Somogyi Hírlap, 2017. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
2017-02-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 7. szám
2017. FEBRUÁR 18., SZOMBAT SZTÁRVILÁG 11 Barabás1“ j| Más életszakaszban tartanak, mégis sok a közös a két fivérben. A komolyság éppolyan nagy szerepet játszik a kapcsolatukban, mint a másik ugratása, szeretnek is olykor egymásnak feszülni. A bocsánatkérést azonban még mindkettőjüknek gyakorolni kell... Hot! - összeállítás- Milyen gyakran van időtök összefutni egy kávéra? Csaba: Szinte egyáltalán nincs. Elég sok dolgunk van mindkettőnknek, ha mégis össze tudjuk hozni, akkor általában valamilyen munka kapcsán. Többnyire színházban vagy a stúdiókban, esetleg koncerteken tudunk találkozni.- Arra sincs idő, hogy hazalátogassatok a szüléitekhez? Tamás: Ünnepekkor mindig otthon vagyunk, legutóbb karácsonykor volt együtt a család pár napot. Csaba: Gyerekként persze más volt a helyzet, de a felnőttiét sajnos azzal jár, hogy mindenki elfoglalt, járja a saját útját, így nem olyan könnyű hazajutni.- Ennek ellenére mennyire vagytok ott a másik életében? Tamás: Sokat beszélünk telefonon, így mindig tudjuk, hogy mi van a másikkal, igyekszünk képben maradni. Ha ez mégsem megy, akkor sincs sértődés.- Volt egy hosszabb időszakotok, amikor szinte alig tudtatok egymással foglalkozni... Tamás: Tíz év köztünk a korkülönbség. Amikor Csabi felköltözött Pestre, én akkor voltam tizennégy, és az életkorunkból adódóan más-más érdekelt minket, ráadásul mesz- szire is éltünk egymástól. így érthetően keveset beszéltünk, nem is nagyon volt miről. De ez elmúlt, idővel ugyanabba az életszituációba kerültünk, és onnantól megváltozott a kommunikáció közöttünk. ^ ■- Akkor a gyerekkorból nincs is sok közös élményetek? Tamás: Magára a gyerekkoromra is nehezen emlékszem vissza. Azt tudom, hogy a Csabi már akkor is lázadó típus volt, és mire számomra kinyílt a világ, ő már nem volt ott, kereste a saját útját az életben. A felnőtté válás tele van krízissel, és a korkülönbség miatt soha nem ugyanazt éltük éppen át. Volt idő egyébként, amikor nagyon igyekeztem hasonlítani rá, de ez a fajta másolás is egyfajta önmegismerés volt.- Verekedés fiúk voltatok? Tamás: Sohasem voltam az, és kerültem is az ilyen drasztikus helyzeteket, hamar felmértem, hogy nem lehet belőlük jól kijönni. Egyszer, tizennégy évesen, majdnem verekedtem, de aztán az ellenféllel lebeszéltük, hogy legyünk inkább barátok. Felnőttkoromra viszont sokkal erősebben dolgozik bennem az önvédelmi mechanizmusom. Persze ez nem jelenti azt, hogy leállnék verekedni, de ha meg kellene védenem a családomat, nem lenne kérdés. Csaba: Én sokat verekedtem kiskoromban, meg később is. Viccből még a haverokkal is egymásnak estünk, de nem volt okos dolog. Egyszer a térdem fordult ki, legutóbb a bordám tört el, jókat röhögtünk rajta, de e miatt a poén miatt körülbelül három hétig nem kaptam levegőt.- Veszekedni szoktatok? Csaba: Csakis a Tomika hibájából. (Nevet.) Tamás: Szörnyen rossz veszekedőpartnerek vagyunk, főleg én. Ha vitahelyzetben vagyok, nem tudok továbblépni egyről a kettőre. Ha nekem van igazam, azt addig bizonygatom, amíg a másik el nem ismeri. Ennek ellenére nehezen látom be, ha hibáztam, de még mindig köny- nyebben, mint Csabi.- Miben értetek maximálisan egyet? 11 Tamás:'*'Az eves-T ben* ajsaját|tesj Ítemeníviselemí ennek ékes példáját. De a szórakozás is közös pont, a színház, a filmek és különféle szeszes italok fogyasztása. Csaba: Bizony megadjuk a módját a szórakozásnak. Bár nem mindre emlékszünk. A tejfakasztó buli is a homályba vész kissé.