Somogyi Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-22 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 29. szám

2017. JULIUS 22., SZOMBAT SZTÁRVILÁG 11 Táncolni és énekelni tanult, huszonöt évig volt a Pécsi Nemzeti Színház primadon­nája, kisgazdapárti képvise­lőként ült a parlamentben. Ötvennyolc évig élt boldog házasságban Torgyán Jó­zseffel, aki idén januárban távozott el örökre. Hot!-összeá 11 ítás- Nem volt könnyű gyerekko­ra: kétéves volt, amikor kitört a második világháború. A család­ja nagyon megszenvedte azo­kat az időket?- Minket a bátyámmal a nagymamám és az édes­anyám nevelt, miután édes­apánk eltűnt a Don-kanyar- ban. Féltünk nagyon, hogy bejönnek a házunkba az oro­szok, minden este térden áll­va imádkoztunk, hogy ez ne történjen meg. Aztán egy nap egy orosz annyira verte az aj­tót, hogy beszakadt, fegyvert tartott anyám fejéhez, hogy ha nem megy át vele a másik szobába, akkor lelövi a gyere­keit meg a nagymamát. Mély nyomot hagyott bennem az emlék, hogy édesanyám ilyen áron mentette meg az életün­ket.- Újpesten laktak, ami akkori­ban olyan volt, mint egy falu...- Kis családi házak álltak arra, szemben egy fatelep volt. A Viola utcai általánosba jártam, aztán a Könyves Kál­mán Gimnázium közgazdasá­gi tagozatára. Ennek később nagy hasznát vettem ország­gyűlési képviselőként is, ér­tettem az adminisztrációhoz. Végzés után dolgoztam köny­velőként is Kőbányán, a Bá­nyatechnikai Vállalatnál. Jár­tam Rózsahegyi Kálmán szí­niiskolájába, és elvégeztem a zeneművészeti szakiskolát.- Torgyán József is újpesti volt. Hogy ismerkedtek meg?- Felléptem a hajógyári kultúrházban, az öccse kísért zongorán, ő volt a kottalapo­zó. Később egy moziban talál­koztunk össze. Kijöttünk a te­remből a szünetben, ők a ba­rátjával rágyújtottak. Mond­tam, hogy nem bírom a füstöt, erre eldobta a cigarettát, és rátaposott. Nekem ez nagyon tetszett. Sokszor ment el a házunk előtt, a nagymamám ilyenkor mindig azt mondta: „Itt megy a férjed!” Én meg rá­vágtam, hogy még nem aka­rok férjhez menni. Jóska há­rom évig udvarolt, nem enge­dett senkit a közelembe, va­lósággal harcolt értem. 1959- ben házasodtunk össze.- Három és fél éves volt a kis­fia, Attila, amikor Pécsre szerződött. Nem tudott Pes­ten maradni?- Az Operett­színház stúdiójá­ban eljátszottam a Montmartre-i ibolya fősze­repét. A pécsi színház egész vezetősége je­Nekünk nagyon szép életünk volt, nálunk soha egy durva szó nem hangzottéi Fotók: hot! “Hm „Mozart-e kesnőt ak tak képezni belőlem” len volt, primadonnát keres­tek. Engem választottak. A Mesél a bécsi erdő primadon­naszerepében olyan sikerem volt, hogy évről évre íratták alá velem a szerződéseket. Vámos László volt az Ope­rettszínház igazgatója, egy­ben tanár a Színművészetin, a saját növendékeit szerződ­tette. A Zeneművészetin Mo- zart-énekesnőt akartak ké­pezni belőlem, az Operett­ben nem volt hely. Szóba jött az operaház is, de én már el­köteleztem magam az operett műfajához.- Ki volt hét közben Attilával?- A két nagymama. A fér­jem azt mondta, szerződjek le Pécsre, mert ha nem próbá­lom meg, egész életemben saj­nálni fogom, boldogtalan le­szek. Csodálatosan viselke­dett, minden szabad idejét a kicsi fiunkkal töltötte.- Soha nem bánták meg, hogy a férje elhagyta az ügyvédi pá­lyát a politikáért?- Jóska hegedűművésznek készült, finom lelke volt, ügy­véd is úgy lett, hogy a zene- akadémiai osztálytársainak ő volt a fogadatlan prókáto­ra, onnan jelentkezett át a jo­gi karra. Különleges ember volt, mindig a szegényeket pártolta. 25 év után nyugdíj­ba mentem a színházból. Jós­ka már 1956-ban belépett a kisgazdapártba. A rendszer- váltáskor aktívan politizál­ni kezdett, jártam vele a vi­déket. Megalapítottam a Füg­getlen Női Szövetséget, és ott ültünk az Országgyűlésben a kisgazdapárt soraiban.- Hogy érezte magát a fér­je mellett, amikor miniszter­nő lett?- Nem értem rá örvendezni. Sokat utaztam mint feleség. Nagy hasznát vettem a színpa­di múltamnak: tudtam visel­kedni, ismertem az etikettet.- A fiuk, Attila is ügyvéd, és két lányunokájuk született.- Attila már rég nem ügy­véd. Az Etalon film- és könyv­kiadó igazgatója, a felesége idegenvezető. A Napfényes Élet Alapítványnál is dolgoz­nak társadalmi munkában. A nagylány, Alexandra 22 éves, Németországban él a barátjá­val és ott jár orvosi egyetem­re. A kicsi, Krisztina 8 esz­tendős.- A család akkor is mindenben ön mellett állt.- Betegség, halál idején tud­ja meg az ember, milyen fon­tos a család. Nekünk nagyon szép életünk volt, nálunk so­ha egy durva szó nem hang­zott el. Jóskával még megün­nepeltük január 20-át, a meg­ismerkedésünk ól. évfordu­lóját. 22-én, vasárnap felkelt, megkérdeztem, hogy van. Azt mondta, jól, de kicsit még visz- szafekszik. Negyed óra múl­va már nem élt... Akkor szin­te elveszettem az eszemet, de most már azt mondom: csodá­latos halála volt, szerette őt a Jóisten, egy utolsó sóhajtással vette magához. HIRDETÉS T|H IT mm 1 1 I | [ 1 j Si i 1 iwwrt Keresse az újságárusoknál! fßmx I I Még* megünnepeltük»ismerkedésünkt61v évfordulóját; A ■ /.■( ■* | | /|* 91 „Csodalatos, halapi

Next

/
Thumbnails
Contents