Somogyi Hírlap, 2017. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

2017-02-11 / 36. szám

2017. FEBRUÁR 11., SZOMBAT INTERJÚ 11 A korábbi magyar válogatott labdarúgó, Marozsán János szerint világhírű lánya, Marozsán Dzsenifer az Aranylabdát is elnyerheti majd Gerd Müller is csak nézett Marozsán János sírva ugrált a televízió előtt feleségével együtt, amikor a nyáron a döntőben gólt is szerző Ma­rozsán Dzsenifer olimpiai bajnok lett német színek­ben. A kétkezi munkásként dolgozó apa elmondta, hogy a világ egyik legjobb labda­rúgójaként ismert lánya kis­korától kezdve a labda bű­völetében élt. Sinkovics Gábor/Nemzeti Sport kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- így képzelte az életét?- Szép is lett volna! Aki egy Szabolcs megyei faluban ne­velkedett, mint én, aligha ál­modott ilyen merészet. Bö- köny, az én imádott települé­sem túlságosan tá­vol van a világ za­jától, az álmok világától. Nem voltunk gazda­gok, és akkor fi­noman fogalmaz­tam. A gyerekkorom úgy telt, hogy szerettem volna mi­nél többet, minél jobban fut­ballozni, csak a labda érde­kelt. Aztán tessék: 52 éves va­gyok, már nemcsak magyar, hanem német állampolgár is. Van egy gyönyörű házam Saarbrückenben, egy csodá­latos társam, a feleségem, két gyönyörű és sikeres gyerme­kem. A fiam a bankszakmá­ban tevékenykedik, egyete­met végzett, a lányom pedig...- ...Marozsán Dzsenifer, a világ egyik legjobb női futballistája.- Valóban az, előbb vagy utóbb az Aranylabdát is el­nyerheti. Dávid fiam kivéte­les tehetségű futballista volt, profi szerződést kapott volna Németországban, amikor 18 évesen súlyos sérülést szen­vedett, elszakadt a kereszt­szalagja. Többször műtötték a térdét, de így sem lett alkal­mas a versenysportra. Óriási veszteségként élte meg mind­ezt, aztán szerencsére meg­találta a számításait a civil életben.- Dzseniferből hogyan lett fut­ballista?- Kiskorától kezdve a lab­da bűvöletében élt. Ezt látta a bátyjától és persze az apjától. Sohasem felejtem el, amikor először láttam futballozni az egyik saarbrückeni grundon, a fiúk között szerepelt, oda- vissza cselezte ki őket. Az­tán igazolt játékos lett, vittem edzésre, bemutató meccsekre, s egy müncheni tornán odajött hozzám Gerd Müller, a Bayern legendája, aki tudta, hogy én vagyok Dzsenifer apja. Azt mondta: „Uram, ne haragud­jon, hogy zavarom, de az ön gyermeke igazi virtuóz!” Kép­zelheti, milyen büszke vol­tam. S ahogy múltak az évek, Dzseni-egyre jobb lett, már 17 évesen bemutatkozhatott a né­met felnőttválogatottban.- Magyar ember számára kü­lönleges, felkavaró élmény le­hetett.- Az volt. Sírtam. Sírtam, mert a lányom címeres mez­ben játszott, és sírtam azért riói olimpia döntőjében Fotó: AFP bök, mint például a Bayern München vagy a Wolfsburg. Dzseni Frankfurtban játszott, és hogyan is fogalmazzak... Ott nem voltak tökéletesek a feltételek. Ha esett az eső, nem engedték be őket a sta­dionba edzeni, játszani, ehe­lyett legelőre emlékeztető pá­lyán kellett mozogniuk. Érke­Lehazaárulózták Miért nyilatkozik ritkán Dzse­nifer, a lánya? Miért nem sze­repel többet a médiában a vi­lág egyik legjobb női futballis­tája? - kérdeztük Marozsán Jánost az interjú alatt. Az apa ekkor elhallgatott, a kínos csend után csak annyit mon­dott: „Sokan bántották a lá­nyomat." A kommentekben azt írták vele kapcsolatban: milyen magyar ember, aki más ország válogatottjában szerepel? Milyen magyar em­ber, aki nem a Himnuszt hall­gatja a pályán a kezdésre vár­va? Marozsán Jánoson ekkor érződött, hogy a büszkeség, az öröm és a sikerek mellett ott bujkál a fájdalom is. Leha- zaárulózták a lányát... is, mert az nem magyar cí­mer volt. Félre ne értse, tisz­telem Németországot, a néme­teket, második hazára leltem, egzisztenciát teremtettem, de magyar vagyok. Évente két­szer megyünk Magyarország­ra, és ahogy közeledünk a ha­tár felé, könny szökik a sze­membe. S amikor az ember céltudatos lánya azt mondja, hogy „apu, szeretnék bemu­tatkozni a német válogatott­ban", a szülő nem mondhat­ja, hogy nem. Dzseni hihetet­lenül alázatos, eltökélt és ke­mény. Amikor a nyáron Lyon­ba szerződött, a franciák tá-' tott szájjal nézték, amint meg­jelent az edzésen, ahogyan beszélt, ahogy a futballhoz, a sporthoz viszonyul.- Németországban nem elég jó a női futball? Klubot és orszá­got is váltani kellett a fejlődés érdekében? Németországban egy­re többen szeretik a női lab­darúgást, vannak topklu­Négyszer a magyar válogatottban Dzsenifer parádésan játszott és gólt is szerzett a az 1990-1991-es szezonban aranyérmet szerzett, abban a szezonban tíz találkozón lépett pályára a Mezey György vezet­te csapatban, s játszott Siófo­kon és a BVSC-ben is, azután került ki Németországba, ahol évtizedek óta él. A pályafutá­sával kapcsolatban csak any- nyit mondott: „Remek edzők­kel dolgozhattam, Mészöly Kál­mánnak sokat köszönhetek, de rengeteget tanultam Me­zey Györgytől és Egervári Sán­dortól is. Lehet, hogy több volt bennem, de ezen már feles­leges rágódni. A lányom nagy futballista lett, de talán az ap­jára is úgy emlékeznek odaha­za, mint aki nem bottal ütötte a labdát.’’ A büszke édesapa és a sikert sikerre halmozó lánya Fotó: MW Marozsán János nagy mun­kabírású, technikás középpá­lyás volt annak idején, négy­szer szerepelt a magyar válo­gatottban, először 1990 szep­temberében a Törökország el­leni felkészülési találkozón (4- 1), mindjárt kezdőként. A kö­vetkező válogatottbeli fellépé­se Argentínában volt, ahol tol­dozott-toldozott magyar csapat lépett pályára és szenvedett 2-0-s vereséget, majd követ­kezett a spanyolok elleni bra­vúros 4-2-es idegenbeli győ­zelem. 1991. április 3-án, Li- masszolban játszotta utolsó válogatott meccsét, a mieink 2-0-ra diadalmaskodtak. Marozsán legnagyobb klubsi­kereit a Bp. Honvédban érte el, Aranyakkal kikövezett út Marozsan Dzsenifer immár 69-szeres német váloga­tott, klubszinten játszott a Saarbrücken és az 1. FFC Frankfurt csapatában, je­lenleg Lyonban futballozik. Nem csupán olimpiai baj­nok, hiszen Németország­gal U20-as világbajnoki cí­met is nyert, 2014-2015- ben pedig Bajnokok Ligá- ja-elsőséget ünnepelhetett a frankfurtiakkal. zett a lyoni ajánlat, s egy pil­lanatig sem kellett gondolkod­ni a döntésen. Voltam ott, lát­tam, nyolc edzőpályájuk van, minden tökéletes, a háttér, a pénz...- Elárulja, mennyit keres a lá­nya Lyonban?- Maradjunk annyiban, hogy a megbecsült női futbal­listák három- és tízezer euró körül keresnek havonta. Nos, a lányom, Dzseni topkategóriás. Egyébként a gyerekem tud bánni a pénzzel, húszéves ko­rában házat építtetett magá­nak Saarbrücken külső kerü­letében, de olyat, hogy a cso­dájára járnak. Felvett hozzá hitelt is, de mégiscsak meg­valósította az álmát. Jelenleg a bátyja lakik ott, Dzseni Lyon­ban kapott lakást, autót, min­dent.- Ott van a meccsein?- Még szép! Lyon nagyjá­ból 550 kilométerre van tő­lünk, ez ötórás autóutat jelent, de a feleségemmel megyünk, mert látni akarjuk a lányun­kat, ahogy cselez, ahogy él­vezi a játékot és ahogy szó­rakoztatja a közönséget. Ál­talában 1500-2000 néző van kint a meccseiken, de ha a Pa­ris Saint Germainnel vagy az Olympique Marseille-jel ját­szanak rangadót, tízezren is összejönnek.- Mondhatjuk, hogy önnek is jól alakult az élete?- Igen, de ezért keményen melózom mindennap. Sokan azt hiszik otthon, hogy Német­országban kolbászból van a ke­rítés. Itt megkövetelik a mun­kát, igaz, meg is fizetik rende­sen. Amikor Saarbrückenben abbahagytam a futballt, ha­za akartunk menni, aztán ösz- szefutottam egy német tré­nerrel, aki azt mondta, ma- radjak, dolgozzak mellette. A gyerekek is szinte követel­ték, hogy maradjunk. így tör­tént, hogy még egy amatőr csapatban levezettem, közben pedig elkezdtem dolgozni. Nem szégyellem, hogy kétke­zi munkás vagyok, négy mű­szakban dolgozom egy cégnél, ami fárasztó, de megéri.- Jut ideje önmagára?- Arra azért odafigyelek. Rendszeresen futok, kerékpá­rozom.- Felemelő pillanat lehetett, amikor a nyáron a riói olimpián aranyérmet nyert a lánya a né­met válogatottal, sőt gólt is szerzett a svédek elleni dön­tőben.- Csodálatos pillanat volt, sírva ugráltunk az asszony­nyal a televízió képernyő­je előtt. Képzelje, Dzseni ne­vét beírták a saarbrückeni vá­rosházán az Aranykönyvbe. Néhány hónappal a riói olim­pia után keresték a iányomat a párizsi konzulátusról, és nem sokkal később átvehette az Orbán Viktor miniszterel­nök által küldött és aláírt ok­levelet. Nem politizálok, de er­re is annyira büszke vagyok, mint Dzseni olimpiai bajnoki címére.

Next

/
Thumbnails
Contents