Somogyi Hírlap, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 19. szám

2017. MÁJUS 13., SZOMBAT SZTÁRVILÁG 11 Szűcs Judith: „Nem dől;össze a világ, ha örökre menyasszony leszek!” Szeret szerelmesnek lenni Telt házas koncerttel ünne­pelte a 45 éves énekesi ju­bileumát Szűcs Judith. Vib­ráló lényét látva nehezen hihető, hogy idén 64 éves lesz. A hajdani fodrászlány nagy utat tett meg idáig, és bár tragédiák, gondok, bá­natok is övezték az útját, az édesanyjától megtanulta, hogyan álljon meg a maga lábán. Ruttka Ildikó/hot!- Miért spanyol táncosnő sze­rettél volna lenni a fotózásun­kon?- Mindig imádtam ezt a vi-. lágot. Volt egy latinos leme­zem, a Szenvedély, most is éneklem még róla a régi szá­mokat. Temperamentumos nő vagyok, aki imád ilyen dalla­mokra, ilyen ruhákban tán­colni, énekelni. Voltam nya­ralni a vőlegényemmel Spa­nyolországban, élveztem az ottaniak közvetlenségét.- Kiskorodban is szerettél szé­pen öltözni?- Ha nem szerettem volna, akkor is így lett volna, mert anyukám állandóan varrt: szerette, ha csinosan járok én is, a testvéreim is. Nem hob­biból csinálta - nagyon sze­gények voltunk. Apukám ci­pész volt, anyukám takarító­dként dolgozott, mellette kü­lön kis pénzért ebédet osztott egy vállalatnál. Öten voltunk testvérek, anyu csodás holmi­kat varázsolt ránk, mindig csi­nosak voltunk. Emlékszem, kötött a nővéremnek egy tér- j dig érő kabátot, amit aztán va- | telinnel ki is bélelt, hogy me­leg legyen. A nővérem egyszer bőrig ázva jött haza, a víztől a kabát tonna súllyal lógott rajta- könyörgött is, hogy ne kell­jen többé felvennie. B 4ÜÜIÍP- Anyukád kitől örökölte a kéz­ügyességét?- Rávitte a szükség. Lehet, hogy a szüleitől is örökölte, de négyéves korában betegsé gek miatt mindkettőt elveszí­tette, így erről nemigen vol­tak emlékei. A haláluk után nevelőszülőkhöz került Sár- bogárdra, ahonnét a szigorú nagymama már tizenegy éve­sen felküldte Budapestre cse­lédlánynak; szinte a semmi­ért dolgoztatták vadidegenek. Keservesen nehéz gyerekkora volt, nekünk mégis mindig hu­morral fűszerezve mesélt er­ről az időről, próbálta úgy for­dítani, hogy azt lássuk, hogy a szükségben mennyi mindenre megtanítja az élet az embert.- Hogyan ismerkedtek meg az édesapáddal?- Apukám egy pesti bérház földszintjén lévő cipészmű­helyben dolgozott, anyukám pedig ugyanannak a háznak az emeletén volt cseléd. így estek szerelembe. Nagyon fia­talok voltak, mégis összehá­zasodtak, aztán jöttek a gye­rekek. Én vagyok a nyolca­dik élve született, anyu hár­mat idő előtt elveszített a sok nehéz munkától. Szegényen, de szeretetben éltünk. Emlék­szem, anyu mindig kétkilós kenyeret vett, betekerte tisz­ta konyharuhába, hogy friss maradjon, azt ettük egy hétig. A Görögországban élő nővé­rem ma is emlegeti, mennyi­re vágyott annak idején sajtra, de nem kapott; talán azért lett az egyik kedvenc étele.-- Jó testvérek voltatok?- Mindig. De ez nevelés kér­dése iS; Szoba-konyhában lak­tunk Sashalmon, nem is tud­tunk volna nem jóban lenni egymással. Később hozzá lett toldva egy másik szoba, azt a legidősebb testvér birtokol­hatta. Mindennek dacára szép gyerekkorunk volt, mert ösz- szetartottunk. Bár apu korán elhunyt, anyu igyekezett min­den napunkat megszépíteni a humorával, a szeretetével. A bátyáim vigyáztak a nővérem­re és rám. Volt egy kis zeneka­ruk, én meg már 13 évesen el­jártam velük fellépni: énekel­tem, táncoltam. Hajnalban jár­tunk haza - ki erről, ki arról -, ä kapuban találkoztunk. Anyu azt hitte, együtt voltunk vé­gig. Hallottam, hogyan beszél­nek a bátyáim a lányokról, mit gondolnak róluk, így már tini­ként tudtam, mire kell vigyáz­nom a fiúkkal. A legidősebb bátyám - már nincs köztünk- igazi csajozógép volt, döglöt­tek utána a lányok. Ha meglá­tom Liam Neesont a tévében, rögtön ez a bátyám jut eszem­be: nagyon hasonlítanak.