világbajnoki címe még moti- váltabbá teszi, abban biztosak lehetünk.- Sem mentálisan, sem fi­zikailag nem érzem kiégett­nek magam, így csak minimá­lis pihenőt engedélyezek ma­gamnak. Hihetetlenül ösztö­nöz, hogy jobb legyek, rövidke szünet után belevetem magam a munkába. A fehérváriak egy döntetlennel is elégedettek lennének Bordeaux-ban HÍREK Kemény diót törne fel a Videoton A Videoton továbbjutást ünnepelhetett a Nőmmé Kalju ellen. Most jön az igazi nagy falat Fotó: MTI LABDARÚGÁS Még nem ért vé­get a július, ám „jó szoká­sunk” szerint a négyből már csak egy csapatunk érdekelt az európai labdarúgókupák­ban. A Vasas már a selejte­zők első körében elbúcsúzott az Európa-ligától, a második­ban követte őt a Ferencváros, a Bajnokok Ligájában akkor startoló Honvéd is két vereség­gel esett ki, így az egy szem Videoton maradt meg hírmon­dónak, ám a fehérvári együt­tesre itt már rendkívül nehéz feladat vár. A máltai Balzant, majd az észt Nőmmé Kaljut vi­szonylag könnyű akadályt je­lentett - bár mindkettő ellen képes volt összehozni egy-egy döntetlent... -, ám a nagy múl­tú Girondins Bordeaux igen kemény diónak ígérkezik. A francia élcsapat, amely a hatodik helyen zárta a leg­utóbbi bajnokságot, és amely­ben olyan futballisták játszot­tak a közelmúltban is, mint Zinedine Zidane, Eric Can­tona, Didier Deschamps, Chris­tophe Dugarry, Alain Gires- se, Bixente Lizarazu, Jean­Pierre Papin, Jean Tigana, Ma­rius Trésor vagy a később a Vi­deotonban is megfordult Mar­co Caneira, nem először ta­lálkozik magyar csapattal. Az UEFA-kupa második fordu­lójában 1988 őszén az Újpes­tet kétszer is 1-0-ra verte meg, majd szerződtette a liláktól Kozma Istvánt, aki aztán a skót Dunfermline-hoz, majd a Liver­poolhoz került. Ezt követően a Debrecent hozta össze a sors a Bordeaux-val: 2001 szeptembe­rében az UEFA-kupa első köré­ben az első meccsen a franciák nyertek 5-1-re. A visszavágón a DVSC 3-0-ra is vezetett, ám a franciák Pauleta góljával eldön­tötték a továbbjutást. Most a Videotonon a sor, hogy javítson a mérlegen, és ha ez sikerülne, arra tényleg egész Európa felkapná a fe­jét. A Transfermarkt.com sze­rint a Girondins keretének az értéke 73,75 millió euró, ami az igazi sztárcsapatokat néz­ve nem túl sok, ám ha azt vesszük, hogy az egész ma­gyar élvonalé 83,65 millió, azon belül pedig a legértéke­sebb Videotoné 12,43 millió, akkor mindent elmondtunk a fehérváriak és a bordeaux- iak lehetőségeiről és erejéről. Az ismertebb labdarúgóik kö­zé a csapatkapitány Jaroslav Plasil, lérémy Toulalan, Diego Contento és Benoit Costil so­rolható, a legtöbbet azonban a német portál szerint nem ők, hanem a 20 éves brazil jobb­szélső, Malcom éri, akit 10 mil­lió euróra „áraznak”. Persze, a pályán sohasem pénzkötegek, hanem futballisták játszanak, és nem ez lenne az első eset, ha az esélytelenebb megtréfál­ná a magasabban jegyzettet. „Franciaországban nem mi leszünk az esélyesek, de min­dig azért lépünk pályára, hogy nyerjünk - nyilatkozta a klub honlapjának Anel Hadzic, a Videoton csatára. - Nem lesz egyszerű dolgunk, de ha a sa­ját játékunkat tudjuk játsza­ni, valamint koncentráltak le­szünk, bárkit megverhetünk. Ezzel együtt egy döntetlennel sem lehetnénk elégedetlenek. A csapattal tarthatott a vá­logatott Fiola Attila is, aki má­jus végén szenvedett szalag­sérülést, és a héten már teljes értékű edzésmunkát végezhe­tett. A Girondins elleni meccs ma 20.30 órakor kezdődik, és a Duna World élőben közvetíti. Pajor-Gyulai László Páni lemaradt a dobogóról SPORTLÖVÉSZET Péni István a negyedik helyen végzett a férfi kisöbű szabadpus­ka 3x40 lövéses összetett számban a bakui sportlö- vő-Európa-bajnokságon. A számot a fekvő verseny­hez hasonlóan a fehérorosz Jurij Scserbasevics nyerte meg. Az ezüstérem az ukrán Szerhij Kulis, a bronz az oszt­rák Alexander Schmirl nya­kába került. A verseny másik két magyarja közül Sidi Péter a 13., Somogyi Péter az 53. helyen végzett. MW Felfüggesztették a spanyol elnököt LABDARÚGÁS Felfüggesztet­ték pozíciójából a Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF) elnökét, Angel Marja Villart, akit egy hete tartóztattak le korrupció gyanújával. Az el­nököt emellett sikkasztás­sal és hűtlen kezeléssel is gyanúsítják. A Villar mellett szintén őrizetben lévő Juan Padrón RFEF-alelnököt is egy évre függesztették fel. MW

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents