Somogyi Hírlap, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-22 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 16. szám

6 INTERJÚ 2017. ÁPRILIS 22., SZOMBAT !? A műsor a nézőkért és a vendégekért van - vall­ja a két évtized után is tö­retlenül az Önök kérték! közvetlen és nehezen zavar­ba hozható gyönyörű műsor­vezetője. Megható és külön­leges kérésekről, emlékeze­tes vendégekről, valamint a legendás elődről, Tamási Eszterről is kérdez­tük Bényi Ildikót. Takács Eszter- Immár 20 éve vezeti Duna Televízióban az Önök kérték! című műsort. Hogyan lett a műsor háziasszonya?- A legendás műsor 1971-ben indult, Buzáné Fábri Éva volt az alapító szerkesztő és Tamási Eszter a műsorvezető. Egy idő után azonban levették a képer­nyőről, a nyolcvanas évek kö­zepén megszűnt. Hosszú, több mint tíz év szünet következett, majd 1997-ben Száva Gyula szerkesztő jelezte Bánki Iván főszerkesztőnek, hogy hiába nincs a műsor, mégis özön­lenek a levelek; ezért azt java­solta, induljon újra. így 1997 ta­vaszán, húsvétvasárnap ismét képernyőre került. Sokáig szá­moltuk az adásokat és a ven­dégeket,' ám aztán, ahogy tel­tek az évek, elvesztettük a fo­nalat. De körülbelül 500 ven­dég fordult meg a műsorban és mintegy 1000 adást láthattak a nézők.- Nem volt önben izgalom, hogy Tamási Eszter nyomdoka­iba lép?- Ó, dehogyisnem! Óriá­si megtiszteltetésként éltem meg. A mai napig úgy em­lékszem arra a húsz évvel ezelőtti napra, mintha teg­nap történt volna. Jött a tele­fon, hogy másnap menjek be Bánki Ivánhoz, mert az Önök kérték! újraindul, és szeret­nének velem beszélni. Ez­zel minden álmom teljesült. Kezdőnek számítottam, két éve voltam a képernyőn, és mégis rám esett a választás. Igaz, kaptam három hónap próbaidőt, de aztán erre so­sem tértünk vissza. A nézők pedig nagyon megszerették a műsort, hihetetlenül sok levelet kaptunk és kapunk most’is.- Hogyan tudnak kérni a nézők?- Három csatornán is lehet: hagyományos postai úton, az idősebb generáció ezt szereti, de e-mailen és Facebookon is lehet üzenetet küldeni.- Volt valami különleges kérés?- Persze, és többször meg is tréfáltak már bennünket. Nem­régiben egy facebookos kamu- profilról küldtek egy üzenetet, amelyben az illető elhunyt ba­rátjára, Harambéra emléke­zett. Annak ellenére, hogy ve­lem együtt a szerkesztő kol­légák is ismerték a Cincinna­ti állatkertjében élt gorilla tör­ténetét, mégsem vettük észre, hogy trollkodásról van szó. De ebből is látszik, hogy tényleg minden kérést próbálunk tel­jesíteni. (Nevet.) Kaptunk meg­ható leveleket is, volt, aki szin­te az egész élettörténetét meg­Már megfigyeltem, hogy nem kell félni a változásoktól, sokszor jő követi” Űrhajó és randevú írta nekünk. Érkezett már fri­vol kérés is, férjezett nevet vise­lő asszonynak üzent általunk a neve elhallgatását kérő férfi. Sőt, én is kaptam olyan levelet, amelyben arra a kértek, hogy a következő adásban mozgas­sam így meg így a kisujjamat, az lesz a jelzés. Pár hétre rá jött az újabb levél, hogy látta a kis- ujjam mozgását, és köszöni a visszajelzést. Persze akarato­mon kívül mozdíthattam meg úgy a kisujjam, hogy aztán azt a levélíró jelzés­nek vélte. De a ke­zemet is megkér­ték és randevú­ra is hívtak már. Sokan kerestek meg ben­nünket kü­lönféle ügyinté­zésekkel is, mintha egy hivatal lennénk, ám az egyik legemlékezete­sebb mégis az volt, ami­kor megkaptuk egy űrhajó tervét, hogy kivitelezzük. •- Ha ön kívánhatna valamit, mi lenne az?- Ha nóta, akkor mula­tós, például a Lakodalom van a mi utcánkban. Ha ' vers, akkor az A vén cigány Vö- rösmartytól. Ha kabaréjele­net, akkor Körmendi Jánossal bármi, például A kabinos. Ha komolyzene, akkor Vivaldi Négy évszak. De valójában bármi, ami az Önök kérték!- ben van...- Az ostromló leveleket sosem érezte terhesnek?- Nem, mert a legtöbb na­gyon kedves volt. Ez kicsit a szakmánkhoz tartozik, olyan, mint a bokszolónak a kék fölt. Rosszabb, amikor fel­háborodott levelet kapunk, amiért nem teljesítettük vala­kinek a kérését. Néha nem fo­gadják el a nézők, hogy ez saj­nos nem mindig rajtunk mú­lik, hiszen egy archívummal dolgozunk, van, ami egysze­rűen nincs meg. Az adásidő is véges, és van egy struktúrája is a műsornak, amelyben kell hogy legyen sláger, magyar nó­ta, kabaréjelenet, vers, operett. Többféle igényt ki kell szolgál­nunk.- Említette, hogy nagyon sze­retett volna a műsor kezdetétől fogva megfelelni, méltó utódja lenni Tamási Eszternek. Meny­nyire maximalista? Mindig a nézők szempontjait igyekeztünk szem előtt tartani Fotók: MTVA- Az vagyok, de idővel rájöt­tem, hogy nem lehet mindenki­nek megfelelni. Ma már elég az, ha én tudom, hogy mi az igaz­ság akár a munkámmal, akár a magánéletemmel kapcsolat­ban, és ez számít. Már nem za­var, ha nem szeret mindenki.