Somogyi Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-08 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 27. szám

g INTERJÚ 2017. JÚLIUS 8., SZOMBAT Fábián Barna, az Ml mű­sorvezetője összetéveszt­hetetlen orgánumával, ud­varias, egyúttal humoros stílusával évek óta ébresz­ti a Ma reggel című műsor­ban a nézőket. A két évti­zednyi televíziós tapaszta­latairól, a húslevesről és a hajnali kelésről is mesélt lapunknak. Takács Eszter például fél háromkor keltem, nem is tudtam visszaaludni, így edzettem és úsztam kicsit, mielőtt munkába indultam.- Régen komolyan sportolt, a mozgás most is része a min­dennapjainak?- Ötven fölött azért már fel­tétlenül mozogni kell, hiszen a B oldal forog, C meg nincs. Hajnalban kelek, nagyon so­kat dolgozom, rohanok egyik helyről a másikra, ezért sze­rintem az ember idegeinek is jót tesz napi 20-30 perc moz­gás. Meg persze az evésre is oda kell figyelni.- Tud is főzni?- Nagyon szeretek főzni. Nem dicsérni akarom ma­gam, de kiváló húslevest főz­tem a minap a testvérem­nek és a fiának. Nagyanyám és édesanyám főztjét semmi sem tudja felülmúlni, de van egy remek receptem, a hozzá való zöldséget pedig a piacon szerzem be, a húst is ott ve­szem.- A magyaros konyha híve?- Nagyon szeretek jókat en­ni, minden konyhának a híve vagyok. Az év elején voltam például Izlandon, és szinte minden létező halat végiget­tem, talán csak bálnát nem, de az ugyebár emlős állat, nem is hal.- Sosem szeretett volna gaszt­ronómiai műsort vezetni?- Én csak főzni szeretek, de ismerek valakit a médiá­ban, egy nagyon kedves kol­léganőm, úgy hívják, Borbás Marcsi, aki milliószor job­ban vezet gasztronómiai mű­sort, mint ahogy én csak el­gondolni is tudnám. Vélemé­nyem szerint nála nincs ma jobb Magyarországon ebben a műfajban.- A mozgásra és az étkezésre figyel. Általában is fontos ön­nek a megjelenés?- Nekem annyi ízlésem sincs, mint egy gyengén látó vakondoknak, ezért tökélete­sen megbízom a kollégákban, akik a műsorban öltöztetnek. Ismerőseim mondják is egy- egy ruhadarabomra, hogy ezt gyorsan ajándékozd el, vagy azt, hogy ez a holmi a kutyá­mon sokkal jobban állna, de néha azt is megkapom, hogy ezt a pulóvert tegyem nyu­godtan a macska alá. Vásárol­ni sem szeretek. A legutóbbi vásárlásom a próbával és a fi­zetéssel együtt nem tartott to­vább hét percnél.- Tavasszal Csengery An- tal-díjjal tüntették ki. Számí­tott rá?- Nem. Éppen főztem, ami­kor felhívtak, hogy megka­pom ezt a kitüntetést. Any- nyira meglepődtem, hogy ki­esett a kezemből a fakanál. Örültem, és meg is hatód­tam, hogy elismerték a mun­kámat.- Több diplomája is van, de kétkezi munkásként is dolgo­zott külföldön, Angliában és Belgiumban. Kalan­dos életút. Agrármér­nöknek, jogásznak vagy riporternek tartja a leginkább magát?- Valóban van agrármér­nöki és jogi végzettségem is. De ez nem diplomahalmozás akart lenni, egyszerűen csak nagyon érdekelt az agrárpá­lya, annak főleg a gazdasági része és a jog is. Ez utóbbi a mindennapokban is prakti­kus, hiszen könnyebben el­igazodik az ember a törvé­nyek, jogszabályok között. Az is motivált, hogy az iker­testvérem ügyvéd, és tetszett, érdekelt, amit tanult. De való­jában riporter vagyok. Ez az igazi hivatásom.- Egy korábbi beszélgetés al­kalmával említette, hogy a pontosság is rendkívül fontos tulajdonság.- így van, az is fontos. Én nem szeretek megváratni sen­kit, de másra sem szeretek vár­ni. Az állandó késéssel az em­ber szinte ellopja a másik ide­jét. Engem úgy neveltek a szü­leim, nagyszüleim, hogy ezek olyan normák, amiket be kell tartani. Ahogyan a mások tisz­telete is alapvető. Még azok­kal sem tudnék tiszteletlen lenni, akik esetleg megbán­tottak vagy ócsároltak, mert nem tehetnek arról, hogy ilye­nek. Most eszembe jutott Pető­fi Sándor Magyar vagyok című verse: „S saját testvérink, kik reánk készítik / a gyász s gya­- Több mint 23 éve dolgozik a médiában. Még ennyi idő után is tud újat találni a munkájá­ban?