Somogyi Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)
2017-06-14 / 136. szám
12 MEGYEI KÖRKÉP 2017. JÚNIUS 14., SZERDA mw -> , Ul Í1 Jag® /j JÍAA' u 1 1 1 1 ■ A vukovári múzeumban magyar tárgyi emlékekből berendezett vitrineket láthattak a somogyi diákok Sok gyermek most járt először külföldön, kihagyhatatlan volt a fürdőzés az Adriai-tengerben Nagy szeretettel fogadták a szennai és kaposfői iskolások ajándékát Kórógyon Horvátországi magyar hősök és emlékek nyomában a kisdiákok Horvátországban jártak a szennai és a kaposfői hetedikesek, a diákok egy nyertes pályázatnak köszönhetően jutottak el délszláv szomszédunkhoz. Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu KAPOSFŐ, SZENNA Egy héttel ezelőtt, szerdán érkezett haza Horvátországból a szennai és a kaposfői iskola negyvennégy tanulója, akik a népszerű Határtalanul! pályázat jóvoltából vehettek részt a nem mindennapi kiránduláson. A kiírás a mindenkori hetedik osztályosoknak biztosít lehetőséget arra, hogy tanulmányi kirándulás keretében ismerkedjenek meg a szomszédos országok magyarlakta területeivel, s gyűjtsenek személyes tapasztalatokat a külhoni magyarságról. A diákokat öt pedagógus - Balogh Erika, Szierer Jánosné, Máriái Edit, Weimann Gábor és Krénuszné Tóth Erzsébet - kísérte el a horvátországi kaland során. A részvétel és a díjazás sem ismeretlen a gyermekek előtt, mert mint megtudtuk, ezt a pályázati kiírást immár harmadik éve nyerik el, két évvel ezelőtt éppen Erdélyben jártak az akkori hetedikesek. Tavaly pedig Kárpát- aljára látogathattak el ugyanígy a diákok. Szennán az év vége felé ugyancsak szép hagyomány, hogy a művészeti iskola ballagó diákjai ajándékba kapják az utazást az iskolát fenntartó alapítványtól, ezzel megköszönve számukra azt, hogy éveken keresztül fellépéseikkel öregbítették az iskola és a település hírnevét. A mostani kirándulás során a szennaiak Horvátországban a kórógyi iskolával vették fel a kapcsolatot, s szerveztek közös programot. Mint élménybeszámolójukban írják: közösen tapasztalták meg a nemzeti összetartozás fontosságát. Három éjszakát Kórógyon, helybéli családoknál töltöttek el a gyerekek, egy éjszakát pedig a Fiúmétól (Rijeka) harminc kilométerre fekvő tengerparti városban, Crik- venicán. Az ötnapos kirándulás során a szennai és kaposfői diákok megismerték a fesA híres rijekai, azaz fiumei óratornyot is meglátogatták tői Eszék városát, ahol a közelmúlt történelmének szomorú emlékeként szembesülhettek azzal, hogy az épületeken még most is látszanak a délszláv háború nyomai. Később ellátogattak a város híres állatkertjébe is. A vukovári múzeumban és a délszláv háború katonai temetőjében a somogyi diákok olyan magyar hősök neveit is olvashatták, akik életüket adták a független Horvátországért, az ovca- rai emlékhelyen a tragikus sorsú civil áldozatokra emlékeztek közösen. A kirándulás igazán gazdag programot sorakoztatott fel, hiszen Újlakon megtekintették a Kapisztrán János-templomot, egy napot pedig Kórógyon töltöttek el az ottani magyar iskola tanulóival, ahol a szennai diákok nagy sikerrel mutatták iskolájukat, táncoltak, furulyáztak, citeráztak, hegedültek és dudáltak. Természetesen nem maradhatott ki a látogatásból Kórógy vára sem. A napot közös táncház zárta. A szennai diákok ajándékot is vittek Kórógyra, a szennai templom