Somogyi Hírlap, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)
2017-05-27 / 122. szám
12 TÖRTÉNELEM 2017. MÁJUS 27., SZOMBAT Sano Mach deportáltatta a szlovákiai zsidóság háromnegyedét Megúszta Hitler szlovák belügyminisztere Mach 1941-ben meghirdette a szlovákiai nemzetiszocializmus programját Fotó: MW HÍREK Folytatódik a feltárás ŐRTILOS A legizgalmasabb részéhez, a kút feltárásához érkeztek az őrtilosi Zrínyi-újvárnál zajló régészeti munkálatok. Esterházy Pál azt írta a vár 1664-es török ostromáról is szóló visszaemlékezéseiben, hogy a hódítók bosz- szúból megölt magyar védőket dobtak a kútba, megmérgezve a vizet, amiért Zrínyi a téli hadjárata során a kút kupolája fölé rakatta a Szulej- mán szigetvári síremlékének tetejéről elhozott aranyozott zászlót - mondta el Vándor László, az ásatást vezető régész. Hozzátette: három régész és négy kútásó már tíz méternél is mélyebbre jutott, eddig azonban nem lelt rá az említett emberi maradványokra. Felhívta a figyelmet arra, hogy találtak ember- csont-töredékeket, amelyekről nem tudni, mikor kerültek oda, s előkerült még a kút- ból a lerombolt egykori kút- ház több darabja, gerendája, egyebek mellett néhány díszes kályhacsempe is. MW Elkezdődött a restaurálás SZÉKESFEHÉRVÁR A templombelső műemléki kutatása után az oldalkápolnák helyreállításával megkezdődött a székesfehérvári Szent István király-székesegyház belső restaurálása -jelentette be Spányi Antal megyés püspök csütörtökön az A székesfehérvári Szent István király-székesegyház műemléki kutatása és helyreállítása címmel rendezett örökségvédelmi konferencián. 2014. július 2-án a székesegyház tetőpárkányából egy nagy rész leszakadt, a hiba oka a templom szétnyíló tetőszerkezete volt. Az önkormányzat és a kormány azonnali támogatást biztosított a javításhoz, emellett magánszemélyek, közösségek, cégek felajánlása is kellett a tető és a külső homlokzat megújulásához. MW Sano Mach zsidómentesítette a náci szlovák bábállamot, belügyminiszterként Hitler egyik leghűségesebb követője volt. Ügyében 1945 után példa nélküli döntés született: nem ítélték halálra, sőt később kiszabadult. Őt nem üldözte a nyugati igazságszolgáltatás, nem kérte ki Izrael, és nem vadászott rá a Mo- szad sem. Szakács Árpád arpad.szakacs@mediaworks.hu SZLOVÁKIA Az első bécsi döntést 193&-ban óriási sérelemként élte meg a szlovák politikai elit. Magyarország visz- szakapta a Trianonban elvett felvidéki területek magyar többségű részét. A döntésért a szlovákok a zsidókat hibáztatták, ezért számos antiszemita intézkedést foganatosítottak. Pozsonyban pogromot rendezett a csőcselék a zsidó negyedben, Jozef Tiso miniszterelnök aláírt egy - az akkor éppen Pozsonyban tartózkodó Adolf Eichmann német birodalmi megbízott által sugallt - rendeletet, amelynek alapján 7500 zsidót kényszerítettek a leendő új szlovák-magyar határvonal mögé. A radikálisok újabb térnyerése Szlovákia „függetlenségének” kikiáltása után következett el. Az új állam miniszterelnöke Vojtech Tuka lett, a Hlinka-gárda vezetését Sano Mach vette át. Szinte azonnal megjelentek a német mintára létrehozott náci faji törvények, amelyek előkészítésében Tuka nagy szerepet vállalt. A mérsékelt szárny nem nézte jó szemmel a radikálisok ilyen mértékű térnyerését, ezért megpróbálta őket félreállítani - ugyanakkor túllicitálni is. Hitler végül magához kérette Salzburgba a szlovák vezetőket, és változásokat eszközölt ki a szlovák kormányban: Tuka foglalta el a külügyminiszteri széket is, jobbkeze, Mach lett a belügyminiszter. A szlovák államiság „keresztapjának” kegyeltjei ezt természetesen igyekeztek meghálálni. Meghirdették a szlovák nemzetiszocializmus programját, amelyet a szlovák kulturális elit több tagja is magáévá tett a Mach által kezdeményezett tátralomnici találkozón. Tuka már 1941 decemberében tárgyalt a német követtel a zsidókérdésről, és 1942 márciusában Machhal több alkalommal szorgalmazták törvény elfogadását a zsidók deportálásáról, májusban el is fogadta a parlament. Ám márciustól már folyt a zsidó lakosság deportálása a megszállt lengyel területen felállított koncentrációs táborokba, novemberig 60 ezer zsidót, a szlovákiai zsidóság háromnegyedét deportálták. Az elmondottak alapján úgy tűnhet, Szlovákiában egy kemény náci diktatúra volt kiépülőben, és ez részben igaz is. Míg a zsidók a poklok bugyrait járták meg, addig a társadalom más rétegei a relatív jólét és a háborús konjunktúra áldásait élvezték. A rendszer szabályos revizionista kampányt folytatott Magyarország ellen az első bécsi döntést illetően, és a mintegy 40 ezer Szlovákiában maradt kisebbségi magyar folyamatos zaklatásnak volt kitéve a hivatalok által. A világháború után Machot rövid németországi tartózkodás után az amerikaiak a teljes volt szlovák kormánnyal együtt kiadták az újból megalakult Csehszlovákia hatóságainak, és ott népbíróság elé állították őket. Az ügyész Machhal nem teketóriázott, azonnal tudatta vele, ne számítson arra, hogy életben hagyják. Nem is számított rá. A tárgyaláson nyíltan bevallott mindent, vállalta a politikai felelősséget, saját bevallása szerint nem érzett bűntudatott, csak sajnálatot a zsidók meggyilkolásáért. Azt állította, mindent a szlovák nemzet és a szlovák állam érdekében tett. Máig viták tárgya, minek vagy kinek köszönhette Mach az életben maradását. Nem valószínű, hogy őszinte beismerése lágyította meg a bírák szívét. Az indítékok tisztán poliVádlottként, a népbíróság előtt tikaiak lehettek. Mach 23 évet töltött börtönben, 1968-ban szabadult Alexander Dubcek első titkár amnesztiájával, valószínűleg éppen azért, mert szerepet játszott Dubcek apjának szabadlábra helyezésében a háború alatt. Nyugdíjaséveit emlékiratai írásával töltötte, a halál 12 évvel később ágyban, párnák közt érte. A Károlyi-kormány felelőtlenül lefegyverezte a hazai haderőt „Katonát nem akarok látni” HARCTÉR A Magyarországot 1920. június 4-éh szétdaraboló trianoni diktátumot elősegítette, hogy a magyar haderőt a Károlyi Mihály vezette kormány leszerelte. Emiatt akadálytalanul meg tudták szállni az ország nagy részét a szomszédos országok. Korabeli hírek szerint Linder Béla hadügyminiszter kijelentette, hogy nem akar többet katonát látni. Olvasói kérésekre most annak jártunk utána, valóban elhangzottak-e ezek a szavak. Az alábbiakban a Világ című napilap 1918. november 3-i számában megjelent Lin- der-beszédet idézzük, amely a budapesti helyőrség tisztjeinek eskütételén hangzott el. „Boldogok lehetünk, hogy ez a háború ilyen sokáig tartott, igen, ennek sokáig kellett tartania, hiszen ezer évek tradícióit, ezer évek szolgaságát, ezer évek zsarnokságát kellett romba dönteni. Linder Béla (1876-1962) Hivatásos katona, vezérkari tiszt. Károlyi Mihály kormányának első hadügyminisztere. Az első világháború folyamán szerzett megrázó harctéri élményei, valamint sebesülése hatására meg- győződéses pacifistává és a háborúellenes mozgalom szószólójává vált. 1918. november 1-jén a kormány politikájának megfelelően elrendelte az azonnali fegyver- letételt. Később elindítja a magyar katonatömegek leszerelését és hazaküldését. Rövid miniszteri tevékenységét (1918. X. 31.-1918. XI. 9.) híressé vált mondása jellemzi: „Soha többé katonát nem akarok látni!” Hadügyminisztersége után tárca nélküli miniszterként a béketárgyalások előkészítését vezette s szerepet vállalt a magyarországi Tanácsköztársaságban is, majd Pécsett politizált. Hamarosan elhagyta Magyarországot, Jugoszláviában telepedett le, és ott is halt meg. Ehhez ötéves háború kellett, ehhez millió és millió halál kellett, hogy egy új, győzelmes élet támadjon fel belőle. (...) Egy új korszak üdvözöl most itt benneteket, bajtársaim, a levegőből. [Több repülőgép jelent meg az Országház tér felett, amelyekről a forradalom győzelmét hirdető röpcédulákat dobáltak le.] Az emberi haladás, az emberi kultúra korszaka. (...) Menjenek szerte-széjjel az országban, és hirdessék emelt fővel, tiszta lelkiismerettel, hogy az emberiség ügye győzött, az emberiség került ki győztesen ebből a háborúból, nem az antant, hanem az emberiség. Ezzel a jelszóval győzni fogunk a béketárgyaláson is, ez a mi hatalmas fegyverünk. Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni! Fégyvert többé szolgálaton kívül nem viselünk, sem tisztek, sem a legénység.” MW Kollektivizálás Székelyföldön ERDELY A Székelyföld című, Csíkszeredában havonta megjelenő kul- \ turális folyóirat tíz | éve szolgálja ki a 1 hazai és erdélyi, tör- 1 ténelemre fogékony érdeklődők igényeit. A folyóirat májusi számában a romániai, azon belül is értelemszerűen a székelyföldi kollektivizálást veszi górcső alá. A tanulmányok részletesen foglalkoznak a helyi „téeszesítés” elleni 1950-es, Háromszék megyei megmozdulásokról, a kommunista diktatúra alatt az Udvarhely környéki falvakban megjelenő „osztályharc” embertelen természetéről, illetve az erőszakos mezőgazdasági kol- hozosításnak a határon túli magyar irodalomban megjelenő ábrázolásáról. Tóth-Bar- tos András írásában az 1948 utáni államosítással, majd az 1949-ben Székelyföldön is meginduló kollektivizálással szembeni ellenállást mutatja be, kitérve a román kommunista hatóságok módszereire - köztük a kulákoknak titulált gazdák javainak elkobzására, az ellenük alkalmazott testi fenyítésekre és zsarolásra. A közös gazdaságok megszervezése nehézkesen ment, az ellenálló gazdákat nemcsak hogy anyagilag ellehetetlenítették, de rendszeresen hurcolták el „elbeszélgetésre”, és esetenként a családjukat is megbélyegezték: a lázadók gyermekeit például kitiltatták az iskolákból, megakadályozták a továbbtanulási lehetőségeiket vagy megtagadták tőlük a jegyre kapható alapvető élelmiszerek, például a cukor kiadását. MW