- Tomi jóval fiatalabb, mégis neki lett előbb gyermeke... Csaba: Ennek úgy örülök! Eddig még eszembe sem jutott, hogy legyen gyerekem. Pedig őszintén szeretem őket, főleg, hogyha máséi. De, a viccet félretéve, valóban családpárti vagyok, mégis messze áll tőlem, hogy legyen saját... Egyelőre. A nagybácsiszerep épp elég, ráadásul azt kevesen tudják, hogy van egy keresztlányom, sőt Tomikának is a keresztapja vagyok. Ha pedig az ember nem tart ott, hogy elég időt és energiát szánjon a családalapításra, akkor nem is szabad belevágni.- Milyen érzés az öcsédet apaszerepben látni? Csaba: Valahol furcsa. Bár az biztos, hogy mindig is felnőttesebb volt nálam, és a gyerek érkezése ezt még inkább megerősítette. Tomi egy idősebbszerű ti pus. r Tamás: Annyjt hozzátennék, hogy szerintem a szülői szerepre soha nem lehet igazán kész az ember, én sem vagyok. Emiatt sem érzem magam érettebbnek ebben a helyzetben, sőt olykor ugyanolyan gyerek vagyok, mint a fiam. Úgy nevelem a gyermekemet, mint magamat.- Mindkettőtökben elég nagy szabadságvágy él, igaz? Csaba: Régebben azt hittem, hogy az elvek embere vagyok, idővel kiderült, hogy tévedtem. Van ez-az, amihez ragaszkodom, de alapvetően nem szeretem korlátok közé szorítani magam. Ráadásul minél inkább sulykolnak valamit, annál kevésbé érnek nálam célt. Utálom, ha mások mondják meg, hogy „mi, merre, hány méter”, de ez is közös bennünk Tomival, sajnos vészesen hasonlítunk egymásra. Tamás: Annyi biztos, nehezen lehet ránk bízni bármit is. Ezerszer megígérjük, hogy megcsináljuk, majd talán ezeregyedszerre úgy is lesz.- Elégedettek vagytok azzal, ahol jelenleg tart az életetek? Csaba: Ha valamit elérek, mindig megcsodálom, aztán nézek valami más után. Mert a siker nem kifelé fontos, hanem belül szeretnék elégedettséget érezni.- De nem érzed azt, hogy lemaradtál valamiről? Csaba: Még mindig tizennyolc évesnek hiszem magam. Szerintem nem vagyok lekésve semmiről. Apukám pontosan annyi idős volt, mint én most, amikor megszülettem. Kisvártatva Balázs öcsém, majd körülbelül tíz év múlva jött Tomika. Ebből kiindulva is bőven van még időm.- És te, Tomi? Minden úgy jó, ahogy van? Tamás: Elégedett vagyok a mostani helyzetemmel. Mindig vannak dolgok, amikben próbálok változni, fejlődni, a gyermeknevelés pedig egy igazi önismereti út. Ráadásul amikor az embernek először lesz gyereke, akkor szembesül azzal is, hogy a saját szülei sem hibátlanok. Látom, hogy az én nevelésemben hol vétettek a szüleim. Ez persze nem jelenti azt, hogy haragudnék rájuk, csak arról van szó, hogy a saját bőrömön tapasztalom meg, mi az, amit a fiammal nem szeretnék elkövetni.- Mi a legjobb a gyereknevelésben? Tamás: A mindennapi változás, az, hogy a fiam miképpen vesz fel szokásokat. Egyszer azt olvastam - és maximálisan egyetértek vele -, hogy az érzelem egy gondolatot szül, a gondolat pedig egy cselekvést, a cselekvés egy szokást, és a szokás egy sorsot. És ez éppúgy igaz a gyermekemre, mint rám. Természetesen Samu az első, mellette minden kevésbé fontos, legyen szó a színházról, azj éneklésről, a karrieremről,1 jgjfcVagy akár arról, hogyan néj zek ki. Élvezem az apaságot,® sok gyereket szeretnék, t de ■ ehhez biztosan a felesé . gemnek is lesz szava Csaba és Tamás is utálják, ha mások akarják megmondani, mi, merre, hány méter, és ebben rettentő mód hasonlítanak egymásra Az oldal fotói: hot! „Nem hittem, hogy újra boldog lehetek” RÁADÁS Bár sokan szinglinek tartják az RTL Klub bájos műsorvezetőjét, a Hotl-nak elárulta, immár két éve van egy csodálatos párja. A műsorvezető mintegy öt éve, egy hét évig tartó kapcsolat végén, el sem tudta képzelni, hogyan tudja újrakezdeni az életét. Az egyetlen biztos pont a munkája volt, és leginkább barátainak köszönheti, hogy akkoriban nem érezte magát reménytelenül magányosnak.