Somogyi Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-27 / 147. szám

12 MEGYE» KÖRKÉP 2017. JÚNIUS 27., KEDD Minisztériumot szeretne az építészeknek Kaposvár kitüntetett mérnöke Irodaházat, s egy egész termet is tervezett egy számítógépnek Huszár László építészmér­nök élete java részét So­mogybán, ezen belül is Ka­posváron töltötte, számos épület, és egyéb építésze­ti alkotás dicséri keze nyo­mát, ennek elismeréseként kapta meg a Kaposvár Vá­rosért Díjat. Barkóczy László laszlo.barkoczy@partner.mediaworks.hu KAPOSVÁR Tapolcán született, a Balaton-felvidéken nevelke­dett, és a történelmi esemé­nyek is sokat csavartak azon az életúton, mely 1967-ben Kaposvárra vezette. Sümegi középiskolai évei (1943-1951) egybe esnek a második világ­háború végével, s a nehéz há­ború utáni időszakkal. Előfor­dult, hogy géppuskával lőtték a diákvonatot, melyen uta­zott, de szerencséje volt, túl­élte. A gimnáziumban az EL­TE magyar-orosz szakos ta­nári szakra javasolták, de ezt el sem tudta képzelni életcél­ként, többek közt azért sem, mert latint tanult, nem oroszt. Kiváló mi­nősítésű diplomá­ját 1956-ban sze­rezte az Iparmű­vészeti Egyetem Építész Karán, majd épp a forradalom napja­iban töltötte három hónapos katonai szolgálatát, ahonnan pánikszerűen kellett lesze­relnie. Debrecenbe került, ahogy fogalmazza: akkoriban az elhelyezkedés nem volt ép­pen ideális; mert bár minden­ki munkát vállalhatott abban az időben, csak éppen nem biztos hogy ott, ahol szeretett volna. A vidéki tervezővál­lalatok akkoriban erősödtek meg, még úgy is, hogy csak öt volt belőlük. Első munkái közt volt a Debreceni Tervező Vállalat megbízásából a tisza- újvárosi lakótelepek, és ki­szolgáló létesítmények terve­zése. Sok tervezni való akadt abban az időben, és kevés volt a tervező, így beledobták a mélyvízbe. A 60-as években alakultak meg aztán a Taná­csi Tervező Vállalatok, így ke­rült a somogyi megyeszékhe­lyekre a tervezés privilégi­uma, majd 1967-ben Huszár László is Kaposvárra.- Magam is nagyon megle­pődtem, valószínűleg az élet­művemre - mutatja büszkén kitüntetéseit, arany- és gyé­mántdiplomáját -, mert ha be­legondolok, ebben a városban is vannak ugyan munkáim, de a megyében sokkal több épületet terveztem - válaszolt arra a kérdésre, mit kell az embernek tenni, hogy ilyen kitüntetésben részesüljön. - Például a Táncsics-gimnázi- um tornaterme és rekonst­rukciója az én munkám. De én terveztem annak idején a SZÜV irodaházat is - emelte ki szerényen. Ez utóbbi azért is érdekes volt, mert mint mondja, ma már mások a lép­tékek. - Ma egy szobába nagyon sok számítógép befér, nekem ak­koriban egy külön száz négyzetméte­res termet kellett terveznem egyet­len R20-as orosz gépnek. Amihez aztán utólag egy külön gazdasági bejáratot is rajzolnom kellett, mert egy­szerűen nem tudták bevinni- meséli a kor számítástech­nikai és építészeti nehézsé­geiről.- A megyében több általá­nos iskolát is terveztem - me­rengett el az emlékek között- attól függően, hogyan nyer­tünk a pályázatokon. De szin­te az ország minden pont­ján tervezett valami különle­geset. A mosdósi kórházba a 140 ágyas pavilont, hajósok családjának ideiglenes laká­sokat a Duna mellé, Nagyka­nizsán az olajbányászoknak edzőtermet, vagy fedett atlé­tikai csarnokot. Mert a hetve­Huszár László élete során szá­mos kitüntetést kapott, köz­tük vagy egy tucat Kiváló Dol­gozó kitüntetést, de ezeket nem tartja sokra. Büszke vi­szont a Nemzeti és Szabadki­kötő 50 éves jubileumi kitünte­tésére, illetve az egészségügyi minisztertől kapott Pro Sani- tat díjra, amit 1975-ben vehe­tett át. - Kaposvárnak nagyon szerencsés az elhelyezkedése, hét dombra épült. Nagyon sok a parkos terület a városban, és a Fő utca kivételével majdnem minden utcában fasorok van­nak, ami nagy ritkaság és ér­ték a mai városok között. Sze­rencsére a kiöregedett fákat is folyamatosan pótolják. Ha én döntenék, ezt megőrizném. Vé­deném és növelném a zöld te­rületek arányát, nem építenék magas