Somogyi Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)
2017-06-01 / 126. szám
\ 2017. JÚNIUS 1., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Gróf Dávidnak éppen álomszerű az élete, és reméli, ez így is folytatódik Padlóról a mennyországba Elképesztő történet a kapusé: első élvonalbeli szezonjában aranyérmet nyert, és a válogatottba is meghívót kapott. A játékos beszélt kórházi fotózásról, csalódásról, és egy Vasas-mérkőzés is szóba került. Cserháti András/Nemzeti Sport kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Az álla nem festett valami szépen. Mi történt?- Az első félidőben Lo'ic Nego próbált sarkazni, de a labda helyett a fejemet találta el a fehérvári szélső - emlékezett vissza a szombati bajnoki döntőre, a Budapest Hon- véd-Videoton összecsapásra (1-0) Gróf Dávid, a kispestiek immár bajnok kapusa. - Ápoltak, de valójában a mécsesén nem sokat törődtem ezzel a sérüléssel, végül azonban mégiscsak össze kellett varrni, így nemcsak a stadionban, hanem a kórházban is találkoztam Honvéd-szurkolókkal.- A kórházban?- Igen, a Baleseti Sebészetre kellett mennem, s mivel néhány kispesti szurkoló megsérült az ünneplésben, sokat fotózkodtunk, beszélgettünk, amíg várakoztunk. Volt olyan drukker, aki felmászott a kerítésre, és elvágta a kezét. Egészen fél háromig éjszakáztam odabent, úgyhogy volt időnk elemezni a sikert.- Felfogta már, hogy aranyérmet nyert a csapatával?- Lassan igen, de azért vasárnap reggel is úgy ébredtem, hogy ezt nem hiszem el... Amikor lefújta a játékvezető a Vidi elleni meccset, eltört nálam a mécses, sírva fakadtam, hihetetlen felszabadult- ságot éreztem. Eszembe jutott, hogy megérte annyit dolgozni. Hogy egy év alatt mekkorát fordult velem a világ, hiszen az NB Il-es Csákvárról tavaly nyáron érkeztem az első NB I-es klubomhoz, a Honvédhoz. Az is felötlött bennem, amikor földre rogytam, hogy nehéz volt felállni a padlóról néhány csalódás után. Például amikor a skót Hiberniant otthagytam, úgy tizenkilenc lehettem, s nem is tudtam, merre vet a sors, kilátástalannak láttam a helyzetem. Türelmetlen voltam, meghoztam ezt a döntést, hiszen lehet, ha még várok, több lehetőséget kaptam volna a skót csapatban. Arra is gondoltam, hogy menynyit köszönhetek édesapámnak, aki gyerekkorom óta sokat foglalkozott velem.- Édesapja, Gróf Attila tagja volt a harmincegy évvel korábban aranyérmet szerző kispesti klubnak. Gróf Dávid a Videoton ellen is állta a sarat Fotó: Török Attila- Igen, ez is pikantériája volt a meccsnek. Emlékszem, még csak öt-hat éves lehettem, amikor már foglalkozott velem édesapám, sötétedésig kint maradt velem futballozni. Tisztán előttem van, hogy alig tizennégy esztendősen védhettem a Kozma István vezette Vasas-tartalékban, mert elfogytak a kapusok. A Fáy utcában játszottunk, 1-1-re végeztünk a Fradival, amelyben többek között Takács Ákos és Budovinszky Krisztián is pályára lépett. Ez a sok apró siker is kellett ahhoz, hogy már aranyérmesnek vallhatom magam.- Belegondolt abba, hogy ha Horváth András nem sérül meg, lehet, nem is kerül be a kispesti kapuba?- Nem, egyszerűen csak keményen dolgoztam, s tudtam, egyszer úgyis lehetőséghez jutok, s akkor két kézzel meg kell ragadnom az alkalmat. Remélem, sikerült.- Erre bizonyíték, hogy hétfő óta Gulácsi Péterrel és Megyeri Balázzsal együtt készülhet a válogatott edzőtáborában.- Tényleg elképesztő! Szeretném élvezni minden pillanatát, attól függetlenül, hogy játszom-e az oroszok elleni felkészülési, illetve az Andorra elleni világbajnoki selejtező mérkőzésen vagy sem. Mindkét meccs izgalmasnak mutatkozik, az oroszok biztosan kemény ellenfelek lesznek, hiszen készülnek a hazai rendezésű Konföderációs Kupára.- Beszélgetett Bernd Storckkal?- Igen, négyszemközt volt rá alkalmam. A szövetségi kapitány elmondta, ugyanazt szeretné tőlem látni, mint amit a Honvédban. Vagyis legyek sokat játékban lábbal, s továbbra is magabiztosan teljesítsek. Akkor sem lennék elégedetlen, ha most még nem mutatkoznék be a válogatottban, hiszen így is álomszerű, ami velem történik, de nyilván azért dolgozom ilyen keményen, hogy megnehezítsem a kapitány döntését. S persze próbálok úgy játszani, hogy legközelebb is meghívjon.- Kérdés, melyik csapatból - marad Kispesten?- Még két év hátravan a szerződésemből, úgyhogy maradok, nagyon jól érzem magam a klubnál. Bízom benne, hogy a csapat magja együtt marad, s bár Marco Rossi vezetőedző távozott - akivel egyébként baráti viszonyt ápolok -, remélem, a következő szezont is sikeresen zárjuk. Talán újra aranyérmesként. Hangulatos meccsel emlékeztek az 1992-es ukrán-magyar találkozóra Ez is hármas, de ezúttal mi kaptuk A történelmi mérkőzés újrajátszásán a fiatalabb játékosokat felvonultató Ukrajna nyert Fotók: mlsz.hu LABDARÚGÁS Negyed százada játszotta első hivatalos, nemzetek közötti válogatott mérkőzését az 1991. augusztus 24-én (újjá)született régi-új állam, Ukrajna. Nemcsak futballban, úgy általában; és az ellenfél Ungváron Magyarország volt. Sokat változtak 25 év alatt az erőviszonyok, akkor simán, 3-1-re győzött a Jenéi Imre dirigálta magyar válogatott. Két és fél évtizeddel idősebben, ugyanabban az Avan- gard stadionban ismét összecsapott a két akkori válogatott, bár a történelmi meccs szereplői közül már csak öt ukrán és négy magyar labdarúgó öltött ismét nemzeti színű mezt. A hazai gárda 3-1-es győzelemmel visszavágott az 1992-es vereségért. Komoly kalandtúra gépkocsival ellátogatni Ukrajnába még 2017-ben is. Eleve a záhonyi határátkelő, a történelmi híd a Tiszán - 1991. június 16-án itt hagyta el hazánkat az utolsó szovjet katona, bizonyos Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka - 340 kilométerre van közúton Budapesttől, de az igazi megpróbáltatások azon az utolsó 25 kilométeren várnak a gyanútlan utasra, ami Ungvárig még hátravan. A határátkelés - az ungvári főkonzulátus segítségével is - egy teljes órát vett igénybe, az átlagembernek öt órába is beletelik a procedúra. A határon túl így sorakoznak a magyarlakta falvak - Téglás, Szűrte, Homok, Ke- tergény míg befutunk Ung- várra, Kárpátalja fővárosába. Minduntalan örvend az ember lelke, ahogy magyar feliratokat olvas: „zöldség-gyümölcs”, „kocsma”, „Rákóczi út”... Ung- vár 116 ezres város, ebből mindössze nyolcezren magyarok ma már. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint a 16 919 lakosból akkor még 13 590 magyar volt... De nem népet számlálni jöttünk Ungvárra, hanem futballmeccset nézni, az 1992-es történelmi összecsapás újrajátszását. A mieink akkor, Jenéi Imre szövetségi kapitány irányításával, így álltak fel: Brockhauser - Telek, Limperger, Lőrincz - Mónos, Márton, Sallói, Lipcsei, Simon - Kip- rich, Vincze. Csereként szóhoz jutott Balogh Tamás, Balog Tibor, Kovács Ervin, Pisont és Illés. Közülük négyen vállalták most a játékot: Telek, Mónos, Márton, valamint Sallói, aki azon a meccsen mutatkozott be a válogatottban, mindjárt góllal. (A másik kettőt Kiprich lőtte.) A mostani emlékmeccset Magyar Zoltán, a válogatott akkori technikai vezetője és Varga Sándor, a világhírű viski játékosügynök gründolta. Sajnos a profi futball tavaly megszűnt Kárpátalján: az akkor még élvonalbeli Hoverla - amely itt, az ungvári Avangard stadionban játszotta meccseit - csődbe ment, s nincs már másod- és harmadosztályú csapat sem a régióban, ahol egykor olyan „héroszok” futballoztak, mint Szabó József vagy Rácz László. A mérkőzésen itt volt a 25 évvel ezelőtti MLSZ-elnök, Lacz- kó Mihály is, no meg a jelenlegi, Csányi Sándor. Jenei nem ért rá, őt Gellei Imre helyettesítette. Válogatottunk csapat- kapitánya Détári Lajos volt, aki annak idején sérülése miatt nem játszhatott, de most mindenki vele fényképezkedett. A kezdő sípszó előtt a helyi mazsorettek zenekara - kedveskedni akarván a magyar nézőknek - indulókat játszott, amelyek közül az egyik a „Horthy Miklós katonája vagyok...” kezdetű volt. A 2x30 perces meccsen pályára lépett többek között Vé- ber György, Sallai Sándor, Tököli Attila, Mészöly Géza, Vincze Ottó, Dombi Tibor, Halmai Gábor, Fehér Csaba, a közelmúlt megannyi csillaga - kár, hogy a legfényesebbek, Kiprich „Kipu”, Vincze „PUu”, Lipcsei Péter, Pisont István, Illés Béla nem tudtak eljönni. Az ukránok fiatalabbak, edzettebbek, összeszokottab- bak voltak, és 3-1-re győztek Vorobej, Hecko és Szobuckij góljaival, Fehér Csaba szabadrúgásból szépített. Véber még kakaskodott is egy sort, csak hogy olyan legyen az egész, mint egy igazi futballmeccs. Ch. Gáli András Détári Lajos volt a csapatkapitány, vele szemben Tököli Attila Kárpátalján már nincs profi futball HÍREK Elhunyt Szondy István OLIMPIA Kilencvenegy éves korában elhunyt Szondy István. Azon kevés magyar sportolók egyike volt, akik két sportág képviselőjeként is szerepeltek olimpián. Helsinkiben, 1952-ben tagja volt az első alkalommal ötkarikás aranyérmet nyert öttusa-válogatottnak, egyéniben bronzérmet szerzett. Négy évvel később a Melbourne helyett Stockholmban rendezett ötkarikás lovasversenyen vett részt, de helyezetlenül zárt. Öttusa-világbajnokságokon két arany-, illetve egy-egy ezüst- és bronzérmet gyűjtött, majd 1956-ban Németországba költözött. Hosszú éveken át tanított a frankfurti Goethe Egyetemen, a vívó szakosztály vezetőedzője volt, a német öttusa-válogatott felkészítésében is közreműködött. A 80-as évek elejétől mind gyakrabban járt Magyarországra, 1999 őszén végleg hazatelepült. MW Gera Zoltán hosszabbított LABDARÚGÁS Gera Zoltán egy évvel meghosszabbította nyáron lejáró szerződését az FTC labdarúgócsapatánál. A 38 éves játékos először 2000 nyarán igazolt az FTC-be, négy évvel később Angliába szerződött, 2014- ben tért haza a Fradihoz. A 97-szeres válogatott Gera háromszoros magyar bajnok, négyszeres Magyar Kupa- és háromszoros Magyar Szuperkupa-győztes. MW v v
