Somogyi Hírlap, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-01 / 77. szám
12 TÖRTÉNELEM 2017. ÁPRILIS 1., SZÓMBA! HÍREK Száz éve nem volt ilyen Kolozsváron ÁSATÁS Az elmúlt 100 év legnagyobb és a legfontosabb régészeti kutatása zajlik Kolozsvár központjában. A főtéri Szent Mihály-templom mellett rengeteg csontváz került elő, döntően a 15. századból. A régészeknek nincs túl sok idejük. A Fő tér átalakítását május húszadikáig be kell fejezni. A mostani kutatóárkot befedik, új burkolat borítja majd a teret. Az ásatást vezető régész, Csók Zsolt szerint Kolozsvár belvárosában ilyen léptékű kutatás aligha lesz a következő száz évben. Megújul a soproni plébániatemplom GÓTIKA Százötven év után újra jelentős átalakítás előtt áll Magyarország második legrégebbi gótikus temploma, a soproni Szent Mi- hály-plébániatemplom. A 15. században felszentelt templom mai formáját a 19. században nyerte el, a berendezése neogótikus, idősebb Storno Ferenc tervei alapján készült. Ezt az állapotot állítják helyre a mostani felújításkor. Római szarkofágot találtak Környén RÉGÉSZET Környe határában szántás közben egy még érintetlen szarkofágot találtak. A kőkoporsó egy 1700 évvel ezelőtt élt nő sírja, a csontok anatómiai rendben feküdtek benne, a halott mellé szokatlanul sok: hét illatszeres üvegcsét helyeztek el. Környénél a rómaiak száz évvel a birodalom bukása előtt, a 360-as években egy hatalmas erődöt építettek. Germán óriás a szarmata korból PANNÓNIA Egy különösen nagy termetű, erős csontozató germán harcos sírját találták meg a Móra Ferenc Múzeum régészei egy 2-3. századi szarmata kori településhez tartozó temetőben Hódmezővásárhely közelében. A kutatók egyelőre nem tudtak magyarázatot találni arra, hogy miként kerülhetett ebbe a térségbe a germán harcos, ugyanis pan- nóniai germánokról csak későbbi századokból volt eddig adat. Pompeji tárlat Gorsiumban KIÁLLÍTÁS A táci Gorsium látogatóközpontjában Pompeji - Élet és halál a Vezúv árnyékában címmel kiállítás nyílt meg, amely az egykor virágzó város életét és katasztrófáját mutatja be. Párhuzamosan az állandó gorsiumi kiállítás első része is megnyílik, amely bemutatja, milyen volt az élet Gorsiumban az idő tájt, amikor Pompeji elpusztult. Az állandó tárlat elemei egészen a második század második feléig, a mar- komann háborúkig nyúlnak vissza. A pompeji kiállítás augusztus 20-áig lesz látható. Pompeji a Vezúv kitörése nyomán 79-ben néhány óra alatt eltűnt a föld színéről. * y Eltitkolt szovjet nukleáris baleset Évtizedeken át titkolták a szovjet hatóságok a világ legnagyobb nukleáris kísérletének hatását. A mai Kazahsztán területén iszonyú tragédia történt 1956-ban. Mediaworks-összeállítás kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu KÍSÉRLET A nukleáris balesetek tekintetében az 1986-os csernobili katasztrófát szokás elrettentő példaként említeni. Egy most fellelt dokumentum szerint 1956-ban a Sze- mipalatyinszk térségét érő sugárszennyezés következményei sokkal súlyosabbak voltak még a csernobili balesetéinél is. A szemipalatyinszki kísérleti telep a Szovjetunió első és egyik legnagyobb nukleáris kísérleti telepe volt a kazah sztyeppén, Szemipalatyinszk városa közelében. 1949 és 1991 között 456 robbantást hajtottak végre, amelyek radioaktív csapadékkal szennyezték be a telepet és környékét. Egy 2014-es tanulmány arról számolt be, hogy a kísérleti telepen történtek hatásai legkevesebb egymillió embert érintettek. „A szennyezés valódi mértéke és súlyossága azonban hosszú éveken át titok tárgyát képezte” - mondta el a New Scientist magazinnak Kazbek Apszalikov, a moszkvai Biofizikai Kutatóintézet igazgatója, aki a levéltárban bukkant rá a szigorúan titkosnak minősített jelentésre. Az Origo.hu által idézett cikk szerint 1956- ban az egyik nukleáris kísérlet radioaktív csapadékkal terítette be Uszt-Kamenogorszk városát, 638 embert szállítottak kórházba sugárbetegElhagyott egykori szovjet nukleáris tesztelőüzem maradványai Szemipalatyinszk mellett Egy gyerek a régióból 2011-ben. A sugárzásnak máig ható következményei vannak Kazahsztánban Fotók: AFP séggel. Összehasonlításképpen: Csernobilnél ez a szám 134 volt, a kazahsztáni baleset több mint négyszer súlyosabbnak számít az ukrajnainál. A kazah páciensek sorsáról a mai napig nincsenek információk. A szovjet időkben a nukleáris teszteket és egészségügyi hatásaikat a hatóságok igyekeztek teljes titokban tartani, 1956-ig semmilyen tanulmány nem készült arról, hogy a robbantások milyen hatással vannak a telephelyhez közel élőkre, így pontos statisztikai adatok sincsenek a tesztek akut következményeiről. A helyzet az 1956. március 16-i baleset után változott meg. A jelentésből kiderül, hogy a szovjet kutatók három alkalommal is vizsgálták Uszt- Kamenogorszk környékét, tehát nagyon is tisztában voltak a katasztrófa következményeivel. A sugárzás százszorosa volt a megen- gedett értéknek Az 1956-os robbantás után a környéken a sugárzás szintje a megengedett érték százszorosa volt. A szakértők javasolták, hogy az emberek ne fogyasszanak az érintett területeken termelt élelmiszerekből, az utasítást azonban senki sem vette komolyan. A helybeliek szervezetében végbemenő károsodásokat nem lehetett teljes egészében elpalástolni, ám az elváltozásokat a hatóságok igyekeztek más okokra, higiéniai problémákra, helytelen étrendre és fertőzésekre visszavezetni. Elítélték a román kommunista kínzótisztet ROMÁNIA Emberiesség elleni bűncselekményekért jogerősen húsz év börtönbüntetésre ítélte a román legfelsőbb bíróság a kommunista korszak egyik, kegyetlenségéről elhí- resült munkatábor-parancs- nokát. Ion Ficiort több mint száz politikai fogoly haláláért tartanak felelősnek. Fi- cior a hatvanas évek elején a Duna-deltában felállított pe- ripravai munkatábort vezette, ahol főleg a rendszer által „ellenforradalmároknak” minősített elítélteket, közöttük erdélyi ötvenhatosokat tartottak fogva, például Páskándi Géza írót, Páll Lajos festőművészt, Dávid Gyula irodalom- történészt. A vád szerint a peripravai munkatábort a fogvatartot- tak „megsemmisítésének” céljával működtették: az embertelen körülmények, rendszeres verések, az ivóvíz, élelem és orvosi ellátás hiánya miatt 103 fogoly halt meg Ficior parancsnoksága idején a peripravai munkatáborban. Romániában 2013-ban kezdeményezték a még életben lévő, a sajtó által „kommunista pribéknek” nevezett volt börtönőrök és munkatábor-pa- rancsnokok büntetőjogi felelősségre vonását. Közülük Ficior a második, akinek az esetében jogerős ítélet született, miután tavaly Alexandra Visi- nescut, a hírhedt Rámnicu Sá- rat-i börtön egykori rettegett parancsnokát szintén 20 évi szabadságvesztésre ítélték. Nemrég egy harmadik eljárás is eljutott a vádemelés szakaszába: a román legfőbb ügyészség Marian Petrescut, a galaci (Galatti) börtön egykori parancsnokát is bíróság elé állította, akit 102 elítélt, köztük 90 politikai fogoly haláláért tartanak felelősnek. MW Az ammóniaszintézis már a Nagy