házakat, hogy a környe­zetünk lakható maradjon. Az iparterületek fejlesztését is így folytatnám. Kicsit szeparálnám a lakóterülettől, de olyan épüle­teket terveznék, melyek illesz­kednek a mostani városképbe, így marad egy intenzív kontak­tus a két terület között - fogal­mazta meg véleményét. nes években még az a sport volt a divatos. De a megyében ugyancsak Huszár László ter­vezte a csecsemőotthont Mar­caliban, s a mentőállomást Nagyatádon. Belsőépítészetet is tanult, így nem volt ritka, hogy bútorokat is tervezett, ha a szükség úgy kívánta. - Kaposváron nem csináltam ilyet, de a debreceni egyetem álmennyezetét, akusztikus falait, pódiumait én vetettem papírra - emlékezett. Ilyen gazdag életúttal nagy rálátása van Huszár László­nak arra is, hogy hogyan vál­tozott meg Kaposvár arculata az elmúlt ötven évben. Mint mondja, rengeteget változott, főleg hogy már idekerülése előtt is éltek itt rokonai, így már gyerekkorától kezdve tudta követni a városkép vál­tozásait.- 1967-ben kerültem a So­mogy Tervező Vállalathoz, és nagyon sajnáltam, hogy szá­mos dologban korlátozva vol­tunk. Például lakótelepeket nem tervezhettünk, ma a vá­rosban láthatóakat sem mi csináltuk, a pécsiek tervez­ték. Igazából nem is baj, mert mostanában sok kritika éri ezeket az épületeket - emel­te ki, hogyan maradt ki a kor jellegzetes lakóépületeinek létrehozásából. De a lakásépí­tés közgazdasági kérdés volt, hogy mennyi lakást kell épí­teni egy ötéves terven belül, így az építészet kicsit háttér­be szorult. Huszár László pél­dául nagyon fájlalja, hogy a rendszerváltás óta sincs mi­nisztériuma az építészet­nek, pedig véleménye szerint szükség volna rá. Mint pon­tosított: kamarák vannak, de azoknak nincs olyan hatás­körük, hogy határozott lépé­seket tegyenek. Kiemeli még: régen sem volt könnyű épí­tésznek lenni, de ma sem le­het az. Hiszen a multinacio­nális cégek mindent készen, külföldről hoznak: terveket, generálkivitelezőt, építési anyagot. Nehéz így. Somogy me­gyében több általános is­kolát is terve­zett a kitünte­tett építész A hűség volt a téma Csokonyavisontán, huszonegyen ismerkedtek a hit emberének életével Dániel története a tűzben megpróbált CSOKONYAVISONTA A babiloni király Nebukadneccar, tüzes kemence és oroszlánverem - már a templomi díszletek is hű képet adtak arról, hogy melyik bibliai személyről tanultak az elmúlt héten a helyi és ri- nyaújlaki reformá­tus gyerekek. Az imádkozó, sokat próbált Dániel tör­ténetét játszották el a táborzáró isten­tiszteleten. Huszonegyen ismerkedtek a hit emberének életformájá­val napokon keresztül a csoko- nyai parókián. A próféta példá­ul szolgál abban is, hogy min­den körülmények között hű­ségesnek kell maradni az Úr­hoz, s ez miképpen valósítha­tó meg. A foglalkozásokat Oláh Ilona református lelkész, Fehér Lász- lóné kántor és Oláh Júlia grafikus ve­zették. A résztvevők többek közt saját imádságukat fo­galmazták meg, aranymondásokat tanultak a Szentírásból. Nem­csak énekszóval dicsérték az Urat, hanem számtalan csör­gő- és ütőhangszeres zeneszó­Bogáncs és Boróka a hű­ség igazi min­taképe volt a találkozón Jól érezték magukat a táborozó gyerekek és segítőik is a csokonyai parókián Fotó: Gamos Adrienn hit val is. Ezenkívül névjegykár­tyákat, gyümölcsös kosarakat is készítettek. A kreativitás öt­letének köszönhetően a hűség mintaképe volt Bogáncs és Bo­róka, a fekete és fehér puli is, akik nem mozdultak a 4-14 év közötti gyerekek mellől. A Teleszterion Kulturális Egyesület és a csokonyavison- tai I. református egyházköz­ség „Hű ha...” tábora ingyenes volt az egyházi, önkormányza­ti, vállalkozói támogatásoknak és magánszemélyek felaján­lásainak köszönhetően. Ám a gyülekezet tagjainak segítsé­gére is szükség volt a sikeres lebonyolításhoz. Gamos A. ■■■ . • ■ ■: • - :i—i II H Huszár László szerint régen se volt könnyű építésznek lenni, de ma se lehet az Fotó: Lang Róbert Megőrizné a zöld területeket a somogyi megyeszékhelyen

Next

/
Thumbnails
Contents