Somogyi Hírlap, 2017. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

2017-03-23 / 69. szám

4 EGYHÁZI TÜKÖR 2017. MÁRCIUS 23., CSÜTÖRTÖK Nagyböjti tanítások sebzettségről, bűnről, bűnbánatról, kiengesztelődésről Lelki erőművé változott a felsőmocsoládi kastélyszálló Rumszauer Miklós (balról), Manfred Huber atya és Margaritha Valappila Fotó: Nagy Zoltán A karizmatikus megújulás ismert alakja, Margaritha Valappila, a Németország­ban élő, indiai származású szerzetesnővér, valamint az ugyancsak német Manfred Huber atya tartott nagyböj­ti lelkigyakorlatot a felső­mocsoládi Kacskovics-Bá- nó-kastélyban. Az ötna­pos „lelki welness” - amely Vizy Márton és felesége, Jú­lia szervezőmunkáját dicsé­ri - kiváló alkalom volt arra, hogy kinyíljon a lélek. Lőrincz Sándor FELSŐMOCSOLÁD Óriási erő rejlik a zenés dicsőítésben, a szentségimádásban, a rózsa- füzér-imában, a szentmisé­ben, a bűnbánat tisztára mos­sa a lelket. Az ország külön­böző tájairól érkezett nyolc­van résztvevő mindezt megta­pasztalhatta.- Mindegyikünk Isten tulajdo­na, s az Úrnak valamennyiünk­kel terve van - mondta Marga­ritha nővér, aki huszonhat esz­tendeje járja a Világot, hogy hir­desse Isten örömhírét. - Német­országban fokoza­tosan kiürülnek a templomok, de Ma­gyarországon azt tapasztalom, sok­kal több a jámbor ember. A nyolcvan felé kö­zeledő Margaritha nővért tizennyolc évvel ezelőtt Rumszauer Mik­lós plébános hívta meg először, amire a szerzetesnővér is em­lékeztetett, és azóta többször is mesélt életéről, és példák, tanú­ságtételek sorával igazolhatta, miként igazítja lépteinket a Te­remtő. Az első két napon a ka­posvári plébános volt a szink­rontolmács, aki a lelkigyakor­lat zárásán „lelki erőműnek” nevezte Felsőmocsoládof.- Ha bennetek él a Szentlé­lek, akkor miért olyan szomo­rú az arcotok? - kérdezte a nő­vér, majd tovább fűzte a szót:- Ha Isten Szentleikét hagy­juk magunkban működni, ak­kor nem követünk el bűnöket. Jézus mindent meg akar újíta­ni bennünk. Isten a szeretet, és aki a szeretetben marad, Isten­ben marad. Javasolta, Jézusnak kell az el­ső helyet adni életünkben. Ő az egyetlen szabadító és meg­váltó. Isten nem követ el hi­bát, csupán lehetőséget ad arra, hogy megtérjünk. Nincs más dolgunk, mint Isten kezét szo­rosabban megfogni. Ha nem él bennünk Isten, belülről halot­tak Vagyunk, és képtelenek a szeretetre, s ha az Úrral hada­kozunk, könnyedén bevonzhat- juk életünkbe mások démona­it. A gonosz lélek pedig képes uralni gondolatainkat... A gyerekkora óta papnak ké­szülő Huber atya - csakúgy, mint Margaritha nővér - bibli­ai igehelyek tucatjaival igazolta megállapításait, élettapasztala­tait. A Szentírás ugyanis min­denre választ ad; Jézus és az apostolok pontosan fogalmaz­nak. Az atya beszélt a hitpró- bákról is, amelyek által a lel­künk meggyógyul, ám akad­nak szép számmal olyanok is, akik azt gondolják: a hit nem más, mint illúzió. Tanított az imá­ról is. Mint meg­jegyezte: az igazi imádság engedel­messég. A bűn pe­dig azzal kezdődik, hogy nem bízunk Istenben. A félelem akadálya a bizalomnak. Kitért az igazság­talanságra is. János apostolnál is olvashatjuk: Minden igaz­ságtalanság bűn. A kísértés is bűnre vezet, mondván: „nem eszik olyan forrón a kását”, vagy: „az isteni parancsok be- tarthatatlanok.” így a ma em­berének engedéllyel kell ren­delkeznie a bűnhöz, pedig a Szentlélek erejével minden pa­rancs betartható, ám ehhez el­engedhetetlen a lélekben való megújulás. Azt már Margaritha nővér taní­tásában hallottuk: itt van a ke­gyelem ideje, melyből minden­ki részesülhet. Istennek nin­csenek mostohagyermekei. An­nak azonban, aki szeretne e ke­gyelemből részesülni, meg kell nyitnia a szívét. Arról is szólt, hogy a mai, különösen kaoti­kus világban szinte önmagu­kat kínálják a zsákutcákba ve­zető tévutak, amelyekre - mi­vel nincsenek kellő ismeret bir­tokában - sokan rálépnek. A megbocsátásról, annak gyak­ran rögös útjáról is hallottunk, ám csak akkor tisztulhat meg a lelkünk, ha kiengesztelő- dünk. Ezért úgynevezett „ve­zetett” ima hangzott el, amely fogantatásunk pillanatától fog­va napjainkig vette nagyító alá sebzettségünket - édesanyánk­kal, édesapánkkal, testvérünk­kel, rokonokkal, egykori ba­rátokkal, munkatársakkal. A kapcsolatok gyógyulását látha­tó, hallható jelek kísérték. El-. hangzott: nem őrizhetjük sé­relmeinket, mindenkivel ki Ártó ruhák... A közbenjáró ima során töb­beknek javasolta a nővér, hogy cserélje ki a medálját, mert kereszt vagy csodásér­me helyett például skorpió, halálfej van a nyakában, ame­lyektől jobb, ha megszabadul­nak. Az egyik résztvevő póló­ján egy hindu isten sziluettje volt. A szerzetesnővér azt ta­nácsolta: aprítsa miszlikre. kell békülnünk. Még azokkal is, akikre húsz éve gyűlölettel tekintünk. Ez azonban általá­ban nem megy könnyen. Vagy azért, mert nem vagyunk ké­pesek megbocsátani, vagy az illető nem képes nekünk meg­bocsátani. Az is gyakori, hogy önmagunkkal sem tudunk ki- engesztelődni, haragszunk Is­tenre. Fontos momentum e fo­lyamatban az is, hogy nem is­merjük őseink életét, nincs tu­domásunk az általuk elköve­tett bűnökről, amelyek - bár­mily hihetetlen - sokadíziglen hatnak ránk. Családunkra, éle­tünkre, kapcsolatainkra, tette­inkre. Ilyen „felvezetés” után tehet­tük le bűneinket. Rumszauer Miklós, Keczeli Károly, Rajkai István, Tomanek Péter, Nikii Zsolt plébánosok gyóntattak; a német nyelvterületről érkezők Huber atyát kereshették meg. Margaritha nővér meg is je­gyezte az este folyamán: meny­nyivel szebb lett az arcotok! A lelkigyakorlat utolsó napján a Szentlélekről esett a legtöbb szó, amely erős kötelékként megújít bennünket, szabaddá tesz, segít abban, hogy minden­kor a szabadságot képviseljük. Ezért fontos tudnunk: a Szentlé­lek akkor is aktív, amikor pihe­nünk. Ne zárkózzunk el ajándé­kai, adományai elől! Legyünk gyermeklelkűek, engedelme­sek, rendeljük alá magunkat Is­tennek, s így nagyobb eséllyel lehetünk még nyitottabbak rá! Kapcsoljuk ki az intelligencián­kat, legyünk egyszerűek, és ak­kor valóban ajándékként élhet­jük meg a Szentlélek működé­sét! Megkaphatjuk a nyelvimát, látomások, sugallatok, szimbo­likus képek segíthetnek abban, hogy még tökéletesebben tel­jesíthessük Isten akaratát. Ha megadjuk a Teremtőnek, hogy életünkben rendet tegyen, ak­kor minden rendben lesz. Az ima pedig lehetővé teszi szá­munkra, hogy ne gyengüljön, s ne vesszen el belőlünk az öröm, mert csak a sugárzó ember tud másokat is örömre hangolni. A bűn pe­dig azzal kez­dődik, hogy nem bízunk Istenben A hét végéig tartják az ország valamennyi katolikus templomában az élelmiszergyűjtést Nagyböjt: Törd meg az éhezőnek a kenyeret MARCALI Március 19-26. között tartják az ország valamennyi katolikus templomában a nagy­böjti élelmiszergyűjtést. A Ma­gyar Katolikus Püspöki Kon­ferencia körlevelében olvasha­tó, hogy Ferenc pápa két évvel ezelőtt jelentette be, hogy meg­hirdeti az irgalmasság szent­évét. Az egyház azóta is az ir­galmasságot tekinti az egyik legfontosabb célkitűzésének. Most a Nagyböjtben ennek kéz­zelfogható jelei is megnyilvá­nulhatnak minden jóakaratú ember számára. Ez a szent idő­szak az irgalmasság gyakorlá­sára hívja a hívőket és a nem hívőket is. Már Izajás próféta szavai is utalnak erre a lelkü- letre: „Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba! Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertár­sad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan behe­ged. Előtted halad majd igazsá­god, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded.” (íz 58,7-8.) A nagyböjti idő egyik prefá- ciója is arra szólítja fel a hívő­ket, hogy a „megtisztult lélek örömével várják húsvét szent titkának ünnepét: most töb­bet imádkozzanak, buzgóbban gyakorolják az irgalmasság Önkéntes segítők rendszerezik az adományokat Fotó: Kiss Kálmán tetteit - s az újjászületés szent­ségei által az istengyermekség teljességére jussanak.” A Ma­gyar Katolikus Püspöki Kon­ferencia ezzel a nagyböjti tar­tós élelmiszergyűjtéssel lénye­gében egy ősegyházi hagyo­mányt elevenít fel, hiszen az első század keresztényei a ke­nyértörésre vitték magukkal a szegényeknek szánt adomá­nyaikat. Az összegyűjtött tar­tós élelmiszer adományokból - a korábbi évekhez hasonló­an - segélycsomagokat készí­tenek, melyeket a Karitász ak­tivistái juttatnak majd el a rá­szorulókhoz. Ezenkívül a tele­fonos adomány vonalon is be le­het kapcsolódni a Karitász se­gítő munkájába, és híváson­ként 500 forinttal járulhatnak hozzá a 1356-os telefonszám tárcsázásával. Ferenc pápa sorait idézve: „A nagyböjt kedvező időszak arra, hogy intenzívebbé te­gyük lelki életünket a böjttel, az imádsággal és az alamizs­naadás révén. Mindezek alap­ja az Isten Igéje, amit ebben az időszakban jóval nagyobb odafigyeléssel kell megfontol­nunk ......Arra szólít fel ben­n ünket, hogy nyissuk meg a szívünk ajtaját a másik em­ber előtt, mivel minden ember ajándék.” Kiss Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents