Somogyi Hírlap, 2017. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
2017-03-04 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 9. szám
2 KÖZÉLET 2017. MÁRCIUS 4., SZOMBAT A gyerek azt mondja, amikor meglát: már nagyon vártam, hogy gyere. Rajzoltam neked, mert nem láttalak egy hétig. Foto: Moricz-Sabjan Simon Önkéntes munka keretében nyugdíjasok foglalkoznak azokkal a kisdiákokkal, akik valamilyen családi körülmény miatt nehéz helyzetbe kerültek. A kicsikre nagyon jó hatással van a program. De vajon mi a siker titka? G. Juhász Judit judit.g.juhasz@mediaworks.hu BUDAPEST Nem tudom, menynyire szokványos doiog az iskolákban, , hogy miközben a gyerekek éppen órán vannak, addig egy-egy társuk boltost játszik a kicsi teremben vagy az előtér nyugalmasabb zugában. Játszótársaik felnó'ttek, akik azt vállalták, hogy társadalmi munkában segítik őket az olvasásban, szövegértésben, számolásban. Az emeleten, az angolórások mellett frissen nyílt boltban a másodikos Julcsi a boltos, előtte az asztalon az áru: kosár, képeslap, elefánt, toll, olló, mindegyik árcímkével. Bori néni, a mentora kitartóan vásárol, együtt fedezik fel, hányféleképpen is lehet kifizetni a hatvan forintot ötösökből, tízesekből és húszasokból, és együtt örülnek, hogy sikerül. Bori néni az otthonról hozott szemléltető eszközt mutatja: pirinyó polcocska, rajta színes kosárka meg egy még kisebb nyúl. - Julcsi odavan a nyusziért, ezért az majd figyel minket a polcról, és örül, amikor sikerül megoldania a feladatot - magyarázza. Vásárolok én is, a tollat kérem a kislánytól, a kérdés most az, hogy három öt- és két húszforintosból mennyi jár nekem vissza. Julcsi figyel, kicsit zavarban van, majd odább állok, ne zavarjam őket. Még látom, ahogy mentor és tanítványa az asztalka fölé hajolva együtt bogozgatja a pénzérmék titkát. A földszinten, az előteret kifényesítő ablak előtt a másodikos Miki meg Teri néni dolgozik, a másodikos fiú a boltos. Nem bír megülni, körbenyargalná a pulttá kinevezett padot, egy szó után már nyújtja is Terinek az elefántos képeslapot, és számolja, hogy mentora mennyivel tartozik még érte, ha húsz forintot kifizetett már. Összerakják a pénzt így is, úgy is, az összeg stimmel, Teri néni dicséri a gyereket. Összeszokott csapat, a nő figyeli Miki reakcióit, a fiúcska mosolyog, kérdez, és beszél, beszél. Mindennapi pillanatok ezek, a mentorok hetente legalább egyszer, de inkább többször foglalkoznak a rájuk bízott kisdiákokkal. Van, aki két iskolában is otthonos, mert több napra is vállalt Uyen munkát. Figyelemre élesítve Ők a Szenior Mentor Program önkéntesei. Mindannyian nyugdíjasok. Az iskolát, ahol most járunk, egy alapítvány működteti, a gyerekek vegyes korosztályú kiscsoportokban tanulnak, de fejlesztésükhöz itt is szükség van a mentorok munkájára - meséli Kéri Júlia, a Budapest School tanítója. Kapcsolatuk nem csak a 30-45 perces együtt olvasgatásról, matekozásról szól, hanem kötődésről, kölcsönös szeretetről, barátságról is - folytatja. Laikusként nézve azonban egy ilyen alapítványi iskolában nincs szükség mentorra. - Náluk az a gyerek élvezi a mentori figyelmet, aki valamilyen szempontból, és nem feltétlenül anyagi vagy családi háttere miatt, hátrányos helyzetűnek tekinthető - válaszol a tanárnő. - Csak késő este találkozik a szüleivel, figyelemzavaros vagy csonka családból származik, esetleg nem tud magyarul, mert nem ez az anyanyelve. Mindenkinek szüksége van egyéni figyelemre, a mentorok azokkal foglalkoznak, akikre valami miatt kevés idő jut. Teri néni negyedik éve men- torkodik, azt mondja, még nem volt olyan tanítványa, aki ne lett volna bizalommal iránta. A szokásos menet az - magyarázza -, hogy a tanár jelzi a mentornak, melyik gyereknek van szüksége a segítségére, s néhány szóban elmondja azt is, hogy miért. Mondjuk, mert új testvére született, ami nagyon jó dolog, de a gyerek úgy éli meg. hogy ő most háttérbe szorult. A tanár mindig beszámol arról is, hogy a csoportban, osztályban éppen mivel foglalkoznak, melyik betűnél járnak, s mire lenne szüksége a gyereknek, hogy elmélyítse, gyakorolja a tudását.