- Igen, 1993 ősze óta dolgo­zom a médiában, a Magyar Te­levíziónál kezdtem, és azóta is itt vagyok. Egy idő után per­sze minden lehet monoton, de ez akarat kérdése is, és az ember amit szeret, azt nem, vagy nagyon nehezen unja meg. Hosszú idő ez a két év­tized, de számtalan emberrel dolgoztam együtt és nagyon sok helyen megfordultam. Unalmas tényleg nem volt so­ha a munkám. A Híradó dél­alföldi tudósítója voltam hosz- szú időn keresztül, 1994-től 2000-ig, aztán a Ma reggelben dolgoztam itt, Budapesten 2,5 évig, később újra visszakerül­tem Szegedre. 2012 áprilisától kezdve pedig ismét a Ma reg­gelben vezetek műsort. Névjegy: Fábián Barna az Ml Ma reg­gel című adásának egyik műsorvezetője, szerkesztője. Debrecenben született, 12 éves korától a DMVSC (Deb­receni Munkás Vasutas SC) műugrója volt, egészen a szakosztály megszűnéséig, f legjobb eredménye országos 2. helyezés. A debreceni Ag­rártudományi Egyetemen végzett növényvédelmi szak­mérnökként (1985-1992), majd mezőgazdasági szak- tanácsadó képesítést ka- : ugyanott. Ezt követően a Szegedi Tudomány- egyetem Állam- és Jogtudomá- íyi karán szer­zett diplomát. 1993 óta dol­gozik a médiá )an. sa régi, kedves emlé­kem az is, amikor elmentünk opera­tőr kollégámmal a Békés megyei Elek városába, találkoz- * fűnk otfegy idős bácsival, akit meg­kérdeztünk, hogy merre van a Dózsa György utca. A sváj­cisapkás bácsi egy igazán különleges jelenség volt, hogy finoman fogalmaz­zak. A kérdésemre, hogy merre van a Dózsa György utca, azt felelte, hogy ő az. A bácsit így hív­ták. De nagyon ara­nyos volt, és egyál­talán nem kérte ki magának, hogy róla egyáltalán semmifé­le utcát nem nevez­tek el, hanem rög­tön készségesen útba igazított. Könyvet ír­hatnék a hasonló tör­ténetekből. Agrármérnöki és jogi diplomája is van Fotó: MTVA lázat fekete mezét.” Azt gon­dolom, készítsék, ha akarják, de ezt nem szabad visszaad­ni. Szerencsére olyan magas az ingerküszöböm, hogy egy olimpián át nem tudná ugra­ni senki sem magasugrásban. Idegeskedni sem vagyok senki miatt hajlandó. Inkább elme­gyek abból a helyzetből, ahol konfrontálódnom kellene.- Sosem hozta még ki senki a sodrából?- Igazából nem, mondhatom, hogy sosem nyílt ki a bicska zse­bemben. Az csak engem vá­gott meg. Aki engem megbánt vagy megaláz, annak nem ke­resem többé a társaságát.- Sok barátja van?- Nem, barátom kevés, is­merősöm sok van. Két egye­temre jártam, sokat dolgoz­tam külföldön, ezért van any- nyi ismerősöm, de barátom tényleg kevés van, és őket nagyon meg is becsülöm. Ha ritkán is találkozom ve­lük, a szívemben velem van­nak.- Mi volt a legemlékezetesebb riportja?- Emlékszem olyan hajda­nán készült miniszterelnöki interjúra, ami olyan jó han­gulatúra sikerült, hogy a vé­gén mindketten sokáig derül­tünk az elhangzottakon. Egy- Megírja ezt a köny­vet? BpNem valószínű, mért nincs időm. De ha légis összejönnénk az egykori Operatőr kollé­gámmal, Hódi Józsival, lehet, hogy egy borospin­cébe elvonulva egy hét alatt megírnánk.- Bor vagy sör?- Nem nagyon bírom az alkoholt, de inkább a jó híg fröccsöt szeretem. Erre per­sze azt mondják a barátaim, hogy a fröccsöm körül nem a muslicák, hanem a sirályok keringenek.- Hogy viseli el a hosszú évek óta tartó korai kelést? Meg le­het ezt szokni?- Hajnali három órakor ke­lek, mert nekem fontos, hogy nyugodtan elkészüljek reggel. De igaz, sokszor este nyolc­kor már ágyban vagyok. Ma „Számomra alagvcrtő,. ho$j más jó hírnevet nem sértjük rne^­mi ■Mi. || m* m Rabiam Barna? Legyünk: emberségesek egymással!

Next

/
Thumbnails
Contents