Somogyi Hírlap, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 20. szám

0 INTERJÚ 2017. MÁJUS 20., SZOMBAT Egy ország találgatta az el­múlt hónapokban, hogy a Dolly Roll után milyen formá­ban folytatja négy évtizedes pályafutását Dolly. Az éne­kesnő a napokban bejelen­tette: Dolly Plusssz néven, új együttessel és egy fiatal, de tapasztalt énekessel, Jáger Gyulával viszi tovább a zenei hagyományokat. Fábos Erika- Hányadik újrakezdés ez az éle­tében?- A szakmában ez a harma­dik olyan helyzet, amikor új korszak kezdődik, az első a Hungária, a második a Dolly Roll volt és most ez a harmadik a Dolly Plussz.- A váltások megviselik, vagy inspirálják inkább?- A legkisebb változást is na­gyon nehezen viselem. Hosszú idő, amire el tudok engedni ne­kem fontos helyzeteket. Utá­na persze már inspirál, hiszen ezek megújulást is hoznak.- Pedig előadóművészként, eny- nyi idő alatt nyilván hozzászok­hatott, hogy alkalmazkodni kell.- Az a fajta állandóság és biztonság, amit számomra a szüleim és a családunk jelen­tett, nagyon meghatározó volt az életemben. Az apukám és az anyukám hatvannégy évig éltek házasságban. Csodálatos házasságban. Valóban harmó­nia és nyugalom jellemezte az életünket. Valószínűleg azért is visel meg minden konflik­tus vagy olyan helyzet, ami kizökkent a nyugalomból. Ugyanakkor feltehetően ép­pen ettől olyan a lelki teher­bíró képességem, hogy végül mégis mindennek meglátom a jó oldalát, és fel tudok állni a veszteségek után is.- Akkor az meg sem fordult a fejében, hogy most itt befejezi a zenei pályafutását?- Nem. Én erre tettem fel az életemet, de nem azért, mert nem volt más választásom. Azért, mert az első perctől fogva úgy érzem, hogy nekem a színpadon van a legjobb he­lyem, az az életem. Saját ma­gamért, azért az örömért va­gyok ott, amit ez számomra jelent.- És ez az egész annak a vélet­lennek volt köszönhető, hogy a gimiben összetalálkozott Fe­nyő Miklóssal.- Igen, habár nem hiszek a véletlenekben. Ez volt az én életutam. Másodikos gimna­zista voltam, amikor megis­mertem. Úgy, hogy az első ze­nekarával, a Devilsszel ott pró­báltak a sulinkban. Volt egy klubszoba, és egyszer meghal­lottam, mit zenélnek. Bemen­tem és a harmadik szám után már a zongoránál ültem, mert pont a kedvencemet nem ját­szották, úgyhogy megmutat­tam nekik. Mikinek leesett az álla, és barátok lettünk. Renge­teget lógtunk együtt. Aztán el­sodort bennünket az élet egy­más útjából, mire 1979-ben új­ra felhívott és mondta, hogy énekesnőt keres az új együtte­sébe, innen pedig már ismert a történet folytatása.- Mit csinált akkor éppen, hol találta meg magát?- Otthon keresett, anyukám mondta egyik este, amikor ha­zaértem, hogy hívott a Fenyő és beszélni akar velem. Nem gondoltam, hogy ekkora ha­tással lesz az egész életemre az a telefonhívás. Akkor én ép­pen civil pályán mozogtam, a mentőszolgálat igazgatóságán voltam előadó.- Pedig akkor már előadómű­vész is lehetett volna. A gimi után elsőre felvették a színművé­szetire. Az igaz, hogy Schütz Ha miatt nem lett végül színésznő?- Dehogy! ■ A maximaliz- musom miatt nem lettem szí­nésznő, azt hiszem, de ez ak­kor nem volt ennyire tudatos. A gimiben hatalmas balhé kö­zepette beírtam első helyre a színművészetit. Kicsit későn érő típus lehettem, 18 évesen életem a lázadó korszakomat, ami ennek az egyik megnyil­vánulása volt. Matematikus­nak szántak ugyanis a szü­leim, és a gimnáziumi taná­raim is elkönyvelték ezt. Az, hogy színésznő legyek, kiver­te a biztosítékot. Felvettek, Oszter Sándorral, Paudits Bé­lával, Cserhalmi Györggyel jártam egy évfolyamra. Úgy álltam neki, mint minden másnak: úgy képzeltem, én le­szek a legjobb, az ország leg­nagyobb színésznője. Aztán ahogy megismertem a többiek képességeit, fogyott a lendü­let, én pedig ilyen szempont­ból nem vagyok túl türel­mes. Főleg miután mon­dogatták, hogy egy évfo­lyammal fölöttem jár egy lány, aki istenien tehetsé­ges. Schütz Ila volt. Gyor­san beláttam, hogy kicsit hasonló karakterként ket­tőnk közül ő nagyobb szí­nésznő lehet, ráadásul előbb is végez, mint én. Egyre inkább úgy érez­tem, hogy ez a hirtelen ötlet a színművészeti­vel mégsem volt olyan jó ötlet. Onnantól nagyon link voltam. Igaz, a kö- | vetkező vizsgára még felkészültem, de eltaná­csoltak.- Az a pillanat megvan, amikor tudatosult, hogy igazából éne­kesnő akar lenni?- Persze. 1979-ben, a Mű­szaki Egyetem E-Klubjában történt. A Hungáriának kel­lett egy énekesnő egy külföl­di turnéhoz, de, ahogy a fiúk mesélték, egyik akkor befutott csaj sem állt velük szóba, pe­dig többeket megkerestek. Fe­nyő Miki viszont folyamatosan emlegetett engem, mire Zo­li mondta neki, hogy ne mon­dogassa, hívjon el és próbálják ki, működöm-e a színpadon. Hívott. Annál jobban azóta sem izgultam életemben, fel­vettem a legjobb kosztümöm, megérkeztem, és ott állt velem szemben öt hosszú hajú, nap- szemüveges, kockás öltönyös, laza fickó. Nagyon furcsán éreztem magam, de szerencsé­re gyorsan elkezdtem énekel­ni, és ettől mindenki nagyon megnyugodott. Pár hét múlva ott, az E-Klubban léptem fel ve­lük először, ők is akkor debü­táltak közönség előtt. Megráz­tam a hajam, elkezdtem éne­kelni, és az első hangtól tud­tam, hogy mindig ezt akar­tam. A közönség imádta, amit csináltunk, egyértelmű volt, hogy valami fantasztikus si­ker indult az útjára.- Hétfő reggel bement és fel­mondott a mentőknél?- Nem, ameddig bírtam, csináltam azt is, aztán, ami­kor már fizikai képtelenség volt a fellépések miatt, sajnos választanom kellett, 1980. december 31-én felmondtam.- Hatalmas siker volt. Miért lett vége olyan hirtelen a Hun­gáriának?- Talán éppen a siker miatt. Hat dudás egy csárdában nem sokáig fér meg. Nagyon tehet­séges zenész volt mindenki abban a csapatban. Képzett zenész és kiváló énekes, hat- szólamú vokált tudtunk éne­kelni bármikor, próba nélkül, lendületből. Amíg húzni kel­lett és vágytuk a sikert, ezek az erők összeadódtak és na­gyon magasra vittek, de ké­sőbb ezek az erők el is sza­kítottak. Tulajdonképpen tör­vényszerűen történt.- Annak idején nagy felhaj­tással egy Friderikusz Show- ban békültek ki Fenyő Miklós­sal. Az csak a show része volt, vagy tényleg nem beszéltek 11 évig?- Tényleg nem beszéltünk. A műsorban persze biztosra mentek, volt előtte egy egyez­tetés, de ott békültünk ki.- Ekkora törést jelentett az ön­ben?- Igen. Zöldfülűként kerül­tem bele ebbe a világba, és mi­re úgy éreztem, jó helyem van benne, feloszlott a zenekar. Nagyon fájt. Haragudtam. Et­től függetlenül mindig elis­mertem Fenyő tehetségét. És ma már felértékelődött az a tu­lajdonsága is, hogy mindent a szemembe mondott el, és nem a hátam mögött.