Somogyi Hírlap, 2017. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
2017-02-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 8. szám
Elég volt - Fa Nándor a végkimerülésig hajtotta magát a Vendée Globe-on SPORT 2017. FEBRUAR 25., SZOMBAT Több mint három hónapot töltött a vízen teljesen egyedül Fa Nándor, aki most élvezi a társaságot. Bár gyönyörködik az óceánban, egyetlen porcikája sem kívánja, hogy vízre szálljon Fotók: AFP Higgy magadban, és tanulj meg együtt élni a gondolattal, hogy folyamatosan a komfortzónádon kívül vitorlázol. Nem érezni, nem fázni, nem fájni - ez a maratoni vitorlásversenyek alapvetése. Ha valaki, hát akkor a Vendée Globe 8. helyén teljesítő Fa Nándor tökéletesen tisztában van ezzel. Tóth Anita/Nemzeti Sport- Megszállott, kőkemény, magányos harcos... Jó néhány jelzőt önre aggattak az utóbbi években, de milyen ember valójában „Fanándi”?- Fáradt a „Fanándi”, és kell neki jó sok idő', hogy kipihenje magát, és visszatérjen belé a motiváció... - nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Fa Nándor.- Hallom, beteg is...?- Négy napig a halálomon voltam, ledöntött a láz...- Ez gyakori, hogy az ember teljesít valami nagy feladatot és utána rögtön megbetegszik.- Rám nem jellemző. De most extrém módon kimerültem, és két héttel a célba érkezés előtt kifutottam a vitaminokból is, így tárt karokkal vártam a nyavalyát, amely az egész családunkat letarolta. Nagyon kiürült belőlem minden, most rettenetesen élvezem a társaságot, nem is vágyom másra. Gyönyörködöm az óceánban, de egyetlen por- cikám sem kívánja, hogy kimenjek a vízre.- Ahol nyilván a fáradt „Fanándi” nem kerülhetett előtérbe...- Nem. A Vendée Globe során egy nagyon fegyelmezett Fa Nándi tette a dolgát, pontosan úgy, ahogy eltervezte, gép- szerűen, érzelmek nélkül. Hideg fejjel és hidegvérrel, precízen, fegyelmezetten - mert csakis ezzel a hozzáállással lehet elérni a kitűzött célt.- Mi volt a legnehezebb?- A fáradtságot legyőzni. Azt, hogy amikor megáll a szél, akkor nem ugrik az ember rögtön vitorlát cserélni. Pedig muszáj, mert ha a csodákban bízol, és fél órán keresztül mást csinálsz, mint amit kellene, akkor mennek a mérföldek. Egy ilyen versenyen mindig, mindent azonnal le kell reagálni. Még akkor is, ha néha fáj megtenni. Gondolkodás nélkül. Ezért vagy ott.- Mi szükséges ehhez? Hinni kell valamiben, valakiben?- Az első és legfontosabb, hogy magadban higgy: segíts magadon, s az Isten is megsegít. Ha ez nincs meg, akkor mindegy, hogy hiszel-e Istenben, a sorsban, bármi másban. Ahányszor menet közben nekiálltam imádkozni vagy Istennel vitatkozni, rájöttem, magammal beszélgetek.- Mi a legnehezebb a magányos küldetésben?- Még ennyi idő után is nehéz elviselni, hogy folyamatosan a komfortzónádon kívül vagy. Amikor úgy érzed, hogy nagyon megy a hajó, akkor még növelni kell a sebességet, ami folyamatos frusztráltságot eredményez. Az ember lassan hozzászokik az állandósult kockáztatáshoz, de azért nem jó érzés, hogy bármi rendkívüli esemény történik, az tönkreteheti a hajót. Ha fúj a szél, akkor menni kell, én nem túrázni mentem- az időeredmény, a helyezés is fontos volt számomra. Szerettem volna jól vitorlázni.- Sikerült. Ön is így értékeli?