Somogyi Hírlap, 2017. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-29 / 24. szám

4 A HÉT TÉMÁJA 2017. JANUÁR 28., SZOMBAT A virtuális világ mára a gyerekek mindennapjai­nak a részévé vált Soha nem volt még eny- nyi magányos ember, mint a közösségi hálózatok ural­ta világban. A csillogó-villo- gó virtuális tér délibábja so- • kaknak ideiglenes boldog­ságot ad, közben eluralja az életet az elhidegülés és a si­várság. Tévedés, hogy csak a fiatalokat szippanthatja be az internet, idősebbek is netfüggőkké válhatnak. G. Juhász Judit jud it.g.juhasz@mediaworks.hu NETMÁNIA Baráti társaságok­ban, családi összejöveteleken nagyon sok helyen már nem a jó beszélgetéseké a fő szerep. Alig van olyan helyzet, hogy valaki ne venné elő a telefonját és ne helyezné magát a virtuá­lis dimenzióba. Egyre gyakrab­ban látni olyan helyzeteket is, hogy két barátnő ül egy pádon és ki-ki a saját telefonját maszí- rozza a beszélgetés helyett. Az ünnepek meghitt pillanatait sem kíméli a virtuális világ, so­kaknál a karácsonyi ünnepi va­csora is úgy telik, hogy a család egyik-másik tagja a kanalazás mellett a másik kezükkel a tele­fon képernyőjét görgetik. Az internetfüggőség nem fel­tétlenül csak a fiatalok gondja, hanem bárkié, aki el tud me­rülni a virtuális világban. „A valós életem olyan, amilyen, és a hálón folytatott életem is olyan, amilyen. Nincs is gond addig, míg ezt a két dolgot ké­pes vagyok egymástól elválasz­tani. Akkor van baj, amikor el­merülök a hálóban és megszű­nik a való életem” - mondta la­punknak Zacher Gábor, a Hon­védkórház sürgősségi osztá­lyának főorvosa. így folytat­ta: példaként vegyünk egy kis­lányt, aki a Facebook-on azt játssza, hogy ő felnőtt nő. En­nek megfelelően próbál kom­munikálni, tehát oly módon, ahogyan az ő korából nem adódna. Csapdahelyzetről van szó, hiszen a kislány egy idő után el is hiszi magáról, hogy nem 13, hanem 23 éves. Oda jut, hogy 13 évesen azt gon­dolja, hogy ő tényleg felnőtt, ő tényleg tudja azt, amit egy fel­nőtt nő már ismer - mindezek pedig súlyos személyiségza­varhoz vezethetnek. Arról, hogy Magyarországon vajon hány embert érinthet a netfüggőség, még nem rendel­kezünk adatokkal, de ezt nem szívesen vallja be senki magá­ról. így nálunk még nem ala­kult ki protokoll a kezelésére - folytatta az addiktológus. A le­hetséges terápiáról azt mond­ta: az internetfüggő beteg­nek nem tanácsolhatja azt, hogy felejtse el az online vi­lágot. Alkoholista esetében a legfontosabb, hogy ne igyon, á számítógépező esetében azon­ban nehezen elképzelhető a tel­jes absztinencia. Hát még egy olyan keret kialakítása, ame­lyet a függő is elfogad. Mert a 3D-s valóságban ő a leg­szebb, a legokosabb, a leg­erősebb, és mindez a jól­létérzését erősíti. A vir­tuális világban 250-nel száguldhat egy szuper­járgányban, belecsapódik a falba, aztán újrakezdi az egé­szet. A valóságban azonban be­lehalna. Ezek után az internet­függővel hogyan lehetne megál­lapodni abban, hogy mostantól ne játsszon hajnali 2-ig, hanem egy óra játék után hagyja abba? - vázolta a helyzetből adódó ne­hézségeket a szakember.- A 25 év alattiak előbb nyúl­tak telefonhoz, mint ahogy jár­ni tudtak volna, ezért valójá­ban nem lehet csodálkozni azon, hogy a virtualitás min­dent átvesz. A közlési kényszer és a megosztás világa' az öv­éké, amelyben mindenki posz­tói, esetei, mindenki közli, hogy éppen hol van, mit csinál, és mindezt fényképekkel bizonyít­ja. Tévedés, hogy csak őket szip­panthatja be az internet, hiszen mi, idősebbek is bele tudunk ra­gadni egy számítógépbe, póke- rezésbe, meccsnézésbe. - Nem Figyelmeztető jelek lálunk az eredményhez!” Még játszom egyet-kettőt, és máris másfél órája ülök a gép előtt vagy a telefonnal a kezemben, miközben aludhatnék, mert másnap hajnalban kelek. A virtuális világ hatalmá­nak egyik következmé­is nehéz - folytatta Zacher Gábor, - ismer­jük a dolgok menetét: játszom egyet, aztán még egyet, nyerek, a villogó képernyőn hatalmas betűk jelennek meg: „Gratu­Szavak és billentyűk A nappaliban ülünk, már lecsen­gett a találkozás boldogsága, a puszi, puszi, a „de jó, hogy jöttél", a „de jó, hogy újra itt lehetek”. A kutyák kiörvendezték magukat, de visszafogottabbak, mint más­kor. Érzik, hogy Eszter sem for­dít akkora figyelmet rájuk, mint tavaly ilyenkor. Azóta nem talál­koztunk. Már 16 éves. Festett kö­röm, köldökig érő póló, vékony kabátka - úgy, ahogy a mínusz 10 fokban a tinik közt éppen reg­náló divat diktálja. Ül a kanapén kihúzott derékkal, nagyjából fe­lém fordulva, kezében a mobilja, eggyel újabb eresztés, mint leg­utóbbi. Nem maradhat le a töb­biektől. Beszélgetünk, beszélgetnénk, de csak a teste van itt, a lelke vala­hol a képernyő és a műhold kö­zött cikázik. Akadozik a beszél­getés, újra és újra próbálkozom, a billentyűk mindannyiszor be- lepittyennek, külön életet élnek egy másik síkban. - Igen, mind­járt, mindjárt - mondja, aztán újabb pittyegések záporoznak, csak a szavaknak nem jut hely nye az is, hogy a beszippantot­tak elfelejtenek olvasni. Nem csoda, hiszen sokkal érdekfe- szítőbb fényben pompázó, szí­nes látványvilágú képanyago­kat nézni, mint könyvet olvas­köztük. Legelőször egy poszt ar­ról, hogy nálunk van, fotó a de­res almafáról, aztán szelfi vala­melyik kutyával, de csak annyi­ra érinti meg, amennyire a dögös fotóhoz szükséges. Szavakkal, mondatokkal próbál­kozom. - Azonnal... - mondja csitítóan, akkor már hiába, fel­állók, mérgesen otthagyom, pö- työgtessen kedvére. Teszek-ve- szek a konyhapultnál, aztán egy kérdés, majd még egy a szülei válásáról, hogy is volt az - hang­ja elvékonyodik, odaülök mellé. ni. Az internetfüggő csak a bil­lentyűzettel képes kommuni­kálni, emberi kapcsolatai meg­szűnnek, élete a virtuális világ lesz, amely megszűnik, amint kikapcsolja a gépet. A könyv azonban ott marad, és olvasás­kor a saját 3D-mben jelennek meg a dolgok. A Kék Vonal Gyermekkrí­zis Alapítvány szakmai veze­tője, Csekeő Borbála szerint a tizenévesek életének egyre nagyobb szelete zajlik az on­line térben. Az elmúlt évti­zedben az internet jelentősen megváltoztatta mindazt, amit ismerkedésről, önkifejezésről, kapcsolatokról és intimitásról gondolunk. Magány és düh internet nélkül Az Intersperience közvéle­mény-kutató cég ezernél több embert kérdezett a nethez való viszonyáról, és megkérte őket, hogy 24 órán keresztül ne ve­gyék elő az internet használa­tára alkalmas eszközeiket. Az eredményt már sejthetjük, ki­mondva azonban mégis mellbe­vágó: a kutatásban részt vevők 53 százalékát dühítette, hogy nem tud felmenni a netre, 40 százalékuk pedig magányos­nak érezte magát emiatt. So­kan közülük az internetmegvo­nást a nikotinhiányhoz hason­lították. Ugyanilyen módszerrel tesz­telték az emberek magatartá­sát a technológiai eszközökhöz a Marylandi Egyetem kutatói Beszélgetünk, mint régen, ami­kor még kislány volt. Arról me­sél, hogy mennyire magára ha­gyottnak és feleslegesnek érez­te magát, amikor három éve az apukája elköltözött. Aztán ar­ról, hogy hetek óta nem hívta, biztosan nem is érdekli, mi van vele. Telefonja kicsúszik a kezé­ből, nem kap utána. Ömlik be­lőle a szó, a kérdés, a kétely, válaszokat keresünk együtt. Megölelném, de félek, hogy megtöröm ezt a kincset érő pillanatot. is. Ok több száz diákot kértek meg arra, hogy 24 órán keresz­tül ne használjanak tévét, rádi­ót, számítógépet, tabletet, okos­telefont. Csupán vezetékes tele- foaés könyvek hozzáférhetősé­gét hagyták meg nekik. A kísér­let végén kiderült, hogy a diá­kok nyugtalannak és a világtól elszigeteltnek érezték magu­kat, sőt ezek mellett olyan pszi­chológiai és fizikai tünetektől is szenvedtek, mint azok, akik ép­pen a dohányzásról vagy az al­koholról próbálnak leszokni. Janszky József kutató neuro­lógus és a munkatársai a Nem­zeti Agykutatási Programban végzett munkájuk alkalmá­val agyi képalkotó módszerek­kel mutatták ki, hogy az inter­netfüggőség az emberi agyban ugyanazokat a mechanizmuso­kat indítja be, mint a klasszikus addikciók, azaz a drog vagy az alkohol szenvedélye, és mind­egyik hatására hasonló szerke­zeti elváltozások zajlanak le. Ez nem azt jelenti, hogy e függő­ségek ugyanolyan veszélyesek, sokkal inkább azt, hogy roko­nai egymásnak. A neurológus a közelmúlt­ban a Magyar Tudományos Akadémián azt mondta: az in­ternet alapvetően megváltoz­tatja a szokásainkat, szoká­sainkon keresztül pedig az agyunk működését. Erősíti pél­dául agyunk azon képességét, hogy egyszerre több dologra fi­gyeljen, viszont elsorvasztja a tartós memóriát meg a térbe­li tájékozódás képességét. Az okok érthetőnek tűnnek: az in­formációk könnyen elérhetők, a GPS-re épülő alkalmazások segítségével pedig tájékozódá­si képesség nélkül is bárhová odatalálhatunk. A kutató sze­rint elvonó programmal, pszi­chológiai módszerekkel le le­het szokni az internetről, ilyen kezdeményezések elszigetel­ten már Magyarországon is lé­teznek. Janszky József hangsú­lyozta, azt szeretnék, ha hosz- szú távon lenne következmé­nye a kutatásaiknak, ponto­sabban, ha a függők a koráb­binál kevesebbet internetezné- nek, és ha nem használnának olyan programokat, amelyek­től függőkké válnak. v r r Ígij \É inter netföggi lesz?/

Next

/
Thumbnails
Contents