- Sokáig nem voltak munka nélkül, hiszen gyakorlatilag le­ültek a Hungária tagjai, és Fe­nyő nélkül szinte azonnal meg­alakult a Dolly Roll.- Persze innen a távol­ból egyszerűnek tűnik, de akkor nem volt az. Semmi ga­1 Dollynak minden bajára a zene a legjobb gyógyszer Fotó: Lang Róbert Névjegy: DOLLY Budapesten született, május 21-én. 1965-ben ismerte meg Fenyő Miklóst. 1979-ben csatlakozott a Hungáriához. 1983-ban megszületett a Dolly Roll: Dolly, Flipper Öcsi, Novai Gábor, Kékes Zoltán, Fekete Gyula, Zsoldos Gábor. 2000-ben jelent meg első önálló albuma. Kékes Zoltán halála után a Dolly Roll 34 év után megszűnt. 2017 máju­sában megalakult a Dolly Plusssz. 32 lemezen szerepel, több mint hatmillió példányt adtak el belőlük. rancia nem volt arra, hogy he­lyet találunk a piacon, volt egy lemezgyár, és akit nem adtak ki, az halott volt. Szerencsé­sen alakult minden, a közön­ség jött velünk és megint oda­tettük azokat az energiákat. Mindenki meg akarta mutat­ni, hogy összejön nekünk új­ból minden.- Ez sikerült is. Még a Hungári­ánál is népszerűbbek lettek.- A Hunginál nem lehetett népszerűbbnek lenni, de a Si­ker valóban nagyon jött, aztán három lemezünkből két és fél év alatt eladtunk több mint egymillió példányt. Ez azóta is rekord, talán Záray-Vámo- si csinált hasonlót, de ők is tíz év alatt. A Dolly Roll több mint ötmillió lemezt adott el, és 34 évig létezett. Hihetetlen is.- Ehhez képest mintha nagyon szemérmesen élte volna meg ezt. Sosem voltak tele az újsá­gok a magánéletével, nem sze­repelt minden héten a tévében.- Szerintem én maradtam, aki voltam. Azért ne felejtsük el, hogy felnőtt emberként, ci­vil pályáról kerültem a szak­mába, és akkoriban nem is volt olyan sztárkultusz, mint manapság. Másmilyen volt. Tény azonban, hogy évekig le­sütött szemmel adtam autog­ramot is, olyan zavarban vol­tam. Zárkózottá tett, hogy so­sem tudtam, nekem, vagy Dollynak, az énekesnőnek szól az emberek érdeklődése. Aztán amikor 1992-ben megis­mertem Wanda Jackson nyolc­szoros Grammy-díjas énekes­nőt, rájöttem, hogy minden rendben velem. Annak ellené­re, hogy hatalmas sztár, a mai napig koncertezik a világban, nagyon közvetlen, egyszerű és természetes ember. Nem tör­vényszerű, hogy egy művész­nek el keli ájulnia önmagától. Óriási ajándék volt a sorstól, hogy megismerhettem.- Jáger Gyula hogyan reagált, amikor elmondta neki, hogy vele énekelne tovább?- Nágyon örült. Alig jutott szóhoz, majd elájult a megle­petéstől és az örömtől. Tíz éve ismerem őt, mióta először lát­tam, tudom, hogy megvan benne az a képesség, ami eh­hez a műfajhoz elengedhetet­len, már akkor terveztük a kö­zös munkát, és most végre el­jött a megvalósítás pillanata.- Az új zenekar, a Dolly Plusssz tagjait hogyan találta meg?- A cél az volt, hogy azt az életérzést, amit a 80-as évek három teherautós, nagy or­szágjáró turnéi jelentettek, visszahozzam. Egy jó ideje hi­ányzik nekem az a fajta fer­geteges, látványos színpadi show-műsor, ami korábban volt. A zenészeket ismertem, vagy dolgoztunk már együtt. Képzettek, tapasztaltak, de még fiatalok, nagyon jó csa­pat. Hosszú stúdiómunkák és próbák végén járunk. A leg­fontosabb számunkra a hang­zás, a zene, mert az minden­hez erőt ad, és amíg ezt érzem, csinálom. „A\zene; mindenheg erét; adp

Next

/
Thumbnails
Contents