Somogyi Hírlap, 2017. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

2017-02-12 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 6. szám

Risztov Évának Londonban valóra vált az álma: olimpiai bajnok lett. Pályafutása során másodszor, de most már végérvényesen eldöntötte, hogy vége, nincs tovább, a civil életére fókuszál

Fotók: AFP

VASARNAP

2017. FEBRUAR 11., SZOMBAT

Risztov Éva visszavonul. London nyílt vízi bajnoka már csak előre tekint, sport- menedzserként akar dolgozni a jövőben, de döntése kapcsán azért szívesen beszélt a rég múlt és a közelmúlt sikereiről és csalódásairól is.

Kovács Erika/Nemzeti Sport- Elismerem, meglehetősen egyszerű a kérdés, elsőre mégsem megy több. Miért?- Már a londoni olimpiára is úgy készültem, hogy utána befejezem a pályafutásomat, de aztán ott történt, ami történt- nem feltétlenül az arannyal kalkuláltunk előzetesen. Márpedig egy olimpiai bajnoki címnek van egyfajta kifutása, egy idő után viszont már tisztán kell látni, a medencén, az uszodán legalábbis mindenképpen túl. És úgy érzem, ez ennyi volt, ebben nincs több, és nem is szeretnék többet - válaszolta Risztov Éva olimpiai bajnok úszó.- De júliusban Magyarország ad otthont a vizes világbajnokságnak - nem akart addig kitartani?- Nem. Egy magyar rendezésű világversenyen tizediknek, huszadiknak lenni, az eredmény? Semmi értelme sincs, ha a fejem tetejére állok, akkor sem lehetek bajnok harmincegy évesen, ezt tudomásul kell venni. Mostantól inkább az élet más területén szeretnék sikeres lenni.- Vallja be őszintén, már a riói játékok után tudta, visszavonul. Miért várt mégis mostanáig a bejelentéssel?- Valóban, már Rio után beszéltünk erről, de időt adtunk a döntésnek. Jártam én szárazföldi edzésre, néha úsztam is, aztán januárban leültünk megbeszélni mindent.- Kivel?- Kende-Hofherr Krisztinával, aki a TMC menedzserirodát vezeti, és aki két éve foglalkozik velem. Ebben a két esztendőben rengeteg segítséget kaptam Krisztától, szerencsés vagyok, hogy továbbra sem engedi el a kezem, helyette lehetőséget ad nekem arra, hogy a civil életben is helyt- álljak, hogy mindazt, amit tőle és a sporttól kaptam, átadjam másoknak.- Azért az átmenet sosem egyszerű.- Nem. Nem tudsz egyből beülni egy irodába, miután kiszálltál a medencéből. De ha tudod, hogy abba akarod hagyni, nem szabad húz- ni-halogatni a döntést. Alázattal kell dolgoznom a továbbiakban is, eddig nem volt hiba ebben: hiszek abban, hogy mindazt, amit az úszásba beletettem, kamatoztatni lehet a civil életben.- Mondja, nem fáj? Nem sajog a szíve legalább egy kicsit?- Fáj a szívem, nagyon fáj. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog. Amikor megírtuk Krisztával a levelet a szövetségnek, és megnyomtuk a küldés gombot, Kriszta azt mondta: nincs visszaút. Na, erre belesajdult a szívem... Ez olyan, mint egy válás, egy szakítás, abba is bele- döglesz, egy kapcsolatban is sok fájdalom van rendszerint, de jó ideig annak élsz, aztán egyszer mégis vége van - aztán újra meg kell találnod az életedben a rendszert. Nekem is újra kell építenem mindent, vagy legalábbis majdnem mindent.- Ha egyetlen embertől köszönhetne csak el az úszósportból, ki lenne az?- Gondban vagyok, illetve lennék... Nem szeretnék megsérteni senkit, és bár tőle nem köszönök el, mégis hadd említsek egyetlen embert, aki a legelejétől a legvégéig fogta a kezem, ő az édesanyám. Szerintem élete legboldogabb napját szereztem neki akkor, amikor elmondtam, hogy visz- szavonulok.

Névjegy:

RISZTOV ÉVA

SZÜLETETT: 1985. augusztus 30., Hódmezővásárhely SPORTÁGA: úszás KLUBJAI; Hód Úszó SE, Bp. Spartacus, Kőbánya SC, Debreceni Sportcentrum Sl, Kőbánya SC EDZŐI: Ferenczi Pál,

Csókay Miklós, Bán Sándor,

Túri György, Vajda Tamás, Garádi Géza, Dévay László, Széles Sándor, Kovács Rita,

Túri György

KIEMELKEDŐ EREDMÉHYEI: olimpiai bajnok (10 km, 2012), 3x vb-2. (400 m gyors, 200 m pillangó, 400 m vegyes - 2003),

7x Eb-2. (400 és 800 m gyors, 200 m pillangó, 400 m vegyes - 2002; 400 m vegyes - 2004; 1500 m gyors - 2012;

10 km - 2014), 2x Eb-3.

(1500 m gyors - 2012; nyílt vízi csapat - 2016), 6x rövid pályás Európa-bajnok (400 és 800 m gyors, 200 m pillangó - 2002; 200 m pillangó, 400 m vegyes - 2003; 400 m vegyes - 2004), rövid pályás Eb-2. (400 m vegyes - 2002), rövid pályás Eb-3. (800 m gyors 2003)- De ilyet már tett egyszer, kétezer-ötben...- Akkor elegem lett az egészből, hatalmas volt a teher a vállamon, nagy volt a teljesítménykényszer, az egész pályafutásom legfájóbb pontja, hogy amikor abbahagytam, mindenki, de tényleg mindenki elengedte a kezem. Tudomásul kellene venni, hogy mi nem tárgyak vagyunk, nem eszközök, hanem ugyanolyan emberek, mint bárki más, mégsem úgy kezeltek minket.- Most nem fog fájni, ha elengedik a kezét?- Nem.-* Azért lesz, ami vagy aki hiányozni fog?- Persze! Emberek, mert vannak ilyenek is, hiányozni fognak, és az uszodai légkör is.

hogy megéltem jó néhány kudarcot. Mérhetetlen csalódást jelentett számomra a sok második hely akkor, de nem volt, aki segítsen. Hajszoltatták a sikert, pedig kellett volna egy ember, aki megfogja a kezem, kivezet a nyilvánosság elé, és kimondatja velem az emberek előtt, hogy büszke vagyok a második helyezésekre is.- Mégis visszatért, mégis újra beugrott a medencébe...- Mert kétezer-kilencben a szövetség akkori főtitkárától, Ruza Józseftől kaptam egy lehetőséget arra, hogy hosz- szútávúszóként visszatérjek. Nem volt rajtam semmiféle teher, kényszer pedig kiváltképp nem, tudtam, ha úgy érzem, másnaptól nem akarom tovább csinálni, abbahagyhatom. Én voltam egyedül, magamért küzdöttem,- Pályafutásának mi volt a legmélyebb pontja? *

Mondanám, hogy az az ni negyedik hely, hogy lemaradtam a bronzéremről, de mert visszanézve minden más, már tudom, hogy én is hibáztam. Akkoriban mindig azt hittem, én sosem követtem el hibát. Ma már azt is tudom, milyen szerencsés ember vagyok, hogy olyan sok ezüstérmet szereztem a világversenyeken,

így aztán annyira könnyedén csináltam mindent.- Most már elárulhatjarvoltak, akik kinevették, amikor visz- szatért?- Mindenki kinevetett, senki sem hitt bennem. Még a londoni olimpia előtt sem. És ha a tíz kilométeres úszás nem kétórás versenyszám, senki sem látta volna a győzelmemet.- Álmodik még arról a célba érkezésről, arról a versenyről?- Nem, viszont néha történnek velem furcsa dolgok. Szoktam motivációs előadást tartani, amelynek egyébként az a címe, hogy „Soha ne add fel!” Van benne egy kisfilm, amelyben vannak gyerekkori bejátszások is, és amikor a kis Risztov Éva azt mondja, olimpiai bajnok akar lenni, szinte mindig könnyes lesz a szemem. Egyszerűen elhiszem annak a kislánynak, hogy ő valóban hitte is azt, amit mondott. A következő pillanatban pedig beugrik: ja, hogy az a kislány ott én vagyok? Szóval nem gondolok a londoni győzelemre minden pillanatban, sőt még csak mindennap sem, de persze ha bárhol kiejtem a nevem, rögtön mosolyognak az emberek, és segítőkészek is. Nem én vagyok híres, hanem az a győzelem, az a kétórás londoni küzdelem olyan heroikus volt, hogy senki sem felejtette el.- Kerek volt ez a pályafutás, netán hiányzik belőle valami?- Talán csak az, hogy jobban elismerhették volna azt, aki voltam és aki vagyok. Az olimpiai arany kapcsán is azt éreztem, hogy az mindenkié, ugyanakkor meg senkié sem - olyan jó lett volna, ha megbecsülnek azok is, akik olyannyira magukénak érezték azt a bajnoki címet.

Risztov Éva búcsút intett az élsportnak Fotó: Esti Frizbi- Mostantól hogyan tovább?

Ha, mondjuk, van egy tehetséges tizenhat éves tornász, és úgy gondolja, szüksége van Risztov Éva tanácsaira, akkor bátran hívja önt?- Akár. Egy sportolót sokféleképpen lehet segíteni, és ma már én is örömmel árulom el, én hogyan dolgoztam. Míg élsportoló vagy, ezt a titkot nyilván őrződ az ellenfeleid előtt, de a saját sportolóidat persze hogy segíted. Ezenkívül lehetnek sporton kívüli álmai is egy versenyzőnek, ebben is lehet támogatni. És ahol még feltétlenül kell a segítség: egy sportoló önmagát nemigen tudja képviselni. Üzletileg azért nem, mert nem ért hozzá, az egyesületénél vagy a szövetségben pedig azért nem, mert bármit is mond a vezetőségnek, könnyen rásütik, hogy sértődött, vagy egyszerűen csak kész tények elé állítják, hogy ez vagy az kötelező. A legtöbben kiskorukban kezdünk sportolni egy egyesületnél, és ott cseperedünk fel. Ott az ember minden helyzetben gyerek marad, sohasem tekintenek rá egyenrangú tárgyalópartnerként. Jó az, ha a sportoló mellett áll egy olyan menedzser, aki képviselni tudja az érdekeit.- Az a cél, hogy híres legyen az új helyén is?- Én nem híres akarok lenni - szeretném megmutatni sokaknak, hogy merni kell dönteni, de a civil életben én ugyanúgy a ranglétra aljáról kezdem, mint bárki más. Ha kávét kell főzni, szívesen megteszem. A sportban is tudnod kellett, hol a helyed, aztán az eredményeid alapján lépkedhettél feljebb és feljebb a létrán. Lelkes vagyok, de azért azt sem tagadhatom, ésszerűnek tartanám, ha a szövetség megkeresne, hogy segítsek a hosszútávúszóknak. Mivel azonban az ember rendszerint csak várja az ilyen ajánlatokat, amelyek nem érkeznek, nem erőltetem rá magam senkire, semmire. Az úszókra, az úszásra sem. Rengeteg sportág van, amelyben tudok segíteni, és ezt örömmel meg is teszem. Egy biztos: szeretném, ha néhány év múlva már jó néhány sportoló arról beszélne, boldog, hogy Risztov Éva lett a menedzsere, ön pedig az új területemen elért látványos sikereimről kérdezne.