Somogyi Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-22 / 169. szám
12 TÖRTÉNELEM 2017. JÚLIUS 22., SZOMBAT HÍREK Rákóczi emlékezete Kárpátalján TISZAÚJLAI A kárpátaljai magyarság megemlékezett a Rá- kóczi-szabadságharc első győztes csatájáról. A határ menti Tiszaújlakon az 1703. július 14-i győzelemnek szentelt turulos emlékműnél tartottak összejövetelt. Az esemény a kárpátaljai magyar közösség egyik legnagyobb ünnepe. Magyar katonasírok Oroszországban Újabb második világháborús hadifogoly-temetőt találtak a Moszkvától mintegy 900 kilométerre, északkeletre fekvő Kirov területén. A feltárás során már több magyar katona azonossági jegye is előkerült - közölte a Honvédelmi Minisztérium. A becslések szerint a temetési helyen összesen 1000-1100 hadifogolyföldi maradványai lehetnek. Eddig hét magyar, egy német és egy olasz ép azonossági jegy került elő. A két magyar katonát már sikeresen azonosították. Avar lelet Hajdúdorognál ARCHEOLÓGIA Emberi csontokat fordított ki a markológép a hajdúsági város határában, miközben optikai kábelt építettek. A régészek megállapították, hogy avar kori sírokra bukkantak. A temetkezési helyen egy férfi, egy nő és gyermeke maradványait tárták fel. A női sírból egy bronzból készült fülbevaló pár került elő, a másik sírból egy üveggyöngyből álló nyaklánc, a harmadikból pedig egy bronz övcsat - mondta el Bálint Marianna, a Hajdúsági Múzeum régésze. Gyűjtés a somorjai emlékműre KITELEPÍTÉS A felvidéki városban emlékművet állítanának a 70 évvel ezelőtt kitelepített több száz magyar család emlékére. A tragikus esemény évfordulójára készülő emlékmű 3><5 méteres alapon áll majd, egy pályaudvart utánoz, korabeli kandeláberrel, paddal, emléktáblával, és több, kőből kifaragott bőrönddel, amelyek a kitelepítettek csomagjait jelképezik. Pénzt nyilvánosan gyűjtenek, december 31-éig lehet adományozni. 561 éve győzte le Nándorfehérvárnál Hunyadi a szultáni sereget Megállítani a legyőzhetetlent Ha 1456. július 4. és 22. között a hősies magyar várvédők, Hunyadi serege és Ka- pisztrán János ferences hitszónok keresztesei meg nem állítják az oszmán hadakat, akkor a mohácsi tragédia sokkal hamarabb is bekövetkezhetett volna. Miért volt fontos a déli végvár? Mekkora hadseregek néztek farkasszemet a Duna és a Száva torkolatánál, és miért szól azóta is a déli harangszó? Cseh Valentin történésszel, A nándorfehérvári csata című könyv szerzőjével beszélgettünk. Pataki Tamás kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Miért volt fontos Nándorfehérvár „az ország kapuja”, mekkora volt a török veszély?- Nándorfehérvárt a földrajzi fekvése arra a feladatra predesztinálta, hogy az ország kapuja legyen. Nem véletlenül írta 1521-ben II. Lajos királyunk nagybátyjának Zsigmond lengyel királynak a következőket: „Országunk most nyitva áll a török előtt vízen és szárazon, és sohasem lehet boldog és nyugodt, míg Szabács és Nándorfehérvár az ellenség kezén marad.” Szerencsére 1456-ban sikerült megvédeni a szorongatott végvárat egy olyan ellenséggel szemben, amelyik addigra Konstantinápoly 1453- as elfoglalásával világbirodalommá vált és legyőzhetetlen- nek tűnt. Persze Hunyadi János balkáni hadjáratai komoly eredményeket értek el, de az esélyeinket illetően meg kell jegyezni, hogy az Oszmán Birodalom és a Magyar Királyság nem volt egy súlycsoportban 1456 nyarán.- Mekkora török haddal álltak szemben a várvédők, illetve Hunyadiék? Magára maradt Magyarország, vagy Európa is megmozdult?- Mehmed szultán kb. 70 ezer fős sereggel ostromolta meg Nándorfehérvár várát, a neves történész, Fodor Pál szerint létszáma ennél kisebb lehetett. A várba július elején érkeztek meg Kapisztrán első keresztesei, ahol 6-7 ezer fős A nándorfehérvári csata (ismeretlen, 19. századi festő munkája). A kép közepén kereszttel a kezében Kapisztrán János Hunyadi János őrség állomásozott. Ők és Hunyadi János katonái szálltak szemben az oszmánokkal. Az ország nem maradt magára, de több volt a hangzatos ígéret, mint a valós segítség. III. Callixtus pápa próbált segíteni és érkeztek német, lengyel és cseh keresztesek is, de az 1396-os nikápolyi összefogáshoz képest ez semmi sem volt.- Hunyadi hadvezéri géniusza, vagy a jó szerencse is közrejátszott, hogy július 22-én nagy győzelmet arattak a szultán serege felett?