Somogyi Hírlap, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-28 / 98. szám

2017. ÁPRILIS 28., PÉNTEK SPORT 15 Fazekas-Zur Krisztina újra tagja lenne egy sikeres négyesnek Közös munka a fiúkkal Fazekas-Zur Krisztinát (pirosban) nagyon vonzza a tokiói olimpiai részvétel, de még nem kellőképpen eltökélt a távlati célokhoz Fotó: Koncz György A tokiói olimpia még túl­ságosan messze van Faze­kas-Zur Krisztina számára, aki évről évre dönt a folyta­tásról. A kétszeres olimpi­ai bajnok kajakozónak ci­vilben is jelentős céljai van­nak: alapítványa munkáját nemzetközi programmá bő­vítené. Pircs Anikó/Nemzeti Sport kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Sikerült már berendezked­niük?- Mindig beletelik legalább egy hétbe, mire égy hazaköl­tözés után megszervezzük az életünket, lassan most is minden a helyére kerül - vá­laszolta a kétszeres olimpiai bajnok kajakos, Fazekas-Zur Krisztina, aki a riói olimpiát követően edző-férjével és kis­fiával hazatért Kaliforniába, és az elmúlt kilenc hónap je­lentős részét az Egyesült Álla­mokban töltötte, néhány nap­ja azonban már itthon készül a hamarosan kezdődő szezon­ra. - Ezúttal az óvodakeresés okozott egy kis problémát, ko­rábban, Szolnokon jól bejára­tott helyünk volt, de úgy hatá­roztunk, idén Dunavarsány- ban rendezkedünk be.- Miért döntöttek a váltás mellett?- Ramival (Rami Zur, a ka­jakos edző-férje - a szerk.) úgy éreztük, kicsit sok volt az utóbbi időben Szolnokból. Mindig nagyon örültem, ami­kor tavasszal több hónapra hazaköltöztünk, de miután nekem Szolnok környékén nem élnek sem családtagja­im, sem barátaim, rossz érzés volt rádöbbenni, attól, hogy Magyarországon vagyunk, nem kerültem közelebb hoz­zájuk. Úgy gondoltuk, az olimpia utáni évben megpró­báljuk Varsányban, a csalá­dom közvetlen közelében. Ta­lán a korábban szintén Szol­nokon készülő kajakos fiúk sem bánják, hogy váltottunk.- Alapjában változtatta meg a felkészülését, hogy edző-fér­je elvállalta a londoni ezüstné­gyes három tagja, Kulifai Ta­más, Pauman Dániel és Tóth Dávid felkészítését is?- Egyértelműen változta­tott az edzésmunkán, hogy csapatban dolgozunk. Télen futással, úszással és a kondi­cionáló edzésekkel kezdtük el az „ismerkedést”, ebben az időszakban még nem volt je­lentős a különbség a megszo­kott és az új felállásban vég­zett munka között. A válto­zással a tavaszi, hathetes kö­zös kaliforniai edzőtáborozás során szembesültem.- Pozitív vagy negatív élmény volt?- Összességében nagyon pozitív, örülök, hogy van tár­saságom. Ráadásul elein­te nagyon jól tudtam velük együtt haladni a vízen, a hul­lámvölgy akkor jött el, ami­kor a srácok már nagyon fel­gyorsultak. Beletelt egy kis időbe, hogy helyre tegyem magamban a tényt, hogy hiá­ba indulok kéthajónyi előny­nyel, pillanatok alatt utolér­nek, és úgy mennek el mellet­tem, mint a gyorsvonat. Tuda­tosítanom kellett magamban, hogy haladok, jó vagyok; csak nem úgy tűnik.- Pauman bánielék úgy nyi­latkoztak, korábban Fábiánné Rozsnyói Katalin csoportjában is edzettek „vegyes” csapat­ban, így számukra nem volt is­meretlen a helyzet. Önnek új­donságot jelentett?- Annyiban nem volt új, hogy az előző években ta­vasszal Kaliforniában rend­re együtt edzettem a szlo­vák férfi kajak négyes tagjai­val. Az újdonságot az jelen­tette, hogy ők később vették fel a tempót, miután Szlová­kiában nincs akkora nyomás a versenyzőkön a válogatókon, mint itthon, és a versenyidő­szak is később kezdődik, ráér­tek formába lendülni. A mie­inknél nagyon éreztem a se­bességkülönbséget. De a lé­nyeg, hogy jól működik a kö­zös munka, még ha némi fi­nomhangolásra szorul is, sze­retnék a folytatásban is minél több közös edzéssel készülni.- A sportág minden fórumán az újabb olimpiai ciklusról, a Tokióba vezető útról esik szó. Ön is négyéves távlatban gondolkodik?- Nagyon vonz a tokiói olim­piai részvétel, jelentős kihí­vásnak érzem, hogy ott le­gyek, de még nem vagyok kel­lőképpen eltökélt a távlati cé­lokhoz. Rióból hazajövet el­döntöttem, hogy egy évig min­denképpen kajakozom, ezután pedig évről évre újragondolom a folytatást. Nekem már foglal­koznom kell a sport utáni éle­temmel is. Amíg a család körü­li teendőim, az üzleti vállalko­zásaink és az alapítványi mun­kám mellett kellő figyelmet tu­dok fordítani a sportolásra, és amíg vannak sikereim a kaja­kozásban, folytatom, de ha ez a figyelem másfelé kezd irá­nyulni, már nem biztos, hogy vissza kell téríteni a sportra.- Milyen célokkal vág bele a szezonba?- Csapathajóban gondolko­dom. Szeretnék egy eredmé­nyes négyes hajó tagja lenni, és egy jó páros lehetősége is motivál. Ehhez persze egyes­ben kell meggyőző teljesít­ményt nyújtani, ezért oda­teszem majd magam a hazai válogatón.- A civil jövő kapcsán miben gondolkodik?- Három éve indítottam el a Bajnokok Útja Alapítványo­mat, amelynek segítségével a gyerekeket igyekszünk rendszeres mozgásra és az egészségtudatos gondolkodás­ra, életvezetésre ösztönözni. Van bőven teendőm, szeptem­bertől coachingprogrammal bővülünk, és iskoláknak is in­dítottunk pályázatot. Nagy cé­lom, hogy a programot Ame­rikában is beindítsuk, ennek előkészítésén dolgozom, de Izraelből és Németországból is érdeklődnek iránta.- A beszélgetés elején emlí­tette, alapos szervezőmun­kát igényel a mozgás amerikai otthonuk és itthoni állomás­helyük között. Hogy bírja a családja a kétlakiságot?- A fiam, Noah nagyon jól kezeli a helyzetet, könnyen ve­szi a változást. Raminak sincs vele különösebb gondja, eb­ből a szempontból én vagyok a legnehezebb eset, ami nem csoda, miután huszonkilenc éves koromig röghöz kötött voltam, nem volt jelentős vál­tozás az életemben, amíg nem költöztem Amerikába. Beval­lom, kicsit stresszes vagyok ezeken az utazásokon... Parsra nagy meccs vár ATLÉTIKA Idén ötnapos ver­senysorozat lezárásaként ke­rül sor július 3-án és 4-én a Gyulai István Memorial At­létikai Magyar Nagydíjra Szé­kesfehérváron. A sorozat júni­us 30-án Budapesten, az Iha­ros-pályán kezdődik a Hon­véd-kupával, majd másnap ugyanott folytatódik a Pauli- nyi Emlékversennyel. Székes- fehérvárra költözik a Hopp Pa­rádé, női rúdugrást rendez­nek a városháza előtt, s a ju­nior és ifjúsági liga keretében a fiatal tehetségek is megmu­tathatják tudásukat. A Gyulai Memorialon július 4-én csak nemzetközi számokat ren­deznek. Indul az olimpiai baj­nok kalapácsvető Pars Krisz­tián és a kétszeres fedett pá­lyás Európa-bajnok, olimpi­ai bronzérmes súlylökő Már­ton Anita is. Pars összemér­heti erejét a vb-címvédő Pa­wel Fajdekkal és az olimpiai és vb-bronzérmes Wojciech Nowickivel. MTI Idén Felcsútra jön a Bayern is A Bayern Mün­chen és a Real Madrid kor- osztályos együttese is részt vesz a tizedik Puskás-Suzu- ki Kupán. Az U17-es nemzet­közi labdarúgótornát június 1-5-én rendezik meg a felcsúti Pancho Arénában. A tornán hagyományosan részt vesz Puskás Ferenc há­rom egykori klubja, a Buda­pest Honvéd, a Real és a Pa- nathinaikosz, továbbá a