- Mikor lettél először szerel­mes?- Tizenhárom évesen kezd­tem komolyan járni egy fiú­val. Óriási szerelem volt a mi­énk! Két és fél évvel később neki adtam a szüzességem, mégis megcsalt. Anyunak pa­naszoltam el a bánatom, vele mindent meg tudtam beszél­ni. Borzasztó féltékeny vol­tam, nem értettem, az a fiú hogy csalhatott meg. Anyu azt mondta, felejtsem el ezt a ne­gatív érzést, különben bele fo­gok halni. Ott és akkor örökre fel is hagytam vele.- Azóta nem voltál féltékeny?- Nem bizony! Egy férfi sze­ressen engem, én szeressem őt, de ha valami rossz törté­nik, nem éri meg kínlódni. Nekem mindig hosszabb kap­csolataim voltak, három és fél év, kettő és fél év... Igazi sze­relemre vágytam. Mindig azt hittem: „Na, most ő az.” Az­dem meg a párom­mal, akkor nem lenne bennem az a nyuga­lom, ami most van” - mondta az énekesnő tán mégse úgy lett. Világéle­temben szerettem szerelmes lenni! Nem tartottam magam szépnek: vékony voltam, mint a kisujjam, csont itt, csont ott, semmi nőiesség nem volt ben­nem. Anyu azt mondta, nyu­godjak meg: mire felnövök, gyönyörű nő lesz belőlem.- Anyás voltál?- Nagyon... Igazi tragédia volt, amikor 73 évesen elment... 1995-ben épp váltam a lányom apjától, amikor két hónapra rá kiderült: agydaganata van. Jú­niusban ment el az exem, anyu augusztusban került kórházba. Megoperálták, sokáig jobban is volt. Egy évig ápoltam, és még ma is boldogan tenném... A ket­tős veszteség a padlóra küldött. Ott álltam egy kilencéves kis­lánnyal, el kellett adnom a ré­gi lakást, hogy kifizethessem az exemet, azt sem tudtam, mi lesz velünk, és erre a? én tá­maszom, a jobbik felem - az anyukám - elmegy? Két évig majdnem megzavarodtam, de a gyerek miatt össze kellett szednem magam. Előbb elte­mettem szegény anyut, utá­na úgy döntöttem: ideje felnő­nöm. Béreltem egy lakást Timi­vel, a maradék pénzt jól kama­tozó számlára tettem. Kicsit új­ra magamra kellett találnom, de aztán kerestem egy telket, majd egyedül felépítettem azt a házat, amiben most is lakom; öt és fél hónap alatt lett kész. Meg kellett mutatnom anyu­nak, hogy egyedül is meg tu­dok állni a lábamon. Amikor kicsi voltam, sokszor kérdez­tem tőle: „Anyu, ugye te örök­ké élni fogsz?" Olyankor azt mondta: „Persze!” Csakugyan itt van velem ma is - jól kell csi­nálnom a dolgaim, hogy meg legyen elégedve. |- A karrieredre kihatottak a magánéleti gondjaid?- A közönség nem vett ész­re semmit, mert a színpad­ra nem lehet kimenni olyan szemmel, ami nem mosolyog! A testvéreimnek is nagyon fájt anyuhalála, mégis ők tar­tották bennem a lelket.- Timivel, a lányoddal mindig is nagyon összetartot­tatok. Most fel­Árpa Attila rengeteget találkozik a kislányával, Amirával „Lassú folyamat volt a válásom” APASÁG Árpa Attilát sokáig nem érdekelte, mit gondolnak róla, sőt rá is játszott a rossz­fiú-szerepre, hogy nyilván­valóvá tegye: magasról tesz a világra. Amióta azonban egy gyönyörű kislány édesapja, nagyon is meggondolja, mi­ként éli az életét. Az apaság megfontoltabbá tette, tudja, hogy a tetteinek és szavainak súlyuk van, hiszen a kislánya előbb-utóbb bármit visszaolvashat a neten. A gye­rek előtt nem számított sem­mi, Árpa nem félt semmitől, fejjel szaladt a falnak. Most már átgondolja, érdemes-e be­vállalni egy egészségi problé­mát egy kaszkadőr helyett el­végzett feladat miatt, és meg­éri-e keménynek lenni, ha az­tán egy hónapig nem tudja fel­emelni a gyerekét, akit min­dennél jobban imád.