Somogyi Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)
2017-06-29 / 149. szám
2017. JÚNIUS 29., CSÜTÖRTÖK 12 EGYHÁZI TÜKÖR Szeretetszolgálat és szociális gondoskodás a diakónus kulcsszavai között Hivatása és küldetése is az, hogy elvezesse az embereket Istenhez „Minden vágyam az, hogy szolgálatomban megmutathassam az embereknek a szeretet Istenének arcát, és arra törekszem, hogy minél többeket elvezethessek a minket feltétel nélkül szerető s rólunk minden élethelyzetünkben gondoskodó Istenhez” - mondta Kis- iván Csaba. Lőrincz Sándor sonline@sonline.hu KAPOSVÁR-SIÓFOK A huszonnegyedik évében járó diakónus a következő tanévet a siófoki plébánián tölti - további gyakorlatot szerezve papi szolgálatához. Életéről, hivatásáról kérdeztük, miután a székesegyházban ünnepi szentmise keretében diakónussá szentelte Varga László megyés püspök.- A diakónus szerpapot jelent, ám idáig el kell jutni. Honnan indult ez az út? Kaposváron születtem, s a Zrínyi Ilona Általános Iskolába jártam angol tagozatra, majd a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnáziumban érettségiztem. Ezt követően jelentkeztem Balás Béla akkori megyés püspök úrnál, aki felvett kispap- jai közé és az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézetbe, valamint az Esztergomi Hittudományi Főiskolára küldött tanulni és készülni a papságra. jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának teológusképzésén - ez osztatlan mesterszakot jelent - fejeztem be az ötödik tanévet az Esztergomi Hittudományi Főiskolán.- Ki vagy mi vonz egy fiatalembert a papsághoz? Választás vagy meghívás kérdése az, hogy igent mondott?- Erre elég egyszerű a válasz: Jézus Krisztus. Azt mondta Jézus: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” (Jn 15,16a). Annak a tapasztalata, hogy Isten a Szeretet, aki elém jön, aki megbocsát, ha rosszul döntök, aki nem elvárásokkal fordul felém, hanem szeretettel elfogad úgy, ahogy vagyok, persze felkínálva a lehetőséget a fejlődésre. Ez a tapasztalat számomra nem egy megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan „csodaélmény”, hanem a mindennapok felismerése, ahogy huszonnégy éve folyamatosan szeret, segít és vezet, még a nehézségekben is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindig, minden percben élénken érzem, hogy itt van velem, hanem azt, hogy tudom, és hiszek neki, hogy itt van velem, mert Ő megígérte, hogy velünk lesz mindennap a világ végéig (vö. Mt 28,20). Ez a tapasztalat és biztonság, ez a hit vonz a papság felé, hogy minél több embernek átadhassam azt, amit én kaptam Istentől, és amit mindannyiunk számára ajándékozni akar.- Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába - olvashatjuk Lukács evangéliumában. Kik támogatták elhatározásában?- Ahhoz, hogy idáig eljutottam, és Isten kegyelméből diakónussá szentelt a megyés püspököm, nagyon sokak segítsége és imája kellett. Elsőként dédmamámat említem, aki először ébresztget- te bennem a hitet, és aki egészen haláláig kísért imáival és felajánlott szenvedéseivel az úton. Kiemelkedően fontos szerepe volt hitem formálódásában és a hivatásom fejlőA szemináriumi évek alatt fejlődött és erősödött a hivatásom Kisiván Csaba azt mondja, Isten 24 éve segíti és vezeti minden nehézség között Fotó: Kovács Tibor désében Agg József főesperes atyának, a kaposvári Jézus Szíve-templom plébánosának, egykori lelkiatyámnak, aki szintén haláláig támogatott példájával, útmutatásával, imáival. Azon az úton, amelyet idáig be kellett járnom, nagy segítséget nyújtottak és jó példát mutattak más atyák is, akiket Isten Kedvenc igerésze Kisiván Csabát arról is kérdeztük, mi a kedvenc bibliai igéje. János evangéliumából idézett: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn 3,16) elém küldött. Támaszt és védelmet jelentett számomra az Antióchia katolikus ifjúsági közösség, amelynek öt évig lehettem aktív tagja. A közösségben s a nagyhétvégéken - melyek háromnapos lelkigyakorlatok voltak fiataloknak - megtapasztaltam, milyen erő rejlik abban, amikor másokkal együtt járok Isten útján, hiszen e közösségben