- Nem gondoltam volna, hogy amilyen váratlanul törik darabokra az ember élete, éppen úgy tud minden jóra fordulni. A párommal egy étteremben találkoztunk, és órákig beszélgettünk. Kiderült, hogy tizenvalahány éve már volt szerencsénk egymáshoz, vendégként járt nálam a Reggeli című műsor Balaton-part- ra kihelyezett stúdiójában, amire én egyáltalán nem emlékeztem. Neki még megvolt az adott adás felvétele - mesélte a mindig mosolygós műsorvezető. - Mindketten szenvedélyesen szeretjük a Balatont, a szabadságot és a mozit. Sorsszerűnek tűnik, ahogy egymásra találtunk. Már nem kell küzdenem a párkapcsolatomban azért, hogy a vágyaimat is megélhessem. Bennem is él a szabadságvágy, hiszen a boldogság alapfeltétele, hogy a fölösleges korlátoktól szabadulni tudjunk. Szeretnék szabadon élni, gondolkodni, hinni és szeretni. VR Péter Szabó Szilvi önmagát látja viszont a kis Emmában Refluxa van a kislányának! ANYASÁG Szilvi az anyasággal kapcsolatos akadályokat irigylésre méltó gyakorlatiassággal veszi, boldogságába mégis némi aggodalom vegyül mostanában. Elárulta, miről beszél naponta egy szakorvossal a kis Emmáról. Emma mosolygós kislány, így édesanyja, Péter Szabó Szilvia nyugodtan elviszi magával, ahová csak lehet. Ezért tudott elkészülni legújabb dala is, amit hétvégén A Dal színpadán is előadott. Igaz, oda azért mégsem a babával együtt ment.- Emma már most nagyon szereti az embereket. Élvezi, ha sokan vannak körülötte, az ismerős arcok láttán folyton mosolyog és nagyokat kacag - mesélte Szilvi. Büszkén hozzátette, kislánya otthon is remek partner, a hintájában akár fél- egy órákat is elbeszélget a játékainak, a legjobban mégis azt szereti, ha anyukája magára köti. Ott könnyedén megnyugszik még a legnyűgösebb napokon is, amikben szerencsére nincs gyakran részük. - Máris nagyon különleges a kapcsolatunk. Amikor a kis arca hozzáér a csupasz mellkasomhoz, hatalmasakat alszik. Ha sír, a legkönnyebben szerenáddal nyugtatom meg. De bejönnek neki Máté Pé- | tér dalai is - nevetett. Az énekesnő egyre többet beszél Emmához, és ő tágra nyílt szemekkel figyeli anyukáját. - Ilyenkor olyan, mintha tükörbe néznék. A kézmozdulataiban és a szájtartásában mintha magamat látnám lelkesedett. Emma anyatejjel táplálkozik, ami szintén hatalmas boldogság az édesanyának. Ám ezúttal arról is mesélt, hogy az élet most egy nem várt kihívás elé állította. A háziorvos hívta fel a figyelmemet arra, hogy mindig intő jel, ha egy kisbaba jobbra- balra tekergeti magát. Végül bebizonyosodott, hogy Emmának csecsemőkori refluxa van. Ez nem a sima bukás , ebben az esetben az evés után felbukó tejsav zavar be. Karoliny Anna gasztroenterológus szerint mindezt egyéves korára kinövi a kislányom - mondta el Szilvi. hot! t? Szilvivel ott volt a szülőszobában édesanyja, Julianna is, aki bár nem a fővárosban él, gyakran meglátogat- . ja unokáját. És ha lánya kéri, tanácsot is szívesen ad.- A fürdetést például azóta élvezi Emma, amióta anyukám felhívta rá a figyelmemet, hogy fordítsam a vízben hasra Emmát. Kipróbáltuk, és így az arcmosást is jobban tűri - osztotta meg tapasztalatait lapunkkal Szilvi.