- Húsz éve vezeti a műsort. Nem érezte sosem, hogy beskatulyázza?- Vannak holtpontok, ez igaz, de nem csak ez volt a munkám az elmúlt két évtizedben. Ez az ál­landóság volt, de vol­tam a lottósorsolás háziasszonya, ve­zettem a Sírjaik hol domborulnak cí­mű műsort, amely­ben a második vi­lágháborúval és eltűnt katonák nyughelyének keresésével fog­lalkoztunk. Az én nagyapám nyughelyét is a műsor segít­ségével talál­tuk meg. De emellett ve­zettem gaz­dasági hír­adót, nyelv­művelő mű­sort, körze­ti híradót, szóval sok- * féle műfaj­ban kipró­bálhattam magam.- Korábban tanított és van mediáto- ri végzettsége is. Azzal is foglal­kozik?- A mediátorságot nem gyakorlom, bár le­het, hogy a közeljövő­ben lesz rá alkalmam, a tanítást pedig abba kellett hagynom, mert nem tudtam a tévézés mellett csinálni, választanom kellett. Egy fő­iskolán, egyetemen nem ma­radhat az ember örökké tanár­segéd, haladni kell előre, mind­ezt pedig nem lehetett a műsor­vezetés mellett. Viszont tanul­ni nagyon szeretek. Ezért is vé­geztem el a tanári diplomám után az igazságügyi mediátori képzést, most pedig protokollt tanulok a Közszolgálati Egyete­men. De a családnak megígér­tem, hogy most már abbaha­gyom. Az élethosszig tanulás­ban hiszek, de az iskolarend­szerű képzés munka mellett nagy vállalás.- Egy mediátor kicsit pszicho­lógus is, a beszélgetéseiben, abban, hogy könnyebben meg­nyíljanak a vendégek. Hasznát vette ennek a tudásának?- Igen, nagyon is. Kérdés­technikákból írtam a szakdol­gozatomat, és ez valóban se­gíti a mostani munkámat is. A műsorban mi a vendéget szeretnénk szolgálni, mi va­gyunk őérte, és nem fordítva. De a legfontosabb, hogy min­dig a nézők szempontjait igyekszünk szem előtt tar­tani. Nagyon jó kis csapat a miénk, nagyon szeretünk együtt dolgozni, mert szeren­csére közös az értékrendünk. Tisztelet a nézőknek és a ven­dégeknek, a munka iránt pe­dig alázat.- Voltak különleges vendégei, akikre szívesen emlékszik vissza?- Nagyon nehéz bárkit is ki­emelni, mert a legtöbb vendé­get örömmel hívjuk és szíve­sen is jönnek a műsorba. So­kakkal már a magánéletben is kedves ismerősként üdvö­zöljük egymást. De ha mégis kellene mondanom neveket, akkor nagy szeretettel gondo­lok Kovács Katira, Payer Öcsi­re, aki már nincs velünk, és Bangó Margit is nagyon ked­ves nekem, ahogy Lukács SánT dór, Szilágyi Tibor, Kállai Bori, Bodrogi Gyula, Korda György és még sokan mások is.- Mikor jött rá, hogy bemondó szeretne lenni?- Világéletemben erre vágy­tam. Aztán hogy műsorvezető­riporterré avanzsáltam, még inkább kiteljesedhettem. Imá­dok beszélgetni. Sőt, szívesen kérdezem meg akár olyanok­tól is, akiket kevésbé ismerek, hogy mi a problémájuk, ha lá­tom rajtuk, hogy valami gond­juk van. De ez egy örökség, vi­déki ember vagyok, és a csa­ládomban mindenki nagyon közvetlen.- A nagylánya gondolt arra, hogy a nyomdokaiba lép?- Nem tervezi, az iskolai szavalóversenyeket sem sze­rette, de sosem lehet tudni.- Sosem zavarta, ha ismert emberként az életével foglal­koznak?- Szerintem én sosem vol­tam olyan érdekes a bulvár­médiának, hogy különöseb­ben foglalkozzon velem.- Mivel tud kikapcsolódni?- Az alvás csodákat tesz, és szeretek otthon tenni-ven- ni, olvasni is, de a legjobban a vízparton tudok feltöltődni. A Balaton nekem a minden.- Amikor az interjút terveztük, bármikor hívhattam, könnyen tudtunk egyeztetni. Anyaként, feleségként, több helyen dol­gozó nőként, aki még tanul is, hogy jut mindenre ideje?- Igyekszem rugalmas lenni. Igazi listázós nő vagyok, aki sze­reti kipipálni a teendőket, mert nagyon sokfelé pörgők, csak így jut mindenre időm, energiám. Sosem azon gondolkodom, hogy egy-egy teendőt miért nem lehet elvégezni, hanem a megoldáson töprengek, hogy hogyan lehet. A rugalmasság létkérdés szerin­tem. Már megfigyeltem, hogy nem kell félni a változásoktól, sokszor jó dolog történik utána, lehet, hogy sokkal jobban jár az ember. Névjegy BENYI ILDIKÓ Szikszón szüle tett es a Borsod Abauj Zemp­lén megyei Hernádvécsén ne­velkedett. Magyar orosz sza kos tanari képesítést szerzett az ELTE Tanárképző Főiskolai Karan, majd a Miskolci Egye temre járt bölcsészkarra. Ta nársegédként évekig dolgozott az ELTE n es több mint két evti zeddel ezelőtt lett műsorveze­tő a Magyar Televíziónál. Muso rai: Önök kertek!, Hogy volt?!.

Next

/
Thumbnails
Contents