- Nemcsak én gondolom így, a szakemberek is csettintget- nek nagyokat, a nemzetközi elismerés nagyon sokat jelent nekem. A nyolcadik helyezéssel elértem, amit terveztem.- Mi motiválta, amikor először vízre szállt a Velencei-tavon?- Végtelenül beleszerettem az érzésbe, hogy ülök egy hajóban, felhúzom a vitorlát, és megyek, amerre akarok. Akár szembe szélben is, nádasból nádasba - olyan varázslat volt ez a kenuzás után, ami egy életre megfogott. A versenyvitorlázás extra ízt adott ennek a gyönyörű kalandnak. Nagy lépés volt, hogy mehettem a Balatonra - limitet kellett vitorlázni hozzá -, majd az újabb lépés, a tenger. Ahhoz válogatottnak kellett lenni, és én már az voltam: finn dingiben. Saját pénzből, saját autóval mentem a külföldi versenyre, második sportágként, a kenuból kiöregedve kezdtem el a vitorlázást. Szórakozásként... Aztán elkezdtem túlságosan is komolyan venni. Nem volt gond, hogy magamat kellett menedzselnem, ezt csináltam egész életemben.- A neve hallatán megnyílnak az ajtók, vagy azért még így is nehéz összerakni a hátteret?- Mindig nehéz volt, mindig nehéz is lesz. Van annyi szerencsém, hogy legalább meghallgatnak. Ahova be akartam jutni, örömmel fogadtak. A döntés a támogatásról már más kérdés, az nem megy olyan könnyen. Iszonyatosan nagy kapcsolati tőkét építettem fel az évek során, így mindent lényegesen egyszerűbben, olcsóbban szerzek be, mint az átlagember.- Mi a nagyobb kihívás: a tervezés, az építés, a versenyzés?- A maga módján mindegyik rendkívüli energiát igényel. Iszonyú mennyiségű munkát emészt fel, hogy az ember egyáltalán eljusson a rajtig. Mi csináltuk a hajót az első tollvonástól az utolsó alkatrészig: hosszú, kemény és néha aggasztó volt az út, amit bejártunk. A véget nem érő felmérési széria csak ezután következett, amely során minden apróságba belekötöttek a rendezők. Nem azért, hogy megkeserítsék az ember életét, hanem hogy az elképesztő mennyiségű - olykor fölöslegesnek tűnő - szabályt mindmind betartassák. A rajt után másik fajta, nagyon kemény világ kezdődik, amelyben te vagy ott az óceánon, egyedül egy eszközzel, szélsőséges körülmények között. így kell a lehető legnagyobb sebességgel haladni, és nem hibázni.- Csak magára és a hajóra számíthat: a Spirit of Hungary minden porcikáját jól ismeri?- Együtt éltem minden egyes porcikájának megszületésével, de az elektronika nem az erősségem. Középiskolai fizika-szinten igen, de azt a szakemberek rakták össze. Amikor elektromos problémám volt, segítséggel tudtam megoldani. Mondták, hogy melyik színű vezetéket hova kössem ahhoz, hogy jó legyen.- Még jó, hogy a kommunikáció manapság sokkal köny- nyebb, mint amikor először vágott neki az óceánnak.- Ennek ellenére túl sokat nem kommunikáltam menet közben. Beszéltem, akivel kellett - a rendezőséggel és a családdal napi szinten de nem estem túlzásokba. Kétszer is meggondolja az ember, hogy a kevés idejével mit tegyen. Napi négy-öt órát töltöttem a számítógép mögött, néztem az időjárás-jelentést, terveztem az útvonalat. Ez nagyon sok időt elvesz, s minél többet, annál kevesebb marad a pihenésre.- Hogyan bírta alvás nélkül?