- Minden gyermek élvezi azt, hogy bizonyos ideig csak vele foglalkoznak, akár van testvére, akár nincs - folytatja Teri néni. - Ebben az életszakaszban a gyerek nagyon nyitott, látja, érzi, hogy csak rá figyelünk. Ráadásul úgy beszélhet velünk, mint egy nagyival. Dolgozunk vele, elismerjük az igyekezetét, a tudását, ezzel tudunk eredményt elérni. A tanárok gyakran kérik, hogy a mentorok olyan foglalkozást tartsanak, amilyenre nincs mód csoportban, kétsze- _mélyes helyzetben viszont nagyon jó a gyermeknek. Ilyen például a boltos játék, vagy ki- .. váló lehet T » a #. egy-egy kétszemélyes társasjáték is. A számolós például nagyon jól gyakoroltatja, átláttatja a gyerekkel az anyagot, de tí- zen-tizenöten nem lehet játszani. Kettesben azonban még játékosabban, még szemléletesebben gyakorolhatják a számolást. Az egyik kisfiú nagyon jól számol, összead, kivon, de fordítva írja a 3-ast. Ővele minden alkalommal külön, öt percen át a 3-as írását gyakorolják. Csoportban erre nem lenne mód. Nehezített terep Tibor bácsi nehezített terepen, egy kültelki, majdhogynem omladozó alapítványi iskolában tanít, azt mondja, megcsapja a szegénység szaga, amikor benyit az ajtón. Ide nyilvánvalóan hátrányos helyzetű, szegény és többnyire cigány gyerekek járnak. - Nincs apa, nincs anya, vagy nem látják egymást, mert egyik éppen börtönben ül. Van anyukád? Igen, volt, de most apuka egy más anyukát hozott haza - vázolja a helyzetet Tibor. Itt szó sem lehet arról, hogy bármilyen kapcsolatom legyen a szülőkkel. Ha az egyik gyerek nem ér rá, vagy elviszik hamarabb, akkor a tanár egy másikat küld tanulni hozzá. Módszereiről Tibor bácsi azt mondja, dicsérni kell a gyerekeket, amint egy pici ok is van rá. Ha pedig a dicséret sehogy sem jön össze, akkor vigasztalni kell őket, hogy „kicsit igyekszünk, és akkor jobban fog menni”. Telefonját néha az asztalra teszi, s azt mondja nekik: ha szépen megy az olvasás, akkor rögzítik. - A gyerekeknek van önkritikájuk, érzik, amikor jól megy az olvasás, és azt is, amikor nem sikerül igazán pazarul - mondja. - A felvételt meghallgatjuk, és megbeszéljük, hol jó és hol kell javítani. Van, aki lelkes, és van, akit nagyon nehéz rávenni, hogy olvasson, mert tudja, hogy nem megy neki. Ami pedig nem megy, azt a felnőtt ember sem szívesen csinálja: ha Átkarol, és azt mondja, olyan vagy, mint egy nagypapa Készítettem neked egy fűzőcskét. nem tudja a fúrógépet használni, mást bíz meg a munkával - mondja Tibor. Az egyik fiú, Robi, túlkorosán másodikba jár, fejleszteni kell az olvasását, hogy ötödik osztályba mehessen. Nem mondja, de otthon szorgalmasan olvashat, mert két találkozás között hatalmasat fejlődött. Szabad akaratából, volt kedve és indíttatása hozzá. Hogy a mentorok mit is kapnak munkájukért cserébe? Teljesen új élethelyzetbe csöppen az, aki nyugdíjba megy. Mentorként azonban tartoznak valahová, egy szervezethez, ahol hozzájuk hasonló gondolkodású, felfogású, végzettségű emberekkel dughatják össze a fejünket, és azon tanakodhatnak, hogy miként tudnak segíteni - mondják. Azért csinálják, mert nekik is jó. Felnőttkörnyezetben mozoghatnak, tanulhatnak egymástól. Mentornak lenni bizalmi kérdés, így ismerik a szülőket, azok is őket. Visz- szajelzéseket kapnak munkájuk eredményességéről, a tanító vagy a szülő elmondja nekik, milyen változásokat indított el a gyerek tanulásában, viselkedésében az, hogy mentor is foglalkozik vele. A gyerekekkel való rendszeres tevékenység hatására enyhültek vagy el is tűntek a szenior mentorok egészségi panaszai. Húsz százalékuk özvegy, náluk különösen látványos, ahogyan az idő teltével fejlődnek közösségi kapcsolataik, javul az erőnlétük és a teljesítményük, és úgy érzik, a gyereknek, a családnak, a társadalomnak fontos az, amit csinálnak. A szenior mentorok 55 évesnél idősebbek, többnyire nyugdíjasok, sokféle tapasztalattal, háttérrel, tudással rendelkeznek és képesek arra, hogy ezeket megosszák másokkal is. Időbeosztásuk általában rugalmas, így tudnak alkalmazkodni az iskola, a mentorálandó gyerek programjához. Ejó mentor a szülők és a tanár kombinációja % K# olyan szolgáltatásról van pzó, amilyennek minden iskolában lennie kellene. A mento- ri program több mint nyolc éve, amerikai mintára indult el, jelenleg harminc helyszínen körülbelül nyolcvanan látnak el feladatot. A kisebb településeken - bár nagy szükség lenne a mentorok segítségére - nincs elég megfelelő jelentke- ahhoz, hogy a program biztonsággal működhessen. - A jó mentor a szülők és a tanár kombinációja - mondta Aichel- burg Márton, a Civil Vállalkozások Nonprofit Kft. társalapítója és ügyvezetője. - Nemzetközi és saját felméréseink igazolják, hogy a többgenerációs környezet felettébb jótékonyan hat a diákok tanulmányi eredményeire, és általános életvitelére, szemléletére is. - Elmondta: 2009 és 2016 között készítettek egy felmérést, 327 tanárt kérdeztek. Túlnyomó többségük, 87 százalékuk, pozitív hatást figyelt meg a gyerekeknél, 94 százalékuk szerint a mentorok segítik a gyerekeket, akikkel foglalkoznak. A tanárok 88 százaléka úgy látta, hogy fejlődött a tanítványok olvasása és szövegértése, 83 százalékuk pedig azt tapasztalta, hogy az iskolások magabiztosabbak lettek a program eredményeként. Mmae^gyereKnek szüksége van arra, hogy csak rá figyeljen valaki