egy kazettáját ábrázoló nemezképet igazán nagy szeretettel fogadták. Nem is csoda, hogy másnap reggel nehéz szívvel vettek búcsút a falutól és a vendéglátóktól. A fiumei kitérő során, ahol a Monarchia nyomait keresték és találták meg a kirándulók, este áthajóztak a Krk szigetre, s nem maradhatott el a fürdőzés sem az Adriai-tengerben. Magyar táblákat kértek Kórógyon Mielőtt itthonról útnak indult volna a somogyi különítmény Horvátországba, megkérdezték, mire lenne szükségük Kórógyon a helybélieknek. Az iskolán keresztül azt a választ kapták: magyar nyelvű fali táblákat szeretnének. A művészeti iskola ezután felvette a kapcsolatot a Meló-Diák Taneszközcentrummal, akik segítettek teljesíteni a kérést, és egy nagyon gazdag csomagot állítottak össze, amit a szennaiak adhattak át a kórógyi iskolának. „Határtalanul” Horvátországban - részletek Sármány Júlia hetedik osztályos tanuló friss útinaplójából A busz június 3-án reggel 7 órakor indult az iskola parkolójából. A csomagok mellé a busz aljába került két hatalmas láda is, ami az ottani iskolának szánt ajándékokat és a fellépéshez szükséges kellékeket is tartalmazta. Első megállónk Eszék volt, ahol megtekintettük a várat, a Szentháromság-szobrot és a Szent Péter-Pál-templomot. Meglátogattuk az állatkertet is, ahol a „szokásos” állatkerti állatokat nézhettük meg. A hüllőházra emlékszem leginkább, ahol többféle kígyó, kaméleon, krokodil is helyet kapott. Este érkeztünk meg Kórógyra. Én három barátnőmmel egy kedves özvegy nénihez kerültem, akinek éppen ott volt két óvodás unokája is. A kisfiúk elég szépen beszéltek magyarul, anyukájuk két nyelven beszélt hozzájuk, a nagymama csak magyarul. Tíz óra körül tűzijátékot is láthattunk a házból. A következő reggelen Ke- let-Horvátország felé vettük az irányt, a vukovári különkirándu- lást követően a harmadik napot teljes egészében Kórógyon töltöttük. A buszos utazás és az előző napi városlátogatások után jólesett kicsit egy helyben maradni. Délelőtt megismerkedtünk a kórógyi általános iskolásokkal. Elsőként ők adtak műsort nekünk: főként tánA kirándulás utolsó napján a Plitvicei tavaknál töltöttek el pár órát coltak, de kicsit énekeltek is. Mi bemutattuk az iskoláinkat. Egy nagyon izgalmas vetélkedőt is szerveztek nekünk, ahol vegyes csapatokban (kórógyi, szennai, kaposfői gyerekek) mértük össze tudásunkat. Nagyon érdekes feladat volt, amikor egymást kellett talicskában eltolni, s az is, amikor vizet hordtunk pólóanyaggal egyik vödörből a másikba. A következő napon hosszú utazás után megérkeztünk Fiumé- be, sétáltunk a belvárosban és a tengerparton. Igazi mediterrán nyári idő volt. A nagyvárosi forgalom és az idő szűkössége miatt mindenhova együtt mentünk szabadprogram nélkül. A következő állomásunk Crikve- nica volt, ami egy tengerparti hangulatos kisváros. Sétahajóra szálltunk és két órán keresztül szeltük az Adriai-tenger habjait. Az eső és az erős szél ellenére maradandó élmény marad. Este egy part menti kisebb hotelben szálltunk meg. Ösz- szegyűltünk az udvaron és átbeszéltük az eddigi élményeinket. Az utolsó nap korán indultunk, hogy megnézhessük Horvátország híres nemzeti parkját, a Plitvicei tavakat. Én korábban már jártam ott, ezért tudtam, milyen gyönyörű helyre megyünk. Láthatóan mindenkit lenyűgöztek a vízesések és a különlegesen szép táj.
