Somogyi Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-22 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 29. szám
2017. JÚLIUS 22., SZOMBAT 0 INTERJÚ Kraszkó Zita: Átélem, ami történik, közben másokra is tökéletesen figyelek „A játék ai legkomolyabb, dolog 'mm ^0 * mar ■# -*m00 szeletemben/ Kraszkó Zita akkor érzi jól magát, ha adhat. Színészként, trénerként és műsorvezetőként is fontosnak tartja, milyen értékeket közvetít. A Duna Televízió képernyőjén, a Balatoni nyár műsor- vezetójekent önmaga lehet: spontán és játékos, szerinte aki ezt tudja, boldogabb lehet, ezért igyekszik minél több emberen azzal segíteni, hogy megtanítja játszani. Fábos Erika- Már második éve, hogy az egész nyarat munkával tölti a Balatonon, mit jelent a magyar tenger?- Mindent, ami jó. Sok sze- retetet és egy életre meghatározó, nagy élményeket. Már az első születésnapomon is Balatonakarattyán készült rólam fénykép, és éppen akkor, amikor lezárult ez a családi korszak az életünkben, mert eladtuk a nyaralót, jött a lehetőség, hogy a Balatoni nyár műsorvezetője lehettem. Ajándékként és nagy szerencsének élem meg.- Tulajdonképpen valóban csak a szerencsén múlott, nem?- De igen, ha nem megyek el Goda Krisztina sorozatának a castingjára, nem történt volna meg velem. A válogatáson kiderült, hogy nagyjából már megvan a csapat, de mondták, hogy a szomszédban van egy műsorvezetői casting, ha már itt vagyok, oda is menjek be. Azt sem árulták el, hogy milyen műsorhoz keresnek műsorvezetőt, én úgy gondoltam, hogy a televíziós korszak az én életemben már lezárult. Tét nélkül mentem be, játéknak tekintettem, és mivel siettem, gyorsan túl is akartam lenni rajta. Ebből pedig kisült egy olyan laza, hirtelen és természetes viszonyulás, amiről azt mondták, hogy pont ezt keresik, én meg rájöttem azóta, hogy popt ez kell nekem is.- Azért, mert az élő adás nagyon hasonlít egy improvizációs színházhoz?- Igen, az élő műsor vezetése tulajdonképpen az improvizációs színészet televíziós megfelelője. Nagyon szeretem, úgy, ahogy van. Azt, hogy minden élőben történik, hogy váratlan, spontán és változatos helyzetek vannak, sokféle vendég követi egymást - ez mind nagyon hasonlít egy improvizációs előadáshoz. Nyári, családias, jó hangulatot teremt, közben rengeteg információ hangzik el és értékeket mutatunk be - ez ettől egy könnyen szerethető műsor. Ebben és a Magyarország, szeretlek!-ben is nagyon fontos számomra, hogy úgy szórakoztat, hogy közben komoly tartalom is van, és szól valamiről, amit csinálunk.- Jól ismeri a Balatont, de munka közben felfedezett azért valami újdonságot is? egymást, feloldani a félelmeiket, a gátlásaikat és azokat az akadályokat, amik a sikerük útjában állnak. Tréningeket tartunk cégeknek és cégvezetőknek, színészeknek, sorozatsze- repló'knek, műsorvezetőknek. Nyitott műhely és workshopok formájában pedig azok számára is elérhetővé tesszük mindezt, akiknek szükségük van erre a tudásra, készek arra, hogy változtassanak magukon, de nem tudnának megfizetni egy tréninget. Ez a misszió, és az, hogy beteg és hátrányos helyzetű gyerekekhez is elvihetjük ezt a játékos foglalkozást, nagyon sokat jelent számomra. Ez a játék a legkomolyabb dolog az életemben.- A játékot sokszor említi, a jó játék mit jelent önnek?- Önfeledtséget, őszinteség, humort. Egy olyan fiziológiai állapotot, amiben egy ember eredeti és kreatív tud lenni anélkül, hogy félne.- Ön sosem félt?- A legtöbb probléma éppen abból adódott az életemben, hogy szinte lázadtam a félelem ellen, és „én dafke nem félek” attitűddel egészen szélsőséges helyzetekbe is belementem. Az a félelem viszont, ami a legkomolyabban korlátozott, önbizalomhiányból fakadt, és előadóként éltem át. Féltem, hogy mások mit szólnak ahhoz, amit csinálok, hogy elég és elég jó leszek-e abban az adott helyzetben.- Elmúlt, vagy tudatosan győzte le?- Az énektanárom, Dékány Endre segítségével sikerült megtanulnom, hogy amire összpontosítok, amire figyelek, azzá válók. Ennek köszönhetően fedeztem fel, milyen igazán benne lenni a pilNévjegy: KRASZKÓ ZITA 1979. július 28-án született Szegeden, szüleivel és öccsével később Kecskeméten éltek, majd Zita 20 évesen Budapestre költözött. A József Attila Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajz-művészettör- ténet szakán, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem video-ani- máció/művésztanár szakán, valamint és a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán végzett. Jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban improvizációs színészetet tanul. Fontosabb munkái: The Duke of Burgundy, Haction, Pol iga my. Vezette a Feszti körképet, jelenleg a Balatoni nyár műsorvezetője és a Magyarország, szeretlek! egyik csapatkapitánya a Duna Televízióban.- Itt hétről hétre van valami felfedeznivaló. Sokféle értelemben, kulturális szempontból is főszezon van. Révfülöpön egy Pegazus nevű hely most a favoritom, ahol zseniális kiállítások, koncertek vannak, esténként a fák között, nagy párnákról lehet nézni a legújabb mozifilmeket. A másik kedvencem a vízi taxi, amivel a déli partról lehet átjutni Badacsonyba, és onnan egy elektromos kisvasút viszi az utasokat kirándulni, a legjobb éttermekhez és borozókba, megfizethető áron. Elképesztő fejlődésben van a Balaton, és nagyon jó látni, hogy olyan okosan valósul meg mindez, hogy közben az emberi arcát és a varázsát is megőrzi a part. gam gyógyítóként. Jó a lélekjelenlétem, az emberek is érdekelnek, és komolyan veszem, amit csinálok. Azóta a család is elfogadta ezt, mert látták, hogy elkötelezetten és komolyan járom a saját utam.- Már saját társulattal is. Miről szól a Hepp! Színház?- Ez egy improvizációs társulat, ahol improvizációs játékokkal tanítjuk meg az embereket jól kommunikálni, együttműködni, el- fogadni- A legjobb helyeken indult a színészi pályája. Miért hagyta ott a kőszínházat?- Valóban így van, a Krétakör is egy megvalósult álom volt az életemben, és máshol is jókat játszottam, ilyen volt az Equus, a Dühöngő ifjúság vagy a Macskajáték, amiben Pásztor Erzsi, Schubert Éva és Tordai Teri partnere lehettem. Gyönyörűség és kín volt egyszerre ekkora színésznőkkel egy színpadon lenni, hozzájuk felnőni. Aztán egy idő után úgy éreztem, mintha magamat ismételném, nem motivált már. Rá kellett jönnöm, hogy másként szeretném megélni a színészetet, mert az én szabadságvágyó személyiségemhez nem passzol, hogy estéről estére ugyanazt csináljam, ugyanazzal a szöveggel dolgozzam.- Schubert Évával milyen volt a viszonya?- Csak szeretni lehetett, derűs, nyílt és nagyon művelt nő volt. Tudtuk, hogy régóta beteg, és azt is, hogy már nagyon rosszul van. Nagyon sajnálom, mert vele megint egy olyan szellemi csatorna és emberi minőség veszett el, amilyenből már nagyon kevés van.- Orvos- és gyógyszerészcsaládból jön. A szülei miként fogadták a művészeti vonzódását?- Nem volt váratlan számukra, tisztában voltak vele, hogy én rajzolgattam, verseket tanultam és álmodoztam akkor, amikor, mondjuk, a tesóm, aki szintén orvos lett, inkább mate- kozott. A reál tantárgyak nem mentek annyira, hogy elég lett volna az orvosira, pedig el tudtam volna képzelni maSaját magamat nem, csak azt veszem komolyan, amit csinálok. Feiszabadultabb és boldogabb vagyok így Fotó: MTVA Penziás Nikolett lanatban. Ez nagyon fontos. Ma már tudom a félelmem és a teljesítménykényszerem helyett tisztán és élesen a feladatot látni, és azt, ahogy sikerrel veszem az életemnek azt az állomását. Nagy felismerés volt, hogy éppen ez a fajta tudatosság segít megfeledkezni magamról, hogy átélhessem, ami történik és közben másokra is tökéletesen figyelni tudjak. Az improvizációs játék ennek a fejlesztésére is nagyon jó lehetőség.- Mi az, amit az improvizáció által tanult meg?- Gyorsan reagálni és alkalmazkodni. Egy értelmiségi családból azt hoztam magammal, hogy a tudatosság fontos, szereztem három diplomát, begyűjtöttem rengeteg tudást, és úgy gondoltam, ezek birtokában én minden feladatot képes vagyok megoldani. Elterveztem, hogyan fogom csinálni, és az első negatív visszajelzésnél vagy kudarcnál elbizonytalanodtam, mert ragaszkodtam ahhoz, amiről úgy gondoltam, hogy a legjobb tudásom szerint terveztem meg. Merev voltam, és túl komolyan vettem magam. Improvizáció közben benne élek egy szituációban, odafigyelek a másikra, és ezekhez alakítom a saját kommunikációmat. Érzéssel, ösztönösen, érzékenyen. Amióta ezt így élem meg, rájöttem, hogy az élet mindig jobb és izgalmasabb helyzeteket teremt, mint amit az ember előre megtervezett volna. Azóta már saját magamat nem, csak azt veszem komolyan, amit csinálok. Feiszabadultabb és boldogabb vagyok így.- Szóval az improvizáció segít a legjobbat kihozni egy emberből vagy egy helyzetből?- Az a program, amivel mi dolgozunk, éppen erre épül. Ha spóntán vagyok, bőkezűen és nagyvonalúan viszonyulok másokhoz és elfogadás van bennem, abból csak olyan tud épülni, amibe mindenki a legtöbbet beleadta. Nagyon jó azt látni, hogy egy tréning után mennyivel természetesebben és bátrabban viselkednek az emberek. Azon, hogy valaki milyen könnyen tud kapcsolatot teremteni, rengeteg minden múlik az életben.- Színház, televízió, kommunikáció: mindig az a fontos, amelyik éppen fókuszban van, vagy van legfontosabb?- Ezek nincsenek távol egymástól, építik és erősítik egymást 15 éve vagyok színész, tréner és műsorvezető. Vannak persze néha fellángolásaim, hogy festő leszek vagy jógaoktató. De azt gondolom, hogy a számomra érdekes kört ezzel a három iránnyal kijelöltem. Tágítani már nem szeretném tovább, csak mélyíteni. Jókat játszani, jó és új dolgokban részt venni, ezekkel az eszközökkel értéket teremteni, ez az, ami engem inspirál.