- Erre nincs egyértelmű válasz, ha csak a győzelem napját nézzük. De az biztos, hogy Hunyadi főkapitány hadvezéri képességeinek köszönhetően maradt magyar kézen NánII. Mehmed török szultán dorfehérvár. A győzelem kivívásához viszont kellettek a keresztesek, akik az előző napi (21-i) oszmán roham után Zi- mony alatti táborukból átkeltek a Száván, és ki tudja, milyen indíttatásból, de megtámadták a szultáni hadat. Emberi számítás szerint semmi esélyük sem volt, de az elszántságuk megzavarhatta az ellenséget, és ekkor fordulóponthoz érkezett a csata. Hunyadi gyorsan felmérte a helyzetet, lerohanta az oszmán tüzérséget, és végül legyőztük a törököket.- A déli harangszót valóban Nándorfehérvár miatt rendelte el a pápa?- Nem, ugyanis III. Callixtus pápa Bulla Oratorium et Pulsatio Meridina című bulláját 1456. június 29-én hirdették ki azzal a céllal, hogy a keresztény világban minden délben imádkozzanak a török elleni harc sikeréért. Persze a bulla és a győzelem híre sok helyre egyszerre érkezett, amiből egy legenda alakult ki, s részévé vált Nándorfehérvár történetének a déli harangszó is.- Sajnos Hunyadi nem aratta le a babért. Mi lett a győzelem eredménye? Kiaknázták-e vagy nem ismerték fel a helyzeti fölényt?- Nem sokkal az ostrom után elhunyt Hunyadi János, s ez szertefoszlatta annak a lehetőségét, hogy az Oszmán Birodalom ellen egy nagyszabású hadműveletet lehessen indítani, kihasználva a győzelem adta katonai és politikai lehetőséget. Bár úgy tűnik, kiaknázatlan maradt a diadal, de 1458-ban jelentős szerepe volt e győzelemnek abban is, hogy Hunyadi Mátyást Magyarország királyává választották. Uralkodása alatt hazánk az egyik aranykorát érhette meg, amelyre ma is joggal lehetünk büszkék. Sajnos a török veszély nem szűnt meg, hiszen egy mégoly nagy győzelem sem szüntethette meg a háborúskodást.- A korban rögtön jelentőségéhez mérten kezelték a diadalt? Tulajdonképpen igen. A győzelem híre először Budára érkezett meg, ünnepségeket tartottak, de külföldön is nagy visszhangja volt. Rómába augusztus 6-án ért a diadal híre, az Örök Város templomaiban körmeneteket tartottak, zúgtak a harangok. A pápa a diadal emlékére elrendelte, hogy attól kezdve augusztus 6-án legyen az Úr színeváltozásának ünnepe. Cseh Valentin történész Eltitkolt magyar tömeggyilkosság Pozsony mellett, korábban beszélni sem volt szabad róla A csecsemőket kézzel felemelve lőtték agyon 0 LIGETFALU A második vüághá- ború után a legsötétebb időszak köszöntött a felvidéki magyarságra:^ kitelepítések és kitoloncolások előtt sokan tömegmészárlás áldozataivá váltak. A pozsonyligetfalui haláltáborban közel 3000 magyar és német fogvatartott is lehetett, akik közül sokakat pusztán azért tartoztattak le, mert nem tudtak szlovákul vagy tehetősebbek voltak. A csehszlovák hadsereg több száz embert kivégzett a tábor területén és annak környékén, Du- najszky Géza közíró, az ügy feltárója kutatásai közben arra jutott, hogy a legfelsőbb prágai vezetés rendelte el a tisztogatást mert el akarták tüntetni a magyarokat és németeket az országból. Erről egy megsemmisített parancs megmaradt kísérőlevele tanúskodik, ám a részletek még most sem világosak, hiszen hetven évig beszélni sem lehetett a tragédiáról. A kivégzések 1945 júniusában kezdődtek a ligetfalui internálótábor környékén. A csehszlovák hadsereg 17. gyalogezredének katonái öldökölni kezdték a fogvatartot- takat az elhárítás által felügyelt táborban. A több szakaszos tömegmészárlásnak legkevesebb 530-an, becslések szerint lehet, Exhumálják a holttesteket a második világháború után hogy több ezren estek áldozatául, nők és férfiak, idősek és gyermekek, egész családokat is kiirtottak. „A csecsemőket az egyik kezükkel a levegőbe emelték, úgy lőtték agyon őket” - idézte Dunajszky a szörnyűségek egyik szemtanújának egy későbbi - a vérengzésekkel nem közvetlenül összefüggő - perben tett vallomását. Eddig hat tömegsírt tártak fel, és jelöletlen tömegsírban nyugszik az a 90 magyar levente is, akik Drezdából, amerikai fogságból tartottak hazafelé, 1945. július 17-én Ligetfaluban feltartoztatták és meggyilkolták őket. A ligetfalui tömeges kivégzéseket ugyanaz a Prágából odavezényelt 17. gyalogezred hajtotta végre, amelynek tagjai 1945 júniusában a csehországi Prerov határában 265, bányászmunkákról hazafelé tartó németet és magyart, köztük 71 gyermeket végeztek ki egy éjszaka leforgása alatt. A végrehajtást a Benes-dek- rétumokra hivatkozva Karol Pazúr, az ezred vizsgálótisztje és a pozsonyi Bedfich Smetana, eredeti nevén Friedrich Smitzer ideológiai tiszt rendelte el azután, hogy a családokat megfosztották értékeiktől. P. T.
