Somogyi Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-19 / 166. szám

2017. JÚLIUS 19., SZERDA Megfeledkeztünk az isteni fekete szederről Habár eltűnőben vannak a szederültetvények a megyé­ben, még mindig vannak olyan vidékek Somogybán, ahol ízletes tüskétlen fekete szeder terem. Az idén ráadá­sul ígéretesnek tűnik a szü­retelésre váró gyümölcs. Koszorús Rita rita.koszorus@mediaworks.hu KUTAS A málna elfagyott, kö­rülbelül a felét lehetett le­szedni a várható mennyiség­nek, panaszkodik Varga Jó- zsefné. A kutasi termelő azon­ban több lábon áll, ami a ter­mesztett növényeket illeti, hi­szen a málna mellett homok­tövissel és szederrel is foglal­kozik. - A szeder még ígére­tes, csak arra gyenge a keres­let - mondta el kérdésünkre Varga lózsefné. Az a baj a fekete bogyós gyü­mölccsel, hogy nagyon ala­csony a felvásárlási ára, holott rengeteg ráfordítást igényel, mire egy félládányit megter­mel az ember. - Rengeteget dolgozunk vele, ám jó esetben négyszáz forintot fizetnek ér­te kilogrammonként - mond­ta a kutasi termelő. - Ráadá­sul a gombaölő nagyon drága, és atka ellen a virágzásban háromszor is permetezni kell, A kutasi szeder a kiskorpáéi árusnál talál gazdára Fotó: Lang R. különben oda az egész évi ter­mésünk - avatott be a nehéz­ségekbe ottjártunkkor. Varga Józsefné hozzátette: az is gondot jelent, hogy az emberek megfeledkeztek az isteni gyümölcsről. Pedig vé­leménye szerint beltartalmi értékeit tekintve az egyik leg­inkább különleges gyümölcs- féle. A szeder rendkívül gaz­dag antioxidánsokban, de ki­váló segítséget nyújt a szer­vezet védekezőképességé­nek erősítésében, ahogyan a csontok egészségéhez is hoz­zájárul. Somogy megyében a legsze­rényebb területen a szedret termesztik, ez alig két hek­tárra tehető - közölte lapunk­kal a Nemzeti Agrárgazdasá­gi Kamara Somogy Megyei Igazgatósága. A bogyósok kö­zül áfonyát négy hektáron, málnát tizennégy, homoktö­vist huszonhét, szamócát hat­van, ribizlit pedig hatvanöt hektár területen termeszte­nek. Az apró szemű gyümöl­csök termesztésével elsősor­ban azért hagynak fel a gaz­dálkodók, mert rendkívül ké­zimunka-igényesek és a nö­vények érzékenyek. Szakkép­zett munkaerő híján pedig nincs kire rábízni a szürete­lést és gondozást. MEGYEI KÖRKÉP 0 Földben az igazság Lengyel János janos.lengyel@mediaworks.hu T artja magas árát a somogyi föld - írtuk 1994. július 28-i számunkban. Akkoriban - velünk együtt - sokan gondolták úgy: ha valaminek magas az ára, az bizony sokkal értékesebb a többi jószágnál. Kiváltképpen igaz ez a földre, amely mégiscsak korlátozottan áll rendelkezésre. Aztán rá kellett jönnünk: más az ár és más az érték! Az ár a valódi értéknek csak egyik - bár nem elhanyagolható - megnyilvánulási formája. Amióta világ a világ, a földhöz, a Földanyához mindig különleges kapcsolat fűzi az embereket. Alig néhány éve­sen ért az élmény, mégis belém ivódott, ahogyan a nagy­apám darabkáról darabkára gyarapította a birtokot. Ma­napság hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a föld az ember szolgája, miközben a föld maga az élet! Az élet, tes­tünk áramlása, az otthonunk, a legfőbb ajándék, s nem pusztán termelő erő, amelyet csak úgy adunk, veszünk. A föld ugyanis felelősség. Azé, aki megveszi, s azé, aki meg­műveli. Aki földet vesz, fele­lősséget is vesz! Somogy szép tájain sze- met-lelket nyugtató látványt nyújtanak a gondos gazdák által művelt táblák. A ringó búzamezők, a zöldellő kuko­ricások, az aranysárga nap­raforgók mind-mind azt üze­nik: lesz, mi asztalra kerüljön. Annál szomorúbb, amikor a falvak határába érünk. Az olykor „virágzó” háztáji kertek he­lyén nyoma sincs a szorgos kéznek, a földek parlagon, gondo­zatlanul kiáltanak segítségért. Pedig a kis föld is föld! Néhány helyütt közmunkások ke­rítették „hatalmukba” az elhagyott területeket, s megjelen­tek az árusító bódék is, hogy kihasználják az átmenő forgal­mat, s eladják a helyben fel nem használt, feleslegessé vált, de kiváló minőségű terményeket. Egyre több lesz az útszéli vásárló, aki azt is látja, honnan is származik a szép portéka. Érdekes képet mutatna a világ, ha elkészülne ez a fajta leltár is. Hány puszta, tanya néptelenedett el, hány falusi házból tűnt el az élet, maradt parlagon a kert, az isten ál­dotta föld, s foglalja vissza a természet a maga „járandósá­gát”. Mert a sok kicsi sokra megy. A kis föld (k)is élet, amely nemcsak a végtelenben találkozik. A föld ugyanis ko­moly felelősség; annak, aki megve­szi, s annak is, aki megműveli! Már magtárban van a most aratott búza fele SOMOGYSZOB-LÁTRÁNY A leg­frissebb hírek szerint az orszá­gosan csaknem egymillió hek­táron termett őszi búza negye­de már a magtárakban, táro­lókban van, az idei termésátlag 5,2 tonna körül lesz hektáron­ként. Somogybán a búza csak­nem felét raktározták már el. Fazekas Sándor földműve­lésügyi miniszter a távirati iroda beszámolója szerint el­mondta, hogy néhány éve még elképzelhetetlen volt ilyen mennyiségű és minőségű bú­zatermés. A közel 54 ezer hek­táron termesztett somogyi őszi búza nagyjából fele már a táro­lókban van, a megyei átlagho­Tíz tonnányi gabo­nafelajánlást vár­nak a szervezők zam hektáronként nagyjából 5,4 tonna körül alakul.- Somogybán is készül­nek már a Magyarok Kenyere Programra a termelők - tud­tuk meg Gombos Sándortól. - Hat gyűjtőhelyen - Balaton- őszöd, Látrány, Kéthely, Nagy­bajom, Bárdudvarnok, So- mogyszob - veszik át a felaján­lásokat, megyénkben 140-150 gazdától közel tíz tonna gabo­nát várnak a szervezők. Ünnepi búzagyűjtő nap lesz augusztus 11-én Siófokon, az ehhez kapcsolódó misére Böj­té Csabát hívták meg, s au­gusztus 20-án készül majd el a magyarok kenyere Nagyba­jomban. Harsányi Miklós Nyolc évet raboskodott a Gulag táboraiban Elhunyt Kertész János KAPOSVÁR Elhunyt a Gulag, azaz a szovjet büntetőtáborok utolsó kaposvári túlélője. Ker­tész János leventeként tizen­hét éves korában, 1944-ben az előrenyomuló oroszok elől Ausztriába menekült, ahol angol hadifogságba esett. Ha­zatérte után elfogta a szovjet állambiztonság, kémkedéssel vádolták. 1946-ban Nagykanizsán megszökött, bujkált, de 1947 au­gusztusában ismét letartóztat­ták. A magyar hatóságok kiad­ták a szovjeteknek, akik Szibé­riába küldték; húszévesen ítélte egy budapesti szovjet hadbíró­ság húsz év kényszermunkára, Kertész János Fotó: L.R. és öt év száműzetésre terroris­taakciók előkészítéséért, kém­kedésért és hazaárulásért. Ker­tész János összesen hét láger­ben, nyolc éven át raboskodott az irkutszki körzetben. 1955- ben térhetett haza, és csak 1964-ben törölték a bűnügyi nyilvántartásból a koholt vádak alapján kiszabott büntetését. A 90 évesen elhunyt Kertész János arra törekedett, hogy a magyar fiatalok többet tudja­nak meg a Gulagról. A rend­szerváltozás után tartott él­ménybeszámolói sok kapos­várival ismertették meg a XX. századi történelem egyik leg­sötétebb fejezetét. K.G. HIRDETÉS Átlátható, dinamikus, modern!

Next

/
Thumbnails
Contents