Háború előtt ismert volt a kutatók körében A műtrágya története: a német vegyipar Becslések szerint ma a világ népességének legalább a fele függ a nitrogén- műtrágyán alapuló élelem- termeléstől. Sorozatunk 3. részében a műtrágya történetének legfontosabb állomásait ismertetjük. Mint ismeretes, a bismarcki Német Birodalom szinte minden területen hatalmas iramban fejlődött, így a tudomány és a népességszám tekintetében is. A növekvő népességnek pedig értelemszerűen egyre több élelem kellett. Elsősorban a műtrágyagyártással kapcsolatban fogalmazódott meg az igény az alapvető nitrogénvegyületek szintetikus előállítására, a nagy mennyiségben importált chilei salétrom kiváltására. Fritz Haber nevéhez fűződik a papíron egyszerűnek tűnő, ma már az általános iskolában is tanított, alkalmazását tekintve óriási hatású szintézis, amellyel nitrogéngázból ammónia állítható elő, Wilhelm Ostwald pedig az ammóFritz Haber nia salétromsavvá konvertálását oldotta meg. Ezáltal lehetővé vált a - 78 százalékban nitrogénből álló - levegőből előállítani a műtrágya- és a robbanóanyag-gyártás egyik legfontosabb alapanyagát. Habár Haber 1905-ben publikálta a tudományos eredményeit, így az ammóniaszintézis már a Nagy Háború előtt ismert volt Németországon kívül, 1920 előtt mégis csak a németek voltak képesek Wilhelm Ostwald nagy mennyiségben és olcsón ammóniát gyártani. Ehhez Carl Bosch tudása kellett, aki először alkalmazott az iparban nagynyomású reaktorokat, nemhiába nevezik Haber- Bosch-szintézisnek az eljárást. 1914-ben kitört a világháború. A „mire a levelek lehullanak...” nem csupán üres biztatás volt a Kaisertől, hanem egy szorongató körülmény kifejeződése is. A háborút megelőző évtizedekben irdatlan mennyiségben érkeztek hajón nyersanyagok és termékek a Német Birodalomba, és várható volt a háború során a behozatal jelentős csökkenése, ami be is következett a brit blokád miatt. A német vezetés tudta, hogy csak egy járható út van: gyorsan győzniük kell. Nem így történt, és a blokád 1916-tól már hatalmas és egyre növekvő gondokat okozott szinte minden területen. A lőszer- és robbanóanyag-ellátás azonban - az antant várakozásai ellenére - nemhogy nem szűnt meg, a háború végéig nem is akadozott, mégpedig alapvetően a Haber-Bosch-szintézis adta technológiai előnynek köszönhetően. Ami viszont csak elnyújtotta a háborút, de nem vezetett a megnyeréséhez. Noha a szintézis korszakalkotó volta akkoriban is látszott, Fritz Haber 1918-as Nobel-dí- ján mégis sokan megrökönyödtek, és ma is szokás Habért negatív felhanggal a „vegyi fegyverek atyjaként” emlegetni. A neves vegyész a háború során egy állami intézetben a harci gázok fejlesztését vezette, s ezt számos külföldi pályatársa sosem tudta megbocsátani neki, nem mellesleg a felesége sem, aki a halálba menekült. Érdekességként megjegyezhetjük, hogy a harci gázokat eredetileg nem tömegpusztító, hanem taktikai fegyvernek szánták, a cél az lett volna, hogy az ellenfelet állásai elhagyására kényszerítsék. A végeredmény azonban - mindkét háborús felet tekintve - több tízezer áldozat lett. (Másik érdekességként azt jegyezhetjük meg, hogy a „vegyi fegyverek atyjának” lenni bűnösséget jelent, az „atombomba atyjának” lenni viszont hírnevet és elismerést.) Békeidőben a Haber-Bosch- szintézist nitrogénműtrágyagyártásra lehetett használni, ám az ez irányú felhasználás tömeges elterjedésére még várni kellett a második világháború végéig, a „zöld forradalom” kezdetéig. Virág István (Folytatjuk)