- Amirával rengeteget talál­kozunk, hál’ istennek. A volt feleségemmel nagyon jó ba­rátságban maradtunk. A vá­lásunk egy lassú, alaposan át­gondolt folyamat volt, aminek az volt a célja, hogy a gyerek meg tudja szokni, és ne trau­maként élje meg a változást. Nem ragaszkodunk a nap­jainkhoz, közös programja­ink vannak: ha például isko­lai elfoglaltság van, vagy új szemüveget kell venni, együtt tesszük. Büszke vagyok ar­ra, hogy a válásunkat sárdo­bálás nélkül, felnőtt módjá­ra intéztük. A kettőnk közti szeretet megmaradt, hiszen a kislányunknak, akit életünk fő művének tekintünk, örök­re mi maradunk a szülei, és ezért mindig hálásak leszünk egymásnak. Bár ma már „óvatos duhaj­nak” számít, három év kiha­gyás után ismét visszatért amerikaifoci-csapatához, a Far­kasokhoz. Ugyanis úgy tartják, hogy amíg összeforrnak a cson­tok, minden lelkes sportolónak helye van a csapatban.- Rengeteg elfoglaltság­gal jár, heti három edzés, hét­végémé a meccsek, plusz az erőnléti edzések, hogy a fiatal, 20 éves kockabasúakkal is lé­pést tudjak tartani - mondta nevetve a színész-producer. „Andi igaziból megüt!” A Tortúrában egy hegyekben rekedt írót ala­kít, akire iszonyatos megpróbáltatások vár­nak pszichopata rajongója házában.- Nagy kihívás ez a szerep, mivel végig ágy­ban fekszem, így a színészi kelléktáram egy részét helyből elveszítem. Mindez rettenetesen kimerítő, pláne, hogy itt minden valódi: Andi iga­ziból megüt - mesélte Árpa Attila. nőttként hol van az ő helye az életedben?- Még mindig velem lakik, de rég a saját útját járja. Rá­jött, hogy a gyógyítás az ő út­ja, még ha évek óta segít is ne­kem a fellépéseim szervezésé­ben. Nagy szükségem is van rá: tartanom kell a tempót a modern technikával. Ő taní­tott meg sok mindenre. Remek a kézügyessége és nagyon tü­relmes. Gyönyörű ékszereket csinál gyógyító ásványokból; én is kaptam tőle karkötőt, mindig viselem.- A vőlegényed is veled él. Lesz valaha esküvőtök?- Amikor az ember megta­lálja az igazit, sajnálja, miért nem tölthetett vele időt, ami­kor fiatalabb volt. Azért is aka­rok sokáig élni, hogy minél to­vább lehessen velem, bár ma is szinte össze vagyunk nő­ve. Esküvőre egyelőre nincs időnk. Bár akkor sem dől ösz- sze a világ, ha örökre menyasz- szony leszek! A lényeg, hogy boldogok vagyunk, a lányom is boldog, amiért a pótapjával bármit meg tud beszélni. Örü­lök, hogy anyu önállóságra ne­velt, mindig el tudtam magam tartani, de nem bíztam senki­ben - mostanáig. Ha nem is­merkedtem volna meg a pá­rommal, akire felnézek, akkor nem lenne bennem,az a nyu­galom, ami most van. Mivel úgy ismerkedtünk meg, hogy nem tudta, ki vagyok, nem egy ikont szeretett meg, hanem en­gem. Ha ő lett volna hajdan a férjem, nem egy gyereket szül­tem volna, hanem ötöt!- Tizenhárom éve nem volt ak­kora koncerted, mint az ápri­lis 10-ei.- Egy 45 éves jubileumot il­lik megünnepelni, egy évvel korábban kezdtük szervezni. Örökké hálás leszek a szerve­zőimnek, Héger Rudolfnak és Tóth Gergelynek, mert nélkü­lük ez a koncert nem jöhetett volna létre. Csodás volt a kö­zönséggel együtt nosztalgiáz­ni. Valahol büszke lehetek, hogy még mindig szeretnek, még mindig énekelhetek... Ha első pillanatban nem így dön­tenek, akkor én ma az vagyok, ami voltam: női fodrász. Megfontoltabbá tette az apaság, ma már sokkal jobban vigyáz ma­gára, tudja, hogy tetteinek, szavai­nak súlyuk van 2 » 4

Next

/
Thumbnails
Contents