Somogyi Hírlap, 2017. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

2017-03-11 / 60. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2017. MÁRCIUS 11., SZOMBAT A professzor szerint leginkább az őszinteség hiányzik az egészségügyből Az szakmai minimum, hogy jól állítsunk föl egy diagnózist Botor dolog lenne bármely betegtől, ha nem figyelne oda Horváth Gyula vélemé­nyére. A kaposvári radioló­gia osztályvezetője keresi a kihívásokat a szeme elé ke­rülő felvételeken, a város az emberekért tett szolgála­tát elismerve díjjal köszönte meg precíz odafigyelését. Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu KAPOSVÁR - Ha valaki a gyógyí­tást választja hivatásának, mi­ért lesz valakiből radiológus? Nem éppen slágerszakma.- Magam sem a radiológiát választottam elsőként, az egye­tem elvégzése után az eszter­gomi kórházban urológusként kezdtem. Urológusként is szak­vizsgáztam, eztán mentem át a radiológiai osztályára.- Esztergom nincs éppen közel Kaposvárhoz.- Dorogon születtem, Esz­tergomba jártam középiskolá­ba, sokáig éltem a városban. S ugyan ma már kaposvá­ri vagyok, azért egy kicsit még ma­radtam esztergo­mi is. Az esztergo­mi nyolc év után Budapestre kerül­tem a Semmelweis Egyetem Érsebészeti Kliniká­jára, ott már radiológusként dolgoztam tíz évet. Egy buda­pesti magán CT-MR cég ki- lenchónapos kitérője után ke­rültem Kaposvárra. Akkori­ban többen jártunk Somogy­ba konzultálni a fővárosból, CT-t MR-t működtetni Répa Imre professzorral, megkér­dezte lenne-e kedvem jönni. Rövid gondolkodás után szin­te azonnal igent mondtam. Egy darabig az egyetem diag­nosztikai intézetének voltam a munkatársa, közben a Pécsi Tudományegyetemen is dol­goztam. Akkoriban még Esz­tergomban laktam, néha be­dolgoztam Győrbe is.- Miért a radiológia?- Nem vagyok abban biztos, hogy minden ember minden döntése racionális, vagy ép­pen megalapozott..., nem tu­dom pontosan. De azt őszin­tén mondhatom: nem bántam meg.- A radiológia eszközei talán az egyik legjobban fejlődők közé sorolhatók. Könnyebb most a munkája, mint amikor kezdte?- Az egész orvostudo­mány viharosan fejlődik, bi­zonyos területeken, ilyen pél­dául a radiológia, ez kifejezet­ten látványos. Amikor kezd­tem, kizárólag röntgenfelvéte­leket készítettünk, ultrahang- készülék sem volt az intéz­ményben. Most egy olyan he­lyen dolgozom, s tegyük hoz­zá, hogy Kaposvár egészség- ügyi intézményrendszerét te­kintve egy kivételesen jól ellá­tott hely ahol a röntgen mel­lett öt-hat ultrahang van csak ezen az osztályon, de itt van a modern CT, invazív beavatko­zást végzünk, na­gyon sok interven­ciós beavatkozás­ban dolgozunk, s itt a városban van az MR, a PÉT CT, a PET MR. Elképesz­tő változás ez a 30 évvel ezelőttihez képest.- Előfordulhat, hogy a képal­kotás során olyan diagnózis áll elő, hogy a nagy bizonyosság száz százalékot, vagy majdnem annyit jelent?- Ez egy összetett kérdés. Mintha az utóbbi időben a be­teggel való beszélgetésre, a fizikai vizsgálatra kevesebb energia jutna, de ezek nem nélkülözhetők. A gyógyítás ezekkel kezdődik. S a képal­kotáson kívül ott van még a laboratóriumi diagnosztika, vagy a patológia, melyekről az érdemüknél kevesebb szó esik. Nem hiszem, hogy vala­ha el fogjuk érni, hogy betesz- szük egy gépbe a beteget, az Kaposvár egészségügyi intézmény­rendszerét te­kintve nagyon jól ellátott hely Horváth Gyula szerint kellene egy kis türelem az egészségügyben Fotó: Muzslay Péter Horváth Gyula osztályvezető főorvos 1952-ben született Dorogon, 1977-ben diplomázott a Sem­melweis Orvostudományi Egye­temen. 1985-ig az esztergomi városi kórházban dolgozott. Ez­után tíz évig a SOTE Érsebészeti Klinikáján gyógyított. 1991-ben az Egyesült Államokban kapott lehetőséget egy pályázat révén, ahol egy évig a New York Albert Einstein University Long Island Yewish Centerben kutatott és dolgozott. 1996-ban került Ka­posvárra, előbb a Pannon Ag­rártudományi Egyetem, majd az Egészségügyi Centrum, vé­gül a Kaposi Mór Oktató Kórház alkalmazásában. Nős, két fel­nőtt leánygyermeke van. 2017. január 23-án Kaposvár Város Szolgálatáért díjjal ismerték el gyógyító munkásságát. Sok intervenció- A radiológia nem teljesen passzív szakma, hanem na­gyon sok úgynevezett inter­venciót végzünk, azaz nem csak képeket gyártunk és ar­ról véleményt mondunk, ha­nem a radiológiai módszere­ket a gyógyításhoz használ­juk - emelte ki Horváth Gyula a napi gyakorlat kihívásainak egy részét. megmegmondja helyettünk, mi a baja.- Nehéz megfogalmazni, mit is élhet meg egy radiológus siker­ként a munkája során. Ön meg­tudná?- Ami jól sikerül, ami rend­ben van - s ezt nagyon őszin­tén mondom - nem nagyon ér­dekel. Nem arról van szó, hogy nem tudok örülni egy jó diagnó­zisnak, de az nagyon rövid ideig tart, s nem igazán lényeges. An­nak kell a minimumnak lenni. Jobban érdekel, ha valami nem egészen tökéletesre sikeredett.- Sokszor hallani, hónapokat vár­ni az ultrahangra, vagy más vizs­gálatokra. Az egészségügyi el­látási rendszernek mi a legna­gyobb hiányossága?- Szerintem a magyar ellá­tási rendszer legnagyobb hibá­ja, hogy nem őszinte. Soha sen­ki, legalábbis a lehetőségekhez mérten világosan nem mond­' ta meg, hogy ennek az ország­nak az egészségügye mire ké­pes, mit tud, mit nem tud adni az embereknek. Hogy mennyi a pénz rá, hogy sok-e, kevés-e a GDP-hez mérten, mennyi a fize­tés. Nem őszinte a dolgozókkal és a betegekkel szemben sem.- A mindennapok problémái azért ennél konkrétabbak a ren­deléseken...- Vissza kell térnem az őszin­teségre. Ha világosan elmon­danánk, hogy nem tudunk mindig mindenkinek mindent azonnal - például ultrahangot- biztosítani, s bár jó lenne a vizsgálat, de emiatt várni kell rá, viszont a betegsége olyan, hogy komoly kára nem szár­mazik, akkor kevesebb lenne az indulat. Néha a betegek mi­att, néha a kollégák miatt fel­nagyítjuk ezt a sokat kell várni dolgot. Kellene egy kis türelem. Nagyon sokszor viszont nem az időn múlnak a dolgok. Kapos­váron azt l\iszem, ez a fajta vá­rakozási türelmetlenség nem érződik a jó intézményháló­zatnak köszönhetően. HIRDETÉS \eí . Eldördült a startpisztoly, “»gfgf^vÉRSENYÜNK Idén a Hungarikumok, helyi ízek olvasóinktól című, lapunk immáron 11. szakácskönyvében is az Önök ételeire építünk. Várjuk kedvenc receptjeiket, az ételek alapanyagai­nál a hungarikumokra, a helyi, családi izekre számí­tunk. Stílszerűen tizenegy hungarikumot választot­tunk ki, melyeket mi ajánlunk az ételkesziteshez, a receptekhez. Ezek: fűszerpaprika-őrlemény (kalocsai vagy szege­di), hízott liba, szürke marha, kolbász (csabai vagy gyulai), debreceni pároskolbász, téliszalámi (Pick vagy Herz), makói hagyma, akácmez, pálinka, szikviz, pezsgő (Törley). Ajánljanak Önök is olyan helyi alapanyagokat, ér­tékeket a receptjeikben, melyek felhasznalasava családjuk kedvenc ételeit készítik. A recepteket levélben a Somogyi Hírlap szerkesztőségének címére várjuk: , ... 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/A., e-mailben pedig: aliz.zaborszky@mediaworks.hu címre. A borítékra írják rá: „Receptverseny". A receptnél várjuk a hozzávalókat négy személyre és az elkészítés módját. Közöljék elérhetőségeiket is (név, cím, telefonszám), mert a kiadványba bekerülők portréit idén is fotóripor­tereink készítik el. Küldjék mielőbb receptjeiket, a végső beküldési határidő: 2017. május 15. 0

Next

/
Thumbnails
Contents