- Ágyban egyszer sem aludtam, általában úgy, ahogy voltam, ledőltem 20 percre a babzsákra, vagy kint, a csörlőre dőlve aludtam egy percet és közben álmodtam. Kell hozzá erőnlét, hogy a szervezet ezt kibírja."Kell az az istentelen mennyiségű sport, ami végigkísérte az életemet, kell a mentális erő, mert azt nem váltja ki a bicepsz.- Hogyan lehet elviselni ennyi időn keresztül az egyedüllétet?- Nehezen. Időnként nagyon fáj.- Ezek szerint ön nem magányos farkasnak született?- Társasági lény vagyok, imádom a családomat, a barátaimat, a tengeren is nagyon jól érezném magamat nagyobb csapattal. Azért választottam a szólóversenyzést, mert ezt tudtam a leginkább megvalósítani. Nem bánom, szenvedés nélkül csinálom, de nem azért megyek egyedül, mert kedvelem a magányt.- Hogy telnek a napok a vízen?- Nincsenek napok, sem nappalok, sem éjszakák. Égy hosszú eseménysorozat az egész, ha nincs világos, akkor fejlámpával teszem a dolgomat - percekből áll össze az egész verseny, amelyek során mindig van valami tennivaló.- Van az óceánban vagy a hajózásban bármi félelmetes?- Egyszer most is rettenetesen megijedtem. Szürke, viharos körülmények között hajóztam, nem messze az argentin partoktól, amikor az orrom mellett kisült egy villám. Meg voltam győződve, hogy a hajóba csapott bele. Rohangáltam fel és alá, mert féltem, hogy kiégette az összes elektronikát, de semmi ilyesmi nem történt. A természet ilyen apró jelekkel tanítja meg az embert az alázatra. Normál esetben semmitől sem félek, nem zavar a rossz idő, a vihar, de ami ellen védtelen vagyok,.. Nos... Az eléggé ijesztő.- Képes csak úgy ejtőzni, vízbe ugrálni a hajóról a Balatonon?- Nálam az teljesen kiveri a biztosítékot. A családom meg is sínyli, képtelen vagyok egy túrahajóval csetleni-botlani. •Ha ennyire ráérek, inkább hegyet mászok, biciklizem.- Nehéz volt döntést hozni, hogy nem készül fel a következő Vendée Globe-ra?- Nem volt nehéz. Nagyon elfáradtam, a végkimerülésig hajtottam magam. Elég volt.- A sivatagi versenyzők is mindig azt mondják a cél után, hogy soha többé, aztán egy hónap után már újra vágynak a Szaharába...- Beszéljünk egy hónap múlva! Jó? A legszélsőségesebb próba A legendás Vendée Globe szóló-vitorlásverseny, az indulók külső segítség és kikötés nélkül kerülik meg a Földet nyitott, egytestű, 60 lábas (18 méteres) vitorláshajókkal. A rajt helyszíne Les Sables d’Olonne, Franciaország Vendée megyéjében, innen indulva az Atlanti-óceánon a Jóreménység fokáig hajóznak, majd az óramutató járásával megegyező irányban az Antarktisz körül hajóznak, megkerülik a Horn-fokot és visszaindulnak a francia partok irányába. Úgy tartják, a viadal a hajózó ember legszélsőségesebb ál- lóképességi próbája és az óceáni versenyzés legkeményebb fajtája. Fa Nándor három alkalommal állt rajthoz a Vendée Globe-on: először 1992-ben - akkor a legjobb nem francia versenyzőként ötödik lett 128 nap és 16 óra alatt -, majd 1996- ban, amikor a rajtoláskor ütközött a Vizca- yai-öbölben uralkodó szélsőséges időjárási viszonyok miatt, és kénytelen volt feladni a versenyt. Harmadszor 2016 végén,63 évesen, a legidősebb résztvevőként. Spirit of Hungary névű hajójával a nyolcadik helyen ért célba február 8-án, 93 nap, 22 óra, 52 perc és 9 másodperc alatt teljesítve a távot. i