fiatalok szolgálnak fiataloknak, s az Antióchia támaszt és segítséget nyújtott, megtartó erő volt a nehézségek idején is. Ez idő alatt - legalábbis azt vettem észre magamon jelentősen fejlődött a személyes istenkapcsolatom, és formálódott az istenképem; egyre közelebb kerültem a személyes Istenhez, aki kimondta rám az igent, és nap mint nap újra és újra kimondja. Hála van a szívemben a közösség tagjaiért, barátaimért éppúgy, mint a családomért, amely folyamatosan támogatott. A szemináriumi évek alatt fejlődött és erősödött a hivatásom, kialakult rendszeres imaéletem. A szemináriumban formáinak a barátságok is, amelyek ha őszinték és mélyek, akkor a papi életben is nagyon fontos támaszok. Ilyen barátra leltem Vörös Péter atyában, aki jelenleg Siófokon káplán.- Milyen papságról álmodik egy frissen szentelt diakónus?- Már most, diakónusi szolgálatomban, de még teljesebben majd papi szolgálatomban szeretném megmutatni a szeretet Istenének arcát az embereknek, minél többeket szeretnék elvezetni a minket feltétel nélkül szerető és rólunk minden élethelyzetünkben gondoskodó Istenhez. Ezek a szavak netán közhelyként is hangozhatnának, de nekem ehhez konkrét, egzisztenciális tapasztalatom kötődik, és ennek a fényében hivatássá és küldetéssé váltak. Jogosan merül fel a kérdés, hogyan szeretném mindezt megvalósítani. Hadd említsek néhány kulcsszót, amelyek szeretném, ha meghatároznák papságomat: napi szentmise, szentségek, közösség, szeretetszolgálat (kari- tász), szociális gondoskodás, ifjúságpasztoráció, és persze még tovább sorolhatnám, de számomra ezek a legfontosabb hangsúlyok. Hetvenöt esztendeje szentelték fel az egykori pilisi plébánost Platinamisén a kötelékekről Jövőnk titkairól írt a kutató lelkész SIÓFOK-BALATONKILITI Dobozy István, a Váci Egyházmegye legidősebb lelkipásztorának platinamiséjére szólt a bala- tonkiliti templom harangja június 11-én. A hetvenöt éve szentelt, jelenleg a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonban élő pap 1999- 2009 között Siófok-Balatonkili- tin a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gondviselés Háza Idősek Otthonának lakójaként, kisegítőként szolgált a helyi plébánián. A 98. évében járó egykori pilisi plébános, püspöki tanácsos hálát adott életéért, háromnegyed százados papi szolgálatáért, és platinamisés áldásban részesítette az ünneplésére összesereglett híveket. A papi jubileumát ünneplő atya örömmel fedezte fel az ismerős arcokat, s a szentmise jelentőségét emelte ki homíli- ájában. Az elmúlt évtizedeket nagyító alá véve arról is szólt: a hit hiánya mögött a családok hiánya érzékelhető. Ezért arra buzdított: erősítsük meg a családi kötelékeket. Az idős atyát Gárdonyi Máté, Balatonkili- ti helytörténész plébánosa a házigazdák nevében üdvözölte; a Kaposvári Egyházmegye képviseletében Tomanek Péter püspöki irodaigazgató mondott köszöntőt. Lőrincz S. Az idős atya a családok megerősítését hangsúlyozta Fotó: Hunyadi L. SOMOGYUDVARHELY Kutatómunkáját szolgálatnak tekinti Szép Sándor, somogyudvarhelyi református lelkész, akinek nemrég látott napvilágot a „Jövőnk titka” című könyve. Azzal a céllal írta, hogy felkeltse az érdeklődést a csaknem ezeréves falu és a közel 500 éves református gyülekezete megismerése iránt. A második terjedelmesebb részben mutatja be az ősök áldozatos, próbákkal teli életét, melyet a hit és egyház jegyében folytattak. Azért harcoltak, hogy anyaegyházzá váljon, illetve fennmaradjon a közösség, örökségül hagyva az utódoknak. A szerző több fejezetben foglalkozik az iskolaügy- gyel. Az 1914-es jegyzőkönyvből kiderül, mennyibe került a szülőknek gyermekeik taníttatása. Részletesen bemutatja az 1868-tól napjainkig megválasztott, illetve itt szolgáló lelkipásztorokat is. Statisztikákat találunk a gyülekezet elmúlt 160 évéről, csak egy adalék: 1884-ben 54 keresztelő volt, annyi, mint a rendszerváltás utáni 15 esztendőben összesen. A somogyudvarhelyi reformátusok 1856-ban emelt templomuk felújítására készülnek, és a „Jövőnk titka” című könyv eladásából befolyó összeget is erre a célra fordítják. Gamos A. A I »