há­zigazdajogán a Puskás Aka­démia. Idén a Bayern és a Sporting Lisboa a két meghí­vott csapat. A torna rekorde­re a Honvéd, amely hat alka­lommal jutott döntőbe, és öt­ször nyerte el a trófeát. MTI Bedák Zsolt visszavonult ÖKÖLVÍVÁS Hivatalosan is bejelentette visszavonulá­sát Bedák Zsolt profi ökölví­vó, aki többször volt a WBO Európa- és interkontinentá­lis bajnoka. A 33 éves kis- pehelysúlyú bokszoló egy éve vívta utolsó mérkőzé­sét, amikor a Fülöp-szigete- ki Cebu Cityben kikapott No- nito Donaire-től. Hazatérése óta már inkább a vállalkozá­sa sikeréért dolgozott. MTI Van érme amerikai színekben is Fazekas-Zur Krisztina a 2012- es és a 2016-is olimpián is tagja volt az 500 méteren győztes kajak négyesünknek. Londonban Szabó Gabriella, Kozák Danuta és Kovács Ka­talin voltak a társai, Rióban Kovácsot Csipes Tamara vál­totta. A 36 éves Fazekas-Zur- nak a világbajnokságokról nyolc aranyérme és hat ezüst­je van. Ebből az egyik ezüst­érmét 2011-ben amerikai szí­nekben szerezte a szegedi vb-n, ahol KI 1000 méteren lett második. A fővárosban jövő szombaton közel 30 ezer érdeklődőt várnak húsz egyetem összecsapására Nagy fesztivál lesz a Dunán és a parton is EVEZES A jövő szombaton a Műegyetem rakparton ötö­dik alkalommal rendezik meg a Dunai Regatta sport- és kul­turális fesztivált, amelynek ötlete a kezdeteknél abból a valójában magától értetődő gondolatból pattant ki, hogy a Duna nemcsak elválasztja a Corvinus-egyetemet a túlpar- ti Budapesti Műszaki és Gaz­daságtudományi Egyetemtől, hanem össze is kötheti. A má­sodik évben már megjelentek a visegrádi országok egyete­mei, a harmadikban itt volt a Harvard és a Princeton, ta­valy pedig a brit evezős kultú­ra legendás riválisai, Oxford Hozzávetőleg nyolcszázan húzzák majd a lapátokat Fotó: MW és Cambridge meccseitek egy­mással és a hazai ellenfeleik­kel. S a parton büszkén kihúz­hattuk magunkat, mert a győ­ri Széchenyi István Egyetem csapata vitte el a pálmát. A Dunai Regatta tegnapi saj­tótájékoztatóján megtudhat­tuk, hogy az idén rekordszá­mú mezőny jön össze az eve­zés mellett hagyományosan a sárkányhajók versenyét is programra tűző eseményen. A részt vevő 18 magyar - ki­lenc fővárosi, kilenc vidéki - egyetem mellett határainkon túlról a Hannoveri Egyetem és a Maastrichti Egyetem kép­viselteti magát. Mindent egy­bevéve közel nyolcszázan húz­zák majd a lapátokat a Dunán. A szervező Antall József Tu­dásközpontnak az is a célja, hogy a Műegyetem rakpartot kiemeljék a forgalmi funkci­ójából, és a különféle progra­mokkal egészen másnap haj­nali fél négyig várják az ér­deklődőket. Az elmúlt évek ta­pasztalatai alapján aligha lő­nek mellé azzal, hogy közel 30 ezren is belecsöppenhetnek a színes forgatagba. Azt persze mondanunk sem kell, hogy éjfél után már nem a vízen zajlanak az események, ám a nagyszínpad és a partisátor is bőséggel kínálja a progra­mokat, előbbin például cheer- laderek fellépését és freesty- le-foci-bemutatókat. A parton az extrémsportok, a strand­röplabda, a gördeszka és a láb­tenisz is teret kap, a koncertek 18.30- kor kezdődnek. A Dunát 19 órakor kell visszaadni a ha­gyományos hajóforgalomnak. A sárkányhajók döntőjét 18 órakor indítják, az evező­sök fináléjában pedig az elő­futamokból továbbjutóknak 18.30- kor kell igazán bele­húzniuk. S ha Oxfordot és Cambridge-et már „lenyom­tuk”, talán a hannoverieket és a maastrichtieket is sike­rül. Fábik Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents