Somogyi Hírlap, 2017. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-24 / 20. szám

2017. JANUÁR 24., KEDD MEGYEI KÖRKÉP g Azért dolgozott, hogy aki Kaposvárt választja, annak jó legyen itt élni kai is úgy vagyok, ha valamit el­végeztünk, akkor jöjjön a követ­kező, nemigen időztem múltbéli dolgokon. De ha elkészült vala­mi, mindig foglalkoztatott a kér­dés: hogyan lehetett volna job­ban csinálni. Ez az elégedetlen­ség visz előre, ha ott motoszkál a fejünkben: a hogyan lehetett volna jobban - felvetése. Taszár, a taszári repülőtér sorsának kér­dése pont ilyen számomra.- Száz és kétszáz esztendő múl­va visszatekint az utókor a mai Kaposvárra, mit fog látni erről az időszakról?- Egy olyan időszakot, ami a város fejlődésének szempont­jából nagyon jelesnek mond­ható. Gondolok például a vá­ros központjának megújulásá­ra, a közintézmények megújí­tására, az utak rendbetételére, a Deseda fejlesztésének beindí­tására, a közlekedési feltételek javítására. Ám tudni kell, sem­mi nem fekete vagy fehér. Né­meth István egykori kaposvári polgármester, akinek munkás­ságát mindannyian magasz­taljuk, az egyik legtámadot- tabb városvezető is volt egy­ben. Nem szabad a közösségi teljesítményeket feledni, nem szabad elfelejteni, hogy a hat­vanas, hetvenes években itt la­kótelepek és iskolák épültek föl, ez egy óriási teljesítmény volt. Itt közművesítettek, gázhálóza­tot építettek ki. Az eleink mö­gött is óriási teljesítmény van. A mögöttünk álló évtizedek ar­ról lesznek nevezetesek, hogy kiépítettünk egy önkormány­zati rendszert, s azt mondom, hogy ez is a nagy építkezések és az önkormányzati rendszer alapjai letételének az időszaka. Mindig a bajban volt élen KAPOSVÁR Szakmai megke- rülhetetlenségét számos díj és elismerés tükrözi, jegyzői, majd címzetes főjegyzői tevé­kenysége a rendszerváltás­tól egészen napjainkig alakít­ja helyi közigazgatásunkat. Nyugdíjasként ma is gyakori látogató a „hivatalban”, ahol élete munkáját állította Ka­posvár szolgálatába. Kéki Zol­tán január 23-án lett Kapos­vár díszpolgára. Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu- Meglepődött, amikor megtud­ta, hogy Önnek ítélték a díszpol­gári címet?- Igen, egyáltalán nem számí­tottam rá.- Ha szabad mondani, illusztris, tekintélytes társaságba került. Van olyan, akire példaképként te­kint?- Igen, rengeteg olyan név van az emléktáblán, akikhez személyes kötődésem is van, gondolok itt Szíjártó István­ra vagy Szili Ferencre, akik ta­náraim voltak, számomra rop­pant fontosak. Az előző éves dí­jazottal, Bellái Zoltánnal, de Fe­kete Lászlóval, Ozsváth Ferenc­cel vagy Gáspár Ferenccel is ba­ráti viszonyt ápolok. Ezek a kö­tődések ugyancsak meghatáro­zók az életemben, de a múltból is vannak olyanok, mint egyko­ri tanárom és atyai barátom, Zá- kányi Zsolt, aki a maga sajátos stílusával nagyon közel állt a szí­vemhez. Minden ember, aki sze­repel ezen táblán, egy-egy egyé­niség, és mindegyikőjüknek megvannak azon tulajdonságai, amelyekre irigy lehet az ember, s ugyanakkor amelyekből sokat is tanulhat.- Ön példaképtípusnak látja ma­gát?- Nem, nem is gondolkodtam soha erről, nem is akarok pél­dakép lenni. Az embert szerin­tem nem ilyen megfontolások vezérlik. Talán a gyerekeim­nek szerettem volna jó apjuk lenni, unokáimnak jó nagypa­pája. De ez a megfontolás soha nem vezérelt, hogy úgy dolgoz­zak, úgy éljek, hogy mintakép lehessek egyszer. Csak szeret­tem volna jól dolgozni. Amikor munka volt, akkor dolgoztam, ha szórakoztam, akkor szóra­koztam, mindenbe, amit tet­tem, szerettem beleadni száz százalékot.- Akik ismerik, tudják Önről, munkájában erősen jellemezte ez a maximalizmus, ennek bizto­san van egy sziklaszilárd alapja, amihez a végsőkig ragaszkodott.- Axiómákat sem állítottam fel soha, de a munkában hittem mindig. Lehet nagyszerű szak­tudású, a legjobban felkészített ember valaki, ha nincs mögöt­te munka, akkor semmit nem ér az egész. S még valami na­gyon fontos: az emberi tulajdon­ság. Huszonhét éves korom óta gyakoroltam munkáltatói jogo­kat, egy dologra mindig nagyon ügyeltem, hogy olyan kollégákat vegyek fel, akikről azt éreztem, jó emberek. Jó emberekből le­hetnek jó munkatársak, de nem biztos, hogy ha valaki jól felké­szült, de emberileg gyengébb, akkor jól lehet majd vele együtt dolgozni.- A közigazgatás utóbbi négy-öt évtizedét kiválóan ismeri, melyek voltak a legnehezebb vagy leg­könnyebb évek, hogyan éli meg utólag: egyáltalán, jó volt jegyző­nek lenni?- Nagyon. A legszebb közigaz­gatási szakmának tartom a jegy­zőit, s nem azért, mert az voltam, hanem mert annyira fantasz­tikusan sokszínű. Volt nap, amikor azzal kezdtem, hogy az egészségügy kérdéseiről tárgyaltam, fél óra múlva a költségvetés összeállí­tásáról, egy órával ké­sőbb oktatásügyi kérdésekről, majd a helyi adók kér­déseiről, végül, mondjuk birtok- háborí- tási, eset­leg szociá­lis problémákkal küszködőket fogadtam. Egy biz­tos, aki jegyzőként odatette ma­gát, soha nem tudott eltunyul- ni a szakmában, minden egyes nap kihívásokkal volt teli.- Melyik időszak volt teli a leg­több kihívással?- A legizgalmasabb a rend­szerváltás körül volt, amikor kvázi meg kellett csinálni ma­gunkat, egy önkormányzati rendszert kellett felépítenünk a saját településeken. Nehéz és kihívásokkal terhes évek vol­tak, de szerintem a kaposváriak mindig jól döntöttek, olyan em­bereket választottak, akikkel le­hetett alkotni, mert nem rombo­ló, hanem építő habitusú embe­rek kerültek be a képviselő-tes­tületekbe. Ez nagyon fontos volt. Kaposvár egy komoly előnyt sze­dett össze így.- A mai közigazgatás jóval köz- pontosítottabb, kevesebb hatás­körrel működtetett rendszer. Ho­gyan értékeli ezt a fajta szűkebb mozgásteret és természetéből adódóan jóval cent- ralizáltabb kör­nyezetet?- Én önkormányzat párti va­gyok, meggyőződésem, hogy a helyi közösségek jól tudják me­nedzselni a helyi ügyeket. Amel­lett vagyok és voltam is, hogy az önkormányzatoknak bátran le­het hatáskört adni, legyen szó akár iskoláról vagy éppen egész­ségügyről. Ugyanakkor az is tény, hogy lehet így Is jól és úgy is rosszul működni.- Ha ma 1990-et írnánk, újból belevágna?- Igen. 90-ben még gondol­kodva vágtam bele, most hu­szonöt évvel a hátam mögött már gondolkodás nélkül. Akkor még Szabados Pé­terrel és Szita Károllyal és másokkal, 94-től pedig Szita Károly- lyal és a többi kép­viselővel.- Mi az, amit szak­mailag kifejezet­ten nagy sikernek értékel?- Ami biztosan szép emlék, az a környezet, akikkel együtt dol­goztam. Hálás vagyok mindkét polgármesternek, hogy viszony­lag szabad kézzel építhettem a hivatalt és igazán kiváló szak­embereket tudtunk megnyer­ni Kaposvár városának. Olya­nokat, akik nagyon sokat tettek és tesznek jelenleg is azért, hogy ez a város fejlődjön s a közszol­gáltatásokat jó minőségben tud­ják igénybe venni a kaposvári­ak. Ezt élem meg igazán nagy sikerként. Hogy egy jó csapatot lehetett felépíteni. A másik ko­moly szakmai siker, közös mun­kánk eredménye, hogy a helyi önkormányzati rendszer kiépí­tése kapcsán jól sáfárkodtunk a javakkal. A célunk mindig egy volt és közös: hogy jó legyen Ka­posváron élni.- Elkerülhetetlen a felvetés, biz­tos voltak kudarcok is...- Ma is fáj, ha Taszárt hal­lom, akkor mindig megáll ben­nem valami. Mindig az a típus voltam, hogy a bajban voltam az élen. A feladatok­Büszke a volt kollégákra és mindegyik unokájára Nem jár be mindennap már a hi­vatalba nyugdíjazása óta, de ter­mészetszerűen rengeteg min­den odaköti. Társadalmi tisztsé­geket lát el, szívesen és bármi­kor segít, ha megkérik. Harminc évet dolgozott a városházán, sa­ját bevallása szerint nem vágta el a köldökzsinórt. Barátságok, emberi kapcsolatok kötik oda a munkán kívül, s mint mondja, jó szívvel megy be ma is. - Büszke vagyok a kollégákra, akik ott dol­goznak, vagy velem együtt dol­goztak, s nagy tehetséggel látják el a rájuk mért feladatok adta kötelességeket - foglalta össze kérdésünkre Kéki Zoltán. Ami változott, nagyobb a szabadsá­ga, mindenre több az ideje, így az unokák örömére, a családjá­ra is. - Amikor elmegyek értük az iskolába, bizony, titokban ta­lán még a könnyem is kicsordul, amikor a tanító néni így fogad: főjegyző úr, büszke lehet az uno­kájára... - vallotta be. Kéki Zoltán 1952-ben született Eddán. 1977-ben szerzett jogi dip­lomát a Pécsi Tudomány- egyetem Állam és Jogtudo­mányi Karán, majd 1992- ben ugyanott jogász-közgáz dász másoddiplomát. 1977 és 1983 között, első munka­helyén a Kaposvári Járási Hi­vatalban volt főelőadó és osz­tályvezető. 1983 és 1986 között a Somogy Megyei Kl- OSZ-adóközösség vezetője, 196-tól 1990-ig Kaposvár, Városi Tanácsának pénzügyi osztályvezetője. 1990 de­cembere óta Kaposvár jegy­zője, 2002 júliusa óta 2015 végéig címzetes főjegyzője. Nős, felesége Kováts Judit, jo­gász, három gyermekük és hét unokájuk van. Nagy kihívások előtt a somogyi megyeszékhely, indul a kaposváriak alkotó többségének programja Kitüntetések, díjak az új korszak kapujában ► Folytatás az 1. oldalról KAPOSVÁR - Egy város történe­te a folyamatos változás történe­te - mondta Szita Károly, Kapos­vár polgármestere. - A változá­sé, hiszen ahogy egymás után következnek más és más kor­szakok, úgy változunk mi is. Átmenetileg a Szivárvány Kul­túrpalotában tartották az ün­nepséget, ahol Szita Károly rá­mutatott: az új színhelynek nyo­mós oka van, mert Kaposvár új korszak kapujához érkezett. Az új korszaknak pedig nem csak egyik útjelzője, hanem szimbó­luma is lehqtne az ünnepünk­nek korábban otthont adó Csiky Gergely Színház. A polgármester arról is szólt: a Németh István Program a ka­posváriak alkotó többségének programja. Nagy munka vár ránk, miközben tudjuk azt is, hogy csak akkor tudunk nagyot lépni előre, ha együtt emeljük a lábunkat. A polgárosodó Ma­gyarország legtermékenyebb időszakát megalapozó Kiegye­zés 150. évfordulóján aligha le­het nem észrevenni ezt az üze­netet.- Csak akkor tudjuk sikerrel megvalósítani az évszázad be­ruházási programját, ha mind­nyájan a közös jó előremozdítá- sára irányítjuk a figyelmünket - emelte ki Kaposvár polgár- mestere. Harsányi M. Fábry Kornél, Sárközy Eszter és Kéki Zoltán az ünnepi közgyűlésen Elismerések a város napján Az Év sportolója: Varga Krisztina pészmester, Kovácsné Habján uszonyos és búvárúszó, Bence Mária Magdolna, a polgármes- Balázs lovastornász, a Fino rop- téri hivatal nyugalmazott dolgo- labda sportegyesület. zója, Lenhofferné Salamon Éva, Kaposvár Város Szolgálatáért: a SzocioNet dolgozója, Mach Ta­Bauer Andrásné, a német ön- más referens. Sarkadi Kiss Já- kormányzat volt elnöke, Gom- nos színművész, Szekeres Ist- bos Péter, a Kaposvári Egyetem vánné, a polgármesteri hivatal dékánhelyettese, Gyurina Éva, ügykezelője. Varga Ferenc asz- a Duráczky iskola főigazgató- talos, Zanatyné Uitz Zsuzsan- ja, prof. Horváth Gyula, a Kapó- na, a vagyonkezelő zrt. műszaki sí Mór Kórház osztályvezető fő- vezetője. Kaposvár városért ki­orvosa, Huszár László építész- tüntetés: a Helyőrségi Zenekar, mérnök, Iváncsikné Kálmán Csíkvár Gábor népzenei előadó- Éva. a Berzsenyi iskola tanára, művész, Fábry Kornél atya, Sár- Katonáné Halupa Dóra, a kór- közy Eszter ügyvéd. Díszpolgár: ház gyógytornásza, Kis Ernő ci- Kéki Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents